kedd, december 29, 2015

Az első otrantói ütközet - 1915. december 29.

Október 7-én a központi hatalmak 6 német és 6 osztrák-magyar hadosztályból álló erővel támadást indítottak a szerbiai fronton. A támadáshoz október 17-én a bolgár hadsereg is csatlakozott. A több mint kétszeres túlerőben levő központi hatalmak hadseregei két hónap alatt megszállták Szerbiát. A harcok során mintegy 100 000 szerb katona elesett vagy megsebesült és kb. 160 000 fogságba került. Ennek ellenére a szerb hadsereg jelentős része, 150 000 katona, kitört a központi hatalmak bekerítő támadásából, és kijutott az Adriához. Az evakuálásukra kijelölt albán kikötők San Giovanni di Medua, Durazzo és Valona voltak.

A császári és királyi haditengerészet ezt a nagy szabású evakuációt képtelen volt megakadályozni, mert az antant biztosító egységek jelentős túlerőben voltak. Ennek ellenére 9 alkalommal futottak ki a cs. és kir. hadihajók, hogy valamelyik kikötőt támadják a három közül. A támadások során rombolókat és cirkálókat vettek be, mert ezen egységek sebessége lehetővé tette, hogy időben elmenekülhessenek egy túlerőben levő antant csoportosítás elöl.

1915. december 5-én, Horthy Miklós sorhajókapitány vezetésével, a Novara cirkáló és kísérőegységei San Giovanni de Medua kikötőjét támadták meg. A sikeres rajtaütés során a cs. és kir. hadihajók elsüllyesztettek 8 szállítóhajót, 11-et pedig súlyosan megrongáltak. A hazafelé vezető úton a Warasdiner romboló ágyútűzzel ronccsá lőtte a megfeneklett francia Fresnel tengeralattjárót. Mivel a kikötőben elsüllyesztett szállítóhajók tele voltak a montenegrói hadseregnek szánt utánpótlással, a rajtaütés jelentősen lerövidítette a montenegrói hadsereg ellenállását.

Nem sokkal később felderítők és tengerészeti repülök arról számoltak be, hogy Durazzó kikötőjében több hadi- és szállítóhajó horgonyoz. A cirkálóflottilla parancsnoka utasította Heinrich Seitz sorhajókapitányt, hogy a Helgoland cirkálóval és öt Tátra-osztályú rombolóval fusson ki, és támadja meg Durazzó kikötőjét.

Az SMS Helgoland könnyűcirkáló.
1915. december 28-án éjfélkor, a Cattarói-öbölből kifutó Helgoland cirkálót a Csepel, Lika, Triglav, Tátra és Balaton rombolók kísérték. A Menders-fok magasságában a Helgoland legázolta a francia Monge tengeralattjárót, mely őt akarta megtámadni. Miután a sérült tengeralattjáró a cirkáló mögött felemelkedett, a Balaton ágyútüzével elsüllyesztette. A naszád második tisztjét és 18 főt a Balaton, 7 főt a Csepel vett fedélzetére. Morillet sorhajóhadnagy, a tengeralattjáró parancsnoka önként elmerült hajójával.

A francia Monge tengeralattjáró.
A Helgoland-csoport 07.30-kor ért Durazzó elé. A további eseményeket báró Jordis fregatthadnagy jelentése tartalmazza, aki a Lika parancsnoki hídján vezette a manővert: "...Miután a sűrű téli köd miatt semmit sem láttunk kénytelenek voltunk befutni a kikötőbe. A jelzett két olasz romboló azonban nem volt ott, csak egy tehergőzös és egy vitorlás... amelyeket tüzérségi tűzzel elsüllyesztettünk... Közben jól álcázott parti ütegek heves tüzébe kerültünk, amelyek, amikor megindultunk kifelé, zárótüzet adtak arra a helyre, ahol bementünk. Ezért kénytelenek voltunk kissé bal felé kitérni. Az előttünk haladó Csepel már maga mögött hagyta a feltételezett aknamezőt. Közben a Tátra csavarjai a felszínre vertek egy szürke aknát. A hídon álltam, amikor az egész hajó megrázkódott. Megtántorodtam. Hátul hatalmas vízoszlop tört a magasba. 8 óra 30 perc volt. A gépjelzőkarhoz akartam ugorni, hogy leállítsam a hajót, amikor ismét éreztem a hajó remegését, majd elveszítettem a talajt a lábam alól. Legalább öt métert repültem a magasba, mert a fényszórót mélyen magam alatt láttam. Visszazuhantam a hídra, ismét le akartam állítani a hajót, de a gépjelző hiányzott, és minden elgörbült és összetört... A Lika orra mélyen a vízben állt és erősen jobbra dőlt. A füsttől és a lángoló naftától hátul semmit sem láttam, a hajó eleje is égett... Közben, égő fáklyaként kezdtünk körözni az aknamezőn át, mert a jobb oldali hajtógép még működött és a kormánylapát elgörbült. Minden pillanatban arra vártunk, hogy ráfutunk még egy harmadik aknára is. Így körözve éppen nekifutottunk volna a közelben álló Triglav-nak, ha parancsnokunk, Wünschek fregattkapitány át nem kiált, hogy menjenek arrébb, mert kormányozhatatlanok vagyunk. De amint a Triglav elindult, középső kéményéből hatalmas vízoszlop tört fel. A Likan már minden égett, a fedélzet olyan forró volt, hogy egyik lábunkról a másikra ugráltunk. A lőszerkamra bármelyik pillanatban felrobbanhatott - a legénység mégis keményen és bátran kitartott és várta a parancsokat. Beugrottam a navigációskabinba és a jelzőkönyvet a tűzbe vetettem. Ekkor a parancsnok háromszoros hurrát vezényelt Őfelségére, és parancsot adott a hajó elhagyására. Ugyanebben a pillanatban a bal oldali első lőszerkamra a levegőbe repült. Beugráltunk a vízbe. Alig hagytuk el a fedélzetet, első részén két hatalmas robbanást láttunk, repeszek röpködtek a fejünk körül. A Lika fara magasan kiemelkedett, orra mélyen a víz alatt volt... Margelik sorhajóhadnagy a hajó farán még megsemmisített néhány dolgot, felrobbantotta a hátsó lőszerkamrát és csak azután ugrott a vízbe. Ezalatt a parti ütegek még tovább lőttek bennünket, és még egy találat érte a Likat. A parancsnokom mellett úsztam, a víz tele volt naftával, az embernek a szájába ment az olaj, sokan hánytak, mások vízbe fúltak. Egy halottról levettem az úszómellényt és odaadtam egy másiknak, akin nem volt. Közben egy másik is szólított: "Fregatthadnagy úr, Timkó vagyok, a cimbalmos, nem bírom tovább!" Nekiadtam a saját úszómellényemet. Amint később hallottam, őt is kimentették. Ekkor a Likaból már nem látszott más, csak hatalmas füstoszlop. A vízen úszott az olaj, s egyre terjedt. Háromnegyed órás úszás után értem el a Triglavot, ahol csak egy jolle volt érintetlen, a többi mentőcsónak csupa ronccsá vált. Ezzel a kis csónakkal mentették a Lika személyzetét. A Triglav is súlyosan sérült, fedélzetéig a vízbe merült, de még tovább lőtte a parti ütegeket... az akna, amelyre ráfutott, 8 méteres léket szakított rajta..."

Az égő SMS Lika romboló.
A sérült Triglavot a Balaton és a Tátra próbálta vontába venni, de a vontatókötél beleakadt a Csepel egyik hajócsavarjába, amely feltekerte azt, így csak a bal oldali gépet tudta működtetni. Mivel a Tátra vontató berendezése megsérült, a Balaton próbált segíteni. Amíg a Triglavot a Balaton mellé kötötték, a Helgoland kb. 5-6000 méterről a parti ütegeket lőtte, hogy a rombolókat fedezze.

Seitz sorhajókapitány 09.30-kor adta ki a parancsot a hazatérésre, de a Csepel és a Triglavot vontató Balaton kis sebessége miatt csak 6 csomóval haladhattak. Seitz 10.35-kor rádiójelentésében kérte a felmentő erők segítségét. 11.15-kor kifutott Cattaróból a Kaiser Karl VI páncélos cirkáló, de a Novara és Aspern cirkálók kazánjait is elkezdték felfűteni.

Durazzóból még a reggel folyamán értesítették Brindisit a támadásról, ahonnan 07.55-kor futott ki a brit Dartmouth, és az olasz Quarto cirkálók, valamint a Casque, a Commandant Bory, a Renaudin, a Commandant Lucas, és a Bisson francia rombolók hogy Cattaró irányába hajózva elvágja a Helgoland-csoport útját. 09.30-kor az Abba, a Nievo, a Mosto és a Pilo olasz rombolók kíséretében a Nino Bixio olasz és a Weymouth brit cirkálók is kifutottak Brindisiből, hogy csatlakozzanak az üldözéshez. 11.30-kor a Pali-fok magasságában hajózó Helgoland kötelék ugyanakkora távolságra volt Cattarótól mint a Nino Bixio vezette hajóraj, míg a Dartmouth és a Quarto az öt francia rombolóval már 20 mérfölddel közelebb járt a Cattarói-öböl bejáratához. Az ellenség azt tervezte, hogy a Dartmouth hajórajjal elvágja a Helgoland útját, és dél felé, a Nino Bixio-csoport felé tereli a cs. és kir. hajókat. Seitz 11.45-kor értesült rádión arról, hogy az ellenség már előtte jár. Ezután a Helgoland átvette a Triglav vontatását, a hajócsavarjára tekeredett vontatókötél miatt az egy főgéppel mindössze 20 mérföldes sebességre képes Csepelnek pedig parancsot adott, hogy kíséreljen meg áttörni északi irányban, a part közelében.

A brit HMS Dartmouth könnyűcirkáló.
13:30-kor, amikor észak felé észlelték az ellenséget, az addig vontatott Triglavot elsüllyesztették, a Helgoland, a Balaton és a Tátra pedig délnyugati irányba fordult. Az ellenség körbefogta a cirkálót és a rombolókat, majd tüzet nyitott. Először a Helgolandot érte találat, melynek következtében egy ember meghalt, hét pedig megsebesült. A Dartmouth és a Quarto két oldalról tüzelt a Helgolandra, majd az olasz cirkáló a nyomdokvonalába állt. A Helgoland hátsó torpedóvető csövéből egy torpedót indítottak a Quartora, amely kitért oldalra és a támadása egy időre abbamaradt. Ez idő tájt Oppel, a Csepel később elesett gépmestere, ráadta a drótkötél által leblokkolt tengelyű főgépre a legnagyobb gőznyomást. A 10 000 LE lassan megforgatta a beszorult tengelyt és a rátekeredett drótkötél szétszakadt. A Csepel ezzel visszanyerte régi mozgékonyságát, és 32 csomó sebességgel megkísérelte utolérni a Helgolandot, miközben az öt francia romboló, majd később a Quarto is üldözőbe vette. Hosszú tűzpárbaj következett, melyet 8-10 km-es távolságból vívtak egymással.

Az 1915. december 29-ei tengeri ütközet. (Benczúr László)
A Helgoland kezdetben a Dartmouth cirkálóval harcolt, majd később odaérkezett a Weymouth és a Nino Bixio cirkáló is a négy olasz romboló kíséretében. Az ellenség óriási erőfölénybe került, és a Helgolandot több találat érte. Elesett egy matróz, négy megsebesült, tönkrement a kormányt működtető gőzgép és ettől kezdve kézi erővel kormányoztak, továbbá károk keletkeztek a felépítményekben. A Csepel 16.30-kor egyesült a csoportjával, amikor Seitz sorhajókapitány rádiótávirattal közölte a Kaiser Karl VI-tal, hogy forduljon vissza, ő pedig déli irányba fordult a hajórajával. Tél lévén hamarosan beállt az esti szürkület és Seitz 17.20-kor egy hurkot leírva megtévesztette az ellenséget és északnyugati irányba fordult, majd 18.15-kor északnak vette az irányt. A váratlan manőver meglepte az ellenséget, mely csak késve reagált, így a Helgoland-csoport az ellenség "T"-jét keresztezve, a vezérhajótól mindössze 3500 méterre végrehajtotta az áttörést. A Nino Bixio, melynek tüzelését nagyban gátolta a Weymouth pozíciója, súlyos sérülést szenvedett egy találattól. Az áttörés sikere után az üldöző hajók lemaradtak és később beszüntették a tüzelést.

Az ütközet után Haus admirális, a flotta parancsnoka, a következőképp írt jelentésében: "...a négy hajó (a Balaton romboló nélkül) a durazzói kikötőbe nyomult, a feltételezett, gyanítható aknák miatt a kisvizet jelző bója mellett, közvetlen közel az északi parthoz, nyomdokvonalban... 8 órakor ugyanezen az útvonalon, a kisvizet jelző bója mellett vezette vissza a Csepel a rombolókat. Nyomdokvonalában a hajók ugyanolyan biztonságban jöhettek vissza, mint ahogyan bementek; de csak a Tátra követte pontosan a Csepelt a nyomdokvonalában... A Lika és a Triglav nem mentek a Csepel fordulópontjáig, hanem előbb, tehát ugyanabban a percben fordultak balra, amikor a Csepel, alig hagyva maguk mögött a bóját... és így, emiatt futottak rá az aknamezőre. Erre a mérhetetlenül elővigyázatlan elkanyarodásra, a sorból való kiválásra, arra, hogy nem követték a vezérhajót annak nyomdokvonalában, amely végül a két romboló elsüllyedését okozta és később az egész köteléket a legnagyobb veszélynek tette ki, nincs semmiféle bocsánat..."

Heinrich Seitz-Treffen sorhajókapitány (1870 - 1940)
Báró Jordis fregatthadnagy jelentésében megemlíti, hogy a Lika és a Triglav a parti ütegek zárótüze miatt kényszerült korábban elkanyarodni, mint az előttük haladó Csepel. Lévén, hogy a rombolók páncélozatlan hadihajók, kisebb kaliberű ágyúk tüze is komoly károkat okozhatnak bennük. Ez azonban még nem indokolja, hogy a biztonságos útvonalról való letéréssel kockáztassák az aknára futás lehetőségét, ami ebben az esetben meg is történt, igen súlyos következményekkel. Wünschek fregattkapitány, a Lika parancsnoka, az egész köteléket veszélybe sodorta elhibázott döntésével, hiszen miután a Triglavot vontába vették, csak 6 csomós sebességgel haladhattak. Ilyen körülmények között esély sem maradt a Triglav megmentésére. Miért? A Helgoland csoport csak 09.30-kor tudott elindulni a sérült Triglavval, mintegy 6 csomós sebességgel. 13.30-kor pillantották meg az ellenséget, tehát 4 órával a visszaindulás után, amikor már megtették az út kb. 40 százalékát. Ha nincs szükség a Triglav vontatására, a csoport 25 csomós sebességgel haladva biztonságosan behajózhatott volna Cattaróba, és maximum a Dartmouth-csoport tudja délnyugati irányból üldözőbe venni. Így viszont csak Seitz kiváló manőverezése és az ütközet alatt beálló szürkület mentette meg a köteléket.

Az SMS Helgoland összelőtt fedélzete.
Haus admirális rendkívül dühös volt, amikor értesült a két romboló elvesztéséről, amit véleménye szerint az elért eredmények, a Monge és a Durazzóban álló szállítóhajók elsüllyesztése, a legkevésbé sem kompenzáltak. Bár elismerte, hogy Seitz kiválóan manőverezett, és a rombolók elvesztéséért nem őt terheli a felelősség, amíg élt, Seitz nem kapott több kötelékparancsnoki beosztást.

(A fenti írás Bánsági Andor: Az első otrantói ütközet brit dokumentumai (1915. december 29.) c. írásának rövidített változata. A teljes cikk ide kattintva olvasható.)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP