2016. január 16., szombat

A Loligo, avagy egy elfeledett kísérleti tengeralattjáró

A Loligo kísérleti kutató tengeralattjárót Dr. Paul Schottlander, egy breslaui magántudós megbízásából építtették a rovignoi Német Állattani Kutató Intézet számára. Dr. Schottlander a Földközi-tengeren akarta az állat- és növényvilágot tanulmányozni, valamint az volt a szándéka hogy hajóroncsokat kutat fel, elsősorban az ókorból. A tervezett expedíció vezetőjének Max Valentiner német tengeralattjáró parancsnokot jelölték ki. A naszád orrában egy kutató kabin volt, a falába pedig hét darab nyomásálló ablakot szereltek, melyeken keresztül az élővilágot lehetett filmezni, továbbá a hajó aljába egy merülő kamrát is beépítettek. A Loligo legénysége, a kutatókon kívül, három fő - parancsnok, kormányos és gépész – volt. A hajótest a Ganz Danubius fiumei üzemében készült, míg a berendezésért a szintén fiumei Whitehead és Tsa. Hajógyár felelt. Átadására 1914. szeptember 14-én került sor.

A háború kitörése után felmerült a gondolat, hogy a tengeralattjárót megvásárolják a cs. és kir. haditengerészet számára. A szükséges átalakításokat (periszkóp, torpedóvető-cső és robbanómotor beépítése) 75 000 Koronára, míg vételárát 200 000 Koronára becsülték. Thierry korvettkapitány a tengeralattjáró parancsnokának Gaston Vio fregatthadnagyot szánta, aki mellé 7 embert osztott volna be. Tervei szerint a Loligo bevetési területe az Isztriai-félsziget környéke, és a Trieszti-öböl lett volna. Támaszpontjának San Sabba kikötőjét jelölték ki. Azonban a Loligo kis teljesítménye, valamint  a felmerülő komplikációk miatt a haditengerészet végül elállt a megvásárlásától.

A Loligo a hajógyárban. Jól látszanak az orrba beépített nyomásálló ablakok.
1915 májusában a hadsereg is érdeklődni kezdett a Loligo iránt a Garda tavi flottilla számára. Azonban a helyszínre szállítása nehézségekbe ütközött volna, nem beszélve arról, hogy gondoskodni kellett volna a folyamatos alkatrész és üzemanyag utánpótlásról, a kiszolgáló személyzetről, és a töltő állomásokról. A két db 450 mm-es torpedóvető-cső legyártását a Whitehead is csak 4 hónapos határidővel tudta vállalni. Bár a Loligo szolgálatba állításnak lettek volna előnyei, végül a hadsereg is lemondott róla.

A háború végén a bevonuló olasz hadsereg lefoglalta a Loligo-t, majd visszaadta azt a jogos tulajdonosának. Mivel Dr. Schottlander már nem tudott mit kezdeni vele, 1927. május 19-én 13 000 líráért eladta lebontásra.

A Loligo adatai:

Építés helye: Hajótest: Danubius - Fiume, elkészült: Whitehead – Fiume.
Vízkiszorítás: 44 t / 50 t
Hossz: 12,2 m
Szélesség: 2,7 m
Merülés: 2,2 m
Hajtómű: 1 db elektromotor, 30 LE
Sebesség: 7 cs / 4 cs
Személyzet: 3 fő



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP