2016. február 22., hétfő

A mészárlás folytatódik - 1916. február 22.

Február 22-én reggel a védők egy rövid időre visszaszerezték a kezdeményezést Verdunnél. A francia csapatok maradékai támadást indítottak, hogy visszafoglalják az előző nap elvesztett területeket. A tisztek kivont karddal vezették embereiket. Szinte az összes támadást kudarcot vallott, a 168 repülőgéppel támogatott német tüzérség egyszerűen elsöpörte őket. A francia tüzérek is bosszút akartak állni az első napon őket ért bombázásért, és foszgén gázzal töltött gránátokkal lőtték a német állásokat.

A front mögött a franciák utánpótlási útvonalat létesítettek Bar-le-Ducból Verdunbe. Hamarosan katonákat és muníciót szállító teherautók száguldottak végig rajta, életben tartva az ellenállást. A katonák és az újságírók nevet is adtak az új útnak: Voie Sacrée, azaz Szent Út. Azonban a németek számár az első nap csak a nyitányt jelentette. A fő csapás február 22-én kezdődött. Ismét egy pusztító tüzérségi csapassál kezdtek, de a gyalogság most teljes erejével támadást indított. Hogy a legmakacsabbul védekező francia állásokat is legyűrjék, 96 db lángszórót is bevetettek. 

Német rohamosztagos katona Verdun közelében
A franciák foggal-körömmel védekeztek, sorokat vágva a rohamozó német gyalogságba. Géppuskásaikat azonban egymás után pusztították el a német mozsárágyúk, melyek gyilkos tüzét a repülőgépek megfigyelői pontosítottak. Február 22-én a német VII. Tartalékos Hadosztály elfoglalta Haumont falut, veszélyes éket verve a francia védelmi vonalba. Haumont, és hozzá hasonlóan sok más falu, sohasem épült újjá. A mai nap is több ezer tonna robbanóanyag nyugszik maradványaik alatt, romjaik pedig torz mementóként emlékeztetnek az első világégés egyik legvéresebb csatájára.

Bois des Cauresnél még több száz huszár védekezett Émile Driant két ezredéből. Miután egy újabb pusztító tüzérségi támadás érte őket, a német VII. Tartalékos Hadosztály minden erejével rájuk rontott. Driant ügyesen kiválasztott védelmi pozíciói ismét hatásosnak bizonyultak, és sikerrel verték vissza a támadókat. De a hatalmas nyomásnak ők sem állhattak ellen. Lőszerük lassan kifogyott, és már csak kövekkel és puskatussal tudtak védekezni.

Driant több száz méterrel hátrébb, a második védelmi vonalból nézte végig a csapatai által tartott frontszakasz elestét. Ekkor talán 80 embere maradhatott még a nyolc szakaszából. Sokan parancsnokukra kiáltottak, hogy húzódjon fedezékbe, ahogy a lövészárokból kilépve nézte a csatát. „Tudjátok jól, hogy még nem fognak lelőni engem!'” - vetette oda. Néhány perccel később azonban, ahogy látszott, hogy hamarosan bekerítik őket, nyilvánvalóvá vált, hogy a pozíciójuk tarthatatlan, és képtelenek lesznek visszavonulni.
Émile Driant alezredes (1855 - 1916)
Driant ekkor elégette papírjait, összegyűjtötte maradék embereit, majd kiugráltak a lövészárokból, hogy elmeneküljenek. Három csoportban, bombatölcsértől bombatölcsérig rohantak. Driant hirtelen megállt, hogy egy sebesültnek segítsen. Abban a pillanatban kezeit az égnek emelte, és felkiáltott. „Oh! Là, mon Dieu!” Egy őrmester rohant oda, hogy segítsen neki, de akkor már halott volt.

Driant és emberei drágán megfizettek a francia főparancsnokság hibájáért, hogy korábban meggyengítették Verdun védelmét. De mégis, Driant és társai mártírhalála nem volt hiábavaló. Valószínűleg hadbíróság elé állították volna, amiért (egyébként helyesen) figyelmen kívül hagyta a felsőbb parancsnokság utasításait, de halála után azonnal hőssé vált népe szemében. Ezen kívül az ellenségnek is komoly veszteségeket okoztak. 500 ellenséges katona életébe került legyőzésük, mely a legnagyobb német veszteség volt az első héten.

A nap végére a németek Verdun felé nyomultak előre. Többségük eddig csak szerbek ellen harcolt, akik sokkal kisebb ellenállást fejtettek ki, és komoly frusztrációt okozott nekik a franciák makacs védekezése. A francia tüzérség is legalább olyan elszántan harcolt, mint a gyalogság, de mivel a füst miatt semmit sem láttak, csak régi és ismert célpontokra lőttek, ami jelentősen rontotta hatékonyságukat. 

A német ütegek egymás után hallgattatták el a francia ágyúkat. A tüzérek komoly veszteségeket szenvedtek, a lovak pedig, melyek egyáltalán nem tudtak fedezékbe vonulni, még rosszabbul jártak. Aznap egy 160 mm-es francia hajóágyú tűzpárbajt vított egy 380 mm-es német ostromágyúval. A német üteg végül egy közeli találattal kiütötte a francia ágyút a beton talapzatából, de a francia tengerészeknek sikerült gyorsan helyreállítaniuk lövegüket, mielőtt egy újabb német találat végleg elhallgattatta volna. Ezután visszavonultak egy közeli lövészárokba, és várták a gyalogsági támadást. Azonban az 1874-es gyártmányú, feketelőporos puskáik füstje elárulta pozíciójukat, és ismét vissza kellett vonulniuk. Hihetetlen mód, kétszer is képesek voltak ellentámadásra, és sikerült elpusztítaniuk lövegük zárszerkezetét, így azt az ellenség már nem tudta felhasználni, mikor végleg el kellett hagyniuk azt.

Émile Driant emlékműve.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP