2016. március 15., kedd

Tirpitz admirális lemond - 1916. március 15.

Alfred von Tirpitz admirális, a modern német flotta megalkotója, és stratégiájának kidolgozója, benyújtja lemondását II. Vilmos császárnak, aki - meglepetésére - elfogadja azt.

Tirpitz 1897-ben került a császár közelébe, amikor államtitkárnak nevezték ki a Birodalmi Haditengerészetnél. Egy évvel később benyújtotta az Első Flotta Törvényt, ami a német flotta kiépítésének, és átszervezésének a kezdetét jelentette. Az 1900-ban beadott Második Flottatörvény már sokkal ambiciózusabb volt, és 17 éves határidőt szabott két zászlóshajó, 36 csatahajó, 11 nagyobb, és 34 kisebb cirkáló megépítésére. Megvalósulása esetén akkora flotta jött volna létre, mely az addig páratlan erejű brit flotta számára is komoly kihívást jelentett volna.

1905-ben a német flotta már erősebb volt, mint a francia, vagy az orosz, és úton volt afelé, - igaz, még hosszú éveknek kellett volna eltelnie addig - hogy a Királyi Haditengerészet valódi riválisává váljon. Ez a tény komolyan aggasztotta a brit kormányt, és Sir Jackie Fisher első tengeri lordot, ezért 1906-ban egy teljesen újszerű, és a korábbi csatahajóknál sokkal erősebb, új hadihajót terveztek meg és állítottak szolgálatba. Az HMS Dreadnought megjelenése elavulttá tett minden addig épült csatahajót, de építőinek szándékaival ellentétben egy új fegyverkezési versenyt indított be.
Alfred von Tirpitz (1849 - 1930)
1911-ben Tirpitzt nagy admirálisnak nevezték ki, három évvel később, a háború kitörésekor pedig a teljes flotta parancsnoka lett. Azonban az elmúlt évtized erőfeszítéseivel szemben a németek csak 18 csatahajót és csatacirkálót tudtak szolgálatba állítani, míg a britek 29 hasonló egységgel rendelkeztek. Mivel nem bízott abban, hogy a német flotta sikerrel mérkőzhetne meg a brit flottával, ezért a tengeralattjárókban látta a hatásos megoldást. Így 1915 februárjában egy agresszív tengeralattjáró háború megindítását javasolta a császárnak, mely során a semleges és ellenséges kereskedelmi hajókat egyaránt elsüllyesztették volna a Nagy-Britannia köré vont háborús zónában. 

A brit Lusitania óceánjáró 1915. május 7-ei elsüllyesztése után, mely során 1 201 ember halt meg, köztük 128 amerikai is, a német kormány lefújta a korlátlan tengeralattjáró-háborút, attól tartva, hogy a semleges államok is hadat üzennek majd. (Azonban 1917 februárjában újraindították, ami végül kiváltotta a Egyesült Államok hadüzenetét.)

Mivel az általa kidolgozott hadászati elvek komoly nemzetközi felháborodást váltottak ki, Tirpitz gyorsan magára maradt nézeteivel a német vezérkarban, és a császár is elpártolt tőle. Amikor beadta lemondását, a császár azonnal elfogadta, az admirális pedig leköszönt posztjáról.

A háború után Tirpitz az egyik alapítója volt a jobboldali Haza Pártnak, mely elsősorban a háború előtti Németország iránti nosztalgiára építkezett. 1924 és 1928 között a Reichstagba is bekerült, és komoly eséllyel pályázott a kancellári posztra is, de korábbi befolyását már nem tudta visszaszerezni. 1930-ban halt meg, 81 éves korában.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP