vasárnap, április 24, 2016

A Húsvéti Felkelés első napja - 1916. április 24.

Húsvét reggelén a dubliniak fegyverek ropogására ébredtek, amikor is 1500 felkelő lázadt fel az angolok ellen. A lázadók, akik  a  “függetlenség pártolók”, “anti-brit ír önkéntesek” és az Ír Polgári Hadsereg tagjaiból álltak, kulcsfontásságú épületeket foglaltak el a város központjában, a főhadiszállásuknak pedig a Főposta építményét választották, amire két zöld zászlót is kitűztek. Ez volt a Húsvéti felkelés kezdete, melynek az volt a szándéka, hogy kiharcolják Írország függetlenségét és megalapítsák az önálló ír államot. A felkelés hat napig tartó véres utcai harcokhoz vezetet Dubliban és az ország már területein is.

A felkelés élharcosai az Ír Köztársasági Testvériség (IRB) tagjai voltak, akik ellenezték a kisebb, békésebb csoportokat, akik az angoloknak szerettek volna segíteni a világháborúban, annak reményében, hogy cserébe az angolok megadják nekik a jogot, hogy saját önkormányzatot alapíthassanak. Az IRB vezetői azt vallották, hogy csak egy véres forradalom tudja kivívni a függetlenséget. A mozgalom két vezetője a tanár és költő Pádraig Pearse, és az Ír Önkéntesek parancsnoka, James Connolly volt. Az volt a tervük, hogy amíg az angolokat leköti a háború, addig ők felkelést robbantanak ki húsvét hetére. Ennek leszervezése ugyanakkor nem volt éppen túl sikeres. Az angolok elfogták azt a német hajót, ami fegyvereket szállított a felkelőknek, majd elfogták Sir Roger Casement-et is, az egyik vezetőjüket. Londonban az elfogott és dekódolt rádiójelekből már tudták, hogy lázadás készül kitörni, majd április 24-én hétfőn, üzenetet küldtek az írországi tisztjeiknek, hogy tartóztassák le a függetlenségi mozgalom vezetőit. 
Az Ír Köztársasági Hadsereg tagjai.
Az ír felkelési mozgalom több tagjai is ellenezte a felkelést, mert tudták, hogy az angolok készülnek rá, valamint a német fegyverszállítmányt is lefoglalták, ami a modern Mosin-Nagant puskákat hozta volna. A legtöbb önkéntesnek csak pisztolya vagy régi Mauser puskája volt, amit minden lövés után újra kellett tölteni, plusz egy nagyon kevés modernebb fegyver és kézigránát. Eoin MacNeill, az Ír Önkéntesek vezetője minden vasárnapi újságban utasítást tett közzé, hogy senki ne vegyen rész a felkelésben, mert biztos volt benne, hogy az reménytelen. MacNeill miatt sokkal kevesebb lázadó ment az utcára április 24-én, mint azt előzetesen tervezték.

Az IRB hét főből álló katonai tanácsa is fontolóra vette, hogy lefújják az akciót, de amikor megtudták, hogy az angol kormány kiadta a letartóztatási parancsokat, mégis elindították a felkelést. Április 24-én hétfőn, 1500 lázadó, melynek 90 női tagjai is volt, több csoportra osztva elfoglalta a Főpostát és több startégiailag fontos épületet Dublin városközpontjában. Pearse kiállt a postai hivatal elé, és kinyilvánította az Ír Köztársaság függetlenségét.
A köztársaság kikiáltásának proklomációja.
Nem túl bölcsen, a kiáltvány szövege dicsőítette a németeket, mint a felkelés “nemes szövetségeseit”, ami sok Dublini polgárt felbőszített, akiknek rokonaik, testvéreik, gyermekeik, az egyik történész szavaival élve “akik ellen az elmúlt 20 hónapban folyamatosan harcoltak Európában”.

Bár jóval kevesebben voltak mint tervezték, a lázadók felkészültek arra, hogy megvédjék Dublin központját az angol ellentámadástól. A védelem központjai a Főposta, a Four Courts épülete, a kormány központi helye, a Dublini Kastély, a Phoenix Parkban lévő fegyverraktár és a távíró központ, ahonnan morse kódokkal küldték ki az üzenetet, hogy megszületett az Ír Köztársaság. Az Ír Polgári Hadsereg egységei, a világháborús fronthoz hasonlóan árkokat kezdtek ásni a St. Stephan’s Green-en. Nem sok idejük volt felkészülni. A dublini angol őrséget a kezdeti kirobbanó erőszakos akciók gyorsan legyőzték és a városi rendőrség is visszavonult az utcákról, miután a lázadók megöltek több fegyvertelen rendőrt is. A felkelők reménykedtek abban, hogy a sikerül kirobbantani egy nagyobb civil megmozdulást, de csak nagyon kevesen csatlakoztak. Az első megérkező angol erősítés ír katonákból állt, akik a két frissen megalakított ír hadseregben szolgáltak, a 3. Királyi Ír Lövészek és  a 10. Királyi Dublini Muskétások. A felkelők teljes megdöbbenésére a dubliniaiak nagyon örültek az angol katonáknak és az utcára vonulva buzdították őket, mialatt egy maroknyi fegyveres diák sikeresen megvédte a Trinity Egyetem épületét. Az egyik ír katona meglátta a tömegben a feleségét és gyermekeit és mosolyogva integetett nekik. Pár perccel később már holtan feküdt a földön, egy lázadó mesterlövész végzett vele.
Égő barikád Dublinban.
Az első napon az angol ellentámadás elég szétszórt volt, de mellettük szólt a nagyobb létszám, a harci tapasztalat és a jobb fegyverzet. Bár mindezek ellenére nem sokat tudtak elérni az első napon. Az angol lovasság egy csapatát küldték, hogy vizsgálják ki a Főposta körüli állapotokat, de súlyos veszteségeket szenvedtek mikor a lázadók és egy sereg idősebb tartalékos katona tüzet nyitott rájuk. Válaszként a Liffey folyó felől egy angol őrhajó szétbombázta a lázadók egyik csoportját a Liberty Hall-ban. 

A tetőkről és a barikádok mögüli folyamatos lövöldözéseken kívül a Húsvéti Felkelés első napja nem sok jelentősebb összecsapással zárult. Dublinon kívül csak pár kisebb tűzharc robbant ki más városokban és vidéken. Mindeközben több ezer angol katona vonult be folyamatosan Dublinba, hogy felkészüljön a másnapi nagy támadásra. A civilek jobban megszenvedték az utcai harcokat, a lázadók nem csak a rendőrökre tüzeltek, de azokra az emberekre is, akik megpróbálták a barrikádokat ledönteni, az angol katonák pedig lelőttek egy nővért, Margaret Keogh-ot, aki megpróbálta az utcán fekvő sebesülteket ellátni.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP