2016. április 26., kedd

Csata a Mount Street Bridge-en - 1916. április 26.

John Dorney „A húsvéti felkelés történeté”-ben összefoglalja a Mount Street Bridge-nél vívott véres harcokat. 

„A húsvéti felkelés folyamán a legtöbb helyen, különösen a Jacobs Factory, a Four Courts és a Bolands Mill környékén az önkéntesek alig láttak brit katonákat egész héten. Inkább igyekeztek elszigetelni és távolról bombázni őket. 

Azonban amikor a britek megtámadták az önkéntesek által uralt belvárosba vezető utakat, sokkal véresebb összecsapások bontakoztak ki. Utcai harcok kezdődtek, melyek során a láthatatlan mesterlövészek és a közelről indított kereszttűz kompenzálta az élőerő hiányát és a tűzerő gyengeségét. Ez három helyszínen volt jellemző: a Mount Street Bridge-en, a Marrowbone Lane-en és a North King Street-en. 

A Mount Street-en, a Kingstown (ma Dun Laoghaire) kikötőjétől a belváros felé vezető úton egy 17, puskákkal és egyéb kézifegyverekkel felszerelt önkéntes előőrs állt szemben a támadó brit reguláris zászlóaljjal.

A névlegesen a Bolands Mill-en tartózkodó Eamon de Valera irányítása alatt álló, de valójában Mick Malone 28 éves asztalos által vezetett felkelők felvették pozíciójukat a Mount Street-en és a Northumberland Road-on április 24-én, húsvét hétfőjén. Azon a napon az önkéntes tartalékos katonák egy csoportja, akiket Dublinban „Gorgeous Wrecks” becenéven ismertek (idős koruk és a tunikájukon díszelgő „Gorgeous Rex” feliratok miatt) akaratlanul belebotlottak a lázadók állásaiba, akik négyet megöltek közülük, mielőtt bemenekülhettek volna a biztonságos Beggard Bush laktanyába.
Egy barikád a sok közül.
Ha a lázadók tudtak volna a brit helyőrség gyengeségéről (ekkor csak a hadsereg ellátó személyzete tartózkodott ott, és 17 puska volt az objektumban), könnyen elfoglalhatták volna az egész laktanyát. Mivel nem tudtak róla, az impozáns Clanwilliam House-t foglalták el – ahonnét ellenőrizhették a nagy csatorna feletti hidat -, valamint két házat a Northumberland Road-on. 

Április 26-án egy brit ezred, a Sherwood Foresters partraszállt. Ezek egyenesen a kiképzőtáborból jöttek, így teljesen tapasztalatlanok voltak. A külvároson keresztülvonulásuk közben a felső osztály tagjai hatalmas ovációval fogadták őket, ám a Northumberland Road-on belefutottak az önkéntesek kereszttüzébe, akik közül ketten (az egyik a Mauser pisztollyal felfegyverzett Mick Malone volt) a 25. számú házból kezdtek tüzelni, másik négy ember pedig a St. Stephen Parochial Hall-ból. Tíz katona sérült meg ebben a támadásban.

Bár volt egy másik átkelő, a Bagott Street-ről egy utcányira, ahonnét bekeríthették volna az önkénteseket, Lowe tábornok mégis azt parancsolta, hogy „mindenáron” foglalják vissza a Mount Street-i hidat. A nap hátralévő részében húszpercenként harsant a támadást jelző sípszó, a kivont karddal rohamozó tisztek által vezetett szerencsétlen katonák folyamatosan haladtak a Road felé, míg le nem lőtték őket. Estére halott és sebesült brit katonák borították az utat, sokuk nyögött a fájdalomtól, vagy erőtlenül próbált egy kis vizet inni.

A túlélők a csatornába másztak, vagy az ajtók mögött próbáltak fedezéket keresni az út két oldalán, mások egy alacsony fal alatt kuporogtak. Az önkéntesek, annak ellenére, hogy helyzetük reménytelen volt, jó hangulatban voltak. A Clanwilliam House-ban két ember, Patrick Doyle és Tom Walsh, ezt kiáltották a csatazajban:

- Nagy nap ez Írország számára, ugye?
- Gondoltad valaha, hogy megérsz olyan csatát, mint ez? Nem kéne hálát adnunk Istennek, hogy lehetővé tette számunkra, hogy részt vegyünk olyan csatában, mint ez?

Amint Doyle kimondta e szavakat, fejlövés érte és meghalt.

De Valera, több száz emberrel, alig két utcányira volt a Boland Mill-en, de nem küldött erősítést a Mount Street-re. 

Végül csütörtökön a már gépfegyverekkel és robbanóanyagokkal felszerelt brit csapatok megrohamozták állásaikat. Négyen (köztük Malone) meghaltak, egy ember fogságba esett, a többiek elmenekültek.

A Mount Street-i csatának összesen 240 áldozata volt – a húsvéti héten elszenvedett brit veszteségek több mint kétharmada. Azonban a Sherwood Foresters nem minden sebesülje halt meg. Az Irish Times május 11-i számában közzétette a hadsereg hivatalos listáját, mely szerint 4 tiszt és 24 közállományú halt meg, és több mint 200 súlyos sebesült esett. 

A terület szörnyű látványt nyújtott a harcok után, az elesett brit katonák szinte „padlószőnyeget” alkottak az úton. ’Úgy feküdtek az egész Northumberland Road-on, a házak lépcsőin, a csatornákban, a part mentén és a Warrington Place-en’ – emlékszik vissza egy szemtanú –’az a hely szó szerint vérben úszott’. A kereszttűzben négy civil is életét vesztette. A helyi „jó osztályok” tagjai előjöttek otthonaikból, hogy gratuláljanak a briteknek.

A Mount Street-i brit taktika a nyugati frontra emlékeztetett. Ugyanez a ragaszkodás a frontális támadáshoz 20.000 brit (köztük sok ulsteri, a 36. hadosztályból) életébe került a Somme-nál ugyanezen év július 1-én. 



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP