2016. május 3., kedd

A kivégzések következményei - 1916. május 3.

Ahogy folytatódtak a kivégzések, a hangulat kezdett egyre ellenségesebbé válni a britekkel szemben, és inkább a felkelőket pártolták. Az első három kivégzés után John Redmond, az Ír Parlamenti Párt vezetője így szólalt fel az angol parlamentben: “Mindannyiunk örömére, a felkelés véget ért. Kemény kézzel lett kezelve az ügy, de ez nem csak a helyes, de el is várható döntés volt a kormány részéről.” Ugyanakkor arra is kérte az angol kormányt, hogy lehetőleg kerüljék az elhamarkodott vagy radikális döntéseket, a lázadók kapcsán. Ahogy a kivégzések folytatódtak, Redmond elkezdte kérlelni H.H. Asquith miniszterelnököt, hogy állítsa le, mert “ha több kivégzés lesz Írországban, akkor minden konstruktív érvelés kudarcot vallhat.” Edward Carson, az Ulster Unionista Párt vezetője szintén hasonló véleményen volt. Redmond helyettese, John Dillon lelkesítő beszédet mondott a parlamentben: “Emberek ezrei, akik 10 nappal ezelőtt még hevesen ellenezték a Sinn Fein mozgalmat és a felkelést, most dühösek az angol kormányra a kivégzések miatt. Nem gyilkosokat végeznek most ki, hanem megtévesztett embereket, akik bátran és nemesen harcoltak, de félrevezették őket.” Dilon beszédét az angol képviselők folyamatosan félbeszakították. A brit kormány is elkezdett gondolkodni a kivégzések következményein. Asquih figyelmeztette Maxwellt, hogy “a sok kivégzés még sok baj forrása lehet Írország kapcsán”. Connolly kivégzése után, Maxvell elfogadta az enyhítő javaslatot és a halálos ítéleteket több éves szabadságvesztésre módosította. 

1836 embert szállítottak táborokba vagy angol és wales-i börtönökbe. Sokuknak, mint Arthur Griffith nem volt köze a felkeléshez. Az olyan táborok, mint a Frongoch internáló tábor, “a felkelés főiskolája” néven lettek ismertek, ahol olyan későbbi vezetők mint Michael Collins, Terence McSwiney és J. J. O’Connel kezdték el a tervezését egy független államnak.

Sir Roger Cesement-et Londoban elítélték felségárulásért és a Pentonville-i börtönben felakasztották augusztus 3-án.
A felkelők egyik vezetőjének kivégzése.
A felkelés után elkezdtek megjelenni hírek az angolok rémtetteiről, bár nem kaptak akkora nagy figyelmet mint a kivégzések, de az íreket eléggé felháborította, az ír parlamenti képviselők is felemelték a szavukat az esetek ellen.

Az egyik ilyen incidens a “Portobello-i gyilkosságok”. Április 25-én a dublini békés nemzeti aktivistát Francis Sheehy-Skeffington-t letartóztatták az angol katonák. John Bowen-Colthurst kapitány magával vitte a férfit a rajtaütő akciókra, mint túsz. A Rathmines úton megállítottak egy James Coade nevű fiút, akit agyonlőttek. A katonák gránáttal robbantottak fel egy dohányboltot és letartóztattak két újságírót, Thomas Dicksont és Patrick MacIntyre-t. Másnap reggel Colthurst kivégeztette Skeffingtont és a két újságírót a Portobellói kaszárnyában, majd később ott is lettek eltemetve. Még aznap lelőtte a munkáspárti tanácsadót, Richard O’Caroll-t is. Mikor Sir Francis Vane őrnagy tudomást szerzett a gyilkosságokról azonnak telefonált a feletteseinek a Dublini kastélyba, de végül semmi intézkedés nem történt. Vane felkereste Herbert Kitchener-t, aki felszólította Maxvell tábornokot, hogy tartóztassa le Colthurst-öt, de elutasította. Később letartóztatták és júniusban bíróság elé állították, ahol megállapították, hogy őrült és gyilkosság vádjával elítélték, 20 hónapot kapott Broadmoorban. Politikai nyomásra elrendelt nyilvános nyomozás szintén megállapította a bűnösségét, Vane-t viszont felmentették, mert segédkezett a Skeffington gyilkossági ügy megoldásában. 

A másik eset, a North King Street mészárlás volt. Április 28 és 29 éjszakáján, angol katonák a South Staffordshire osztagból, Henry Taylor ezredes irányítása alatt betörtek több házba is a North King Street-en és megöltek 15 civil férfit, akiket azzal vádoltak, hogy a lázadókhoz tartoznak. A katonák agyonlőtték vagy leszúrták az áldozatokat, majd kirabotlák és titokban elásták őket pincékben vagy hátsó kertekben. Ezen a területen voltak a leghevesebb összecsapások a felkelés során és az angolok komoly veszteségeket szenvedtek el. Maxwell tábornok megpróbálta kimagyarázni a gyilkosságokat és azzal érvelt, hogy mindenért a lázadók a felelősek. Állítása szerint a lázadók nem viseltek egyenruhákat és a North King Street-en lakó emberek a szimpatizánsokhoz tartoztak. Maxwell szerint az ilyen esetek “elkerülhetetlenek ilyen körülmények között” és a katonák hatalmas önuralommal végezték kötelességüket. A privát jelentésben, melyet a miniszterelnöknek küldtek el, leírták, hogy a katonák azt a parancsot kapták, hogy ne ejtsenek foglyokat, de ezt úgy értelmezték, hogy mindenkit lőjjenek le, aki gyanús. A városi halottkém jelentése szerint a katonák fegyvertelen és védtelen polgárokat mészároltak le. A katonai bíróság megállapította, hogy egyetlen katona sem vonható felelősségre. 

Ezek a gyilkosságok, és ahogy az angolok kezelték az ügyeket erősen rásegített arra, hogy az írek végleg az angolok ellen forduljanak.  



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP