2016. május 10., kedd

Kisebb, de heves csaták a Meuse partján - 1916. május 10.

Február és május között a verduni csata elsősorban a Meuse folyó bal partján összpontosult, főleg a Cote 304 és a Halott ember dombokon. A jobb parton a Douaumont erőd elvesztése nagy csapás volt a védőknek, de nem jelentette azt, hogy a harcok megszüntek volna. Sőt, a jobb parton sok kisebb egység csapott össze, árkokat foglaltak el, bombázták a területet, mind a két fél folyamatosan próbált előnyhöz jutni.

Az árkokban dúló kegyetlen és véres harcok világszerte sokkolták az embereket. A verduni csaták mérete és időtartama, ahol katonák és ágyúk millió koncentrálódtak egy kisebb területen, még évtizedek múlva is rémálomként kísérte az embereket. 

Erdők, utak, falvak tűntek el nyomtalanul, mintha sosem léteztek volna, a helyüket pedig befedte a sár és a harcok nyomai. Mint egy “rettenetes varangy nyálkás bőre”, ahogy az egyik francia pilóta jellemezte. James McConnell, a Lafayette osztag egyik amerikai pilótája látta, amint bajtársai repülőit szó szerint kettéhasították a tüzérségi ágyúk lövedékei.
Egy francia lövészárok a sok közül.
A hang, amit az újoncok meghallottak, amikor Verdunba érkeztek, egy gigantikus kovácsműhelyre emlékeztette őket, mely éjjel-nappal üzemel. Éjszakánként az ég ragyogott, mintha az északi fény lángolna, de nappal az egyetlen szín, ami a horizonton elterült, csak a sár barna színe volt, amit néhol vöröses árnyalatúra festett a vér. A harcmezőkön állandó volt a dögszag, amitől mindenki igyekezett távol tartani magát. Nyoma sem volt annak a kellemes, szép tavasznak, ami korábban jellemezte a vidéket.

A francia seregek ezerszámra vívták a saját “thermopülei csatáikat” a folyó jobb partján. Bármi áron meg akarták állítani az ellenséget. Nem egy víznyelőt neveztek el úgy, hogy “La Ravine de la Mort”, ami találó névnek bizonyult. A német tüzérség minden nap bombázta a franciák állásait, ahol leszakadt végtagok, és megnyomorított holttestek hevertek szerteszét. Arra sem volt idő vagy lehetőség, hogy az elesetteket eltemessék. A franciák mégis sikeresen tartották eddig a frontot, de az egyik 20 éves tizedes szerint szavakkal le sem lehet írni, hogy mit éltek át eközben.

“Ó azok az emberek, akik este az ágyukban alszanak, majd reggel vidáman olvassák az újságban, hogy “még mindig kitartóan védik a vonalakat”, vajon el tudják egyáltalán képzelni, hogy mit jelent az, hogy “védeni”?”



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP