szerda, február 08, 2017

Meghal Anton Haus tengernagy - 1917. február 8.

Anton Haus 1851. június 13-án született Tolmein városában, szlovén családban. 1869-ben csatlakozott a haditengerészethez. A fiumei Tengerészeti Akadémián tanult, melynek később maga is tanára lett. E minőségében jelent meg egy publikációja "Óceántan és tengeri időjárás" címmel. 

Az 1899-ben kirobbant bokszerlázadás során Haus volt annak a hajórajnak a parancsnoka, amelyet az osztrák-magyar kormány indított Kínába, hogy Japán, a Német Birodalom, az Orosz Birodalom, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, és az Olasz Királyság szövetségeseként részt vegyen a felkelés leverésében. Ennek eredményeképp az osztrák-magyar csapatok szereztek egy kisebb gyarmatot, a tiencsini osztrák-magyar koncessziós zónát. Haus 1902-ig tartózkodott Kínában, majd hazatért.

1907-ben altengernaggyá léptették elő, majd még ebben az évben részt vett a hágai békekonferencián. 1912-ben az osztrák-magyar hadiflotta felügyelőjévé nevezték ki, majd Rudolf von Montecuccoli báró visszavonulását követően 1913 februárjától a Császári és Királyi Haditengerészet főparancsnoka és a Hadügyminisztérium Tengerészeti Szekciójának főnöke.
Anton Haus (1851 - 1917)
A háború alatt a fleet-in-being elvett követte, így kerülte az összecsapást a hadüzenet után az Adria déli részére többször is behatoló francia flottával. Ezt részben azzal indokolta, hogy az Olasz Királyság bizonytalan magatartása miatt nem kívánja kockáztatni az osztrák-magyar flotta legértékesebb egységeit, mert még egy győzelmes ütközet után is annyira meggyengülhetne a flotta, hogy az olaszok döntő fölényre jutnának a térségben. 

Az 1915. május 23-án bekövetkező olasz hadüzenet nem érte felkészületlenül. Még aznap este szinte a teljes flottával kifutott, és az olasz part menti stratégiai célokat lövette. Ezután azonban újra a kikötőben hagyta a fő erőket, és a kis, és közepes egységekkel folytatott gerillaháborút. Egyébként egy idő után az olasz flotta is hasonló taktikára váltott, és csatahajóit a biztonságos Tarantóba vonta vissza, miután több nehéz egységét is elveszítette.

1916-ban az uralkodó nagyadmirálisnak nevezte ki.

A németek által sokat kritizált stratégiájáról így nyilatkozott:

“Kevesen értik meg, hogy sok esetben a semmittevés, illetve a várakozás az egyetlen helyes magatartás. A stratégia nem sakkjátszma, ahol minden lépést ellenlépésnek kell követnie. A stratégiában nem szükségszerű az ellenlépés, ott várakozni is lehet.”

A németek által szorgalmazott tengeralattjáró harcot maximálisan támogatta, és mindent elkövetett, hogy a Monarchia is modern tengeralattjárókra tegyen szert. 1917 januárjában Berlinbe utazott, hogy a németekkel a korlátlan tengeralattjáró-háborúról tárgyaljon. A haza vezető úton a fűtetlen vonaton megfázott, és tüdőgyulladást kapott. 1917. február 8-án hunyt el zászlóshajója, az SMS Viribus Unitis fedélzetén. Utódja Maximilian Njegovan tengernagy lett, aki nagy vonalakban követte Haus stratégiáját.

A temetésről készült képek:



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP