2017. május 16., kedd

A harmadik otrantói ütközet brit forrásai (1917. május 15.)

A háború alatt a cs. és kir. hadihajók összesen 25 alkalommal futottak ki azzal a céllal, hogy az Otrantói-szorosban ellenséges hajóegységekre vadásszanak. Nem minden esetben a tengerzár hajóinak megtámadása volt a cél. Gyakran csak felderítésre, vagy a Brindisi és Valona közötti hajóforgalom zavarására, támadására indultak. Az esetek többségében, - a rossz időjárás, vagy az ellenség hiánya miatt - nem került sor összecsapásra, de az egyszerűség kedvéért, célszerű lenne meghonosítani a szakirodalomban, - az Isonzó-csaták elnevezésének mintájára - az első, második, harmadik és negyedik otrantói ütközet megnevezést. Kívánatos lenne ez a gyakorlat azért is, mert ha az 1917. május 15-ei nagy összecsapásról, mint harmadik otrantói ütközetről beszélnénk, egyúttal burkoltan felhívnánk a figyelmet arra, hogy nem ez volt az egyetlen összecsapás a térségben.

E terminológia szerint a következő időpontokban és résztvevőkkel zajlottak az otrantói-ütközetek:

Első otrantói ütközet: 1915. december 29. A HELGOLAND cirkáló és a TÁTRA, BALATON, CSEPEL, LIKA, TRIGLAV rombolók megtámadták Durazzó kikötőjét, majd a visszavonulás során harcba bocsátkoztak a Brindisiből kifutott brit DARTMOUTH és WEYMOUTH cirkálókkal, az olasz QUARTO és NINO BIXIO cirkálókkal, valamint négy olasz és öt francia rombolóval.[1]

Második otrantói ütközet: 1916. december 22-23. A SCHARFSCHUETZE, REKA, DINARA, VELEBIT rombolók megtámadták az otrantói tengerzárat, majd harcba bocsátkoztak a közelben haladó CASQUE, PROTET, COMMANDANT RIVIÉRE, COMMANDANT BORY, DEHORTER és BOUTEFEU francia rombolókkal.[2]

Harmadik otrantói ütközet: 1917. május 15. A NOVARA, SAIDA, HELGOLAND cirkálók és a BALATON és CSEPEL rombolók megtámadták az otrantói zárat, majd összecsaptak a brit DARTMOUTH és BRISTOL és az olasz AQUILA és MARSALA cirkálókkal, valamint számos ellenséges rombolóval.[3]

Negyedik otrantói ütközet: 1918. április 22-23. A CSEPEL, UZSOK, DUKLA, LIKA (II), TRIGLAV (II) rombolók a Valona és Brindisi között közlekedő hajókaravánokra vadászva harcba bocsátkoztak az otrantói zárat védő brit JACKAL és HORNET rombolókkal.

Ezen rövid bevezető egyik célja, - amellett, hogy a források magyarázó tanulmányaként szolgáljon - hogy meghonosítsa ezt az új elnevezést.

1917. február 1-jén a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia deklarálta a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Ettől kezdve az antant számára fontos kérdéssé vált, hogy megakadályozza az ellenséges tengeralattjárók áthaladását az Otrantói-szoroson, de az otrantói tengerzár megerősítése továbbra is vontatottan haladt. A zárat alkotó drifterek védelme elégtelen volt, a kis halászgőzösök 57 és 47 mm-es ágyúi pedig nem jelentettek komoly fenyegetést egy hadihajó számára. A drifterek védelmét a Brindisiben és Valonában állomásozó könnyű egységek látták el, de közülük nem mindegyik volt állandóan kifutásra kész állapotban. Ez a rendszer sebezhetővé tette a zárat, hiszen a fedezetül szolgáló hajók csak akkor futottak ki, ha a driftereket támadás érte, így az erősítés megérkezéséig a támadók szabadon pusztíthatták a védekezésre szinte teljesen képtelen halászgőzösöket. Később a zár rombolókból álló őrjáratot kapott, mely hatásosabbnak bizonyult, hiszen bármilyen támadó erőnek először rajtuk kellett átverekednie magát, illetve fokozatosan növelték a tengerzár méretét a háború végéig, valamint a rendelkezésre álló védelmi egységek számát, a tervezett mértékben azonban sohasem épült ki. Végül is a szövetségesek számára a sikert nem a tengerzár megerősítése, hanem a konvoj rendszer bevezetése hozta meg, melyről a britek 1917. áprilisában önállóan határoztak, és amelyet néhány gyakorló út után az egész Mediterráneumban fokozatosan bevezettek.

A Központi Hatalmak célja természetesen az volt, hogy tengeralattjáróik nagyobb nehézségek nélkül kijuthassanak a Földközi-tengerre, és ott támadhassák az antant utánpótlási vonalait. A tengerzár felszámolása vagy meggyengítése a felszíni hadihajókra várt. Az 1917. május 15-ei nagy támadás okait nem csak a tengerzár puszta léte motiválta, hanem a tenni akarás is, ugyanis a szoroson való áthaladás nem mindig okozott nagyobb nehézséget a tengeralattjáróknak. Még 1918 első felében is, amikor a tengerzár kiépítettségének foka sokkal magasabb volt, havi 30-40 alkalommal észleltek vagy támadtak sikertelenül tengeralattjárókat az antant egységek. Ezzel szemben, a háború alatt, a záron mindössze két német és egy osztrák-magyar tengeralattjáró süllyedt el.

A támadás részleteit Horthy Miklós sorhajókapitány dolgozta ki, aki rendszeresen konzultált a német és osztrák-magyar tengeralattjárók parancsnokaival. Ezek a beszélgetések csak megerősítették benne azt az elhatározást, hogy a zárat meg kell semmisíteni. Így írt erről visszaemlékezéseiben: "Valamennyi búvárhajó-parancsnokkal, aki csak befutott az öbölbe, kimerítően megbeszéltem mindig a helyzetet. Egyhangúan azt vélték, hogy a zár áttörése egyre nehezebbé válik, sőt, már szinte lehetetlen." [4]

A vállalkozás végrehajtására a három legmodernebb könnyűcirkálót, a NOVARA-t, a HELGOLAND-ot, és a SAIDA-t választották ki, valamint a BALATON és CSEPEL rombolók parancsot kaptak, hogy Valona és Brindisi közt ellenséges hajóegységek támadásával elterelő hadműveletet hajtsanak végre. Eredetileg a TÁTRA romboló is részt vett volna a támadásában, de turbina problémák miatt más feladatra osztották be.

Mivel a támadás részletes ismertetése szétfeszítené eme rövid bevezető kereteit, ezért csak néhány megjegyzést kívánok tenni.

A BALATON és CSEPEL rombolók által megtámadott olasz konvoj a BOREA nevű rombolóból és három tehergőzösből, név szerint: CARROCCIO, BERSAGLIERE, és VERITA, állt. Osztrák és magyar feldolgozások szerint a rövid összecsapás eredményeképp a romboló és két tehergőzös süllyedt el. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét. A CARROCCIO, mely 15 tonna lőszert és 15 torpedót szállított, valamint a BOREA romboló valóban elsüllyedt, azonban a VERITA gőzöst, mely súlyos sérüléseket szenvedett és nagy része kiégett, az olaszoknak sikerült Valonába vontatniuk. A BERSAGLIERE csak könnyebb sérüléseket szenvedett és képes volt önerőből befutni a kikötőbe. A négy hajón 184 fő tartózkodott, a túlélők 162-en voltak. A BOREA legénységéből 2 fő elesett, 9 eltűnt, 48 pedig megsebesült.

A brit hivatalos jelentések rendszeresen alaptalan optimizmusról tesznek tanúbizonyságot, ha a saját hadihajóik vagy az otrantói tengerzár hatásosságáról van szó. Az alábbi forrásokban említett osztrák-magyar és német veszteségek nem következtek be. Sem a tengerzáron megtámadott, sem a DARTMOUTH-ot megtorpedózó tengeralattjárót nem sikerült elsüllyeszteni, valamint a NOVARA cirkáló is, súlyos sérülésekkel ugyan, de megmenekült.


G. W. Vivian[5] fregattkapitány Kerr[6]-nek

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 250-257. o.)

TITKOS
[nyomtatvány]
No. A/8

H.M.S. LIVERPOOL
1917. május 18.

Mellékelten benyújtom önnek a DARTMOUTH és a BRISTOL jelentéseit a minap történt ütközetről, köztük és a három 'Admiral Spaun' közt május 15-én.

2. A május 15-ei események rövid leírása, már amennyire láttam őket, szintén mellékelve lettek ehhez a levélhez, és semmi kétség afelől, hogy az olasz jelentést is időben meg fogja kapni, melyet a résztvevő hajók jelentéseiből vázoltak fel, és természetesen, sokkal részletesebb, mint az én jelentésem, mivel a DARTMOUTH és a BRISTOL jelentésén kívül mást nem láttam.

3. Kb. 03.30-kor lehallgattunk egy olasz kódolású vészjelzést Fanóról, amely valószínűleg az első értesítés volt arról, hogy az ellenség a tengeren tartózkodik. A három Brindisiben tartózkodó brit hajó állapota a következő volt:-

BRISTOL félórás készültségben volt.

DARTMOUTH háromórás készültségben volt, majd 05.00-ra félórás készenléti állapotba került.

LIVERPOOL hatórás készenléti állapotban volt.

05:30-kor a BRISTOL két rombolóval kihajózott, majd 05:35-kor a DARTMOUTH is, fedélzetén Acton [7] Admirálissal, kifutott két rombolóval, majd nem sokkal később az AQUILA is követte.

Ugyanekkor parancsot kaptam a gőznyomás emelésére, és nem sokkal 08:00 előtt az ETNA fedélzetére mentem, hogy tájékozódjam a helyzetről és jelentsem, hogy 09:30-ra kifutásra készek leszünk. Acton admirális távozása miatt Bollo [8] admirális vette át az ügyek irányítását Brindisiben, és megkérdeztem, hogy ki kell-e futnom a tengerre, amint készen állunk, de úgy tájékoztatott, hogy az nem szükséges.

09:00-kor újra az ETNA fedélzetére léptem, hogy jelezzem, 09:15-re készen állunk, és újra megkérdeztem, hogy kihajózhatok-e; az admirális azt felelte, hogy nincs értelme, de a külső kikötővédmű kapujához hajóztam, ahol horgonyt vetettem.

4. A bejövő jelzésekből és pozíciókból tisztán látszott, hogy az ellenség harcba bocsátkozott. Leginkább úgy tűnt, hogy az ellenséges cirkálók Cattaro felé haladnak, habár a cirkálóink ők és a bázisuk közt voltak, az ellenség kétségtelenül nagyobb sebességének köszönhetően megpróbálja kikerülni hajóinkat.

Ha egy futó harc alakul ki, ami gyakorlatilag biztos volt, és egészen Cattaro közeléig tart, az ellenség a cirkálóit kétségtelenül HABSBURG vagy SANKT GEORG osztályú nehéz egységekkel erősíti meg. (Ami meg is történt.)

A PISA divízió ekkor gőzt fejlesztett, egyikük hamarosan készen is állt, és mindegyik kifutásra kész volt 10:30-ra.

Akkor az az eshetőség jutott eszembe, hogy a cirkálóink túl közel kerülnek Cattarohoz, mozgásképtelenné válhatnak, vagy megsérülhetnek egy hosszú harcban, és a nehéz egységek megtámadhatják őket Cattaroból. Ezért megkérdeztem, hogy a PISA divízió vagy bármelyik egység közülük kifut-e. Revel admirális, aki megérkezett, jelzett a tengeren tartózkodó Acton admirálisnak, hogy szüksége van-e a PISA divízióra, de ekkor az ütközet már gyakorlatilag véget ért, és a válasz "nem" volt.

Ekkor egyetlen romboló sem maradt Brindisiben, és bizonyosan tengeralattjárók voltak odakinn, és talán jobb is volt, hogy a PISA divízió nem futott ki, habár a cirkálóink jobb pozícióban lettek volna, ha egy vagy két nehéz egység támogatja őket, abban az esetben, ha mozgásképtelenné válnak.

Ugyanekkor Valonában a NAPOLI és RIBOTY is kifutásra kész volt

5. 10.38-kor a DARTMOUTH jelezte az összes hajónak, "Találkozás azonnal a DARTMOUTH-al", és ez azt jelenthette, hogy a DARTMOUTH gondban van, engedélyt kértem az azonnali kifutásra, de Revel [9] admirális nem értett velem egyet.

6. A délelőtt folyamán időközönként néhány tengeralattjárót jelentettek különböző négyzetekből, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a visszatérő hajóknak egy tengeralattjáró körzeten kell áthaladniuk.

7. Az ütközetjelentés megtalálható a DARTMOUTH és a BRISTOL jelentésében, de ez alatt az idő alatt balesetek történtek a rombolók közt.

A két ellenséges rombolót támadó AQUILA mozgásképtelenné vált egy találattól, mely elvágott egy gőzvezetéket és az egyik kazánban robbant, azt hiszem. Hét ember meghalt és az AQUILA teljesen magatehetetlenné vált, és csak a fedezetként feléje forduló cirkálóink akadályozták meg az elvesztését. A hátsó olajtartályai is tüzet fogtak, és végül a SCHIAFFINO vontatta be Brindisibe.

A MIRABELLO-nak víz került az olajába, vagy olaj a vizébe, nem tudom biztosan melyik, ami 20 csomóra csökkentette sebességét, és visszament Brindisibe, a RIVIÉRE-t vontatva, mely kondenzátor problémák miatt lett mozgásképtelen.

8. Délben véget ért az ütközet, és a DARTMOUTH jelezte, hogy 14.30-kor fog megérkezni. 14.00-kor a BRISTOL jelezte, hogy a DARTMOUTH-ot megtorpedózták.

A BOUTEFEU akkor hozzám volt rendelve, és hozzám közel horgonyzott, és mivel nyilvánvaló volt, hogy nincs szükség arra, hogy kifussak a LIVERPOOL-al, jeleztem az Admirálisnak, hogy a BOUTEFEU készen áll, hogy kifusson a DARTMOUTH-hoz, ha szükséges, és nem sokkal később megkérdeztem, hogy kifuthatok-e a BOUTEFEU fedélzetén, hogy megnézzem, milyen segítségre van szüksége a DARTMOUTH-nak.

Mielőtt választ kaptam volna, a BOUTEFEU felszedte a horgonyát és kihajózott. Két vagy három perccel a kikötővédőművek elhagyása után aknára futott és másfél perc alatt elsüllyedt. Láttam őt ekkor és a robbanást, ami valóban rendkívül erőteljes volt, úgy tűnt lerobbantotta a farát, ekkor felhajlott majdnem teljesen függőlegesen és elsüllyedt; miután további két robbanás is történt, valószínűleg kazánok, de talán inkább mélységi aknák.

Dacára a robbanás rettenetes erejének és a BOUTEFEU gyors elsüllyedésnek, a halottak száma viszonylag csekély volt, 88 emberből csak 11 halt meg, míg 77 megmenekült.

A csónakjaink és az egészségügyi tisztjeink nagyon gyorsan a helyszínre értek és némi segítséget nyújtottak.

A BRISTOL ekkor látótávolságban volt, és figyelmeztettem az aknaveszélyre, nem maradhatott kint, és szorosan a BOUTEFEU roncsa mögött jött be, elég biztonságosan, habár azonnal több ellenséges aknát is felszedtünk a környéken.

9. A BRISTOL informált a DARTMOUTH állapotáról, ami nagyon rossznak tűnt. A vontatók (öt) már megkezdték a segítését, és az időjárás is jó volt, a tenger tükörsima, reméltem, hogy be tudják hozni.

Nem sokkal később értesültem róla, hogy a DARTMOUTH-ot kiürítették, és a legénységét átszállították a kísérő rombolókra; az éjszaka folyamán különböző rombolók érkeztek a DARTMOUTH legénységének részeivel. Ezután megtudtam, ahogy gyanítottam, a DARTMOUTH-ot azért ürítették ki, mert az azonnali elsüllyedés veszélye állt fenn.

A DARTMOUTH kapitányának döntése, úgy vélem, helyes és szabályszerű volt, mivel semmit sem nyert volna azzal, ha veszélyezteti a hajó teljes legénységét.

Végül is, mivel a hajó nem süllyedt el, talán amiatt, hogy bizonyos tatrekeszeket elárasztottak, a kapitány és a hajó mozgatásához elégséges matróz visszatért rá, újra gőzt fejlesztettek, és visszajöttek a hajóval.

A DARTMOUTH és a többi hajó sérülését egy külön levél fogja tartalmazni.

10. A következő reggel 02.45-kor meglátogattam a DARTMOUTH-ot egy motorcsónakban; eléggé irányíthatatlan állapotban volt és igen sok víz volt benne. Az időjárás, szerencsére, nagyon jó maradt, éjjel bójákhoz rögzítették a külső kikötőben és délután hat órakor sekély vízbe vontatták a VOLCANO (javító hajó) közelébe, ahol jelenleg is megtalálható és ahol ideiglenes javításokat végeznek rajta.

11. Ami az ütközetet illeti, a DARTMOUTH és a BRISTOL jelentései tartalmazzák az eseményeket.

Az ütközet első része abból állt, hogy az AQUILA és a rombolói megtámadták az osztrák[-magyar] rombolókat, melyek Durazzo felé haladtak, és ekkor történt, hogy az AQUILA teljesen mozgásképtelenné vált, mint ahogy azt már említettem.

Jelenleg nincs arról információm, hogy az osztrák rombolók megsérültek-e vagy sem, de a kikötőbe befutva megtámadta őket a francia BERNOUILLI tengeralattjáró, azonban a torpedói célt tévesztettek.

12. Ami a cirkálók hadmozdulatait illeti, a DARTMOUTH térképe tartalmazza a pozíciókat. Lehetségesnek tűnik, hogy a DARTMOUTH és a BRISTOL több előnyt nyert volna az által, ha elölről keresztezi az ellenség útját, de az Admirális kétségtelenül el akarta vágni az ellenséget Durazzotól, valamint, amennyire lehetséges, fedezni kívánta a mozdulatlan AQUILA-t, mely többé-kevésbé a közeledő ellenség útjában volt. Az ütközet ezután a DARTMOUTH térképei szerint fejlődött, tulajdonképpen párhuzamos vonalban, az ellenség fokozatosan eltávolodott, míg a BRISTOL lassan lemaradt a DARTMOUTH mögött, és a távolság túl nagy volt ahhoz, hogy a BRISTOL 4"-os lövegeivel eredményesen lehessen tüzelni.

A BRISTOL lemaradása azt eredményezte, hogy az ellenség leginkább a DARTMOUTH-ra koncentrált, habár a BRISTOL-ra továbbra is lőttek, de hatástalanul.

A DARTMOUTH tűzvillába került és eltalálták, még távolabb került, gyakorlatilag lőtávolságon kívülre, míg a BRISTOL, jócskán lemaradva és lőtávolságon kívül, beszüntette a tüzelést.

10.45-kor a DARTMOUTH 20 csomóra lassított, hogy a BRISTOL utolérje, az élen haladó két ellenséges hajó tovább távolodott, míg a harmadik lemaradt.

Kb. 11.00-kor a DARTMOUTH és a BRISTOL a harmadik ellenséges hajó mögött haladt el és látszólag nagy károkat okozott benne.

Ezzel gyakorlatilag véget ért az ütközet.

Az ellenség, amikor utoljára láttuk, nyilvánvalóan megpróbálta vontába venni a sérült hajót, és szerencsétlen dolog volt, hogy nem tudtunk tovább támadni, de az ellenséges nehéz egységek közeledése, már láthatóan, lehetetlenné tette azt. Kétségtelen, hogy a harmadik ellenséges hajó [NOVARA], számos találatot kapott; lángolt, súlyosan sérült, és valamiféle robbanás volt látható a fedélzetén. Amikor utójára láttuk, mélyen a vízbe merült, és állítólag végül elsüllyedt; de erre nincs bizonyíték, habár elég valószínű. [10]

Látszólag a vezérhajón is tetemes károk keletkeztek.

13. Ami a BRISTOL sebességét illeti, ez a hajó már hat hónapja nem volt dokkban, és ez bizonyos mértékben befolyásolta a sebességét. A DARTMOUTH fordulatszáma nagyobb volt, mint korábban bármikor, jól haladt, de nem tudott lépést tartani az ellenséges cirkálókkal, melyeknek egy, vagy több csomós előnyük volt.

Akik részt vettek az ütközetben, nagy vonalakban egyetértenek abban, hogy az ellenséges hajók a jelentett 4"-os ágyúknál nehezebbeket hordoznak; lehetséges, hogy 6"-os ágyúkat építettek be elöl és hátul a 4,1"-osok helyére. [11]

14. A DARTMOUTH-ot és a BRISTOL-t is repülőgépek támadták bombákkal és géppuskákkal. A DARTMOUTH-nak volt egy légvédelmi ágyúja, ezért tudott vigyázni magára; a BRISTOL esetében ez másképp volt, nem volt ágyúja, ezért viszonylag alacsony magasságból géppuskával lőtték. Semmilyen kár nem keletkezett, kivéve a távolsági teleszkópot, melyet kétszer is golyók ütöttek át.

15. A MARSALA és a RACCHIA manőverei homályosak; nem vettek részt az ütközetben, és az egyetlen jelzés, amit a MARSALA-tól kaptam, hogy két füstöt látott (ami az AQUILA és az azt vontató SCHIAFFINO lehetett). Az AQUILA hátsó olajtartályai égtek, és valószínűleg tekintélyes mennyiségű füstöt bocsátott ki. Délre, valahogy, a MARSALA és a RACCHIA csatlakoztak a DARTMOUTH-hoz, és a raj Brindisi felé vette az irányt.

A kapott jelentések és a lehallgatott Telefunken [állomás] alapján számítottunk arra, hogy ellenséges tengeralattjárók megpróbálják megtorpedózni a hazatérő hajókat, és kísérletük sajnos sikeres is volt, mint ahogy azt említettem, a DARTMOUTH-ot 13.55-kor megtorpedózták.

Semmi kétség afelől, hogy az ellenség egy sor tengeralattjárót rendelt a Brindisibe vezető útra, és szorosan elaknásította a bejáratot; a BOUTEFEU ezek egyikén robbant fel, és többet is felszedtünk később.

Az egyik repülőgépünk korábban megtámadott egy tengeralattjárót, és két bombát dobott rá; az elsőt elvétette, míg a második pontosan talált, de nem robbant fel.

A CASQUE szintén kilőtt egy torpedót egy másik tengeralattjáróra, de elhibázta.

16. A tengeralattjáró, mely megtorpedózta a DARTMOUTH-ot, a torpedó kilövése után a felszínre emelkedett és megtámadták a kísérő rombolók, melyek vízi bombákat vetettek, és a véleményük szerint elsüllyesztették. Hajlok arra, hogy ez valószínűleg igaz, két okból is: (1) habár a DARTMOUTH négy órán keresztül ott maradt, ahol volt, további támadás nem történt; valamint (2) nem említették az osztrák sajtójelentések, hogy egy angol cirkálót megtorpedóztak, amit, úgy vélem, mindenképp megtettek volna, ha bármilyen információ eljutott volna az osztrák hatóságokhoz. [12]

17. A DARTMOUTH sérülésének teljes jelentését azonnal továbbítjuk, amint az lehetséges, úgyszintén minden további információt, amit megkapok a többi, az ütközetben részt nem vett hajóról, amit talán sikerül megszereznem olasz forrásokból.

18. Ami a jelzésekre vonatkozó utasításokat illeti, csatolom a jelzőtisztem jelentését, aki rendkívül tehetséges és érti a munkáját.

Jelentésének első bekezdésére hivatkozva, ezt a kérdést újra és újra elővettem. Azt kértem, hogy amikor az olaszok egy olyan kódot vagy rejtjelet használnak, ami rendelkezésünkre áll, akkor ne használjanak hívójeleket, ami nekünk nincs meg, mert a kapott üzenetek értéke ily módon nagymértékben csökken.

Az érintett olasz hatóságok mindig azon az állásponton voltak, hogy meg akarom szerezni a titkos hívójeleiket, és nem tudom megértetni velük, hogy nem érdekelnek a titkos hívójeleik, és ha olyan jelzéseket akarnak küldeni, amelyeket nem szeretnének, hogy megfejtsünk, akkor használják a saját rejtjelüket (amely nekünk nincs meg) és bármilyen hívójelet, amit akarnak; de ha olyan kódokat használnak, ami nekünk is megvan, akkor olyan hívójeleket használjanak, amelyek szintén a birtokunkban vannak.

Egy alkalommal megkaptam a hívójeleiket, de nem sokkal később megváltoztatták őket, és nem jutottam előbbre. Május 15-én újra és újra olyan fontos jelzéseket vettem, melyekben a hívójelek ismeretlenek voltak, és lehetetlen volt megtudni, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítsunk ezeknek a jelzéseknek. A következő egy tipikus példa, egy a sok közül:-

  'UX' 'FU'-nak: 'Hajók az Otrantói-szorosban.'
  Fogalmam sem volt, hogy kicsoda 'UX' vagy 'FU'.

  Hasonlóképp-
  'AZ' az ETNA-nak: '"SPAUN"-típusú hajók'
  'AZ' ismeretlen volt számunkra, habár vélekedésünk szerint a MIRABELLO volt.

A második bekezdésre hivatkozva: Igen nagy zavart okozott az eltérő idők használata. Parancsaink értelmében a DARTMOUTH és a LIVERPOOL közép-európai időt használt. A többi hajó helyi időt használt, és minden jelentés iktatásánál meg kellett vizsgálni, hogy milyen időt használtak. Csak egy példa: Jelentettem, hogy a DARTMOUTH-ot 13.00-kor megtorpedózták, mert a BRISTOL 13.00-t jelentett nekem, ami 14.00 volt (helyi idő), a DARTMOUTH-ot 13.55-kor torpedózták meg.

A harmadik bekezdésre hivatkozva: A MIRABELLO-nak vagy rosszul volt számozva a négyzetelt térképe, vagy rosszul kódolta a jelzéseit, mert mindenkit, még az ETNA-t is, teljesen megtévesztette a pozícióját illetően.

Alig néhány hajó használta helyesen a négyzetelt térképet és sok jelzés pozíció nélkül jött át.

Például az AQUILA jelentette, hogy teljesen mozgásképtelenné vált, és kérte vontába vételét, de nem adott meg négyzetszámot vagy bármi mást a pozíciójáról. Az admirális [Acton tengernagy - a fordító] a DARTMOUTH fedélzetén kétségtelenül tudta a pozícióját, mivel látta azt, de itt senki sem, és habár kiküldtek, hogy hozzam be, de semmit sem tudtam helyzetéről. A négyzetrendszer annyira egyszerű és hatékony a pozíciók jelzésére, hogy nagy szükség volna az általános használatára mind a W/T jelzések lerövidítésére, mind a jelző hajó pozíciójának világossá tételére. Néhány hajó, mint pl. a MARSALA, a pozícióját hosszúságban és szélességben adta meg, amivel nagymértékben meghosszabbította a jelzéseit, holott a négyzet és a négyzet sarka ugyan annyira pontos és sokkal rövidebb...


Kerr az Admiralitásnak

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 257-259. o.)

TITKOS

No. 354/B 18A

QUEEN
1917. május 21.

Van szerencsém benyújtani Lordságuk tájékoztatására a következő ideiglenes jelentést az osztrák cirkálóknak az Otranói-szorosban a drifterek ellen végrehajtott támadásáról.

Mivel nehezen tudunk információt gyűjteni a drifterektől, néhányuk még nem tért vissza a kikötőbe, nem adhatok teljes jelentést.

A csatolt jelentést, Henage [13] kapitány távolléte miatt, akit a kötelesség Angliába szólított, F. Giffard [14] kapitány készítette.

2. Bátorkodom megtenni a következő észrevételeket: Eléggé valószínű, hogy amíg néhány brit rombolót nem küldenek védelmi céllal a tengerzár részére és néhány 'E'-típusú tengeralattjárót támadó céllal, a zárat ugyanúgy megtámadhatják az osztrákok, mint ahogy azt eddig is tették.

Szövetségeseink kedélye, akik jelenleg a rombolókat és tengeralattjárókat biztosítják a zár számára, nem megfelelő védelmi feladatokra. Riadó esetén még a gyors cirkálóiknak is rendszeresen időbe telik, amíg kifutnak a tengerre. Egy megfelelő brit erő, egy brit admirális parancsnoksága alatt véget vetne ezeknek a támadásoknak.

3. Úgy tűnik, hogy a tengeralattjáró, amit a hónap folyamán jelentettek a záron, elpusztult, habár a bizonyíték nem volt elég meggyőző, hiszen az osztrákok csak akkor támadták meg a zárat, ha elvesztettek egy tengeralattjárót, és jelen esetben a támadó erő sokkal nagyobb volt, mint a korábbi esetekben és sokkal nagyobb kockázatot vállaltak. [15]

4. Azon jelentések alapján, melyek már kezembe kerültek, a drifterek többsége kivételes bátorságról tett bizonyságot, és egyetlen kis ágyújukkal harcoltak a cirkáló ellen, és örömömre fog szolgálni, hogy felterjeszthetek néhány nevet különleges dicséretre.

5. Jelenleg azt a parancsot kapták a drifterek, hogy csak nappal legyenek kint...


[Megjegyzés]
[Kézirat]

Tudomásul véve. Megkaptuk az ütközet teljesebb jelentését.

Az ellentengernagy megjegyzéseivel a második bekezdésben egyetértünk. Jelenleg a drifterek nem mennek ki éjjel, ezért a hálóvonalnak nem sok haszna van. Meg kell kérni az olaszokat, hogy adjanak ígéretet arra, hogy a jövőben megfelelő védelmet fognak biztosítani. Még ha a jelenleg kidolgozás alatt álló állandó zárat le is fektetik, hosszú ideig fog tartani, amíg elkészül, és a drifter vonalnak csak akkor van haszna, ha megfelelően védik. Az olaszoknak rendelkezésre áll elegendő szövetséges hajó, könnyűcirkálók, rombolók és tengeralattjárók, ha kívánják.

G. Hope [16]
2. Hadműveleti Parancsnokság Igazgatója
1917. május 25.

[Kézirat]

A tapasztalatok nem szavatolják, hogy csak az olasz ígéretekben bízzunk. Úgy gondolom, hogy a R.A. B.A.S.-nak világos parancsokat kell adnia a drifterek visszavonására éjszaka, hogy ha nem tettek meg mindent a védelmükre.

H. F. Oliver [17]
1917. május 27.

[Kézirat]

Az olasz haditengerészeti minisztert meg kell kérdezni, hogy mikor számíthatunk a jövőben egy normális rombolókból álló őrjáratra a drifterek éjszakai védelmére, és ha igen, informáljon minket a járőr erejéről. Fontos ezt megtudnunk, mielőtt töröljük a drifterek éjszakai járőrözési tilalmáról szóló parancsot.

J. R. J. [Jellicoe] [18]
1917. május 27.


A. P. Addison [19] kapitány D.B. Cramptonnak [20]

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 259-260. o.)

[Kézirat]

H.M.S. DARTMOUTH
1917. május 28.

Sok köszönet soraidért. Igen, kemény összecsapásunk volt, és szerencsénk volt, hogy nem páholtak el keményen.

Megtámadta a driftereket 3 'Novara' és néhány romboló.

A BRISTOL és mi a Menders-fok felé tartottunk, kb. [?], torpedós naszádjaink Durazzóig üldözték a rombolókat és ÉNY-ra találtuk magunkat a három cirkálótól. Megközelítettük őket és nagyjából párhuzamos vonalon támadást indítottunk. Pokoli gyorsak voltak, mint korábban is. A BRISTOL nem tudott lépést tartani a DARTMOUTH-al és egy ideig a három hajó tűzvillába zárt minket. Egy kissé irányt változtattunk és lelassítottunk a BRISTOL miatt, végül mögülük indítottunk támadást, hogy az utolsónak adjunk egy keveset. Ekkorra már Cattaró közelébe értünk és legalább két 'SANKT GEORG' közeledett gyorsan és az olasz admirális úgy döntött, hogy annyiban hagyja a dolgot, és véleményem szerint helyesen. Keményen megszorongattuk őket, és azt hiszem az egyik később elsüllyedt és kb. egy órán keresztül áztattak minket a becsapódások és négyszer találták el a hajótestet, egy szerencsére nem robbant fel. Cattaróból repülőgépek jöttek, bombáztak minket és géppuskával lőttek, felettébb zavaró!

36 mérföldre Brindisitől jól elkapott minket a tengeralattjáró és szerencsénk volt, hogy vissza tudtunk menni. Az olasz admirális nagyon kedves volt, de képzelheted milyen rendkívül bonyolult volt számomra, nagy kíséretet hozott magával, akik leginkább csak útban voltak, különösen, amikor megtorpedóztak minket. Habár nagyon elégedettek, hogy az admirális benne lehetett, és ezért nem tudnak eleget [köszönetet] mondani nekünk. Egészen elpirulok a telegrammok és egyebek olvasásától, amit haza küldtek. Elég sokáig vártunk erre, ugye? és Istenem annyira elegem van a helyből, habár kétszer is megdolgoztunk a pénzünkért. Vivian hajója hat órás készenlétben volt, és megint kimaradt belőle. Balszerencse. Attól tartok az olaszok nem mondtak túl sokat a BRISTOL-ról. Bizonyosan igen nagy sebességet értünk el. Viszlát és köszönöm, hogy írtál.

Sok szerencsét...

Lábjegyzetek:

1 Az ütközet előtt a HELGOLAND legázolta a francia MONGE tengeralattjárót, majd a felemelkedő naszádot a CSEPEL ágyútűzzel elsüllyesztette. Durazzó kikötőjében egy gőzöst és egy vitorlást süllyesztettek el. A TRIGLAV és LIKA rombolók aknára futás miatt süllyedtek el. Az ütközetben résztvevő rombolók a következők voltak: az olasz ABBA, NIEVO, MOSTO és PILO valamint a francia CASQUE, COMMANDANT BORY, RENAUDIN, COMMANDANT LUCAS, és BISSON rombolók

2 A osztrák-magyar rombolók egy driftert megrongáltak. Az ütközet után két olasz romboló csatlakozott a franciákhoz, de a sötétben az ABBA nekiütközött a CASQUE-nek, majd a BOUTEFEU az ABBA-nak. A két sérült rombolót javításra Brindisibe vontatták.

3 12 halászgőzös, 2 romboló és 1 tehergőzös elsüllyedt, 10 halászgőzös, 2 tehergőzös, 1 cirkáló súlyosan megrongálódott.

4 In: Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993. 97. oldal.

5 Gerald William Vivian (1869-1921) fregattkapitány. Repülős vizsgát tett, 1913; a különleges szolgálatra beosztott (repülőcsónakok hordozására átalakított) HERMES cirkáló parancsnoka, 1913; az EUROPA cirkáló parancsnoka, 1914; a PATIA felfegyverzett kereskedelmi cirkáló parancsnoka, 1915; a LIVERPOOL cirkáló parancsnoka, 1915-17; rangidős brit tengerésztiszt Brindisiben a május 15-ei ütközet idején; ROXBURGH cirkáló parancsnoka, 1917-18; GLORIUS csatacirkáló parancsnoka, 1920-21.

6 Mark Kerr altengernagy (később admirális) (1864-1944). Tengerészeti attasé Olaszországban, Ausztriában, Törökországban és Görögországban, 1903-04; a görögországi brit tengerészeti küldöttség vezetője, 1913-15; az első zászlós tiszt, aki pilóta vizsgát tett, 1914; a Brit Adriai Hajóraj parancsnoka, 1916-17; parancsnokhelyettes, Légi Vezérkar, vezérőrnagy a RAF-nál, a délnyugati RAF körzet parancsnoka, 1918; visszavonult, 1918; megkísérelte átrepülni az Atlanti-óceánt, 1919.

7 Alfredo Acton ellentengernagy (1867-1934). A felderítő divízió parancsnoka, alsó-Adria, 1917. február - 1918. március. Főparancsnok, Brindisi, 1918; vezérkari főnök, 1919. december - 1921. február; 1925. május - 1927. december; a Washingtoni Tengerészeti Konferencia olasz delegáltja, 1921-22; a Londoni Konferencia olasz delegáltja, 1930.

8 Bollo ellentengernagy, a Harmadik Divízió parancsnoka (PISA, SAN GIORGIO, SAN MARCO páncélos cirkálók).

9 Paolo Thaon di Revel altengernagy (később nagyadmirális) (1859-1948). A Második Tengeri Divízió parancsnoka a líbiai háborúban, 1911-12; a torpedós naszádok felügyelője, 1912-13; vezérkari főnök (a Tengerészeti Vezérkar főnöke), 1913. március - 1915. október; Velence főparancsnoka, 1915. október - 1917. február; vezérkari főnök és a mozgósított tengerészeti erők parancsnoka, 1917. február - 1919. szeptember; a tengerészet főfelügyelője, 1919; tengerészeti miniszter, 1922. október - 1925. május.

10 A NOVARA megmenekült.

11 Ez nyilvánvaló tévedés. A HELGOLAND-osztályú cirkálók 10 cm-es lövegei közül egyet sem cserélték le.

12 A DARTMOUTH-ot a német UC 25 torpedózta meg, mely azt az aknát is telepítette, amelyen a BOUTEFEU elsüllyedt. A tengeralattjáró sértetlenül megmenekült.

13 Algernon Heneage sorhajókapitány (1871-1952) (később admirális). Királyi engedéllyel felvette a Walker-Heneage-Vivian nevet, 1921. Az első aknarakó hajóraj parancsnoka a háború elején, 1914; az ALBION csatahajó parancsnoka a Dél-Atlantikumban és a Dardanelláknál, 1914-15; Sorhajókapitány, a kis hajóegységek parancsnoka a Kelet-Mediterráneumban, 1915-16; az Otrantói-szoros szövetséges tengerzárának parancsnoka, 1917; rangidős brit tengerésztiszt Olaszországban, 1918; visszavonult, 1920.

14 T. Friederic Giffard.

15 Egyetlen német vagy osztrák-magyar tengeralattjáró sem pusztult el a záron abban a hónapban.

16 George Price Webley Hope sorhajókapitány (később admirális, sir) (1869-1959). A QUEEN ELIZABETH parancsnoka a Dardanelláknál; a Hadműveleti Osztály igazgatója, Admiralitás Háborús Vezérkar, 1917; Első Tengeri Lord helyettese, 1918-19; az Admiralitás képviselője a fegyverszünet aláírásánál és a párizsi békekonferencián, 1918-19; a Harmadik Könnyűcirkáló-raj parancsnoka, Mediterrán Flotta, 1919-21; elnök, R.N. College, Greenwich, 1923-26.

17 Henry Francis Oliver altengernagy (később flottaadmirális, sir) (1865-1965). A hírszerzés igazgatója, Admiralitás Háborús Vezérkar, 1913-14; Admiralitás Háborús Vezérkarának főnöke, 1914-17; Tengerészeti Vezérkar parancsnok-helyettese, 1917-18; az Első Csatacirkáló Raj parancsnoka, 1918; a Tartalékos Flotta parancsnoka, 1919-20; Második Tengeri Lord, 1920-24; főparancsnok, Atlanti Flotta, 1924-27; visszavonult, 1933; visszavéve az aktív listára, 1940.

18 Sir John Rushworth Jellicoe admirális (később flottaadmirális) (1859-1935). Vikomt címet kapott, 1918; Első Earl, 1925. Második Tengeri Lord, 1912-14; főparancsnok, Nagy Flotta, 1914. augusztus - 1916. november; Első Tengeri Lord, 1916. december - 1917. december; főkormányzó és főparancsnok, Új-Zéland Domínium, 1920-24; visszavonult, 1924.

19 Albert Percy Addison (1875 - 1952) fregattkapitány (később Admirális, sir). A tengeralattjáró anyagok felelőse az Admiralitásnál, 1914-15; a DARTMOUTH parancsnoka, 1915-17; az ausztrál flotta parancsnoka, 1922-24; ellentengernagy, a Mediterrán Flotta Romboló Flottillájának parancsnoka, 1924-26; a hajógyárak igazgatója, Admiralitás, 1928-37.

20 Denis Burke Crampton (1873 - 1936) fregattkapitány (később altengernagy). Az ALEXANDRA királyi yacht parancsnoka, 1911-14; a WEYMOUTH parancsnoka a KÖNIGSBERG elleni hadműveletek során a Rufiji folyón, 1915; majd az Adrián, 1915-16; a gibraltári rangidős tiszt vezérkari főnöke, 1917-18; visszavonult, 1922.

(A cikk eredeti megjelenési helye: http://kriegsmarine.hu/hk/ba00701f.html)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP