szombat, szeptember 23, 2017

Werner Voss ászpilóta halála - 1917. szeptember 23.

Werner Voss 1897. április 13-án született Krefeldben, a Német Birodalomban. 1914-ben, 17 éves korában jelentkezett a 2. vesztfáliai huszárezredbe, majd a keleti fronton szolgált. Ezután nem sokkal áthelyezték Egelsbergbe, a Német Légi Szolgálat kiképzőközpontjába.
Werner Voss. Nyakában az egyik legnagyobb német kitüntetés a Pour le Mérite.
Vossról hamar kiderült, hogy nagyon bátor és tehetséges pilóta és nem sokkal a vizsga elvégzése után már repülőoktatóként tevékenykedett, majd frontszolgálatra küldték. Először megfigyelésre vezényelték, majd engedték repülni is. Ezek után az ekkor Oswald Boelcke parancsnoksága alatt álló Jasta 2-höz helyezték, ahol Manfred von Richthofen kísérője lett. Az első légi győzelmére 18 évesen tett szert, 1916. november 27-én, majd még aznap még egy győzelmet szerzett. 1916 decemberében újabb győzelmet ért el. 1917 februárjában további nyolc, márciusban tizenegy igazolt légi győzelmet tudhatott magáénak. Májusban a Jasta 5-höz került, aminek a parancsnoka lett. Itt további hat légi győzelmet ért el, majd a Jasta 9 parancsnoka lett. A Jasta 9 után a Jasta 14 parancsnoki tisztségét, majd a szövetségesek által csak "repülő cirkusz"-nak nevezett Jasta 10 parancsnoki posztját töltötte be. Ebben az időben tesztelte Anthony Fokker egyik új konstrukcióját, a Fokker F.I-et, amely pontosan illett a jelleméhez. Ezzel a géppel 10 légi győzelmet ért el. Ekkor festetett a gépe motorburkolatára a ma már legendás japán papírsárkányokról származó motívumot (két szem, szemöldök és bajusz). 1917. június 6-án egy angol pilótával vívott párbajban súlyosan megsérül, de gyorsan begyógyultak a sebei és vissza ment a frontra.
Voss és Fokker F.I triplánja.
1917. szeptember 23-án Voss már eltávozáson volt, de mivel még volt ideje és felszállásra készen állt a Fokker F. I-es gépe, úgy döntött, hogy aznap még egyszer felszáll. Az volt a célja, hogy behozza hátrányát Manfred von Richthofen-nel szemben, akinek ekkor 51 győzelme volt és Voss azt gondolta, hogy könnyen utolérhetné riválisát. Egyedül szállt fel, délutáni bevetésre, és összetalálkozott az angol 60. repülőszázad néhány Royal Aircraft Factory S.E.5 típusú gépével. Annak ellenére, hogy egyedül volt (bár a légiharc egy kis részében vele harcolt Carl Menckhoff, egy másik német ász is egy vörös orrú Albatrosszal), Werner Voss megtámadta a brit egységet és több találatot is mért rájuk. Voss azt remélte, hogy ha az egyik lezuhan, azt valószínűleg látják a földön harcoló német egységek. Sajnos Voss szerencsétlenségére, az 56. repülőszázad második, majd a harmadik hulláma is csatlakozott a küzdelemhez. Ez a század volt az egyik leghíresebb angol repülőszázad mind közül és pilótái nagy része ász volt. Voss sajnos nem tudta, hogy ezzel a századdal kell szembenéznie. Ez a légiharc lett az egyik leglegendásabb az első világháborúban. A harc során Vossnak többször is lett volna esélye elmenekülni kelet felé, de elkapta a harc heve és tovább akart küzdeni. Biztos volt benne, hogy a kavarodásban még le tud szedni néhány gépet, aztán visszatér a repülőtérre. Az újonnan érkezett repülők megérkezésekor ezért támadást indított. Bár nem mindegyik gépet tudta eltalálni, kettőt sikerült visszavonulásra kényszerítenie, viszont az őt kísérő Karl Menckhoff gépét az angol gépek súlyosan megrongálták, ezért a német leszállásra kényszerült. Voss egyedül maradt a Brit Birodalom legjobb pilótái ellen. Az angol pilótákat James McCudden legendás angol ász vezette, aki naplójában így emlékezett a csatáról:
Voss gépe előtt. Jól látszik az általa felfestett japán motívum.
"Mostanra a német triplán az alakzatunk közepén volt, fantasztikus volt látni, ahogy gépét repüli. Úgy látszott, hogy a pilóta mindannyiunkra egyszerre nyit tüzet, miközben másodjára is sikerült mögé kerülnöm. Egy másodpercre is nagyon nehéz volt mögötte maradni, mert olyan gyorsan mozgott és annyira kiszámíthatatlanul, hogy egyikünk sem tudott hosszabb ideig tüzelési helyzetben maradni. A triplán folyamatosan a hat S.E gépünk körül repült, amikor csak lehetőség adódott, rálőttünk. Egy alkalommal észrevettem, hogy a triplánra egyszerre legalább öt különböző gépből, azok mindkét géppuskájából felé mennek a nyomjelzők."


Voss a gépe minden tulajdonságát felhasználta és így az összes ellenfelét folyamatosan kicselezte. Miután Voss és McCudden szemberepült egymással, Voss gépének jobb oldalát eltalálták egy másik ász, T. C. Hoidge lövései. Egy golyó a német pilóta jobb oldalát érte és áthatolt a tüdején. Voss valószínűleg elvesztette az eszméletét, mert lefelé süllyedt mikor a légi század egy újabb ásza, Arthur Rhys-Davids a gépe mögé repült és egy sorozatot leadva megadta a kegyelemdöfést. A Fokker belecsapódott a földbe és Voss hősi halált halt. A holttestét néhány helyi brit katona találta meg. Sírja azonban a háború során elveszett, így Voss nevét a langermarck-i német temető emlékművére vésték fel.
Otto és Max nevű testvéreivel.
Amíg élt sokan azt állították róla, hogy ő az egyetlen pilóta aki be tudná hozni Richthofent. Ez nem is lett volna lehetetlen, mert halálakor a német ász csak három géppel vezetett Voss előtt. Ez a versengés vezette többek közt Vosst az utolsó, végső csatájába. 
Arthur Percival Foley Rhys-Davids. Egy hónappal élte túl Vosst.
Arthur Rhys-Davids egy hónappal élte túl Voss-t. 1917. október 27-én látták utoljára Roeselare-tól keletre, amint német Albatros vadászokat üldöz gépével. Karl Gallwitz ász lőtte le, alig 5 mérföldre onnan, ahol Rhys-Davids Voss-t legyőzte. Holttestét soha nem találták meg, így ugyan úgy ismeretlen helyen nyugszik, ahogy Voss is. Ő is csak 20 éves volt.

Forrás: https://hu.wikipedia.org

Read more...

szerda, szeptember 20, 2017

Első világháborús tengeralattjárót találtak a belga partoknál

A roncs megtalálásáról Carl Decaluwé, Nyugat-Flandria kormányzója nyilatkozott a sajtónak. Elmondása szerint a “tengeralattjáró eleje sérült, de ennek ellenére a nyílások zárva vannak, és úgy véli, hogy a hajótest 23 tengerész holttestét rejti”. A belga kormány felvette a kapcsolatot a német nagykövettel, mivel emberi maradványok vannak a fedélzeten, és meg kell vizsgálni, hogy milyen további lépésekre van szükség.
A roncsról készült rajz.
A tengeralattjáró roncsa 30 méterre található Oostende partjaitól, de semmi egyéb adatot nem hoztak nyilvánosságra, mivel nem akarják, hogy kincsvadászok fosszák ki. Az UB-II típusú német tengeralattjáró vesztét valószínűleg aknára futás okozta. 


Forrás: http://www.mirror.co.uk

Read more...

kedd, szeptember 12, 2017

Befejeződik a XI. isonzói csata - 1917. szeptember 12.

A XI. isonzói csata 1917. augusztus 18-án, az olasz hadsereg általános támadásával kezdődött. Luigi Cadorna tábornagy ezúttal új taktikát választott: Nem egy ponton kívánta áttörni az osztrák-magyar állásokat, hanem a frontvonal teljes szakaszán rendelt el támadást, mivel arra számított, a Monarchia hadvezetése így nem tudja majd átcsoportosítani a csapatait egyik frontszakaszról a másikra. A terv papíron sikerrel kecsegtetett: az olaszoknak 5200 löveg és 600 zászlóalj állt rendelkezésükre, míg az osztrák-magyar hadvezetés csak 2200 löveggel, és 250 zászlóaljjal rendelkezett. 
Osztrák-magyar állás a Bainsizza-fennsíkon.
Északon, a Bainsizza-fennsíkon a Luigi Capello tábornok vezette 2. olasz hadsereg áttörte az osztrák-magyar állásokat. A sikert részben annak köszönhették, hogy az áttörés után teherautókon rövid időn belül további erősítést tudtak küldeni a szektorba, míg a Monarchia hadereje nem rendelkezett elegendő teherautóval, így 24 órán keresztül egyáltalán nem tudtak utánpótlást szállítani a saját csapataiknak. Az olaszok így ellenállás nélkül nyomulhattak tovább. Egy osztrák tiszt így emlékezett vissza: “Az emberi fal, mely tíz támadásnak is ellenállt, átszakadt.” Boroevic táborszernagy az uralkodó egyetértésével másnap általános visszavonulást rendelt el.

Az olasz sikernek azonban egy jelentős hátulütője is volt: a gyalogság annyira eltávolodott a tüzérségtől, hogy az már nem tudta hatékonyan fedezni azt, az utánpótlás pedig akadozott. A végső áttörést így ez úttal sem sikerült elérniük, Cadorna pedig leállította a támadást. Egyúttal elrendelte, hogy Capello jobban védhető állásokba vonja vissza csapatait. Capello azonban - saját sikerein felbuzdulva -  nem engedelmeskedett felettesének, ami később óriási hibának bizonyult.  
Elesett olasz katonák.
Cadorna azonban még nagyobb hibát követett el, mint beosztottja. A jelentős veszteségek miatt meggyengült osztrák-magyar haderő ellen nem tervezett újabb támadást, így elszalasztotta a lehetőséget a végső győzelem kivívására. Az idő ezúttal a Központi Hatalmaknak dolgozott. A Kerenszkij-offenzíva összeomlása után a keleti front szinte teljesen megszűnt, így jelentős erőket tudtak a nyugati frontra átcsoportosítani. A német hadvezetés pedig eltökélte magát, hogy egy nagyszabású támadással fogja felszámolni az olasz frontot...

A veszteségek ezúttal is óriásiak voltak: Az olasz hadsereg 158 000 főt veszített, köztük 30 000 halottat, míg az osztrák-magyar hadsereg “csak” 115 000 főt, akik közül 20 000 fő volt halott. 

Read more...

vasárnap, szeptember 10, 2017

Előkerült egy osztrák-magyar hajó az albániai Shkodër mellett

A napokban jelent meg a hír az albán (és később az osztrák) sajtóban, hogy az alacsony vízállás miatt szárazra került az elveszettnek hitt Skanderbeg lapátkerekes gőzhajó. A 20 méter hosszú és 4 méter széles roncs, - mely a Szkutari-tó albán részén található - relatíve jó állapotban van, habár a felépítménye mára már teljesen eltűnt. A helyi hatóságok most a roncs szárazra hozását, és konzerválását fontolgatják, mivel szerintük az sokat lendítene a környék turisztikáján. 

A Skanderbeg jelenleg. A felépítmény teljesen eltűnt.
A Skanderbeg eredetileg 1916-ban épült Triesztben, a Lloyd társaság megrendelésére. 1924-ben a Cetinje-i Jadransko-Skadarska Plovidba társaság vásárolta meg, hogy a Szkutari tavon árut és utasokat szállítsanak vele. Rijeka Crnojevića és Shkoder között ingázott egészen 1941-ig. Miután a Tengelyhatalmak elfoglalták Jugoszláviát az olaszok több hajóval együtt lefoglalták. 

A Skanderbeg még fénykorában.
1942. február 12-én jugoszláv partizánok megtámadták az öreg gőzöst, miközben az Rijeka Crnojevića közelében hajózott. A fedélzetén tartózkodó olasz katonák közül hármat megöltek, kilencet pedig fogságba ejtettek. Tizenöt foglyot is kiszabadítottak, de egy meghalt közülük még a hajó elfoglalása közben. Ezután a hajót elsüllyesztették, anélkül, hogy bárminemű kárt okoztak volna benne. A roncs 11 méteres mélységben feküdt, egészen mostanáig, mígnem a szárazság miatt ismét a felszínre került...


Read more...

szombat, szeptember 09, 2017

A talyigakerék - A Nagy Háború anekdotái XXVII.

A Cividaleban 1917 őszén esett harácsolásban a győri Károly-bakák is résztvettek.

Minthogy azonban — a parancs értelmében — csak hasznos dolgot volt szabad rekvirálni, amire szükség van vagy aminek odahaza is hasznát lehet venni, Szendi Péter gyalogos közvitéz egy vadonatúj talyigakereket vett magához. Amikor ugyanis odahaza járt legutóbb, eltörött az egyik talyigakerék.

Be is jelentette a századparancsnokának:

- Főhadnagy úrnak jelentem alássan, egy új talyigakereket rekviráltam...

- Minek az, te?

- Hogy szabadságon voltam otthon a multiba, a mienk eltörött. Ennek hasznát tudom venni majd, mondok.

- Csakhogy akkor haza is kéne vinni, Szendi fiam!

- Éppen azt akarom mondani, jelentem alássan. Legyen szíves főhadnagy úr, adjon be engemet megint huszonegy nap szabadságra…

(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái.)

Read more...

vasárnap, szeptember 03, 2017

Megújulhat az 1863-ban épült orosz Strelets monitor

A Strelets monitor a tíz tagú Uragan-osztály tagja volt, mely egységek az amerikai Passaic-osztályú monitorok tervei alapján épültek. Az 1500 tonna vízkiszorítású hajók 61 méter hosszúak és 14 méter szélesek voltak, merülésük pedig 3,3 méter volt. Egyetlen gőzgéppel rendelkeztek, mely 6 csomós sebességet biztosított nekik. Szolgálatba állításukkor két 229 mm-es, sima csövő, elöltöltős ágyúval rendelkeztek, amiket csak 1873-ban cseréltek le modern hátultöltös Krupp ágyúkra.

A Strelets történetéről kevés adat maradt fenn. 1875. július elején a megfeneklett Admiral Chichagov monitor mentésében segédkezett. A művelet során az elszabaduló vontatókötél súlyosan megsebesítette az egyik tisztet és a fedélzetmestert, akik közül az utóbbi később belehalt sérüléseibe.
A Strelets monitor fénykorában.
1892. február 13-án a Strelets monitort partvédelmi páncélossá minősítették át. 1900. július 6-án Kronstadt kikötőjébe vezényelték, hogy végleg kivonják a szolgálatból. Augusztus 17-én végül úszó műhellyé minősítetták át, majd ennek megfelelően átépítették. Új neve Plavmasterskaia No. 1 lett. Ebben a minőségében 1955-ig volt szolgálatban. Későbbi sorsáról a közelmúltig semmit sem lehetett tudni. 2015-ben fedezték fel Szentpétervár kikötéjőben, majd védettség alá helyezték. Jelenleg a teljes helyreállítására gyűjtenek.

A Strelets napjainkban.
Pillantás a fedélzet alá.
A hajóbelső kora ellenére megfelelő állapotban van.
A berendezés még a műhelyhajó korszakából van.
Az eredeti gépeknek már nyoma sincs.
Jól látszik az eredeti hajótest.
Forrás: seawaves.com

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP