2017. szeptember 12., kedd

Befejeződik a XI. isonzói csata - 1917. szeptember 12.

A XI. isonzói csata 1917. augusztus 18-án, az olasz hadsereg általános támadásával kezdődött. Luigi Cadorna tábornagy ezúttal új taktikát választott: Nem egy ponton kívánta áttörni az osztrák-magyar állásokat, hanem a frontvonal teljes szakaszán rendelt el támadást, mivel arra számított,  a Monarchia hadvezetése így nem tudja majd átcsoportosítani a csapatait egyik frontszakaszról a másikra. A terv papíron sikerrel kecsegtetett: az olaszoknak 5200 löveg és 600 zászlóalj állt rendelkezésükre, míg az osztrák-magyar hadvezetés csak 2200 löveggel, és 250 zászlóaljjal rendelkezett. 
Osztrák-magyar állás a Bainsizza-fennsíkon.
Északon, a Bainsizza-fennsíkon a Luigi Capello tábornok vezette 2. olasz hadsereg áttörte az osztrák-magyar állásokat. A sikert részben annak köszönhették, hogy az áttörés után teherautókon rövid időn belül további erősítést tudtak küldeni a szektorba, míg a Monarchia hadereje nem rendelkezett elegendő teherautóval, így 24 órán keresztül egyátalán nem tudtak utánpótlást szállítani a saját csapataiknak. Az olaszok így ellenállás nélkül nyomulhattak tovább. Egy osztrák tiszt így emlékezett vissza: “Az emberi fal, mely tíz támadásnak is ellenállt, átszakadt.” Boroevic táborszernagy az uralkodó egyetértésével másnap általános visszavonulást rendelt el.

Az olasz sikernek azonban egy jelentős hátulütője is volt: a gyalogság annyira eltávolodott a tüzérségtől, hogy az már nem tudta hatékonyan fedezni azt, az utánpótlás pedig akadozott. A végső áttörést így ez úttal sem sikerült elérniük, Cadorna pedig leállította a támadást. Egyúttal elrendelte, hogy Capello jobban védhető állásokba vonja vissza csapatait. Capello azonban - saját sikerein felbuzdulva -  nem engedelmeskedett felettesének, ami később óriási hibának bizonyult.  
Elesett olasz katonák.
Cadorna azonban még nagyobb hibát követett el, mint beosztottja. A jelentős veszteségek miatt meggyengült osztrák-magyar haderő ellen nem tervezett újabb támadást, így elszalasztotta a lehetőséget a végső győzelem kivívására. Az idő ezúttal a Központi Hatalmaknak dolgozott. A Kerenszkij-offenzíva összeomlása után a keleti front szinte teljesen megszűnt, így jelentős erőket tudtak a nyugati frontra átcsoportosítani. A német hadvezetés pedig eltökélte magát, hogy egy nagyszabású támadással fogja felszámolni az olasz frontot...

A veszteségek ezúttal is óriásiak voltak: Az olasz hadsereg 158 000 főt veszített, köztük 30 000 halottat, míg az osztrák-magyar hadsereg “csak” 115 000 főt, akik közül 20 000 fő volt halott. 



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP