vasárnap, október 01, 2017

Cseh búvárok merültek az U 16 tengeralattjáró roncsához

2017. szeptemberében cseh búvárok merültek le az albániai Valona (Vlora) partjai előtt elsüllyedt osztrák-magyar U 16 tengeralattjáró roncsához. A hajó 60 méteres mélységben fekszik, a tengeralattjáró által elsüllyesztett olasz Nembo romboló roncsa közelében. Az U 16 elsüllyedéséről Csonkaréti Károly írt részletesen "Gyorsmerülés" c. könyvében:

1916. október 17-én, hajnali három óra körül az U 16 az albán partok előtt haladt, amikor jelentették a parancsnoknak, Orestes von Zopa sorhajóhadnagynak, hogy egy gőzös közeledik feléjük (a Bormida). Később észrevették, hogy a gőzöst egy romboló is kíséri. Az U 16 a közeledő hajókkal párhuzamos irányba fordul, majd három óra 48 perckor lemerült. 
Az SMU 16 Cattarónál.
A parancsnok úgy tervezte, hogy két torpedó indításával mindkét hajót megtámadja. A hold időnként előbukkant a felhők mögül, ezért az U 16  a part felől indult támadásra. Hogy jobban lásson, illetve hogy a periszkópon keresztül tökéletesebben áttekinthesse a helyzetet, a szokásos 12 méteres periszkópmélységből fel akart emelkedni kilenc és fél méterre. A kormányosmester, aki a mélységkormányt kezelte, valószínűleg kimerültsége miatt, a parancsot nem hajtotta végre pontosan, és ezért Zopa a két ellenséges hajót csak futólag tudta szemügyre venni. Úgy látta, hogy a gőzös helyzete kedvezőtlen a torpedótámadáshoz, a rombolóé viszont kedvező volt, ezért az utóbbira támadott (a Nembo nevet viselte). A lemerülés után tíz perccel futott ki a vetőcsőből az első torpedó. Rögtön utána a tengeralattjáró még egy kis fordulatot hajtott végre, hogy ha szükséges, a második torpedót elindítsa a rombolóra, mivel a parancsnok a gőzös megtámadásáról már előzőleg lemondott. Erre azonban nem volt szükség, mert az első torpedó célba talált. Ezután nem merült mélyebbre, s periszkópjával a gőzöst kereste. Meg is találta, jó irányban volt, és a második torpedót is útjára indította, amely szintén talált. Ám ugyanebben a pillanatban az U 16-ot hatalmasan megtaszította valami.
Orestes von Zopa sorhajóhadnagy (1886 - ?)
Mint később világossá vált, Zopa sorhajóhadnagy a két hajót valahogy összetévesztette. Ugyanis másodszorra is a Nembo rombolóra lőtte ki torpedóját, amely akkor még valószínűleg sértetlen lehetett, vagy csak kevés kár keletkezett benne, mert teljes erővel tüzelve a tengeralattjáró felé rohant, hogy eltapossa. Miután az U 16 nem menekült azonnal a mélybe, a romboló lövedékei vagy vízibombái eltalálták a naszádot, mégpedig akkor, amikor már a torpedó is benne volt a rombolóban és felrobbantotta azt. Így a Nembo utolsó vízibombája feltépte a tengeralattjáró testét, amelybe vastag sugárban tört be a víz, s végül elsüllyesztették egymást. 
Az olasz Nembo romboló.
A tengeralattjáró azonnal lesüllyedt 16 méteres mélységbe. Meixner Pál fregatthadnagy, a naszád második tisztje parancs nélkül is tüstént bekapcsolta a szivattyúkat, és a naszád emelkedni kezdett. A parancsnok előresietett, és a második tiszttel megvizsgálta a léket. Megállapították, hogy a naszádot nem lehet megmenteni. Elöl, baloldalt, a merülési kormány magasságában hatalmas lék tátongott, amelyen ömlött be a víz. Ezenkívül a periszkóp, az elülső merülőtartályés még néhány műszer is megsérült. A parncsnok ekkor utasította a harmadik tisztet, Szelke Árpád fregatthadnagyot, hogy a titkos és bizalmas iratokat, a naplót és a jegyzőkönyvet semmisítse meg. Ezeket Szelke a tengerbe hajította. Az U 16 ugyan még a felszínen tartotta magát, de sietniük kellett. Zopa sorhajóhadnagy gyorsan eligazította az összehívott legénységet, hogyan viselkedjenek, ha fogságba esnek - ez utóbbi nagyon valószínűnek látszott -, majd a búvárnaszádot ért találat után négy perccel kiadta a parancsot a hajó elhagyására. A legénység ezután háromszoros hurrával búcsúzott hajójától, és éltette uralkodóját, majd egymás után a vízbe vetették magukat. A tisztek kitartásra buzdították a legénységet, mondván, hogy a part nem lehet messze; s közben a Bormida is leengedett egy mentőcsónakot. Bár a naszádot mindenki elhagyta - ezt Szelke fregatthadnagy ellenőrizte -, mégis volt halottjuk, az úszók közül ketten vízbe fúltak: Kemény Ferenc torpedómester, aki gyenge úszó volt, és Schönstein Ármin távírászmester; ez utóbbi hosszú ideig a parancsnok mellett úszott, de később valahogyan eltűnt. Közben néhányan a gőzös felé úsztak, s találtak egy köteléről levágott mentőcsónakot, amelybe felvették a többieket, köztük a Nembo kormányosát. Ezt követően átfésülték a környező vizeket, túlélők után kutatva. Miután senkit sem találtak, kieveztek a partra, ott egy görög településen valami ruhafélét is kaptak. 

Miután felmelegedtek, a parancsnok utasította Szelke fregatthadnagyot, hogy a csaknem mezítelen emberekkel keresse fel a legközelebbi olasz jelzőállomást, és ott adják meg magukat. Ő maga Meixnerrel és Celinsek torpedómesterrel elindult gyalog észak felé, abban reménykedve, hogy elérik a saját vonalakat. A következő napon azonban az olaszok elfogták és gyalogmenetben Albánia belsejébe vitték őket. A Szelke-vezette csoportot egy romboló átvitte Olaszországba.

A Nembo olyan rövid idő alatt süllyedt el, hogy legénységéből negyvenen életüket veszítették. A Bormida nevű olasz csapatszállító gőzösön pánik tört ki, sokan a vízbe vetették magukat, s ennek következtében közülük 80 katona a tengerbe fulladt. 

Kemény Ferenc holttestét még aznap megtalálta egy olasz romboló, Valonába vitte, ahol katonai tiszteletadással temették el. Schönstein testét örökre elnyelte az Adria...

A napokban megjelent hírekkel ellentétben az U 16 roncsát nem a Czech Diving Team búvárai találták meg, hanem az amerikai RPM Nautical Foundation szakemberei, még 2015 folyamán. Az RPM és az Albanian Center for Marine Research munkatársai közös kutatómunkájuk során azonosították a roncs pozícióját, majd a fotók és a radarképek alapján az ACMR igazgatója, Auron Tare, az U 16-nak azonosította azt. 2017 nyarán az albán hatóságok engedélyével a kutatások folytatódtak, melybe a cseh búvárok is bekapcsolódtak. 2017. szeptember 29-ei közleményük szerint is az U 16-ot találták meg. Az esetleges további hírekről beszámolunk majd oldalunkon.

Az első fotók egyike. A törmelékek beazonosítása komoly munka lesz.
A roncsok szétszóródtak a fenéken.
Források:
Dr. Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés - Az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története 1907 - 1918 (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007)
http://kuk-kriegsmarine.at
http://czechdivingteam.cz



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP