2018. január 16., kedd

Dreadnought veszteségek az első világháborúban I.

1906 februárjában HMS DREADNOUGHT néven egy forradalmian új hadihajót bocsátottak vízre Angliában, mely egy csapásra elavulttá tette a korábban épített csatahajókat és egyben új, meghatározó hadihajó típust hozott létre. Ettől a naptól kezdve minden magára valamit is adó tengeri hatalom dreadnoughtokat akart építeni, vagy ha erre nem volt saját kapacitása, vásárolni. Az új csatahajóknak azonban nem csak a sebességük, a tűzerejük és páncélzatuk múlta felül a korábbi társaikat, hanem az áruk is. Részben emiatt a háború során, mint rendkívül költséges nemzeti szimbólumokat, igyekeztek a lehető legkevesebb veszélynek kitenni őket. A legnagyobb igyekezet ellenére mégis több dreadnought odaveszett aknák, belső robbanás vagy önsüllyesztés következtében. Most induló sorozatokban ezeket az eseteket mutatjuk be. 

Az HMS AUDACIOUS

A HMS AUDACIOUS a négy egységből álló KING GEORGE V. csatahajó osztály tagja volt, amit az 1910-es programban hagytak jóvá. 1911. március 23-án kezdték el az építését a birkenheadi Cammell Laird Limited hajógyárban és 1912. szeptember 14-én bocsátották vízre. A Második Csatahajóraj Első Divíziójának tagjaként állt szolgálatba 1913. október 21-én.
Az HMS AUDACIOUS fénykorában.
Az első világháború kitörésekor a Nagy Flotta Második Csatahajó Rajának volt a tagja. 1914. október 27-én a Második Csatahajóraj – KING GEORGE V, AJAX, CENTURION, AUDACIOUS, MONARCH, THUNDERER, ORION - kihajózott Lough Swilly-ből, hogy lőgyakorlatot hajtson végre az írországi Loch na Keal-nál. 

08:45-kor, egy forduló végrehajtása közben, az AUDACIOUS a BERLIN német aknarakó által lerakott aknára futott a Tory-sziget közelében. A robbanás a hajó alatt 4,9 méterrel, a bal hátsó gépterem keresztirányú vízmentes válaszfala előtt körülbelül 3 méterrel történt. A bal oldali kazán- és gépház, az X torony lőszerraktára és az alatta levő helyiségek azonnal víz alá kerültek, és a középső gépterem és a kapcsolódó helyiségek felé is lassan szivárgott a víz. 

Cecil F. Dampier kapitány azt hitte, a hajót egy tengeralattjáró támadta meg, ezért felhúzatta a tengeralattjáró-veszély jelzést, a raj többi része pedig eltávolodott a sérült csatahajótól. A hajó gyorsan 10-15 fokkal balra dőlt, amit sikerült ellenoldali elárasztással mérsékelni, így 9:45-kor a dőlés 1-10 fokra csökkent, ahogy a hajó a viharos tengeren hánykolódott. Ekkor a jobb oldali gépterem még működőképes volt. A hajó még 9 csomós sebességre volt képes és Dampier úgy hitte, hogy képes lesz önerőből megtenni a parttól való 25 mérföldes távolságot. A központi gépterembe azonban továbbra is szivárgott a víz, valószínűleg a hosszanti válaszfal sérülése miatt. 10:00-kor elrendelték a központi gépterem elhagyását, de a jobb oldali gépteremben is emelkedett a víz, ezért az ottani gépeket is leállították. 11 órára a központi turbina is víz alá került és a bal oldali fedélzetet már a hullámok nyaldosták. 

A LIVERPOOL könnyűcirkáló az AUDACIOUS mellé állt, míg az vészjelzéseket adott le. A Nagy Flotta főparancsnoka, Sir John Jellicoe elrendelte, hogy az összes rendelkezésre álló romboló és vontató hajózzon ki és nyújtson segítséget, de csatahajót a tengeralattjáró veszély miatt nem mert kiküldeni. Ezalatt a helyszínre érkezett a White Star társaság OLYMPIC nevű óceánjárója is. 
A LIVERPOOL az AUDACIOUS-t vontatja.
Dampier elrendelte, hogy a legénység szükségtelen része hagyja el a hajót, akiket a LIVERPOOL és az OLYMPIC csónakjai szállítottak el, így 14:00-ra csak 250 ember maradt a fedélzeten. 13:30-kor Haddock kapitány, az OLYMPIC parancsnoka felvetette, hogy vontába veszi az AUDACIOUS-t. Dampier egyetértett vele és a FURY romboló segítségével 30 perc alatt átvittek egy vontatókötelet. A hajók Lough Swilly irányába indultak, de az AUDACIOUS annyira irányíthatatlan volt, hogy a kötelet eloldották. Ezután a LIVERPOOL és a THORNHILL szénszállító is sikertelenül próbálta vontába venni a csatahajót. 16:00-kor az elülső fedélzet 1,2 méterrel volt a víz felett, míg a hátsó csak 30 centiméterrel. 

Mindeközben 13:08-kor üzenet érkezett a Mulroy-i partiőrségtől, hogy a MANCHESTER COMMERCE gőzös egy nappal korábban ugyanebben a körzetben aknára futott. 16:00-kor a Malin Head jelentette, hogy a CARDIFF vitorlás is aknára futott az előző éjjel. Miután mindezekről értesült, 17:00-kor Jellicoe elrendelte, hogy az EXMOUTH pre-dreadnought fusson ki és vegye vontába az AUDACIOUS-t. Abban az esetben, ha a hajót megmentenék, egy tisztet is kért a Construction Department-től, a javítások miatt. 

Sir Lewis Bayly altengernagy, az Első Csatahajó Raj parancsnoka, a CAMBRIA fedélzetén érkezett a helyszínre, hogy átvegye a mentés irányítását. A sötétség közeledtével Bayly, Dampier és a maradék ember 19:15-re elhagyta a hajót. Ahogy a hátsó fedélzet víz alá került, a hajó egyik csónakja elszabadult és a fedélzeten végigcsúszva további károkat okozott a csapóajtókban és a szellőzőkben, ami meggyorsította a far süllyedését. 20:45-kor, víz alá került fedélzettel, a hajó tatja süllyedni kezdett, majd egy kis időre megállt, végül felborult. A csatahajó felemelt orral lebegett 21:00-ig, amikor robbanás következett be, 91 méter magasra lövellve a törmeléket, amit még két további követett. A robbanás látszólag a B lőszerraktár környékén történt és valószínűleg a polcokról leeső gránátok okozták, ami a közelben tárolt korditot is begyújtotta. Egy páncéldarab a 730 méterre tartózkodó Liverpool fedélzetére hullott és megölt egy altisztet. Ő volt a hajó elsüllyedésének egyetlen áldozata.
A csatahajó nem sokkal az aknára futás után. Ekkor még menthetőnek tűnt.
Jellicoe azonnal elrendelte, hogy a hajó elsüllyedését tartsák titokban, amivel az Admiralitás stábja és a Kabinet is egyetértett, bár ez később sok derültséget okozott. A háború folyamán az AUDACIOUS nevét továbbra is feltüntették a flotta hadmozdulatainak publikus beszámolóin és listáin. Az OLYMPIC fedélzetén azonban sok amerikai állampolgár is tartózkodott, akik nem álltak brit fennhatóság alatt és továbbadták az elsüllyedés történetét. Számos fotó, és egy mozgókép is készült. November 19-én már Németországban is tudtak a csatahajó elsüllyedéséről. Rheinhard Sheer, a német flotta parancsnoka a következőket írta a háború után: "Az AUDACIOUS esetében egyet kell értenünk a britek azon hozzáállásával, hogy nem hozzák nyilvánosságra a gyenge pontjaikat, mivel az ellenkező oldal erőiről való pontos információknak meghatározó szerepe van a döntésekben." 

1918. november 14-én, néhány nappal a háború után, jelent meg az elsüllyedés hivatalos bejelentése a The Times-ban:

"HMS AUDACIOUS.
Egy megkésett bejelentés.

Az Admiralitás titkára a következő bejelentést teszi:-
A HMS AUDACIOUS elsüllyedt, miután 1914. október 27-én aknára futott az északír partoknál. 
Mindez titokban maradt a Grand Fleet parancsnokának kérésére és a sajtó hűségesen tartózkodott nyilvánosságra hozatalától."

A Royal Navy vizsgálóbizottsága megállapította, hogy az elsüllyedéshez hozzájárult, hogy a hajó nem volt harckész állapotban, a vízmentes ajtók nem voltak lezárva és a kárelhárító személyzet sem volt készenlétben. Előkészületeket végeztek, hogy a turbinák cirkulatív pumpáit is fenékpumpaként használják, de a gyorsan emelkedő vízszint ezt megakadályozta. Habár az ajtók nyitva voltak a robbanás pillanatában, még azelőtt bezárták őket, hogy az emelkedő víz elérte volna őket. A hajó alját ért károsodás mellett további gondot okozott, hogy a víz átszivárgott a vízmentes falakon is a csövek és a szelepek körüli rossz szigetelés miatt.
Az egyik kiszakadt lövegtorony a roncs mellett hever.
Az Audacious felborult roncsa 39 kilométerre nyugszik az ír partoktól, 27 kilométerre a Tory-szigettől.

Szerző: Bánsági Andor
A cikk eredeti megjelenési helye: http://kriegsmarine.hu/hk/ba01301.html 



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP