2018. január 8., hétfő

Fiumei magyar hajók amerikai lobogó alatt 1917-1918-ban

Az Amerikai Egyesült Államok 1917. április 6-án lépett be a háborúba az antant oldalán és az addig a semlegesnek számító országban rekedt magyar tengerjáró hajók is biztonságban voltak. Amikor gróf Tarnowski Ádám washingtoni osztrák-magyar nagykövet utasítást kapott, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, már két hónappal korábban hírek jelentek meg arról, hogy a New York-i, majd más amerikai kikötőben álló német és osztrák-magyar hajók legénységét internálták. 

A világháború idején – a háborús állapotok miatt érthetően, a tengeralattjáró-háború okozta veszteségeknek köszönhetően pedig aligha indokolatlanul – a szállítóhajók értéke rendkívüli mértékben megnőtt. A semleges országokban rekedt hajók megvásárlásáért sokszor a potenciális vevők az eredeti ár sokszorosát is megadták volna. A konjunktúra számos új hajózási vállalatot is létrehozott, amelyek kimondottan a háború generálta drága fuvardíjakra alapozták működésüket. Ilyen volt az amerikai Kerr Steamship Company is. A New York-i cég mindjárt az Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia között beállt hadiállapot után érdeklődni kezdett a háború kezdete óta Amerikában veszteglő osztrák-magyar hajók iránt. Az osztrák hajók mellett három magyar gőzhajót is megvásároltak. Az ügyletben két magyar cég volt érintett: a fiumei Orient társaság és a budapesti Atlantica társaság. 

Az Orient (teljes nevén: Orient Magyar Tengerhajózási Rt.) az első szabadhajózást űző fiumei gőzhajózási cég volt, melyet helyi kereskedők 1893-ban hoztak létre. A társaság különösen a Távol-Keletre irányuló forgalomban kívánt részt venni. A cég a háború kitörésekor hat hajóval járta a világ tengereit és óceánjait. (Az Orient volt az egyetlen magyar tengerészeti társaság, amelyik az első világháború előtt háborús körülmények között elveszített hajókat.)

Az Atlantica Tengerhajózási Rt. 1907-ben Budapesten jött létre és szintén a szabadhajózási piacon tevékenykedett. Hajóit leginkább a Földközi- és Fekete-tenger, valamint az Atlanti-óceán keleti kikötői között foglalkoztatta. A cég a háború kitörésekor már 11 nagy, a világ különböző kikötőit látogató hajóval rendelkezett. 
Az Alföld (ex Borneo) Portoferraio-ban 1925-ben.
Az Orient társaság flottájából egy nagyméretű gőzhajó, a Borneo került az Egyesült Államok csillagsávos lobogója alá. A fiumei állami levéltár (Državni arhiv u Rijeci) által őrzött iratokból kiderül, hogy a hajó a háború kitörésének nyarán Floridában, a Mexikói-öböl felé eső Port Inglisben volt. A háború kitörésekor nem indult vissza Európába, hanem az akkor még semleges Amerikában maradt és úgy kétszáz kilométerrel délebbre, a szintén floridai Tampában tartózkodott.

A Borneo gőzhajó adatai:
 Építés helye:  Port Glasgow
 Építés éve:  1900
 Vegyes- és tiszta tonnatartalom:  3621/2337
 Hordképesség:  5400 tonna
 Hosszúság:  100,83 m
 Szélesség:  13,42 m
 Magasság:  7,25 m
 Menetsebesség:  9 csomó
 Hajószemélyzet:  28 fő
 
A másik két hajó eredetileg az Atlantica flottájában működött. Egyikük, a Budapest sokáig a virginiai Newport Newsban várta a hazautat, majd a közeli Norfolkba hajózott át. A cég másik hajója, a Morawitz a Mexikói-öbölbeli, texasi Galvestonban állt. (A hajó itt egy hurrikánt is átvészelt.)

A Budapest adatai:
 Építés helye:  Thornaby on Tees
 Építés éve:  1911
 Vegyes- és tiszta tonnatartalom:  3651/2321
 Hordképesség:  5300 tonna
 Hosszúság:  100,70 m
 Szélesség:  14,20 m
 Magasság:  6,70 m
 Menetsebesség:  11 csomó
 Hajószemélyzet:  28 fő

A Morawitz adatai:  
 Építés helye:  Sunderland
 Építés éve:  1907
 Vegyes- és tiszta tonnatartalom:  4795/3106
 Hordképesség:  7000 tonna
 Hosszúság:  115 m
 Szélesség:  15,30 m
 Magasság:  7,43 m
 Menetsebesség:  9 csomó
 Hajószemélyzet:  32 fő

A hajók a Kerr Companynál természetesen új neveket kaptak, így a Borneo a Kerkenna, a Budapest a Kerwood, a Morawitz a Kermoor név alatt működött az új tulajdonos kezelésében. (Az intézkedés egyébként 13 osztrák hajót is érintett, ezek neveiben is a "Ker" előtag szerepelt.) Ezzel az antant országok kezére került fiumei magyar hajók száma tovább emelkedett. A hajók – amint a táblázatokból is kitűnik – jelentős méretű hajóknak számítottak és a teljes magyar gőzhajóállományt nézve is elmondhatjuk, hogy a nagyobb és korszerűbb, újabb egységek közül kerültek ki. Az amerikai eladás után a US Navy vette használatba őket és az antant országok között áruszállítással foglalkoztak, főleg szenet és hadianyagot vittek brit és francia kikötőkbe. A hajókat fel is fegyverezték két 76,2 mm-es löveggel.

A Kemoor néven hajózó Morawitz 1919-ben, a US Navy szolgálatában.
Különös fordulat a történetben, hogy végül a háború után – amikor valamennyi magyar kereskedelmi hajó a győztes államok lobogója alá került (549 magyar tengeri jármű) – éppen az Egyesült Államokban lévő három hajóból kettőt is sikerült visszavásárolni és újra magyar lobogó alá helyezni. Az Atlantica Rt. vezérigazgatója, Polnay Jenő a háború után létrehozta az Oceana Rt-t, ami képes volt két egykori fiumei hajót ismét üzemeltetni (néhány évre, csupán 1927-ig). A két hajó a Kerr Navigation Company tulajdona volt. Polnay ismerte a céget jegyző családi vállalkozást és a annak egyes tagjaival megalakította 1921-ben a New York-i Magyar-amerikai hajózási részvénytársaságot. Ez lett a hajók tulajdonosa, míg az üzemeltetési feladatokat az Oceana látta el. (A két hajó mellé öt egykori – a háború alatt szintén a Kerr céghez került – osztrák hajót is magyar lobogó alá helyzetek.)

A két Kerr Companytől vásárolt hajó közül egyik eredetileg is Polnay cégéhez, az Atlanticához tartozott. Ez volt a Morawitz (Kermoor), ami újra eredeti nevén hajózott tovább (Morawitz néven). (A Polnay cégéhez kötődő másik egykori hajó, a Budapest 1919-ben egy első világháborús tengeri aknának haladva elsüllyedt a holland vizeken.) A másik gőzös a Borneo (Kerkenna) volt, amit most Alföld néven vettek használatba. A háború után – immáron az elveszített Fiume helyett – Budapesten újranyitott magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstroma ez utóbbival nyílt meg. Bíztató kezdete volt a magyar kereskedelmi tengerhajózásnak, ami végül az első világháború súlyos, inkább tragikus elvesztése után újjászerveződve még 2004-ig – tíz évvel ezelőttig – gondoskodott arról, hogy a magyar trikolór megjelenjen a világ tengerein és kikötőiben. 

Szerző: Zsigmond Gábor PhD
A cikk eredeti megjelenési helye: http://kriegsmarine.hu/hk/zsg01401.html
Képek forrása: hajoregiszter.hu 



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP