2018. július 19., csütörtök

Elsüllyed a USS San Diego páncélos cirkáló - 1918. július 19.

A spanyol-amerikai háború után a Egyesült Államoknak olyan új hajókra volt szüksége, melyekkel képes megvédeni a tengerentúli területeit és a hajózási útvonalakat. A haditengerészet mérnökei egy 12 000 tonnás páncélos cirkálót terveztek, mely ugyan a tűzerő egy részét beáldozta a sebesség oltárán, de képes volt az ellenséges hajórajokat lehagyni, míg az új fejlesztésű páncélzatának köszönhetően a védelme is megfelelő volt. A Kongresszus 1900-ban hagyta jóvá hat páncélos cirkáló építését. Az első egységet a Pennsylvania névre keresztelték, és 1902-ben fektették le a gerincét. Azonban a hadihajók rohamos fejlődésének köszönhetően a Pennsylvania-osztály már szolgálatba állításakor elavultnak számított.

A USS San Diego páncélos cirkáló 1907. augusztus esején állt szolgálatba USS California néven. A hajó építésének költségeit Miss Florence Pardee, Kalifornia állam kormányzójának lánya finanszírozta. A Csendes-óceáni Flottához sorolták be, és a Nyugati Part mentén szolgált, majd 1911-ben a hawaii Honoluluba helyezték át. 1912 elején az Ázsiai Állomáshoz osztották be, és végiglátogatta a Fülöp-szigetek, Kína és Japán kikötőit. Ezután a forrongó Nikaraguába küldték az amerikai állampolgárok védelmére.
A USS San Diego 1915. január 28-án
1914. szeptember elsején USS San Diego-ra keresztelték át, mivel az államok neveit a továbbiakban csak csatahajók kaphatták. Egyúttal a Csendes-óceáni Flotta zászlóshajója lett. 1915. január 21-én a hajó egyes számú kazánházában robbanás történt, ami megölt öt matrózt és megsebesített további hetet. 

Miután az Egyesült Államok belépett a háborúba a USS San Diego William F. Fullam altengernagy zászlóshajója lett, aki egyben a Járőröző Erők - Csendes-óceáni Flotta parancsnoka is volt. 1917 júliusában az Atlanti Flottába sorolták át. Ettől kezdve a veszélyes és tengeralattjáróktól hemzsegő Észak-Atlanti vizeken kellett konvojokat kísérnie Európába.

1918. július 19-én a New Hampshire-i Portsmouth-ból New Yorkba indult Harley H. Christy parancsnoksága alatt. A környék a német tengeralattjárók egyik vadászterülete volt, ezért a parancsnok maximális készültséget rendelt el. Ennek ellenére 11 óra 5 perckor a San Diego-t egy nagy erejű robbanás rázta meg a bal oldalán, jóval a vízvonal alatt, és a páncélos cirkáló azonnal balra dőlt. A kapitány biztos volt benne, hogy a robbanást egy német akna, vagy torpedó okozta, ezért kitérő manővert rendelt el, hogy megakadályozzon egy újabb támadást, azonban a hajógépek felmondták a szolgálatot. A hajótestbe egyre gyorsabban áramlott be a víz, ezért a kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. A fedélzeten tartózkodó 1183 tengerészből hatan vesztek oda. 
A USS San Diego elsüllyedése. Francis Mueller festménye.
A USS San Diego 30,5-33,5 méteres mélységbe süllyedt New York partjainál, a Fire-sziget közelében. A Haditengerészet, miután értesült az incidensről, repülőket küldtek a térségbe, hogy felkutassák a német tengeralattjárót. A First Yale Unit gépei több bombát dobtak valamire, amiről azt hitték, hogy egy alámerült tengeralattjáró. A helyszínre érkező hajók azonban összegyűjtötték a felszínre úszott papírokat és tárgyakat, melyek alapján megállapították, hogy a célpont nem egy tengeralattjáró, hanem a San Diego roncsa volt.

A roncsot először 1918-ban vizsgálták meg. A búvárok megállapították, hogy a hajó fejjel lefelé nyugszik a tengerfenéken, illetve megtalálták a repülőgépek által dobott bombák nyomait is. 1918 októberében a roncs legmagasabb része már 12 méter mélyen volt (a korábbi vizsgálat óta fél métert süllyedt), ezért nem jelentett veszélyt a hajózásra, így semmilyen intézkedést nem rendeltek el vele kapcsolatban. 1921-ben egy New York-i cég benyújtott ugyan egy kérelmet a roncs hasznosítására, de azt hivatalosan sohasem fogadták el, így a hajó érintetlen maradt.

Az évtizedek során a San Diego roncsát számos emberi és természeti hatás érte. Kincsvadászok és hobbi búvárok számos tárgyat hoztak fel belőle engedély nélkül. 1957-ben egy New York-i székhelyű cég vette meg a hasznosítási jogokat, de 1963-ig nem nyúltak a roncshoz, így a jogok visszakerültek a haditengerészethez. 

A roncs a '70-es években népszerű merülési hely lett, és legalább hat búvár halt meg, miközben megpróbált felhozni valamit a hajótestből. 1992-ben elterjedt a hír, hogy a kincsvadászok már a lőszert is elkezdték felhozni, így a Parti Őrség 500 yardos tilalmi zónát vont a roncs köré. 1995-ben többször is megvizsgálták a hajótestet, és megállapították, hogy a cirkáló belső részei számos ponton annyira korrodálódtak, hogy életveszélyessé váltak. Ennek ellenére a hajótest strukturális állapota továbbra is jónak, vagy kielégíthetőnek volt mondható. 
A roncs napjainkban. Szonárkép.
1998-ban a USS San Diego roncsát felvették a National Register of Historic Places listájára, 2004-ben pedig további védelmet kapott, miután elfogadták a Sunken Military Craft törvényt. 



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP