2018. október 20., szombat

Farkas Gábor emlékezete - A Nagy Háború anekdotái - XLVI.

"Emlék az utókornak:

Farkas Gábor születtem 1877. hatodik hó 10-én, Székelyhidon.
......
1914-ben Magyar országnak hadat üzentek az olaszok, szerbek, oroszok, a Duna és a Tisza közt már elfoglalták a szerbek, az oroszok a Kárpátot foglalták el. 

Ekkor besoroztak katonának, kiképzésre elvitek Jaromérba (Prágától 130 km-re keletre). Csehországba 6 heti kiképzésre. Onnan kerültem Königgratzba ott volt a harctéri kiképzés, ott voltam 3 hétig, be lettem osztva a többiek közzé. Ekkor voltam 37 éves. 

4 hétig voltam, 1916. január 1-től a Doberdói fennsíkon a lövészárokban.

A lövészárok közönséges árok az ellenség felőli oldala földdel megtöltött zsákkal van megrakva 1 méter magasban, közötte 1 vas lemez van, azon lyuk, abból a katona a fegyvere (puska) csövét kidugja. 

Az ellenség kb. 20 méter távol van az ároktól 1 méter távol tövises drót van elhelyezve, amit drótakadálynak neveznek. 

Ebben az árokba kell lenni 10 napig és 10 éjjel, az ennivalót éjjel hozzák fel, ha tudják.

A tisztek pince alakú kő sziklába vájt üregbe vannak. A legcsendesebb időben, amikor nincs támadás 15-20 halott van naponta 500 emberből. 

Éjjel hogy az ellenséget meglessük világító rakétákat kell kilőni, de itt annyi gránát és repesz van, ami az ember életét könnyen kioltja.

A hullákat, bajtársainkat a szanitéc szedi ösze hajnalban, a holttesteket a pionírok viszik el 2 km-re. Itt temetik el saját ruhájában ami rajta van koporsó nélkül. 

A sebesültek[nek] gyors segélyt a szanitéc nyújt.

10 keserves nap eltelte után hajnali időben felváltás következett más ezredekből a mi ezredünket, a 39-es Debreceni gyalog ezredet a 41-ik ezred váltotta. 

A lövész ároktól lejjebb volt a pihenő barakk nagyjából 10 km-re. Deszkából van építve egy barakkban befér 100 ember, de az ellenséges repülő ezt is szét szokta verni. Ezen hely úgy néz ki mint 1 kis falu, templomokat is építettek a katonák deszkából,

Doberdó éghajlata meleg, citrom, narancs füge, babér, gesztenye, rozmaring terem. Talaja köves, imitt amott erdei burján 60 centi magasak, és kopár semmit sem terem.
Farkas Gábor portréja.
Megbetegedtem, legyengültem szpitálba, korházba kerültem San Dánielbe 1 és fél hónapig, innen Budapestre kerültem, itt is 2 hónapig tartottak. Kérvényeztem magamat Debrecenbe itt, 4 hónapig voltam, majd áthelyeztek Mihályfalvára ahol, 5 hónapig voltam.

Ekkor hadat üzent Románia már bent voltak Kolozsváron, de nem sokáig mert a németek és a Magyarok megtámadták és visszaverték őket Bukarestig. Ugyanakkor visszaverték az oroszokat, sok ember áldozatba került. 

Ez idő tájt már Mihályfalván nem lehetett maradni vissza kellet menni a századhoz Königgratzba. Ahol már korában voltam, ott az üdülőbe készítettem egy konyhát épülettel együtt ahol 500 embernek főztek.

Innen beosztottak a menet századba 4 nap 4 éjjel mentünk vonattal, míg az olasz tengerparthoz értünk Doberdohoz közel, ekkor már az olaszokat Coneglián túl a Piavé partjánál állították meg a magyar és német hadtestek. A tenger parton kiszálltunk gyalog mentünk Conegliáig ahonnan 15 km a Piave vize.

Itt büdös volt a levegő. Szép város volt nagyon, gyárak raktárak, vasúti nagy épületek, az olaszok mikor visszavonultak felgyújtották. A pincékből a borokat kiengedték, úgy hogy ebben a nagy városban nem maradt 20 családnál több. A többiek elmenekültek, teljesen a város ki volt ürítve. Mi 1 kastélyban szálltunk meg. A várost és az állomást az olaszok szétlőtték. 

A szép kastély kertből lett a mieinknek a temető, a Piavénél meghalt embereinket itt temettük el. 

Engem mint mesterembert beosztottak a temetkezéshez tiszteknek csináltan koporsót, közlegényeknek keresztet vers fel irattal (l J. N Nagy Sándor no:39 Székelyhíd.) 

Itt kevés ideig voltam beteg lettem kórházba szállítottak, de csak olasz területen. Ekkor senki beteget az országunkba be nem hoztak, ott volt az üdülőnk is, nagyon sok magyar nyugszik az olasz földön. 

A fent sorolt helyen éghajlata meleg, északi részén 2100 méteres hegységei vannak, déli része síkság, köves, itt terem a rizs is, magas hegyekben a havasi gyopár, virág soha el nem hervad.

Innen áthelyeztek a divíziós asztalos műhelybe itt már nagyon jó dolgom volt, 10 napra kaptunk 30 olasz lírát az volt a lénungunk. 

1918. májusában a magyarok átkeltek a Piavén 14 nap és éjjel egyenlőn tűz alá volt véve. Embereinket ágyú tűz alá vette, nagyon sokan meghaltak és vízbe fúltak. 

Ekkor  már látták a mieink nehéz helyzetünket, ki voltak merülve, feladták a frontot, a hátra levő embereink pedig fellázadtak. 1918. október 10-én reggel közeli falvakba voltak áthelyezve, kint jelre mindenki felvette holmiját fegyvereit, bejöttek Aviano községbe minden század azzal a jellel nem megyünk a frontra itt nem harcolunk, e helyet védje meg a cseh mi csak Magyarországot védjük meg, nem kell nekünk az olasz föld. 

Ekkor látták a tisztek a legénységgel nem bírnak azt felelték fiuk messze Magyarország. Nem baj, megyünk gyalog, várjatok sürgönyzök a királynak, este csend lévén mindenki a helyére ment.

1918. október 20-este érkezett a parancs civilektől hozzunk szekeret és jószágot, ekkor hoztunk vagy 25 szekeret megraktuk élelemmel, szegény emberektől az utolsó jószágát is elhoztuk csak úgy sírtak. Elindultunk reggel hallottuk a robbanásokat, a mi embereink, amit nem tudtak elhozni felgyújtották. Fő országútra érvén jöttek emberek a frontról, de mi mit sem gondoltunk, hogy mi volt ott. Sok olasz repülő szállt az égen, ember ember hátán alig fértünk mindenki kifelé igyekszik. Estelőn 1 faluban megháltunk. 

Tovább mentünk már Olaszország utolsó falujánál jártunk elértük a Plocken hágót. Újabb parancs fegyvert elégetni úgy indultunk tovább indultunk egy hegyre fel reggelre értünk le ez már Ausztria első faluja Kötschach-Mauthen. Levezettek egy helyre, kővel karánnal volt elkerítve. Jön a parancs, semmihez nem szabad nyúlni mert a civilek egyből hadbíróság elé visznek. Ekkor már nagy hatalma volt a civilnek. Ekkora már a kenyerünk is elfogyott. Lisztet és kávét kaptunk hús volt elég mert volt jószágunk elegendő. Innen gyalogoltunk, meneteltünk tovább, de hosszú út után jószág eleségünk elfogyott. Ahol etetünk 2 jószágért adtak takarmányt, majd Maltambergben kaptunk vonatot, 14 nap utazás után a csehek a vonaton mindent elszedtek élelmet, felesleg ruhákat stb. 

Majd Pécsre értünk, jön a parancs le a sapkát, rózsával vártak bennünket, húzták azt hogy Kossuth Lajos azt üzente, teával kaláccsal kínáltak. Innen továbbutaztunk Budapest, Debrecen végül következett Székelyhíd. 

Hazaértem.

Most jött ismét a változás a kommunisták az egész országba Kun és Lenin azok kormányoznak, ezek sok embert eltetettek láb alól, Pesten a Dunába lökték őket, akik ellene voltak. 

Kezdett minden hivatal románná alakulni. 1939-ig elég tűrhető volt a népnek. 

A román idő alatt a köz igazgatás román volt és 1939-ben készült Székelyhidon 1 román templom de pucolva még nincs, és a katolikus kápolnából lett román templom. 

E napig 21 éve a román uralomnak."

Forrás: http://hungarianarmedforces.com



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP