kedd, május 03, 2016

A kivégzések következményei - 1916. május 3.

Ahogy folytatódtak a kivégzések, a hangulat kezdett egyre ellenségesebbé válni a britekkel szemben, és sokan a felkelők pártjára álltak. Az első három kivégzés után John Redmond, az Ír Parlamenti Párt vezetője így szólalt fel az angol parlamentben: “Mindannyiunk örömére, a felkelés véget ért. Kemény kézzel lett kezelve az ügy, de ez nem csak a helyes, de el is várható döntés volt a kormány részéről.” Ugyanakkor arra is kérte az angol kormányt, hogy lehetőleg kerüljék az elhamarkodott vagy radikális döntéseket a lázadók kapcsán. Ahogy a kivégzések folytatódtak, Redmond elkezdte kérlelni H.H. Asquith miniszterelnököt, hogy állítsa le, mert “ha több kivégzés lesz Írországban, akkor minden konstruktív érvelés kudarcot vallhat.” Edward Carson, az Ulster Unionista Párt vezetője szintén hasonló véleményen volt. Redmond helyettese, John Dillon lelkesítő beszédet mondott a parlamentben: “Emberek ezrei, akik 10 nappal ezelőtt még hevesen ellenezték a Sinn Fein mozgalmat és a felkelést, most dühösek az angol kormányra a kivégzések miatt. Nem gyilkosokat végeznek most ki, hanem megtévesztett embereket, akik bátran és nemesen harcoltak, de félrevezették őket.” Dillon beszédét az angol képviselők folyamatosan félbeszakították. A brit kormány is elgondolkodott a kivégzések következményein. Asquith figyelmeztette Maxwellt, hogy “a sok kivégzés még sok baj forrása lehet Írország kapcsán”. Connolly kivégzése után Maxwell elfogadta az enyhítő javaslatot és a halálos ítéleteket több éves szabadságvesztésre módosította. 

1836 embert szállítottak táborokba vagy angol és walesi börtönökbe. Sokuknak, mint Arthur Griffith, nem volt köze a felkeléshez. Az olyan táborok, mint a Frongoch internáló tábor, “a felkelés főiskolája” néven lettek ismertek, ahol olyan későbbi vezetők, mint Michael Collins, Terence McSwiney és J. J. O’Connell kezdték el egy független ír állam megtervezését.

Sir Roger Casement-et Londonban ítélték el felségárulásért és augusztus 3-án a Pentonville-i börtönben felakasztották.
A felkelők egyik vezetőjének kivégzése.
A felkelés után több hír is megjelent az angolok rémtetteiről, bár nem kaptak olyan nagy figyelmet, mint a kivégzések, de az íreket eléggé felháborította, és az ír parlamenti képviselők is felemelték a szavukat ezek ellen.

Az egyik ilyen incidens a “Portobelloi gyilkosságok” volt. Április 25-én a dublini békés nemzeti aktivistát, Francis Sheehy-Skeffington-t letartóztatták az angol katonák. John Bowen-Colthurst kapitány magával vitte a férfit a rajtaütésekre, mint túszt. A Rathmines úton megállítottak egy James Coade nevű fiút, akit agyonlőttek. A katonák gránáttal robbantottak fel egy dohányboltot és letartóztattak két újságírót, Thomas Dicksont és Patrick MacIntyre-t. Másnap reggel Colthurst kivégeztette Skeffingtont és a két újságírót a Portobellói kaszárnyában, majd később ott is lettek eltemetve. Még aznap lelőtte a munkáspárti tanácsadót, Richard O’Carollt is. Mikor Sir Francis Vane őrnagy tudomást szerzett a gyilkosságokról azonnal telefonált a feletteseinek a dublini kastélyba, de végül semmilyen intézkedés nem történt. Vane felkereste Herbert Kitchener-t, aki felszólította Maxwell tábornokot, hogy tartóztassa le Colthurstöt, de elutasította. Később mégis letartóztatták és júniusban bíróság elé állították, ahol megállapították, hogy őrült és gyilkosság vádjával elítélték. 20 hónapot kapott. Egy politikai nyomásra elrendelt nyilvános nyomozás szintén megállapította a bűnösségét, Vane-t viszont felmentették, mert segédkezett a Skeffington-ügy megoldásában. 

A másik eset, a North King Street-i mészárlás volt. Április 28-án és 29-én éjszaka angol katonák a South Staffordshire osztagból, Henry Taylor ezredes irányítása alatt, betörtek több házba is a North King Street-en és megöltek 15 civil férfit, akiket azzal vádoltak, hogy a lázadókhoz tartoznak. A katonák agyonlőtték vagy leszúrták az áldozatokat, majd kirabolták és titokban elásták őket a pincékben vagy a hátsó kertekben. Ezen a területen voltak a leghevesebb összecsapások a felkelés során, és az angolok komoly veszteségeket szenvedtek el. Maxwell tábornok megpróbálta kimagyarázni a gyilkosságokat és azzal érvelt, hogy mindenért a lázadók a felelősek. Állítása szerint a lázadók nem viseltek egyenruhákat és a North King Streeten lakó emberek a szimpatizánsokhoz tartoztak. Maxwell szerint az ilyen esetek “elkerülhetetlenek ilyen körülmények között” és a katonák hatalmas önuralommal végezték kötelességüket. A privát jelentésben, melyet a miniszterelnöknek küldtek el, leírták, hogy a katonák azt a parancsot kapták, hogy ne ejtsenek foglyokat, de ezt úgy értelmezték, hogy mindenkit lőjenek le, aki gyanús. A városi halottkém jelentése szerint a katonák fegyvertelen és védtelen polgárokat mészároltak le. A katonai bíróság megállapította, hogy egyetlen katona sem vonható felelősségre. 

Ezek a gyilkosságok, és ahogy az angolok kezelték az ügyeket, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az írek végleg az angolok ellen forduljanak.  



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP