vasárnap, május 01, 2016

Patrick Pearse édesanyjának írt levele - 1916. május 1.

Drága Anyám, 

Tudom mennyire szeretne hallani felőlem. Nem tudom, mennyit hallott rólam azóta, hogy elküldtem utolsó üzenetemet a G. P. O.-tól. Péntek este a postahivatalt felgyújtották, és mi kénytelenek voltunk elhagyni. A Moore Street-re menekültünk és az ottani házakban rejtőztünk szombat estig. Megállapítottuk, hogy körülvettek minket, és hogy gyakorlatilag nem maradt élelmiszerünk.

Úgy döntöttünk, hogy megakadályozandó a polgári lakosság további mészárlását, és abban a reményben, hogy megmenthetjük híveink életét, megkértük a brit erők főparancsnokát, hogy adja meg a tárgyalás feltételeit. Ő azt válaszolta, hogy csak a feltétel nélküli megadást fogadja el. Én ezt megtettem. Elvittek az írországi brit erők főparancsnokságára, és ott aláírtuk a fegyverletételt. Mindezt az ideiglenes kormány rendelkezéseinek megfelelően tettem, akik velünk voltak a Moore Street-en. Saját véleményem szerint érdemes lett volna még egy utolsó kirohanást indítani, de engedelmeskedtem a többségnek, és most már látom, hogy jól döntöttek. A kitörés nem eredményezett volna mást, mint további 50 vagy 100 emberünk halálát.

Engem szombat este hoztak ide, ahogy később az összes embert a Moore Street-ről. Akik a város más részein voltak, tudomásom szerint különböző helyőrségekbe és börtönökbe vitték. Mindnyájan épségben és biztonságban vagyunk. Willie és a St. Edna-fiúk is itt vannak. Nem láttam őket szombat óta, de azt hiszem, rendben vannak és már nincsenek veszélyben. Bízom benne, hogy a kormány megkíméli követőink életét, de biztosan nem kíméli a vezetőket. Mi készek vagyunk meghalni. Személy szerint én nem reménykedem a megmenekülésben, de azt remélem, hogy követőink megmenekülnek, beleértve mindazokat, akiknek élete kedves neked és nekem (a sajátom kivételével). Ez vigasztalni fog engem, miközben a halálra várok.

Nem szabad gyászolni mindezért. Mi megőriztük a saját és Írország becsületét. Múlt heti tetteink a legszebbek Írország történetében. Az emberek azt mondják, nehéz nekünk most, de az utókor emlékezni fog ránk, és áldani fognak a következő generációk. Te is áldott leszel, mert az édesanyám vagy. Ha úgy érzed, szeretnél találkozni velem, akkor lehetőség van a látogatásodra az Ír Főparancsnokság Főhadiszállásának segítségével. Remélem, lesz még lehetőségem, hogy írjak neked. 

Sok szeretettel üdvözlöm W. W.-t, MB-t, Miss Byrne-t… és téged, drága édesanyám.

P.

P. S. Megtudtam, hogy a német expedíciós erő, aminek jövetelére számítottunk, vereséget szenvedett a britektől. 
Patrick Pearse (1879 - 1916)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP