péntek, július 01, 2016

Megkezdődik a somme-i csata - 1916. július 1.

Az antant hadvezetősége már 1915 decemberében elhatározta, hogy 1916-ban egyidejűleg a keleti fronton, az Alpokban, valamint a nyugati fronton is nagyszabású támadásokat indítanak. Ezt a tervet jelentős mértékben módosította, hogy a németek 1916. február 21-én megtámadták Verdun erődvárosát. Mivel ezután a francia haderő nagy részét ide vezényelték, a támadás célja a német vonalak áttörése helyett a francia erők tehermentesítése lett.

Sir Douglas Haig tábornok eredetileg Flandriában akart támadást indítani, hogy elfoglalhassák a németek által megszállt belga kikötőket, de mivel a nyugati fronton a brit haderő a francia hadvezetésnek volt alárendelve, kénytelen volt alkalmazkodni a francia elképzelésekhez. Joffre tábornok, a francia főparancsnok, eleinte egyetértett Haig terveivel, azonban februárban úgy döntött, hogy a támadást a Somme folyó vonalától északra és délre található frontszakaszon kell megindítani, ahol a brit és francia csapatok állásai találkoznak.
Brit mozsárágyú a somme-i frontvonalon.
A csata megkezdése előtt, június 24-től 7 napig tartó tüzérségi előkészítésre került sor, melynek során a britek 1,5 millió lövedéket lőttek ki, július 1-jén pedig további negyedmilliót. Közvetlenül a csata előtt a britek 17, a német állások alá ásott aknát robbantottak fel, ezek közül a három legnagyobb egyenként 21 tonna robbanóanyagot tartalmazott. A brit bombázásról így írt naplójában egy német katona: “Jó munkát végeztetek, britek! Hét napon át kopogtattatok és dörömböltetek az ajtónkon. Zajos bebocsátási vágyatokhoz méltó fogadtatásotok lesz.”

A pusztító erejűnek szánt tüzérségi csapás azonban nem érte el célját, mivel a jól kiépített fedezékekben a német katonák többsége túlélte a támadást. Emellett a brit tüzérség sem volt megfelelően felkészülve a feladatra: a támadáshoz összevont 1437 ágyúból csak 467 volt nagy kaliberű, a lövedékek 2/3-a pedig repeszgránát volt, amely inkább az élőerő elleni támadásra alkalmas. A reggel 7:30-kor meginduló gyalogsági támadás sem érte váratlanul a védőket, és óriási veszteségeket okoztak a briteknek, akik a legtöbb szakaszon nem tudták elérni a kitűzött céljaikat, vagy a német ellentámadás kivetette őket az elfoglalt lövészárkokból.
Brit katonák indulnak rohamra.
A korabeli kommunikációs eszközök fejletlensége miatt a brit parancsnokoknak lényegében fogalmuk sem volt, hogy mi történik a csatatéren és hogy alakul a támadás. Egy téves jelentés alapján a parancsnokság azt hitte, hogy a brit 29. hadosztály elérte a kijelölt célokat Beaumont-Hamel térségében, ezért az 1. újfundlandi ezredet előrevezényelték, hogy támogassa a 29. hadosztályt. Az ezred nem érte el a brit első vonalakat sem, ezért a második vonalbeli lövészárkot elhagyva kellett a támadást megkezdeni. A német tüzérség és a géppuskások tüze miatt az ezred nagy részét megölték, mielőtt a brit első vonalat elérték volna, a nap végére az alakulat 91%-os veszteséget szenvedett: az alakulat 801 katonájából csak 68 élte túl az első napot, több, mint 500-an meghaltak

A déli szektorban a francia hadosztályok sikeresebbek voltak, részben mivel a német alakulatok gyengébbek voltak, részben a francia tüzérség hatásosabb előkészítő tüze miatt, amely mind számban, mind tapasztalatban jóval felülmúlta a britek tüzérségét. Montauban város és a Somme folyó közti vonalon mindenhol sikerült elérni az első napra kitűzött célokat, míg a Somme folyótól délre a francia hadosztályok meghaladták a kitűzött célokat.
A somme-i frontvonal látképe 1916 júliusában.
Ezen a napon a britek összesen 19 240 halottat, 35 493 sebesültet, 2152 eltűntet és 585 hadifoglyot, összesen 57 470 főt veszítettek. A veszteségek között aránytalanul magas volt a tisztek aránya, akik ebben az időben eltérő egyenruhát hordtak és akiket a német lövészek előszeretettel vadásztak. A francia hadsereg összesen 7000 főt vesztett ezen a napon halottakban és sebesültekben.

A német veszteségekről nem áll rendelkezésre pontos adat, mivel a német alakulatok ebben az időszakban csak minden 10. napon jelentették veszteségeiket. A becslések szerint az első napon kb. 8000 főt veszítettek a brit fronton (ebből 2200 hadifogoly). A két fél veszteségei közötti eltérés Ovillers közelében volt a legmagasabb, ahol a támadó brit 8. gyalogsági hadosztály 5121 fős veszteségével szemben a német 180. ezred összesen csak 280 főt veszített.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP