szerda, június 06, 2018

Titkos bombázóküldetéssel végeztek volna II. Vilmos császárral a britek 1918-ban?

Irattárak mélyéről most előkerült titkos dokumentumok szerint létezett ilyen terv. Azonban ha sikeresen végrehajtják, az egyre népszerűtlenebb császárt a háború mártírjává is tehette volna, ezzel talán megmentve a német monarchiát az összeomlástól.
Példátlan akció lett volna egy állam feje elleni támadás - főleg egy olyan uralkodó ellen, aki az angol király első unokatestvére volt. (Fénykép: USA Kongresszusi Könyvtár)
Figyelemreméltó, eddig soha nem publikált bizonyítékok utalnak arra, hogy az első világháború utolsó évében Nagy-Britannia komoly kísérletet tett Németország vezetője, II. Vilmos császár likvidálására. A titkos küldetés nem járt sikerrel, de csak kevésen múlott. Az ezt bizonyító iratok szerint, amelyek a Királyi Légierő irattárából és egy francia magánlevéltár anyagából kerültek elő, éppen száz évvel ezelőtt 12 bombázógép emelkedett a levegőbe egy Boulogne melletti repülőtérről. Célpontjuk egy kis francia kastély volt, amelyben a felderítőjelentések szerint a Kaiser titkos nyugati főhadiszállása rendezkedett be.

A történet azonban, amelyet egy nemrég megjelent könyv részleteiben is elbeszél, korábban, 1918 márciusában kezdődött, amikor a német hadsereg új offenzívába kezdett az antant csapatai ellen. A súlyos támadások eleinte sikeresek voltak, ám számos német katona az antant fogságába esett. Egyikük elárulta a francia kihallgatótiszteknek, hogy a császár egy Trelon nevű kis falu mellett ütötte fel tanyáját, három mérföldre a belga határtól. Teljesen véletlenül a kastély a Philippe Pétain tábornok törzse mellett dolgozó felderítőrészleg egyik tolmácsának a tulajdonában állt. 1918 áprilisában ő kapta feladatul a német fogoly részletes kihallgatását, és helyismerete révén az információ hitelességének ellenőrzését. Frederic de Merode ezután személyesen Pétain tábornoknak tett jelentést. Egy későbbi időpontban, feltehetőleg májusban, és valószínűleg a britekkel való egyeztetés után, elvi döntés született a kastély elleni légitámadásról. De Merode-től a francia haderő hivatalosan engedélyt kért a tulajdonában álló épület bombázásához, ő pedig hazafiasan beleegyezett.
A Kaiser titkos nyugati főhadiszállására egy tucat De Havilland-4 szórt bombákat
Német források szerint a Kaiser legalább három alkalommal tartózkodott az épületben: egyszer március 21 és április 2, egyszer április 5 és 15, végül május közepe és június 1 között, illetve valószínűleg egy negyedik alkalommal, április 26 és május 1 között is. Lehetséges, hogy a brit hírszerzés további bizonyítékokat próbált beszerezni, mielőtt meghozzák a végső katonai és politikai döntést a császár elpusztítására. Hiszen csak egyszer próbálkozhattak, és ha a támadás nem sikerül, azonnal kiderül, hogy tudnak a császár hollétéről, és a németek azonnal elköltöztetik a főhadiszállást.

A semleges Hollandiában, Amszterdamban működő brit hírszerzők folyamatos kapcsolatban álltak a németek megszállta Belgiumban és Észak-Franciaországban működő, La Dame Blanche (Fehér nő) fedőnevű földalatti kémhálózattal. Ismert, hogy a mozgalomnak voltak ügynökei Trelon térségében, így feltételezhető, hogy a császár megjelenését folyamatosan jelentették Amszterdamon keresztül Londonnak. Ám ez késedelemmel járt, így az információ már elavulttá vált, mire megérkezett. Ráadásul épp akkor, amikor az antanthatalmaknak sikerült megállapítaniuk a Kaiser hollétét - és ami ennél is fontosabb, hogy a bombázóik hatósugarán belül tartózkodik - megindult a német hadsereg tavaszi offenzívája, amely súlyos csapást mért a brit és francia csapatokra. A németek rövid időn belül negyven mérfölddel vetették vissza az antant vonalait, és a Chemin des Dames melletti csatában 45 000 antantkatonát és 400 tábori üteget ejtettek fogságba. Az antant számára ez felért egy katasztrófával. Ebben az időben, 1918 tavaszának végén, a németek jó eséllyel akár meg is nyerhették volna a háborút. Ilyen nehéz körülmények között született a brit-francia közös döntés a német császár megöléséről.
A kastély tulajdonosa, Frédéric de Merode engedélyt adott az épület elpusztítására (Fotó: Les Meloures)
A Boulogne-sur-Mer közeli Ruisseauville repülőteréről 1918 június 2-án, hajnali 4:50-kor tizenkét De Havilland-4 bombázó emelkedett a levegőbe. 5:25-kor érték el a császár titkos rezidenciáját Trelonban, ahol 12 darab 50 kg-os és 24 darab 11 kg-os bombát vetettek az épületre és környékére. Csakhogy a brit felderítés nem tudott arról, hogy a Kaiser 19 órával a csapás előtt elhagyta a kastélyt, és a frontra utazott, hogy tábornokainak személyesen gratuláljon a sikeres hadműveletekhez. Ráadásul, mivel a repülőgépek mindössze 150 méter magasságból támadtak, és vonalban, egymást követve repültek a kastélyra, az első néhány robbanás füstje eltakarta előlük a célpontot. Az épület ezért javarészt sértetlen maradt, csak a kertjében parkoló autók pusztultak el. Égő benzintankjuk és gumijaik füstje tovább rontotta a láthatóságot, így a bombák ártalmatlanul potyogtak a környékre.

Azonban amikor a bombázás megkezdődött, a császár egyik személyes különvonata éppen közeledett a kastélyhoz kiépített vágányon. A brit repülőgépek mintegy nyolcszáz lövést adtak le az öt vagonból álló szerelvényre, amelyben szinte biztosan többen is megsebesültek vagy életüket vesztették. De a Kaiser már biztonságban volt, mintegy huszonöt mérfölddel távolabb. Éppen nem volt jó hangulatban: mire elérte a frontot, az előrenyomulás megakadt és a német csapatokat visszavetették. A front porától belepve panaszkodott szárnysegédeinek, hogy mennyire csalódott és szomorú.

Furcsa módon az iratokból úgy tűnik, négy napig senki sem vette a fáradságot, hogy értesítse az uralkodót vagy környezetét a RAF támadásáról. Egy vezető tanácsadója korabeli naplójában olvasható egy beszélgetés, amelyben arról esik szó, hogy veszélyes helyen tartózkodnak, egy nagy lőszerraktár közelében, és jobb lenne visszatérni a kastély biztonságába. Végül azonban csak néhány mérföldre távolodtak onnan. Szinte biztos, hogy a Kaiser ezután szerzett tudomást a légitámadásról, mivel ugyanezen naplóban olvasható később, hogy soha többé nem megy vissza Trelonba. Most, hogy az antant tudomást szerzett ottlétéről, nyilván igen veszélyessé vált számára a hely.

A támadás emléke jórészt feledésbe merült az elmúlt száz év során. A britek és a franciák nyilván nem kívánták nyilvánosságra hozni egy kudarcot vallott küldetés történetét, a németeknek pedig nem állt érdekükben tudatni a világgal, hogy császáruk csak a vakszerencsének köszönhetően maradt életben. Trelon környékén fennmaradt némi közösségi emlék a támadásról, s persze a pilóták leszármazottai is őriztek töredékeket. Ennek ellenére a történet egyetlen, az első világháborúról vagy a Királyi Légierő első napjairól írt nagyobb kiadványban sem szerepel. A most megjelent, A Császár alkonya (The Kaiser's Dawn) című könyv szerzője az egyik pilóta unokájától értesült a történtekről.

„Tanulmányi kirándulást vezettem az egykori nyugati front területén, mint a Harctéri Kalauzok Céhének elnöke, amikor tudomást szereztem ezekről a soha nem publikált RAF-dokumentumokról”, mondta a könyv szerzője, John Hughes-Wilson, a brit katonai hírszerzés nyugalmazott ezredese az Independent című brit lapnak. „Teljesen elképedtem. Olyan történelmi kincsestárra bukkantam, ami száz éve ismeretlen titkokat rejtegetett.”

A támadást azonban további három komoly rejtély övezi. Az első, hogy egy ellenséges államfő megölése, különösen egy uralkodóé, aki ráadásul Britannia királyának első unokatestvére, enyhén szólva igen súlyos és ellentmondásos döntés. Ki hozhatta meg ezt a döntést brit részről? Nagyon valószínű, hogy a brit miniszterelnök, Lloyd George személyesen hagyta jóvá a tervet, különösen mivel az a RAF részvételét igényelte. Erre azonban nincs bizonyíték, még arra sem, hogy előzőleg tudott volna róla. Egy ellenséges államfő megölése nagyon ritka esemény volt az egész történelem során, nem civilizált kormányokra jellemző cselekedet. Hiszen magát a háborút is a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet generálta, pontosabban az a feltételezés, hogy abban egy állam is bűnrészes volt. Nagy-Britannia nem kísérelte meg egyetlen nagyobb ellenséges állam fejének likvidálását a XVIII. század számos konfliktusa vagy a XIX. század elejének napóleoni háborúi során sem. Az Adolf Hitler elleni merénylettervet is maga Winston Churchill vétózta meg. A Trelon elleni 1918-as támadás ezért valószínűleg történelmi unikum, a normális katonai és politikai szokásoktól való durva eltérés.

A második rejtély a támadás időzítése. Vajon az 1918 márciusi, áprilisi és májusi német katonai sikerek, az antant kétségbeesése okozta? Vagy talán már sokkal korábban tervbe vették, csak a megfelelő felderítési adatokra vártak?

A harmadik rejtély pedig egyszerűen taktikai jellegű, bár nem kevésbé izgalmas. Miért repültek a bombázók vonalban, „libasorban”, amikor a tapasztalt pilóták tudhatták, hogy a felszálló füst zavarni fogja ezt a szokatlanul alacsonyan végrehajtott támadást?

A kastély ma is áll, népszerű turistalátványosság. A titkos támadás számos irata, köztük a pilóták hadinaplói, a célterület kézzel rajzolt térképe és az eredeti francia hírszerző-jelentés mindmáig fennmaradt brit és francia levéltárakban.

„Ez egy szenzációs felfedezés, és csak találgatni lehet, hogyan reagált volna a világ közvéleménye, ha a támadás sikerrel jár. Németországban az egyre népszerűtlenebb Kaisert valószínűleg egy csapásra háborús mártírrá avatta volna, és ez akár meg is akadályozta volna a monarchia hat hónappal későbbi összeomlását. Hiszen a háborúban vesztes német nemzetnek komoly stabilizáló tényezőt biztosított volna a forradalmi veszélyekkel terhes jövővel szemben”, mondta John Röhl, a sussexi egyetem történészprofesszora, II. Vilmos személyének ismert szakértője.

John Watts, az egyik pilóta unokája szerint az akcióról további információk lapulhatnak eddig fel nem tárt aktákban brit, francia, vagy akár német levéltárakban.

„A nagyapám szerepe mindig is a családi folklórunk része volt. Ezek az Észak-Franciaországból és a RAF archívumaiból előkerült, figyelemreméltó, új részletek végre felfedik, mi történt valójában”, mondta Watts, aki maga is a hadtörténelem rajongója.

(Forrás: www.independent.co.uk)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP