péntek, február 11, 2022

A maródivizit - A Nagy Háború anekdotái - LIX.

Lichtenberg Andor dr. főorvoshoz maródivizitre beállított egy civilkocsis s annyi betegségről panaszkodott neki, amennyi elegendő lett volna egy egész kocsiosztagnak. Az orvos azonban egészségesnek találta az öreget.

– Elmehet! – szólt ingerülten. – Semmi baja sincs!

– Legalább kétnapi szolgálatmentességet tessék adni, főorvos úr...

– Egy órát se! – idegeskedett Lichtenberg dr. – Maga teljesen egészséges!

– Hát legalább tessék beoltani tífusz ellen . . .

– Mikor volt oltva utoljára?
– Vagy két hete.

– Akkor most már azt se lehet!

– Ejnye, ejnye, pedig de kellene az a két kis nap szolgálatmentesség . . .

Az orvos rászólt az öreg kocsisra: 

– Mi a fenét akar maga azzal a két kis nap szolgálatmentességgel?

Mélyet sóhajtott erre az öreg:

– Nem annyira magam végett kéne, főorvos úr. Se a két napi szolgálatmentesség, se az oltás a tífusz ellen. Mert hála legyek a mennyekben lakozó Istennek, elég egésséges vónék énmagam személyesen, jó órában legyek mondva. Hanem ha tífusz ellen beót a főorvos úr, kijárna nekem kétnapi szógálatmentesség, ami megint csak nem a magam irányában kellenék, hanem a szegény pára két lovam végett. Mert a szógálatmentesség alatt kipihennék magokat a szegény párák...

Erre aztán a két nap szolgálatmentesség – a két lóra való tekintettel – megadatott az öreg polgári kocsisnak.

(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd. in Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái. Kép forrása: http://www.kilato-hidegkut.hu)

Read more...

vasárnap, február 06, 2022

Magyarország – köztársaság. – Kordokumentumok III.

Szombaton kikiáltják a magyar köztársaságot és Wlassics Gyula báró ma este átadta a kormánynak a király kéziratát, a melyben kijelenti, hogy lemond az állami ügyek vitelében való részvételéről és eleve elismeri azt az államformát, a melyet Magyarország magának választ. A históriai dokumentum, a mely a Habsburg-ház magyarországi uralkodásának végét jelenti így hangzik:

Trónralépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam, a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennélfogva minden részvételről az állami ügyek vitelében lemondok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt, Eckartsau, 1918. november 13. Károly s. k.

Ez a proklamáció kifejezetten nem tartalmazza a trónról való lemondást, még kevésbé az egész Habsburg-dinasztiának, tehát a trónörökösnek is jogfeladását, de tényleg azt jelenti, hogy IV. Károly már nem uralkodik Magyarországon és szombaton el fogja ismerni a magyar köztársaságot. A magyar kormány– mondották nekünk – nem vet súlyt arra, hogy oldja meg teljesen az egész habsburgi problémát. Magyarország új rendje forradalomban született meg és a választandó kormányformának úgysem a király lemondó levele, hanem a nemzet elhatározása a forrása és a nemzet erejében van minden garanciája. Egyébként hangoztatták, hogy a négy tagú küldöttség sem a magyar kormány megbízásából járt Eckartsauban, mert a kormánynak az volt az álláspontja, hogy az osztrák detronizáció önként magával hozta, hogy a Habsburg-háznak magyar trónra való jogigénye megszűnt.
A királyi proklamáció megjelenése alkalmából a politikus körökben sokat foglalkoztak a lemondott uralkodó személyével és rövid uralmának egyes mozzanataival. Mindenütt elismerték, hogy Károly király nagy jóakarattal és irántunk való sok szimpátiával viselte terhes feladatát és bizonyára nincs híján számos értékes emberi tulajdonságnak. Tapasztalatlansága, ifjú kora és a hősi jellemekhez mért feladatok nagysága azonban nem engedték, hogy több sikerrel állja meg helyét és bizonyára tanácsadóinak is nagy részük van benne, sőt talán övék ezért a felelősség túlnyomó része, hogy a király különösen az utóbbi időben, olyan politikát folytatott, a mely ellenkezett a magyar uralkodó kötelességével. Ebben a politikában mindinkább a tisztán dinasztikus érdekek verődtek túlsúlyra és csak ezeket szolgálták Bécsben, a magyar érdekek rovására, pótolhatatlan kárára is. Ez különösen abban mutatkozott meg, hogy a nemzetiségi aspirációk, túl a jogosultság legszélső határain is, állandó bíztatást nyertek Bécsből és az udvar légkörében növekedtek annyira, hogy ma már teljesíthetetlennek látszanak. 

Egy pontban mindenki megegyezik, hogy Károly királyt kezdettől békés szándékok vezették, hogy a háború táplálásában, még kevésbé fölidézésében nem volt része.

(Budapesti Hírlap. XXXVIII. évf. 268. sz. 1.p.)


Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP