vasárnap, február 06, 2022

Magyarország – köztársaság. – Kordokumentumok III.

Szombaton kikiáltják a magyar köztársaságot és Wlassics Gyula báró ma este átadta a kormánynak a király kéziratát, a melyben kijelenti, hogy lemond az állami ügyek vitelében való részvételéről és eleve elismeri azt az államformát, a melyet Magyarország magának választ. A históriai dokumentum, a mely a Habsburg-ház magyarországi uralkodásának végét jelenti így hangzik:

Trónralépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam, a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennélfogva minden részvételről az állami ügyek vitelében lemondok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt, Eckartsau, 1918. november 13. Károly s. k.

Ez a proklamáció kifejezetten nem tartalmazza a trónról való lemondást, még kevésbé az egész Habsburg-dinasztiának, tehát a trónörökösnek is jogfeladását, de tényleg azt jelenti, hogy IV. Károly már nem uralkodik Magyarországon és szombaton el fogja ismerni a magyar köztársaságot. A magyar kormány– mondották nekünk – nem vet súlyt arra, hogy oldja meg teljesen az egész habsburgi problémát. Magyarország új rendje forradalomban született meg és a választandó kormányformának úgysem a király lemondó levele, hanem a nemzet elhatározása a forrása és a nemzet erejében van minden garanciája. Egyébként hangoztatták, hogy a négy tagú küldöttség sem a magyar kormány megbízásából járt Eckartsauban, mert a kormánynak az volt az álláspontja, hogy az osztrák detronizáció önként magával hozta, hogy a Habsburg-háznak magyar trónra való jogigénye megszűnt.
A királyi proklamáció megjelenése alkalmából a politikus körökben sokat foglalkoztak a lemondott uralkodó személyével és rövid uralmának egyes mozzanataival. Mindenütt elismerték, hogy Károly király nagy jóakarattal és irántunk való sok szimpátiával viselte terhes feladatát és bizonyára nincs híján számos értékes emberi tulajdonságnak. Tapasztalatlansága, ifjú kora és a hősi jellemekhez mért feladatok nagysága azonban nem engedték, hogy több sikerrel állja meg helyét és bizonyára tanácsadóinak is nagy részük van benne, sőt talán övék ezért a felelősség túlnyomó része, hogy a király különösen az utóbbi időben, olyan politikát folytatott, a mely ellenkezett a magyar uralkodó kötelességével. Ebben a politikában mindinkább a tisztán dinasztikus érdekek verődtek túlsúlyra és csak ezeket szolgálták Bécsben, a magyar érdekek rovására, pótolhatatlan kárára is. Ez különösen abban mutatkozott meg, hogy a nemzetiségi aspirációk, túl a jogosultság legszélső határain is, állandó bíztatást nyertek Bécsből és az udvar légkörében növekedtek annyira, hogy ma már teljesíthetetlennek látszanak. 

Egy pontban mindenki megegyezik, hogy Károly királyt kezdettől békés szándékok vezették, hogy a háború táplálásában, még kevésbé fölidézésében nem volt része.

(Budapesti Hírlap. XXXVIII. évf. 268. sz. 1.p.)




0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP