szombat, március 26, 2022

Limanovai huszárok - A Nagy Háború anekdotái - LXIII.

1924 december első harmadában, a Limanovai dulakodás tízesztendős fordulóján leplezték le Sopronban a limanovai hősi emlékművet. A megrendítő ünnepélynek Fólba János tábori főesperes volt a szónoka, aki megemlékezett többi között a limanovai huszárok lovairól is. Itt hallottam először, hogy a vérengző kézitusa előtti éjszakán feltűnően nyugtalanok voltak a hátrahagyott lovak, mintha valami nagy veszedelmet éreztek volna s ezért féltek.

Ettől fogva több ízben is hallottam, hogy a huszárlovak féltek a háborúban s különösen egy-egy attak előtt. Mivel érdekelt a dolog, mint komoly szakértőhöz, vitéz leveldi Kozma Miklóshoz, a Stúdió akkori alelnökéhez, a mai belügyminiszterhez fordultam felvilágosításért. Őexcellenciája köztudomás szerint mint huszártiszt, keményen verekedte végig a nagy háborút. Kozma Miklós határozottan megcáfolta ezt a hiedelmet s ugyanakkor egy megható történetet mondott el nekem...
A világháború legelső heteiben, amikor lovasaink a délorosz pusztákon csatangoltak még megeresztett kantárszárral, egy attak után nyoma veszett egyik tiszt-bajtársnak, persze a lovával együtt. Azt hitték először, hogy eltévedt és elkalandozott valamerre s ebben a hitben voltak akkor is, amikor egy-két nappal reá újabb attakhoz fejlődtek föl a kozákok ellen. A kürtösök fújni kezdték a rohamjelet, a lovasok zúgni kezdtek lovaik hátán a levegőben ... Abban a pillanatban egy gazdátlan ló érte el őket, a kürtjelre nyerítve csatlakozott a huszárokhoz s indult attakra ő is, miközben a kengyel táncolt a két oldalán.

Így tudták meg a huszárok, hogy a ló gazdája, a derék tiszt-bajtárs nincsen többé..."

(Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)

Read more...

vasárnap, március 13, 2022

Ferenc Ferdinánd szelleme - A Nagy Háború anekdotái - LXII.

1914 november második felében egy Maszkov nevű orosz lengyelországi falu fölötti dombon, fenyves szélében voltunk beásva. Van pedig ez a falu tíz-tizenkét kilométerre Krakkótól északi irányban. Itt is sebesültem meg november 23-án, egy visszavert rohamban.

Itt esett meg (több bajtársamtól is hallottam akkor), hogy a szemközt leselkedett oroszok nem mertek támadni reánk s különösen éjszaka nem. Mert sokan látták közülük, hogy éjszakánkint valami magas fehérség mozgott idestova az erdő szélében. Szentséges hite lett a babonás oroszoknak, hogy a Szerajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös jár ott fehér lován s szelleme tart szemlét éjszakánkint ott őrködő katonáink fölött. Feltétlenül emlékszem erre a mendemondára!
A valóságban az történt, hogy kirendelt katonáink akkor hozták be hátulról fehér zsákokban a cvibakot s egyéb enni- és rágnivalót. Nappal ez lehetetlenség lett volna, hisz az ellenség alig százötven lépésre lapult meg a sáncban.

(Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)

Read more...

vasárnap, március 06, 2022

Bagó Berci muszkát fogott - A Nagy Háború anekdotái - LXI.

Bagó Berci 5-ös közhuszárt járőrbe küldték azzal, hogy a muszka generális nadrágja nélkül ne merjen visszatérni.

Ezzel a huszárral teméntelen baj volt a századnál: szakadatlan csíny tevései miatt egyetlen bajtársának sem volt biztonságban a dohánykészlete. Mindent elpipált, ami csak a keze ügyébe került. – Most legalább megtanítom! – gondolta magában Beleznay főhadnagy, aki kiküldte a járőrt.

Elmúlt az éjszaka s reggel szabályszerűen jelentkezett a bevonult járőr vezetője:

– Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, egy parancsnok és tizenkét ember bevonult!

– Hát Bagó Berci! – lepődött meg a főhadnagy.

Az őrmester elmagyarázta erre röviden, hogy az orosz állások közelében jártak, amikor nyoma veszett valahogyan Bagó Bercinek s azóta nem is került elő.
Beleznay főhadnagy törni kezdte ekkor a fejét, hogy jelentse-é a dolgot, avagy várjon-é egyelőre, amikor – úgy déltájt – szabályszerűen lejelentkezett Bagó Berci közhuszár.

– Hát te hol kószáltál? – ripakodott rá a főhadnagy.

– Alázatosan jelentem, elhoztam a muszka generális nadrágját!

– Mi-i-it? – kiabált Beleznay. – Hol van itt egyáltalán muszka? Hol van itt generális?

Bagó Berci erre szó nélkül rakosgatni kezdte kifelé a hátizsákját s egész csomó orosz holmi közül váratlanul egy remek orosz tiszti nadrág került elő. S szerényen fűzte hozzá:

– Az is körülbelül olyan termetű lehetett, mint főhadnagy úr, hát elhoztam. Gondoltam, jó lesz főhadnagy úrnak..."

(Viola Jenő közlése, Dunaföldvár in: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái. Kép: Karl d’Allemand: Magyar huszár téli menetöltözetben)

Read more...

szombat, március 05, 2022

Gránát vacsorára - A Nagy Háború anekdotái - LX.

Az orosz hadszíntéren történt, még Gorlice előtt.

Hadfy Imre, a kassai honvédhadosztály nagy hírű vezetője vacsorára hívta meg tisztikara egy részét.

A legnagyobb volt a hangulat, amikor ellenséges gránát vágott be abba a terembe, melyben a honvédtisztikar vacsorázott...

Volt persze menekülés!

Ki ablakon, ki ajtón kapkodott kifelé, a gránát azonban nem robbant fel: csütörtököt mondott.

Egy ember maradt csak sziklaszilárdan a helyén s vacsorázott tovább nyugodtan: Hadfy Imre.

Mikor a vendégek visszaszállingóztak egymás után, a tábornok annyit szólt, kissé szemrehányón:

– Uraim! Én úgy tanultam a szülői házban, hogy asztalt vagy a háziasszony vagy a házigazda bont...

Senki mukkanni nem mert.

(Poóh Dezső közlése, Budapest. in: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái. Kép forrása: www.hungarianarmedforces.com)

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP