szombat, december 17, 2022

A Szixtusz-affér története – Egy botrány anatómiája, így vesztette el a Monarchia a nagy háborút

George Clemenceau francia miniszterelnök 1918 áprilisának elején nyilvánosságra hozta IV. Károly egy évvel korábban írt, úgynevezett Szixtusz-levelét. Tekintettel arra, hogy az osztrák–magyar koronás államfő 1917 tavaszán a központi hatalmak relatíve kedvező helyzetében kívánta abbahagyni a háborút, továbbá odaígérte Franciaországnak Elzász-Lotaringiát, Clemenceau lépése óriási botrányt robbantott ki, és diszkreditálta az uralkodót német szövetségese szemében. A nagy háború kompromisszumos lezárása ezt követően lehetetlenné vált.

Mint ismeretes, Károly felesége, Zita királyné a francia–olasz eredetű Bourbon–Pármai-dinasztia tagja volt, ráadásul az asszony két fivére, Szixtusz és Xavér a belga haderőben szolgált, miután az egyébként a Francia Köztársaságban élő hercegeket eltiltották a francia hadseregbe való belépéstől. Az új uralkodót 1916 végén mind felesége, mind anyósa és Mária Annunciáta főhercegnő is győzködni kezdte, hogy ezt a családi szálat felhasználva kezdeményezzen békét.

Az új külügyminiszter, Otto-kar Czernin gróf megfogalmazása szerint az ifjú uralkodót alaposan „megdolgozták” az asszonyok, így ez a „triumfeminátus” sikert ért el, de természetesen Károlyt személyes tapasztalatai, legutóbb éppen Székelyföld 1916-os őszi tragédiája is – három román hadsereg lépte át Erdély keleti határát – a békekötésre sarkallta. Károly egyszerre rettegett a belső forradalom rémétől, amelynek forgatókönyvét a cári birodalom bukása reprezentálta, valamint a háború eszkalációjától és elvesztésétől is.
IV. Károly a fronton, tisztek társaságában.
Károly anyósa 1917. január végén a svájci Neuchâtelben találkozott az osztrák–magyar uralkodó sógoraival. Mária Antónia főhercegnő megerősítette, hogy Károly elszánt a békekötésre, amelyre egyébként már bizonyítékot is szolgáltatott a központi hatalmak 1916. december 12-i békeajánlata. Ez a dokumentum azonban a győzelmes béke koncepcióját fogalmazta meg, hiszen nem tartalmazta a központi hatalmak által elfoglalt területek kiürítését vagy a franciák számára különös fontossággal bíró Elzász-Lotaringia átadását.

A svájci találkozón azonban a főhercegnő diszkréten utalt rá, hogy Károly hajlandó az antant számára jóval kedvezőbb feltételek mentén is békét kötni. Az egyeztetés Károly bizalmas barátján, Erdődy Tamás gróf révén folytatódott, és azzal az eredménnyel zárult, hogy a fivérek Bécsbe utaztak személyes találkozóra. Erre az útra a legszigorúbb titoktartás mellett kerülhetett csak sor, hiszen a Monarchia és Belgium között is hadiállapot állt fenn. Károlyt sikerült meggyőzni, hogy engedjen a Svájcban kialkudott feltételekből, amelyet nagymértékben támogatott az a tény, hogy a franciák nyitva hagyták Olaszország helyzetét, valamint irredenta törekvéseik kérdéskörét.

Károly első levele

Az osztrák császár, egyben magyar király bátor lépésre szánta el magát március 24-én, hiszen jogosnak ismerte el Franciaország igényét az 1871-ben elvesztett két tartományára, továbbá nem zárkózott el Belgium szuverenitásának helyreállításától, mi több, Szerbia függetlenségének biztosításától sem. Károly kikötötte azonban, hogy Belgrádnak szakítania kell a nagyszerb politikai célokkal és propagandával. A világháború folyamán első ízben történt olyan békekötési szándéknyilatkozat, amely reális kompromisszumot kínált a konfliktus mielőbbi lezárására.

A király azonban a levél végleges szövegét még saját külügyminiszterével sem ismertette, és ennek egy évvel később fatális következményei lettek. A levél – amelynek tartalmát a franciák mellett az angolok is megismerték, az olaszok viszont nem – komoly hatást váltott ki az antant táborán belül. Lloyd George brit miniszterelnök március 31-én egyenesen kijelentette, hogy Károly le-vele maga a béke. Párizs és London mindezen információk birtokában megpedzette az olaszoknál, hogy hajlandók lennének-e befejezni a háborút az 1915. évi londoni egyezmény céljai teljesülése nélkül – ez esetben Dél-Tirol és Trieszt a Monarchia birtokában maradt volna.

Az olasz politikai vezetés határozott nemmel válaszolt.

Mindeközben Károly is fontos tanácskozást folytatott II. Vilmos német császárral 1917. április 3-án Bad Homburgban. A Monarchia uralkodója nem terítette ki lapjait a békével kapcsolatban, viszont utalt arra a veszélyre, hogy a központi hatalmak államaiban is forradalmak robbanhatnak ki. A németek viszont azonnal elutasították Czernin azon javaslatát, hogy Berlin lengyel területeket annektáljon, kompenzálandó az Elzász–Lotaringia átadásából fakadó veszteségeket. Károly pozíciói három nappal később jelentősen romlottak, amikor 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadat üzent a Német Birodalomnak, hiszen egy újabb nagyhatalommal is egyezkedni kellett.
Szixtusz Bourbon-parmai herceg (1886-1934)
A békekötési szándék még intenzívebbé tétele érdekében, valamint az első levél tanulságait értékelve Szixtusz és Xavér ismét Bécsbe utazott 1917 májusában. Károly egy újabb levélben a korábban megfogalmazott javaslatokat azzal egészítette ki, hogy a Monarchiának nincsen lehetősége az olasz területi követeléseket teljesíteni, mert ezt a birodalom lakossága nem fogadná el. A gyakorlatban ezzel a döntésével kudarcba fulladt a misszió, mivel enélkül az antant nem fogadta el a Monarchia béketörekvését és közeledését. Másképpen úgy is megfogalmazhatnánk a két levél történetét, hogy a nyugati antant azt tesztelte: meddig hajlandó Károly elmenni a béke érdekében, illetve a németek hogyan reagálnak, és mennyi információjuk van ezekről a szándékokról.

A botrány kirobban

Károly második levelével, illetve az antant válaszának hiányával véget is ért volna a Szixtusz-misszió története, de 1918 tavaszán új életre kelt a békekezdeményezés. Czernin április 2-án egy beszédében deklarálta, hogy egy évvel korábban már megüzente a franciáknak: a béke egyetlen akadálya Párizs ragaszkodása Elzász-Lotaringia visszacsatolásához. Clemenceau erre replikázva kijelentette: maga Károly ismerte el ezt az igényt jogosnak. Amikor mind Károly, mind Czernin tagadott, a francia elnök nyilvánosságra hozta Károly első, március 24-i levelét, denunciálva mind az uralkodót, mind a külügyminisztert. Czernin a kirobbanó botrányba bele is bukott, miután a kínos magyarázkodásra kényszerülő Károly leváltotta. A megviselt idegzetű tárcavezető hármas öngyilkosságot javasolt a királyi párnak, valamint magának…

Az afférnak több súlyos következménye volt. A Monarchia katonai szabályzatai a leghatározottabban tiltották az ellenséggel való tárgyalást, egyezkedést, amely hadbírósági eljárást és akár kivégzést is maga után vonhatott. Most napvilágra került, hogy a Legfelsőbb Hadúr végeredményben ezt a tettet hajtotta végre! Károly szavahihetősége ezzel jelentős csorbát szenvedett. Különösen romboló hatása volt Clemenceau lépésének a németekkel való viszonyban, akiket megdöbbentett Károly azon lépése, hogy német területek átadása árán kívánt különbékét kötni.

Az affér súlyosan megrázta az osztrák–magyar közvéleményt, Tisza István gróf miniszterelnök bizalmas körben a „Monarchia végéről” beszélt. A császárt és királyt a németek rapportra rendelték a belgiumi Spa városába, ahol leforrázott uralkodónk nem tehetett mást, mint hogy még nagyobb befolyást engedjen Berlin számára, például az osztrák–magyar haderő irányításában. Czernin drámai figyelmeztetése kellemetlen igazsággá vált: amennyiben a központi hatalmak nyerik a háborút, úgy a dualista állam Berlin vazallusa lesz, ellenkező esetben pedig az antant igája alá kerül.

Az igazi vesztes: Európa

Az Osztrák–Magyar Monarchia, dacára annak a ténynek, hogy a nagy háború résztvevői közül a legtöbbször kísérelte meg annak mielőbbi lezárását, végül a legsúlyosabb árat fizette a háborús vereségért: megszűnt létezni. Jóllehet területi integritásának védelme érdekében a Monarchia Szerbia elleni hadüzenete nyitotta meg a világháborút, és ezért igen nagy – de nem kizárólagos –felelősség terheli, mindez ugyanakkor nem menti fel az antantot, amely rendre blokkolta Károly békeajánlatait.

Ugyanakkor Európa is súlyos árat fizetett azért az engesztelhetetlenségért, amely a Német Birodalmat is jellemezte a béketapogatózások során. A vérontás egészen 1918 késő őszéig folytatódott, és az elhúzódó háborúnak egyetlen igazi győztese az Amerikai Egyesült Államok lett.

***

A szerző, Dr. Ligeti Dávid, PhD, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa. A cikket a szerző engedélyével közöljük. Eredeti megjelenési helye:

https://www.magyarhirlap.hu/tudomany/20220409-a-szixtusz-affer-tortenete



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP