tag:blogger.com,1999:blog-8525923212072748772024-03-17T22:32:42.956+01:00Az első világháború napról napraBánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.comBlogger319125tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-77891596099503478732024-02-24T12:54:00.006+01:002024-02-24T13:05:38.573+01:00106 éve elsüllyedt amerikai romboló harangját mentették meg<div style="text-align: justify;">1917. december 6-án a USS Jacob Jones romboló a Scilly-szigetek (Nagy-Britannia partjainál) hajózott, amikor az SM U-53 német tengeralattjáró megtorpedózta. A romboló mindössze nyolc perc alatt süllyedt el és 66 tengerészt vitt magával a hullámsírba. Hans Rose sorhajóhadnagy, az U-53 parancsnoka, két amerikai tengerészt mentett ki, majd rádión értesítette a legközelebbi amerikai támaszpontot (Queenstown, ma Cobh, Írország) a hajó elsüllyedéséről és a koordinátáit is megadta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A USS Jacob Jones 1916. február 10-én állt szolgálatba, és teljesen felszerelve 1205 tonna volt a vízkiszorítása. Fegyverzete 4 db 10 cm-es ágyú és 8 db 533 mm-es torpedóvető-cső volt. Személyzete 99 főből állt. Rövid karrierje folyamán konvojkísérési feladatokat látott el, és több elsüllyedt hajó legénységét is kimentette.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKqSnLtLMGwU0v8-ZnpkpnEauIuP1_VkDuSXo219iSlCnNLLI1fMmiPOEEo0q-dSrxjDEgxe2LYqvjWb-xLlOdam4HOpznxaVQIcIccEpOp4vP5cReoK589cfUi4KGesDENTKds4ID6l3PWgzmTuIAtXpHbcCcblnmMDwMFE_6ZacOHHBTXtlK_e6NaLDr/s740/USS_Jacob_Jones_(DD-61).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="740" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKqSnLtLMGwU0v8-ZnpkpnEauIuP1_VkDuSXo219iSlCnNLLI1fMmiPOEEo0q-dSrxjDEgxe2LYqvjWb-xLlOdam4HOpznxaVQIcIccEpOp4vP5cReoK589cfUi4KGesDENTKds4ID6l3PWgzmTuIAtXpHbcCcblnmMDwMFE_6ZacOHHBTXtlK_e6NaLDr/w400-h228/USS_Jacob_Jones_(DD-61).jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A USS Jacob Jones (DD-61) fénykorában.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A USS Jacob Jones roncsát 2022. augusztus 11-én találták meg brit mélytengeri búvárok. Számos eszközt be tudtak azonosítani, köztük a hajó harangját is. 2024. január 15-én a brit védelmi minisztérium, a U.S. Navy Naval History and Heritage Command kérését teljesítve, egy távirányítású robot segítségével kiemelte a romboló harangját.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPC2qREzQbvgxeNC96M-jL0GtXbjsM_ZP1WHYXDWw41-2t7tfFQPYyfPEVu1-ErWP11LI5DXeSQlicckeRnUQO9DooVuIUdrFelXwM6OmggB0n56kIGnuSAbaoy69Ym1hNycrI_j1B6OwQL6bt1jvQjfzhyro1_RvnneGqVunKeel5ks2HGiQnyOFCUpBQ/s896/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-02-24%20-%2012.37.06.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="896" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPC2qREzQbvgxeNC96M-jL0GtXbjsM_ZP1WHYXDWw41-2t7tfFQPYyfPEVu1-ErWP11LI5DXeSQlicckeRnUQO9DooVuIUdrFelXwM6OmggB0n56kIGnuSAbaoy69Ym1hNycrI_j1B6OwQL6bt1jvQjfzhyro1_RvnneGqVunKeel5ks2HGiQnyOFCUpBQ/w400-h270/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-02-24%20-%2012.37.06.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A harang meglepően jó állapotban maradt fenn.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A kiemelés során kiderült, hogy a harang nyelve még a helyén van, a megtisztítása után pedig a "JACOB JONES" és "1915" feliratok is olvashatóvá váltak rajta. A hajóroncs 66 tengerész nyughelye és háborús sírnak minősül, így védelem alá került. Remélhetőleg elkerülik a kincsvadászok.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIUWnmEbMMMx0bu7a7Qb0_KZM5FTnlCR1put_Y6rZUbcpQdS7tIix6hEOCun7kdaeTT55p3P3xwesmG-6RemKEmH2Ydiml_w7FZnzeHkoySbuIQjplsjp-kYxQF942pQK91OQlaX21zu_nMzTm_26osBYC3qg43JagcYoG2URhuC-DzM4z6aEdT-LnPnCl/s1280/1707777955057.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIUWnmEbMMMx0bu7a7Qb0_KZM5FTnlCR1put_Y6rZUbcpQdS7tIix6hEOCun7kdaeTT55p3P3xwesmG-6RemKEmH2Ydiml_w7FZnzeHkoySbuIQjplsjp-kYxQF942pQK91OQlaX21zu_nMzTm_26osBYC3qg43JagcYoG2URhuC-DzM4z6aEdT-LnPnCl/w400-h300/1707777955057.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Már a felszínen. Jól kivehetők a feliratok.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Forrás: https://news.usni.org/2024/02/12/relic-recovered-from-u-s-destroyer-lost-in-wwi</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-5255788805785918732024-01-26T17:47:00.001+01:002024-01-26T18:47:04.103+01:00Ernst Jünger: A forradalom<div style="text-align: justify;">Ha nem próbáljuk meg először az erőt látni, s csak azután személyes kifejeződését, akkor hamar belebonyolódunk a számtalan ellentmondásba, melyek pillanatnyi kérdésfelvetésünket uralják. A nacionalistának kiváltképp törekednie kell arra, hogy túllásson a személyes érzelmeken és ízlésbeli szempontokon a tulajdonképpeni értelem érdekében, mivel az egészet akarja, nem csupán a részt. Csak akkor reménykedhetünk általában vett kapcsolódás elérésében, ha a kérdést eléggé kiterjesztjük, máskülönben részigazságok és pártbölcsességek maradnak számunkra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám minél közelebb kerülünk jelenkorunkhoz, annál nehezebb távolságot tartani és félretenni a szenvedélyt. Akkor is ez a helyzet, mikor a forradalomra, vagy arra a jelenségre fordítjuk figyelmünket, mely országunkban ezt a nevet adta magának. Megszokott kép a hátba döfés, melynek hadseregünk áldozatául esett. E kép, Marxszal szólva, elég drámai, s arra a nézetre megy vissza, mely szerint személyiségek, nem pedig felsőbb hatalom csinálja a történelmet, és túl sok érdemet tulajdonít az egyénnek. A forradalmár is úgy látja, ő vetett véget tudatosan a háborúnak, melyet bűnösnek tekintett. Ám ahogy nem tudunk háborút "csinálni", úgy véget sem tudunk vetni neki. A háborúnak abban a pillanatban van vége, mikor a sors megtagadja hatalmas erőáramlatainak ilyen formába öntését, nem előbb és nem később. Ahogy az ember csupán egy felsőbb akarat kifejezőeszköze a háború csúcspontjában, épp ilyen lezárulása során is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A "drámai felfogás" feloldhatatlan ellentmondásokhoz vezet. Vessük pillantásunkat egy csatahajó legénységére. A háború kezdetén választott csapatot láthattunk, a hatalom valamennyi eszközével felfegyverezve, bátrak, erősek, a háború iránt lelkesedők, birodalmi akarattól ihletve, melynek kívánni sem lehetne jobb szerszámokat. Végül eljött a nagy erőpróba, és az admirálistól az utolsó fűtőig ezek a férfiak megmutatták, hogy felérnek hozzá. Itt, a tengeren, ahol a technológia végső, legelmésebb formáiban fejezi ki önmagát, a szárazföldön lehetetlen összpontosítást engedve, ahol az emberek egyként küzdenek, nincsenek magányos gránáttölcsérekbe szétszórva, vannak pillanatok, mikor a háborús idea tiszta, nemes és pompás romantikájában tárul fel. Hőstetteket visznek itt véghez, melyekben nem is annyira az ember, hanem maga a kristálytiszta idea működik, a múlt összes nagy korszakának teljesítménye mellé helyezhetők, és minden olyan jövő szilárd nyereségeként íródtak történelmünkbe, melyekben még megvan a bátorság és férfiasság érzéke. Mindig büszkék leszünk rá, hogy nem dicséretreméltó kivétel, hanem szabály, hogy egy süllyedő hajó hurrázással és lengedező lobogókkal merült el, még ha minden egyén közvetlenül a halál sötét szemgödreibe is nézett. Nem olvashatunk olyan csatáról mellkasunkban emelkedett érzés nélkül, ahol a teljesen szétlőtt hajó, csavarjaival már a levegőben, torpedótámadást indított, hogy legalább kifejezésre juttassa tartását az elsüllyedés előtt. Mindez teljesen mesebeli számunkra.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnnUMpeN4yBJQtkdm5RCumdkV7rl60TO6qNqsTbotsuqNiLxYJZ9B8-2ExxhOuF4zyTdQXdUc1VS5AIg1qilOj3gpXEPA2ajvx4LwIgj1AcW8InSx2V7kuipjXXy7ZifWG1uaSFj5QWunioDnjkcD199UtgNfrUdmhO2rtPHR0qgEww3jxhOFiVB3tB02q/s874/t8mx7nsc3xd61.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="664" data-original-width="874" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnnUMpeN4yBJQtkdm5RCumdkV7rl60TO6qNqsTbotsuqNiLxYJZ9B8-2ExxhOuF4zyTdQXdUc1VS5AIg1qilOj3gpXEPA2ajvx4LwIgj1AcW8InSx2V7kuipjXXy7ZifWG1uaSFj5QWunioDnjkcD199UtgNfrUdmhO2rtPHR0qgEww3jxhOFiVB3tB02q/w400-h304/t8mx7nsc3xd61.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hans Bohrdt: Az utolsó ember</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Nemrég megjelent a haditengerészeti vezérkar munkája az északi-tengeri háborúról. A tengerésztisztekre jellemző józan, tárgyilagos stílusban íródott, ám épp ebben jut kifejezésre legélesebben a modern ember heroikus oldala. S néhányunkban, akik szeretünk merész emberekről és tetteikről olvasni, felmerülhet a gondolat: hol volt ez a hősi személyzet 1918-ban, mikor minden összeomlott? Miként lehetséges és elképzelhető, hogy ilyen férfiak a forradalom vörös lobogóját tűzték ki ilyen hajók árbocára? S hol voltak szívükben valójában ezek az emberek akkoriban, mikor lövedékeik kalapácsütései alatt az angol cirkálóraj szétzúzódott, vagy akkor, mikor azt mondták: béke, szabadság, kenyér? Más szavakkal: hogyan válhattak a bátrak ekkora gazemberekké?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most bevezettük ama megfontolásokat, melyeket mindannyian vég nélküli, indulatos beszélgetésekből ismerünk, s a láthatóan megragadhatatlant külső okokból igyekeznek magyarázni. A fegyelem és szokásos formái ellen szóltak, belőlük és kívülről származó pusztító propagandát emlegettek. Vizsgálták az ellátást és előkészítését, a protein és a szénhidrátok energiáját az idea élő erejével hozták összefüggésbe. Azon töprengtek, miért tartott ki hosszabb ideig a hadsereg, akár túl öregek, akár túl fiatalok voltak a tisztek, s a megfigyelő álláspontjának megfelelően mindenütt fájó pontokra leltek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze az ilyen kérdések rettentő fontosak. Bennük az akarat öntudatlanul már a döntés előtt kifejezésre jutott, jobb, hatékonyabb formákban a jövőre nézve. Ám csupán a formák és nem a lényeg után nyomoznak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha látni akarjuk, mi a lényegi, meg kell próbálnunk történelmileg gondolkozni, vagyis valami szükségszerűt látni mindenben, ami megtörténik. A történelem nem ismer tévedéseket, csupán tényeket, és ez jó dolog. Ha felismerjük a tévedést az 1918-as forradalmi gondolkozásban, miszerint a háborút itt nem sorsszerű fontossággal rendelkező eseménynek, hanem valamiféle őrületnek értették, ami könnyen elkerülhető intellektuális vagy morális belátással, akkor nem szabad rögtön ugyanezt a hibát elkövetnünk azzal, hogy ugyanígy állunk a forradalomhoz. Egyszer és mindenkorra ki kell ezt világosan mondani, noha biztosan félreértik: a forradalomban is szükségszerűség rejlik. Az általában vett háború szükségszerű következménye volt. Ám az már más, a személyes viták birodalmába tartozó kérdés, hogy olyan jelenség volt-e, mely felér a háború csúcsteljesítményeihez. Előtte azonban a lényeget kell tisztázni.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8EaNkc4Ifk-LnO5Al_R04CY7giekbG0nCHiXDSdcr4T0Udo-zVOi_uqblRkWtpUCE8sZxaFJvifEBlzIwsAuAD9buMdpoKJbikFSKfVQG72bvgKhtcxxPQ4EyjhTK3tQKv7HY28qPi8cdXJZea7Uq21pdndtXHJvRv4fQ0iEltiXYqJxB1jaMErcPeiPX/s1800/jutland_1-5.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1341" data-original-width="1800" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8EaNkc4Ifk-LnO5Al_R04CY7giekbG0nCHiXDSdcr4T0Udo-zVOi_uqblRkWtpUCE8sZxaFJvifEBlzIwsAuAD9buMdpoKJbikFSKfVQG72bvgKhtcxxPQ4EyjhTK3tQKv7HY28qPi8cdXJZea7Uq21pdndtXHJvRv4fQ0iEltiXYqJxB1jaMErcPeiPX/w400-h297/jutland_1-5.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az HMS Indefatigable csatacirkáló pusztulása.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A tény, hogy férfiak, akik jól teljesítettek a háborúban, később a forradalmat is jól szolgálták, vitathatatlan és megdöbbentő. Itt többé nincs helye személyes kérdésfelvetéseknek, itt meg kell próbálnunk magát az ideát megragadni. Végeredményben ugyanis bízhatunk benne, hogy a férfiak, akik tudták volna, miként haljanak meg bátran a csapkodó lobogó alatt, azt is tudták volna, hogy tartsanak ki még egy évig bizonyosan roppant csekély fejadagokkal. Nem könnyű hinni az erkölcsi tartás hirtelen megváltozásában sem, vagyis, durván szólva abban, hogy jó emberek külső okoknál fogva váratlanul gazfickók lesznek. Épp ellenkezőleg, mindannyian tudjuk, hogy amit természetnek vagy jellemzőnek nevezünk, alapvetően ugyanaz marad egész életünk során. Ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra, még ha más formában is, s jó oldalunk is mindig felbukkan megint.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">E nézet hozzájárul a hithez, hogy rossz alapelv egy olyan embercsoport révén fejeződött ki, mely a nagy egész döntő ellentéteként határozta meg magát. Ez a hit nem tartható; helyette meg kell értenünk, hogy mi mindannyian valahogy belebonyolódtunk az úgynevezett forradalomba, személyesen szólva, bűnösei vagyunk, mind azok, akik aktívan véghez vitték ("csinálták") és a számtalan többi, aki, úgymond, passzív hozzájárulását adta, s akikhez valamennyi, az akkori napokat túlélt nacionalista is tartozik. Csupán néhány kivétel akad itt, köztük ama csatahajó tisztjei, akik testükkel védték a zászlót, és tettük – ahogy minden érdek nélküli cselekedet – iránt mindig a legmagasabb tiszteletet tanúsítjuk. Ám nem sokan voltak, akikben a szellem még élt; éppen a legképzettebbek közül egy sem. Az utcákon vörös zászlót hordozó tömegek forradalmiak, ám a hatalom birtokosai is, akik nem engedték, hogy közéjük lőjenek, s nagy kérdés, melyik módszer vezetett gyorsabban céljához.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami már teljesült az anyagcsatában, egy korszak szétzúzása, itt az állam hivatalos nyelvében lépett elő. Egy régi birodalom ideájának ereje kihunyt, nem csupán a kevesek körében, akik azt képzelték, forradalmat csinálnak a vörös zászló alatt, hanem általában a nagy többségben is. Felszolgálhattuk volna a legfinomabb fogásokat, lazíthattunk vagy szoríthattunk volna a fegyelmen minden elképzelhető módon, semmi haszna nem lett volna, ha lejárt az idő. Még a háborút is megnyerhettük volna, s ekkor a felfordulás talán más, láthatatlan úton következett volna be, de bekövetkezett volna, ahogy látjuk abból, ami végbement és végbe fog menni a győztes államokban.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggjVlw6FcMB6ZKG9KiBX9SYVuF9YzLvctyuwaAdLzEjCD9d4WrKRpmYB2qmMbISS8FuhnR0BkVclJu4cicjDb25x0CZKnoVFKoptBiGQbkp2_Eg9k06LTiucYNZKxbaA45-E-cBKR7UyF88ArOPI8paucEhj1aHpig7-rn_r_nHV41MRsduqRQErD1EiUe/s640/0SMS_ZENTA_02.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="457" data-original-width="640" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggjVlw6FcMB6ZKG9KiBX9SYVuF9YzLvctyuwaAdLzEjCD9d4WrKRpmYB2qmMbISS8FuhnR0BkVclJu4cicjDb25x0CZKnoVFKoptBiGQbkp2_Eg9k06LTiucYNZKxbaA45-E-cBKR7UyF88ArOPI8paucEhj1aHpig7-rn_r_nHV41MRsduqRQErD1EiUe/w400-h286/0SMS_ZENTA_02.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az SMS Zenta és SMS Ulan osztrák-magyar hadihajók a francia flotta tüzében.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Ez magyarázza, hogy nagyvárosok, melyeket az ellenség képtelen volt kívülről négy évig elérni, egyetlen csepp kiontott vér nélkül került lázadók gyakran nevetségesen kicsi csoportjának kezébe. Amit az egész világ nem tudott elérni, mikor a szellem még erős volt, néhány száz ember sikerrel végrehajtott, mikor többé nem volt jelen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ahogy a régi birodalom belső ereje kimerült, egy fuvallat elég volt ahhoz, hogy kártyavárként omoljon össze. Mi haszna valamennyi népszerű megfontolásnak, hogy amennyiben még hat hónapig kitartottunk volna, akkor a másik fél előbb feladja. A történelem kimondta fellebbezhetetlen ítélet, mely ellen az ilyen számolgatások gyermekinek hatnak, a láthatatlant tárta fel. Ha tovább tartottunk volna ki, belső erőnk nagyobb lett volna, s ha ez a helyzet, akkor meglehet, már a Marne-nál megnyertük volna a háborút.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még ha nehéz is a belátás, meg kell elégednünk a gondolattal, hogy nem voltunk elég érettek a nagy imperialista hatalom elsajátításához. Ideája jelen volt bennünk, nagyszerű kezdetek teremtettek, kivételes teljesítmények hajtattak végre. E teljesítmények nem hiábavalók, ahogy egyáltalán semmilyen teljesítmény nem lehet hiábavaló; még ma is minden tekintetben hatnak. Ám csupán olyan fokot érhetnek el, mely megfelel a benső erőnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Így sejtjük, hogyan tevődik az idea erőtere az emberre, találja meg valódi kifejeződését a külső jelenségben. Amíg közeli és erős, az egyént és a tömegeket rajtuk túli, hallatlan tettekhez vonja, s olyan szimbólumokat nyújt, mint hírnév, becsület és haza. Borzasztó, élő erő, ám amint elhalványul, minden sötétségbe merül. Ugyanezek az emberek, akik úgy tűnt, magát a sorsot testesítik meg, jelentéktelenné, apróvá lesznek, s a becsület, kötelesség és áldozat helyébe béke, szabadság és kenyér lép.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A valódi férfi számára azonban nem lehet kétséges, az ember tartásának melyik körülménye hat nagyobbnak, nemesebbnek, erkölcsösebbnek. Csak ha nagyobb feladatot helyez maga mögé, csupán mikor magasabb akarat szól belőle, akkor emelkedik hatalmasan a személyes fölé, egyedül ekkor ismerhető fel tetteiben mélyebb jelentőség. Így csupán az lényeges számunkra, mit tett ama hajó legénysége, mikor az idea még teljes erővel élt bennük. Ekkor minden percnek, minden pillanatnak döntő értéke volt. Mit tettek, gondoltak és éreztek később, mikor a nagy sorsközösségnek szét kellett oldódnia, mivel az idea többé nem tartotta össze őket, nem fontos. Ugyanezek a férfiak addig tűntek jelentősnek számunkra, míg valami nagyobb kifejeződései voltak, s azonnal elvesztették minden fontosságukat, amint semmi mások nem voltak, csak önmaguk.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0HhuFpCNP2j7cASgxinTh9lmwWb4G9xmu5avsMxqEnzsgVu6lZGi4G2688998ViqYXmEPIunQHq0zaRvKbPXDFIE7cxC9_Ej_StmeOvjFCmQErWXG_nNMoAOPFp-5Vsxs-skAduD2hjiXx5ojNo8jy3eOR3yZJ-m96wVIDq135-MfPCUA4sCXuYpXCjrE/s1288/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-26%20-%2014.30.29.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="970" data-original-width="1288" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0HhuFpCNP2j7cASgxinTh9lmwWb4G9xmu5avsMxqEnzsgVu6lZGi4G2688998ViqYXmEPIunQHq0zaRvKbPXDFIE7cxC9_Ej_StmeOvjFCmQErWXG_nNMoAOPFp-5Vsxs-skAduD2hjiXx5ojNo8jy3eOR3yZJ-m96wVIDq135-MfPCUA4sCXuYpXCjrE/w400-h301/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-26%20-%2014.30.29.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Katonák. Forradalom. Berlin.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A korszak összeomlása mindannyiunkban végbement. Az egyik olvadásként, felfoghatatlan beavatkozásként érzékelte, a másik elfogadta. Közben történelemmé vált, s csupán reménykedhetünk, hogy egy újabb, nagyobb birodalom csírái növekednek. Megtapasztaltuk ugyanis, mi az idea nélküli ember. Korunk minden hit és érzés iránti vágyakozásában ez az üresség jelenik meg. Nem a formák a legfelsőbbek, miket elvesztettünk, hanem a benső erő, s reményünket visszatérésére kell irányítanunk. Az úgynevezett forradalom csupán a formákat tudta elpusztítani, a szellemet nem, mert lényege szerint nem forradalom volt, hanem az összeomlás külső jele.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Számunkra a legfontosabb nem az államforma forradalma, hanem a szellemi forradalom, mely új, földi formákat hoz létre a káoszból. Ezért jelent nekünk a háború termékeny talajt, ahonnan nem tagadás, hanem új, erősebb élet fog nőni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A személyesről a forradalomban még beszélnünk kell.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Die Standarte, 1925. október 18.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Forrás: Ernst Jünger: Válogatott politikai írások. Varázsló macska kiadó. Pécs, 2021.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-84108004855763400162024-01-20T19:08:00.004+01:002024-01-23T14:14:34.190+01:00Az osztrák-magyar haditengerészet megmaradt hajói (Frissítve)<div style="text-align: justify;">Ebben a bejegyzésben szeretném röviden bemutatni a néhai osztrák-magyar haditengerészet megmaradt egységeit. A lista sajnos rövid, mivel a háború után a legtöbb hadihajó a bontóban végezte. Ennek részben az volt az oka, hogy az 1922-es washingtoni haditengerészeti egyezmény jelentősen korlátozta a győztes hatalmak tengeri haderejének méretét. A néhány tucat hadrendbe állított osztrák-magyar hadihajó többségét még második világháború előtt selejtezték, a többit pedig a háború vihara emésztette el. A leghosszabb ideig továbbszolgáló hajónk a magyar építésű 87F torpedónaszád volt. A jugoszláv színek alatt hajózó, és akkor már Cer nevet viselő kis hadihajót 1963-ban bontották le.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>SMS Leitha</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az SMS Leitha monitor 1870-71-ben épült az óbudai DGT hajógyárban, és 1872-ben állt szolgálatba. Az évtizedek során többször átépítették, végigharcolta a világháborút és még az 1919-es monitorlázadásban is részt vett. 1921-ben leszerelték, majd 1928-ban a csupasz hajótestet átépítették elevátorhajónak. 1992-ben Dr. Csonkaréti Károly és Dr. Margitay-Becht András közbenjárásának köszönhetően védettnek nyilvánították és megmentették a szétvágástól. 2009-2010 folyamán uniós támogatásból, és részben önkéntes munkával helyreállították. Azóta a Lajta Monitor Múzeumhajó nevet viseli, és az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred tiszteletbeli zászlóshajója is. 2011 óta tavasztól őszig a Parlament előtt horgonyoz. Jelenleg felújítás miatt nem látogatható.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrGuFokMs21ILCUWaQT60YRUbzxtEO4YW5CDsQzv_w8MDvfePW7p1v7MI_rs3TWdzQnJqE4mQCyrwgYztEnYnmHVimV23kYLsSrUiHG0NpLTBM4x4k_AxbFz5haZLfp76ADI3wj1HK1xRcpbM02tsoRRjYq1ruM0XnWaeIRchrR5GcS8Ozam8ElUrjvCC/s1452/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-16%20-%2019.21.37.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="948" data-original-width="1452" height="261" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrGuFokMs21ILCUWaQT60YRUbzxtEO4YW5CDsQzv_w8MDvfePW7p1v7MI_rs3TWdzQnJqE4mQCyrwgYztEnYnmHVimV23kYLsSrUiHG0NpLTBM4x4k_AxbFz5haZLfp76ADI3wj1HK1xRcpbM02tsoRRjYq1ruM0XnWaeIRchrR5GcS8Ozam8ElUrjvCC/w400-h261/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-16%20-%2019.21.37.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Lajta monitor múzeumhajó a Parlament előtt. (Fotó: Kekora Péter)</td></tr></tbody></table><br /><br /><div style="text-align: center;"><b>SMS Bodrog</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1903-1904-ben épült az újpesti Danubius-Schönichen-Hartmann Hajógyárban. A háború alatt harcolt a szerb, a román és a fekete-tengeri fronton is. A visszavonulás során, 1918. október 31-én, a sűrű ködben homokzátonyra futott Vinča (Belgrádtól 14 km-re délre) közelében és szerb zsákmány lett. A háború után hivatalosan is a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapta meg, és a Sava nevet adták neki. Az 1941-es német támadás után legénysége több más hadihajóval együtt Belgrád közelében elsüllyesztette. Nem sokkal később a horvátok kiemelték és szintén Sava néven állították szolgálatba. 1944. szeptember 8-án a horvát legénység jobbnak látta ha oldalt vált, így a monitort Bród mellett elsüllyesztették és csatlakoztak a partizánokhoz. A hajót a második világháború után is kiemelték, és 1952-től 1962-ig a jugoszláv haditengerészet kötelékében szolgált tovább. 1973-tól sóderkitermeléshez használták folyami úszóműnek. 2005-ben kapott védettséget, majd 2017-2019 között felújították. Jelenleg Sava néven múzeumhajó Belgrádban. A Branko-híd mellett van kikötve.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYjiQq4nOcN2HquOVpmp9PmNMbaqU2ZzcAMJKyIVhC0eU48luNF8CGRGFg_4D3EQWznf0FalQoj7OkJvcstew-7Tl-nm3nDwEMDKKcsbfFMUmPSyrHD1O0ih8xgJESSi9NBvIgO8EPk_-RWCcTGAikspkCUg3_XRt4ajqdsBI-JELdmLK9VZwZb-qOtpAp/s1280/Monitor_Sava_-_04.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="678" data-original-width="1280" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYjiQq4nOcN2HquOVpmp9PmNMbaqU2ZzcAMJKyIVhC0eU48luNF8CGRGFg_4D3EQWznf0FalQoj7OkJvcstew-7Tl-nm3nDwEMDKKcsbfFMUmPSyrHD1O0ih8xgJESSi9NBvIgO8EPk_-RWCcTGAikspkCUg3_XRt4ajqdsBI-JELdmLK9VZwZb-qOtpAp/w400-h213/Monitor_Sava_-_04.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Sava monitor látogatása ingyenes.</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>SMS Dalmat</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1896-ban épült a trieszti Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban és az Ossero nevet kapta. 1899-ben vásárolta meg a haditengerészet és az új neve Dalmat lett. 1914-ben a Dalmat szállította Ferenc Ferdinándot és feleségét a végzetes szarajevói látogatásra, majd a földi maradványai is ezen a hajón tértek vissza Pólába. A Monarchia megszünése után a jugoszláv haditengerészet kapta meg. 1941-ben olasz zsákmány lett és a Fata (Tündér) névre keresztelték át. Az olasz fegyverletétel után visszakapta a jugoszláv királyi haditengerészet, majd annak 1945-ös felszámolása után a titói Jugoszlávia tulajdona lett, és többször is nevet váltott. 1972-ben vonták ki a szolgálatból és úszó étteremmé alakították át. Ekkor az Istranka nevet viselte. 1990-ben egy olasz vállalkozó, Gianfranco Cozzi vette meg. Rengeteg pénzt költött a felújítására, de 2003-ban a horvát hatóságok megakadályozták, hogy a hajót kivigye az országból. Cozzi ennek ellenére továbbra is fizette a hajó karbantartását, de miután elhunyt már senki sem viselte gondját és egy nap a spliti kikötő fenekére süllyedt. 2014. június 28-án a horvát hatóságok kiemelték, de egy fillért sem költöttek rá, ezért 2019-ben újra elsüllyedt. Jelenleg Split kikötőjében áll, de továbbra sincs pénz a felújítására.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx8Ntw_y2AVdSdRmniSHMTTi5YiAqfU7uLlhT8Dkn4TaldKWN1xwUw26jl1_JC0zwKzqbCZ9_exJRtiaLlJ6o8bu6iAD0-fVtAB9G6rpCD5nDQfrU5YZUEAZSKf7TMsUMDTay1Tr95ISPakafizuvuq3Cs-_zSsZ2lYCCC6fcRDR-S6Fyd0fiYULld2v-H/s1280/407442173_849837193815119_8843487850175881876_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="852" data-original-width="1280" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx8Ntw_y2AVdSdRmniSHMTTi5YiAqfU7uLlhT8Dkn4TaldKWN1xwUw26jl1_JC0zwKzqbCZ9_exJRtiaLlJ6o8bu6iAD0-fVtAB9G6rpCD5nDQfrU5YZUEAZSKf7TMsUMDTay1Tr95ISPakafizuvuq3Cs-_zSsZ2lYCCC6fcRDR-S6Fyd0fiYULld2v-H/w400-h266/407442173_849837193815119_8843487850175881876_n.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az SMS Dalmat jelenleg csak egy üres hajótest.</td></tr></tbody></table><br /><br /><div style="text-align: center;"><b>Úszódokk F</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az F jelű úszódokkot 1913-ban építette a haditengerészet a tengeralattjárók és a rombolók kiszolgálására. Az első világháború után olasz tulajdonba került, de a második világháború végét Pólában élte meg, 15 méteres mélységbe süllyedve. Kijavítása után a jugoszláv haditengerészet használta. 1983-ban a Rovenska gőzös Mali Lošinj kikötőjébe vontatta, ahol felújították és részben átépítették. A felújítás után Cres kikötőjébe vitték, és azóta is ott található. Az utolsó hajót 2020. június 23-án dokkolták ki benne. Terv szerint felújítása után kulturális teret hoznának létre benne. Reméljük, így lesz, és a 110 éves úszódokkot még unokáink is látni fogják.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp5SprOEAmU_YKCngJ0hyphenhyphenO-zvg8IHngQOlngJmZpO8FVQG4gBQXpz0192psYH5zSgs94zuSiWoLib8aZfeRty9j3P-ThzWl6O5tRI_SvTXGtefIG5EjZ_IkycaCHBKi4VKR7sGWFnTjQm2aMkJji8zNF1R87DVcNjz6Mc1CCQcPsc8MrHd_GlAZZ-FSjQ8/s2048/419937032_1251351999586714_3047291217232922892_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp5SprOEAmU_YKCngJ0hyphenhyphenO-zvg8IHngQOlngJmZpO8FVQG4gBQXpz0192psYH5zSgs94zuSiWoLib8aZfeRty9j3P-ThzWl6O5tRI_SvTXGtefIG5EjZ_IkycaCHBKi4VKR7sGWFnTjQm2aMkJji8zNF1R87DVcNjz6Mc1CCQcPsc8MrHd_GlAZZ-FSjQ8/w400-h300/419937032_1251351999586714_3047291217232922892_n.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az F jelű úszódokk Cres kikötőjében. 2023. szeptember 5.</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>Baja aknarakó</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1908-ban építette az újpesti Nicholson Gépgyár Rt. a Ferenc csatornára. 1915-ben hívta be a haditengerészet aknarakónak. A háború után 1926-ig rejtési célból a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályánál szolgált. Miután a Folyamőrség visszavette, átkeresztelték Hegyaljára, de csak a háborúban állították be ismét aknaszedésre. 1944. november 22-én az 1777 fkm-nél aknarobbanás következtében elsüllyedt. A háború után kiemelték, és ismét Baja névre keresztelték. A 2000-es években kicserélték a főgépeit, és még ma is dolgozik, mint vontató. (Erről a hajóról nem tudtam, egy olvasóm hívta fel rá a figyelmem, így utólag került be a listába.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQreQVsQGw8W-PBBYrZDGm7E0QyBB7ErasfWmWJgEv8-EMu4Af89lrbEwpCwAuzjHTgsLbiO9CWRrMx9ICHBBuaTrYou_TJSK-xNFj2F29IWmdC2w27BLP7uTK66Z7H1KQ7qW0hHx3lZ1hz9HJXDxEXYHDzyZ7RL4yPm63SWHWEB4ycyc8sGhUR3g9JGYR/s800/06899_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQreQVsQGw8W-PBBYrZDGm7E0QyBB7ErasfWmWJgEv8-EMu4Af89lrbEwpCwAuzjHTgsLbiO9CWRrMx9ICHBBuaTrYou_TJSK-xNFj2F29IWmdC2w27BLP7uTK66Z7H1KQ7qW0hHx3lZ1hz9HJXDxEXYHDzyZ7RL4yPm63SWHWEB4ycyc8sGhUR3g9JGYR/w400-h300/06899_n.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Baja 2008-ban. Fotó: Pető Dávid.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>és egy névtelen aknarakó...</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tavaly nyáron jelent meg az olasz sajtóban a hír, hogy Desenzano (városka a Garda tó partján) kikötőjében egy osztrák-magyar hadihajó horgonyoz. A jelenleg Zia Lalla IV névre hallgató naszád egyesek szerint Hollandiában épült aknarakónak, és az első világháború alatt a Trieszt előtti vizek aknásításában vett részt a piros-fehér-piros lobogó alatt. A háború után került olasz tulajdonba, és először Velencében szolgált műhelyhajóként, majd a Pó folyón, mint vontató. 1991-ben megvásárolta Pier Gianni Prosperini, egy gazdag olasz vállalkozó, aki a hajó felújítását is elvégeztette. 2003 és 2009 között a hajón esküvőket és ünnepségeket tartottak, teljesen ingyen. 2009. december 16-án Prosperini-t letartóztatták, és a vagyonát zár alá helyezték. Az ügy máig sem oldódott meg, így a Zia Lalla IV azóta is Desenzano kikötőjében vesztegel. Csak reménykedhetünk a megmentésében, ahogy abban is, hogy egyszer kiderül, mi volt a neve és mely hadműveletekben vett részt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga4VDoGrdWHP5Pxejxs4zJUSnkRD2Pca8-SLPEomjVOOuG-c40dADE7KC4cAytPFiYP5LTP_J_qwzPaUuCvC2KEQ84QxrtjJYP53CBX-YEj24h91Xynaql2BXYZrJ6tjMYeVgjVkCvlHYRPKm56XI58oilsFfZg4Sbq5PG0W7YkjHlK8KE6sfAJWEQUlPq/s874/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-16%20-%2021.01.27.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="483" data-original-width="874" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga4VDoGrdWHP5Pxejxs4zJUSnkRD2Pca8-SLPEomjVOOuG-c40dADE7KC4cAytPFiYP5LTP_J_qwzPaUuCvC2KEQ84QxrtjJYP53CBX-YEj24h91Xynaql2BXYZrJ6tjMYeVgjVkCvlHYRPKm56XI58oilsFfZg4Sbq5PG0W7YkjHlK8KE6sfAJWEQUlPq/w400-h221/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202024-01-16%20-%2021.01.27.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Zia Lalla IV eredetileg aknarakó volt.</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Hogy a fentieken kívül előkerül-e még osztrák-magyar hadihajó, az kétséges. Az elmúlt 20-30 évben több utódállamban is megélénkült az érdeklődés a néhai császári és királyi haditengerészet iránt, így véleményem szerint már ismerjük az összes túlélő hadihajót. Emelett persze továbbra is adott a lehetősége, hogy kiemeljenek egy olyan elsüllyedt osztrák-magyar hadihajót, ami nem minősül hadisírnak. Ilyen lehet az SMU 16 tengeralattjáró, ami az albán partok közelében veszett oda, de teljes legénysége el tudta hagyni. A roncsot 2015-ben találták meg az amerikai RPM Nautical Foundation szakemberei. Kiemeléséből az albán állam is sokat profitálhatna, hiszen konzerválása után értékes múzeumi attrakció lehetne belőle.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-31768027580961305062024-01-05T20:17:00.017+01:002024-01-10T23:45:01.547+01:00A hollandiai Overloon War Museum Renault FT tankja<div style="text-align: justify;">A hollandiai Overloon falu határában található az impozáns Overloon War Museum, mely minden évben helyt ad a nemzetközi hírű Militracks fesztiválnak. A múzeum gazdag gyűjteményében egy Renault FT tank is megtekinthető, ami az első világháború legismertebb és legnagyobb példányszámban gyártott tankja volt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Renault FT újszerű elrendezése – vezető-, küzdő- és motortér – és a forgatható lövegtoronyba épített főfegyverzet, meghatározó lett a későbbi harckocsik tervezése során, bátran mondhatjuk, hogy a modern harckocsik őse volt. A nagy háború végéig a francia hadsereg közel 3000 példányt állított szolgálatba. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amikor az Egyesült Államok hadat üzent a központi hatalmaknak, nem rendelkezett tankokkal, ezért megegyeztek a franciákkal, hogy a saját erőik számára Renault FT tankokat fognak gyártani az Államok területén. Az amerikai cégek azonban nem tudták időben leszállítani a harckocsikat, ezért a franciák 1918 nyarán 144 Renault FT-t adtak át nekik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fegyverszünet után a Renault FT harckocsikat számtalan országba exportálták: Belgium, Brazília, Csehszlovákia, Észtország, Finnország, Irán, Japán, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Spanyolország, Svájc, Törökország és Jugoszlávia is FT tankokkal alapozta meg a páncélos erőit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXxCY1qCPRcEs4onbSA4KYAqcJdcWINayeehL1TzdPp3IXVvLfd3hggucKGobOBNg89FysmQtDebtTiIPLLbKfk39HK_FaPkWzJRXRK4GMkuIZ7SYKKVU25QanGBzHKlaHzErHjR8ZPYIuFl4ULZFHa5QC7DOp7e5RmwLsBvqkw_DnSC-axWwhWRzgXFfG/s4608/IMG_20230520_101745.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXxCY1qCPRcEs4onbSA4KYAqcJdcWINayeehL1TzdPp3IXVvLfd3hggucKGobOBNg89FysmQtDebtTiIPLLbKfk39HK_FaPkWzJRXRK4GMkuIZ7SYKKVU25QanGBzHKlaHzErHjR8ZPYIuFl4ULZFHa5QC7DOp7e5RmwLsBvqkw_DnSC-axWwhWRzgXFfG/s320/IMG_20230520_101745.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Renault FT kifejezetten kicsi tank.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPSil55dGadxgveJiDJswqFSpFEH2D4MsEJe4R7dLAp8dvRkKOrhfzLdMwzzA7eisf6Dwnl1eoGw-shOcqHVp6wCHF6Y4I9ca6Dt6R85HYDRl2j1buKyijyNt9mqznSJ9xtg4irodK9NpBi8verIjEG0CM4hKa78vaj5HkLNtX38RTqs5UIiqFtTj7JEGa/s4608/IMG_20230520_101900.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPSil55dGadxgveJiDJswqFSpFEH2D4MsEJe4R7dLAp8dvRkKOrhfzLdMwzzA7eisf6Dwnl1eoGw-shOcqHVp6wCHF6Y4I9ca6Dt6R85HYDRl2j1buKyijyNt9mqznSJ9xtg4irodK9NpBi8verIjEG0CM4hKa78vaj5HkLNtX38RTqs5UIiqFtTj7JEGa/s320/IMG_20230520_101900.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyitott vezetőnyílással.<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt1Ef6U3KTsdYMRJD50HNvUfeanu9C75tTqFSjt_GYUCmJMhQjMmmi69Ygc_Mo7Ah04Ge6Cdn9SCj8an6hNBRbBe73Pa3qXkVMLAkearqI0fp3mXYXXdB66xdHKVUvjjHLRFsCRTnmbELuK8KvpCN6DWu1mAmFRQQDPJjzC7eM7Ra9QBkUFl7VvhSEs9tX/s4608/IMG_20230520_101723.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt1Ef6U3KTsdYMRJD50HNvUfeanu9C75tTqFSjt_GYUCmJMhQjMmmi69Ygc_Mo7Ah04Ge6Cdn9SCj8an6hNBRbBe73Pa3qXkVMLAkearqI0fp3mXYXXdB66xdHKVUvjjHLRFsCRTnmbELuK8KvpCN6DWu1mAmFRQQDPJjzC7eM7Ra9QBkUFl7VvhSEs9tX/s320/IMG_20230520_101723.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A toronyban egy 8 mm-es Hotchkiss géppuska található.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYhYcVHIEBb97z4pBjZo-xdbmyZ76NLto_nP8jI0Gd8vrQNf8ZLj3ZPg-x2iX0HZ6QzdkRKe6wiEQZbmt3bblfPaYY6RJlXboUp6K592fpAALDfbEM2UmLTjYmwJo-erNMGGg_ga3wQ3iKmSukShuuPeMhTetDiaS7Csb9LWVuADNvfpdxfFp7-20cKoN2/s4608/IMG_20230520_101708.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYhYcVHIEBb97z4pBjZo-xdbmyZ76NLto_nP8jI0Gd8vrQNf8ZLj3ZPg-x2iX0HZ6QzdkRKe6wiEQZbmt3bblfPaYY6RJlXboUp6K592fpAALDfbEM2UmLTjYmwJo-erNMGGg_ga3wQ3iKmSukShuuPeMhTetDiaS7Csb9LWVuADNvfpdxfFp7-20cKoN2/s320/IMG_20230520_101708.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Első láncfeszítő görgő.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpuyUQYPMPp1t9Rvpa5ezKWoiIxAnKTE0umO6lCDcImXV2mtJ92bLgy7GkvyfuqbidIi0ScDz93CPHWI7_iU7VWOmpFhHC21YtfIXIJ8yYAwQXUfvWEGBzSOMWQJ7cldwOADYLH8HM7-LU-hc0-u7Qj0iU7_r198m1E-UFN7wLVJkIGPibX9VYSzNozeS3/s4608/IMG_20230520_101716.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpuyUQYPMPp1t9Rvpa5ezKWoiIxAnKTE0umO6lCDcImXV2mtJ92bLgy7GkvyfuqbidIi0ScDz93CPHWI7_iU7VWOmpFhHC21YtfIXIJ8yYAwQXUfvWEGBzSOMWQJ7cldwOADYLH8HM7-LU-hc0-u7Qj0iU7_r198m1E-UFN7wLVJkIGPibX9VYSzNozeS3/s320/IMG_20230520_101716.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hátsó láncfeszítő görgő.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2LzGiD9hdKdm-_u35P08W2g-M1O4YpDv5SqlvuLYE0gTMbMwQM0VhSPUhD2pbr1QXbBT5I2tfEr1vOqnxQ7fDhQ3ozAi6Zli1nunGnjnVlBns0owaIQoiWN6EHakGybuLXVRCOGaW2SOwlwwkx3XjocUbtRn5NOmN0E8gXqCb8Asy5CDrH-IHPZ4Q2ETK/s4608/IMG_20230520_101616.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2LzGiD9hdKdm-_u35P08W2g-M1O4YpDv5SqlvuLYE0gTMbMwQM0VhSPUhD2pbr1QXbBT5I2tfEr1vOqnxQ7fDhQ3ozAi6Zli1nunGnjnVlBns0owaIQoiWN6EHakGybuLXVRCOGaW2SOwlwwkx3XjocUbtRn5NOmN0E8gXqCb8Asy5CDrH-IHPZ4Q2ETK/s320/IMG_20230520_101616.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez a példány teljesen üres.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNwfC8aE3crYM_JQ5aGs4NE21o52P5137BU1Q8bA396pQw20d09YMsBRh8CKpWKqQ2zdKl8C2nJ-GVnH3kDbjzjTwh3njZhlvASxLviZOofkAdolX8OLGfPh2nH1zGTn6aMzM-wGA6-b9X1Jwtcw3GJOxNMzdGadLlsX84ikyNZ27bno81sSJszurb-16Z/s4608/IMG_20230520_101647.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNwfC8aE3crYM_JQ5aGs4NE21o52P5137BU1Q8bA396pQw20d09YMsBRh8CKpWKqQ2zdKl8C2nJ-GVnH3kDbjzjTwh3njZhlvASxLviZOofkAdolX8OLGfPh2nH1zGTn6aMzM-wGA6-b9X1Jwtcw3GJOxNMzdGadLlsX84ikyNZ27bno81sSJszurb-16Z/s320/IMG_20230520_101647.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A hátsó támaszték a visszacsúszást hivatott megakadályozni meredek terepen.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeVmxLG-OKqjKeBmSOVg69XP8Hs8XMpZGVf7DbTEdwLQxiviTi4-36V6QGROkqHELRNc34td5u1JN_T_8sU0nk9Br4bRyIN-N27dt2_wLKc3sSniQrTkp9MlCIQxcVO7lMQnkuTCYlxSR_gFrLrWZHG_vqk2SVHkjwjgwg3zLgVBv6u4ZON4kXDTHm5UC/s4608/IMG_20230520_101549.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeVmxLG-OKqjKeBmSOVg69XP8Hs8XMpZGVf7DbTEdwLQxiviTi4-36V6QGROkqHELRNc34td5u1JN_T_8sU0nk9Br4bRyIN-N27dt2_wLKc3sSniQrTkp9MlCIQxcVO7lMQnkuTCYlxSR_gFrLrWZHG_vqk2SVHkjwjgwg3zLgVBv6u4ZON4kXDTHm5UC/s320/IMG_20230520_101549.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tank 4 hengeres, 4,5 literes motorja.</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A két háború közti időszakban számos helyi konfliktusban vetettek be Renault FT tankokat. A második világháború kitörésekor már teljesen elavultnak számított, ennek ellenére 1940 tavaszán a francia hadsereg még 504 aktív példánnyal rendelkezett, némelyik a Maginot-vonalba volt beépítve. A Wehrmacht 1704 példányt zsákmányolt, ebből 100-at repülőterek védelmére, 650-et pedig őrjáratozásra használtak a megszállt területeken. Néhányat még az 1944-es párizsi felkelés alatt is bevetettek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Renault FT tankok utolsó ismert bevetése a szovjet-afgán háború folyamán történt. Ekkor már csak úttorlaszként, bunkerként használták őket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A háború után az olaszok a Renault FT alapján fejlesztették ki a saját harckocsijukat, a Fiat 3000 (mod 21.)-et, amiből 100 példány épült. 1931-ben a Magyar Királyság 5 db Fiat 3000b-t vásárolt. Ezek a Belügyminisztérium keretein belül felállított Rendőrújonc Iskolához kerültek, amely katonai célokat szolgált. Mind fegyvertelen példány volt, és szétszedve, ládákba zárva, a legnagyobb titoktartás közepette szállították őket Magyarországra. Fegyverzetüket egy 8 mm-es Schwarzlose géppuskával pótolták. 150 példány építését tervezték, de ebből semmi sem lett, mert a modernebb CV35 Ansaldo mellett döntöttek. A meglévő példányokat tüzérségi gyakorlatok során céltárgynak használták fel.</div><br />Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-11854077324049899982023-12-28T11:26:00.000+01:002023-12-28T11:26:56.488+01:00A császári és királyi haditengerészet új lobogója és címere<div style="text-align: justify;">(Erről a témáról már készítettem egy videót, de mivel újabb képeket találtam, most írásban is közreadom.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A császári és királyi haditengerészet lobogója 1786-os megalakulása óta a piros-fehér-piros volt, az ausztriai ház címerével kiegészítve, ami a kiegyezés után sem változott. 1915 október 11-én azonban Ferenc József császár a következő hadi- és hajóhadparancsot adta ki:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>“A színek alkalmazása tekintetében változatlan tengerészeti lobogón az “Ausztriai ház” címere és pajzsa mellett az ősi magyar vörös-fehér címer ábrázoltassék. </i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Legyenek ezek a rendelkezések a legtávolabbi időkig élő tanújelei a monarchia összes népei áldozatkészen, örömest együttműködő erejének, amely olyan nemesen nyilatkozik meg Hadseregemnek és Hajórajomnak a jelen háborúban véghezvitt győzelmes hőstetteiben. </i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>A zászlóhoz és tengerészeti lobogóhoz szóljon mindenkor a harcfiak megújuló hűségesküje: hogy egyesült erővel fogják védelmezni és sziklaszilárdan megoltalmazni Ausztria-Magyarországnak Házammal való kapcsolatát.</i></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqktWqwJPVC_Xjb-rqr-SXZgsM49jyt64z2sarpWatUmzUy9c3OPn46a3EM8P82OOXuKn8mQwQJ7AfrSx7ulPlRlLFZbOCuN79fxaN2Pfwo4qdUt04FPDNjMxbukbQdj4-iOeeDP__PSq-EDyAIr_dZ6tUYgTHiC8rOWTd1BM9zr4zm_7e8F5TwP2F1sAM/s1280/12.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqktWqwJPVC_Xjb-rqr-SXZgsM49jyt64z2sarpWatUmzUy9c3OPn46a3EM8P82OOXuKn8mQwQJ7AfrSx7ulPlRlLFZbOCuN79fxaN2Pfwo4qdUt04FPDNjMxbukbQdj4-iOeeDP__PSq-EDyAIr_dZ6tUYgTHiC8rOWTd1BM9zr4zm_7e8F5TwP2F1sAM/w400-h225/12.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az új lobogó modern látványterve.</td></tr></tbody></table><i>A mostani zászlók, amelyek tanúi Hadseregem sokszorta bevált katonai erényeinek, ezredeiknél maradnak s az újakkal csak a felmerülő szükséghez képest fognak pótoltatni. Meglévő zászlószalagok ajánlásuknak megfelelő használatban maradnak.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Az új vezérzászlókat elkészítésük után használni kell.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>A haditengerészet egy még meghatározandó napon, ugyanabban az órában felvonja a lobogót, amely átveszi Hajórajom minden dicsőséges hagyományát.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Az ezek alapján szükségesek végrehajtásával Hadügyminiszteremet és Haditengerészetem parancsnokát bízom meg.”</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ahogy az a császár parancsában is le volt írva, az új zászlót a háború miatt nem alkalmazták. Nem sokkal később azonban egy új címert is terveztek, melyet az uralkodó 1916 június 11-ei rendelete határozott meg. Ez az Osztrák-Magyar Monarchia horvát színekkel bővített közös kis címerének horgonyra helyezett változata: jobb oldalon az osztrák kis címer, bal oldalon a horváttal bővített, magyar kis címer, középen, a két szélsőt mintegy összefogva az Aranygyapjas Renddel övezett Habsburg-Lotharingiai címer. A három címerpajzsot alulról átölelő, lebegő szalagon a Birodalom jelmondata: INDIVISIBILITER AC INSEPARABILITER, azaz “oszthatatlan és elválaszthatatlan”. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijMSHT35rz3NQJeUtJOLyi2u8XrjvR1mVAcmDEbk8e4MTfj3qWsnmUhRy3AGH7wJgbc6xfyUF2A-HHv2xms0bPMVbf0Yosv0TfjBfTRrK-_yLD_27ISgpXfNNMXHaCDQjvNoxFNpdfSDWHi1r1zzi0tyE5kK3g09yi8OoRAq3LZ2rSVFrIL9l3Z_AFcp4b/s1280/05.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijMSHT35rz3NQJeUtJOLyi2u8XrjvR1mVAcmDEbk8e4MTfj3qWsnmUhRy3AGH7wJgbc6xfyUF2A-HHv2xms0bPMVbf0Yosv0TfjBfTRrK-_yLD_27ISgpXfNNMXHaCDQjvNoxFNpdfSDWHi1r1zzi0tyE5kK3g09yi8OoRAq3LZ2rSVFrIL9l3Z_AFcp4b/w400-h225/05.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az 1916-ban elrendelt, de be nem vezetett, új címer.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Mivel az új jelképek bevezetését a háború utánra halasztották, azokat a hajókon nem alkalmazták, a haditengerészeti légierőnél azonban igen. A Josef Mickl által tervezett hárommotoros, “G” jelzésű csónakrepülőgépek több példányának a vezérsíkjára is felfestették az új lobogót és a címert is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmcnhMA1oVFrEsnuPMZT5p1pSM0Fc-YawWT2EivaXa0PsCrCXnmrGExVqawLzFScuccP7mY2ctH8ba8vvlh6gRf2aWWIkWCr572tz9Qn-LastjPW3WjleG1NVyeNYp2HcJZoaIUzAol9ctpZf9NDfOeZYdSLDGEokHBGMC2Wd5ybvU0fK1xrrCV4o26oUZ/s1280/03.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmcnhMA1oVFrEsnuPMZT5p1pSM0Fc-YawWT2EivaXa0PsCrCXnmrGExVqawLzFScuccP7mY2ctH8ba8vvlh6gRf2aWWIkWCr572tz9Qn-LastjPW3WjleG1NVyeNYp2HcJZoaIUzAol9ctpZf9NDfOeZYdSLDGEokHBGMC2Wd5ybvU0fK1xrrCV4o26oUZ/w400-h225/03.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Josef Mickl által tervezett egyik G-típusú csónakrepülőgép</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk0OlRsYH0Lrx6PTcv6lw2dCkR3phSriG8qC5t3uUNIxjTBeE6NARqzwdM0I3UUdlbkNTzlRfXMRuW_n1RSzwBFkINMSzuvAgNJYK2WKCYxFVJDhCpzqh9ufIU-fwWTdj-VplBFLnQxu4XF7S9gpWC7SLJqEo0pIi-Qs4-ZGx4ff7NQGCi5BSYXWbGFXal/s1280/04.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk0OlRsYH0Lrx6PTcv6lw2dCkR3phSriG8qC5t3uUNIxjTBeE6NARqzwdM0I3UUdlbkNTzlRfXMRuW_n1RSzwBFkINMSzuvAgNJYK2WKCYxFVJDhCpzqh9ufIU-fwWTdj-VplBFLnQxu4XF7S9gpWC7SLJqEo0pIi-Qs4-ZGx4ff7NQGCi5BSYXWbGFXal/w400-h225/04.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A függőleges vezérsíkon jól látszik az új címer.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6W8Qhqh51FH_jkktiOSS_aHSXZ0drhcvjLVf5niz0BXHvQWzScrvzzFlZ0lQALQHVcUYBKbCqtLc6rLKGTY4WP4HLHdSPmz6zoPnxK3HP_z-OpFz3PvX9zq3q7rzEHLLdOulw6VGPxAljrNG60ki-eEOwhLhUMyV6mGp8J7MjtFWyV-pduEM3xC1sWjTH/s1280/06.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6W8Qhqh51FH_jkktiOSS_aHSXZ0drhcvjLVf5niz0BXHvQWzScrvzzFlZ0lQALQHVcUYBKbCqtLc6rLKGTY4WP4HLHdSPmz6zoPnxK3HP_z-OpFz3PvX9zq3q7rzEHLLdOulw6VGPxAljrNG60ki-eEOwhLhUMyV6mGp8J7MjtFWyV-pduEM3xC1sWjTH/w400-h225/06.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az új lobogó a G3 jelzetű csónakrepülőgép függőleges vezérsíkján.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az 1916 szeptember 13-án landolás közben összetört K 163-as repülőgép roncsáról készült fotón is jól kivehető a gép vezérsíkján az új címer. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr0yAKxf0s3pOpVGLm29WIKJW-Rcp52OcUFPcCFVDYqKCyD9hvw3ZXXu1Ozqq3oEnofu7Nw85CZwTUF9RXARC8cIj-OxMYkZmeTKa70to93Ih_c5GXiLjn3_jUJ1K46NtXy6R5Yfe2WfenV29Pzw9SYJepeqVhDS-10teEhusYW0CfPtDMKrbv3v34HvK_/s1280/01.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr0yAKxf0s3pOpVGLm29WIKJW-Rcp52OcUFPcCFVDYqKCyD9hvw3ZXXu1Ozqq3oEnofu7Nw85CZwTUF9RXARC8cIj-OxMYkZmeTKa70to93Ih_c5GXiLjn3_jUJ1K46NtXy6R5Yfe2WfenV29Pzw9SYJepeqVhDS-10teEhusYW0CfPtDMKrbv3v34HvK_/w400-h225/01.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az összetört K163 csónakrepülő.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az albertfalvai repülőgépgyárban még felszerelés alatt álló K179 csónakrepülőgép is hordozta az új címert.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM-hxYI6aemN61QjHmIwcnNmS08pmgd1R_Ps2gyN8gTJ4r0V3Ih3lj28KdWjdcxJiyA3qYRhTsBoI4o-9lT9t1fdSj5VKHNufLi_me2NY4RDChf8j4cyG_cH_tNudTjrKiGwD4ZDBYWVtaFo-B5iYmESQPU6Ab5QltYNMakW4YPZKW2rHPCkNkCP64gUv6/s1558/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-12-21%20-%2015.42.38.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1558" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM-hxYI6aemN61QjHmIwcnNmS08pmgd1R_Ps2gyN8gTJ4r0V3Ih3lj28KdWjdcxJiyA3qYRhTsBoI4o-9lT9t1fdSj5VKHNufLi_me2NY4RDChf8j4cyG_cH_tNudTjrKiGwD4ZDBYWVtaFo-B5iYmESQPU6Ab5QltYNMakW4YPZKW2rHPCkNkCP64gUv6/w400-h246/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-12-21%20-%2015.42.38.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ahogy az alábbi képeslapon is látható, az új lobogót a propaganda is felhasználta.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYJ9iiLrQIoGqrzD_UIkvTvjNjyMEHet0blMpoIkj11wLNUMu0Qlu8kT_t-2yZQci75HKUNgzbCudTL5bNfHbGil5AlUNMzQZvaV0Udrwb1oyjerfdmej-o-iAIW_eEgKzzBdgCSsj2EmQV1ZrnXwUfv-cGtSl0umS3FRBSF73ixmYYE-RICJIxFoCqjgS/s1086/406444947_6658105747633119_8805639443318334766_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1086" data-original-width="697" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYJ9iiLrQIoGqrzD_UIkvTvjNjyMEHet0blMpoIkj11wLNUMu0Qlu8kT_t-2yZQci75HKUNgzbCudTL5bNfHbGil5AlUNMzQZvaV0Udrwb1oyjerfdmej-o-iAIW_eEgKzzBdgCSsj2EmQV1ZrnXwUfv-cGtSl0umS3FRBSF73ixmYYE-RICJIxFoCqjgS/w256-h400/406444947_6658105747633119_8805639443318334766_n.jpg" width="256" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A központi hatalmak haditengerészeteit éltető képeslap.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Ugyan a császári és királyi haditengerészet 105 évvel ezelőtt megszűnt létezni, a hagyományőrző szervezetek még ma is használják jelképeit. Azonban az 1915-ös lobogó még a magyar szervezeteknél sem túl népszerű. Tudtommal csak a már megszűnt Császári és Királyi Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület használta az általa szervezett rendezvényeken. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDlLxF7acRcb358EDAOI8kJCRdLsOeAz3GS1GZH79vX1OveHboBTxlNhS2-E0IX0qsCPW02y_-GCJ1N-SjzFi0xCHjr0QL8kAW_4rWkGdOL5OTpFqCYw7GCyfO7CMOnho5WWGy-YWFO8O6aze6a1sPctyD7TdQl3y2-7OQNySOSpzev9WDSimKsK5xJcbm/s960/18519857_1504212579653651_7188513687281260056_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDlLxF7acRcb358EDAOI8kJCRdLsOeAz3GS1GZH79vX1OveHboBTxlNhS2-E0IX0qsCPW02y_-GCJ1N-SjzFi0xCHjr0QL8kAW_4rWkGdOL5OTpFqCYw7GCyfO7CMOnho5WWGy-YWFO8O6aze6a1sPctyD7TdQl3y2-7OQNySOSpzev9WDSimKsK5xJcbm/w400-h300/18519857_1504212579653651_7188513687281260056_n.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Megemlékezés az otrantói csata 100. évfordulóján, a Punta d'Ostro erődben.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A címer esetében egy kicsit jobb a helyzet. A Prevlaka-félsziget csúcsán található Punta d’Ostro erőd falán 2007-ben elhelyezett emléktáblán ez a címer látható. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg59JG-hskQEagsxNFk6hNHpsib2pimwEhoYvhqCGm_rZNry-U9RvfCULHWBEUvM_aTbfg7hjrLWmnA4dEj0iJkmRNPqCNDyF4Tgh7i8HweZfjr3Wll0KkiIeD_2WCiRg5qXtj0jyQEQQhDoi9k_ESGMO38AUkq9XOpWzhvgRbfOJGr-vtrjMnn3BZ7ovvK/s1024/Spomenik_u_utvrdi_na_Prevlaci.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg59JG-hskQEagsxNFk6hNHpsib2pimwEhoYvhqCGm_rZNry-U9RvfCULHWBEUvM_aTbfg7hjrLWmnA4dEj0iJkmRNPqCNDyF4Tgh7i8HweZfjr3Wll0KkiIeD_2WCiRg5qXtj0jyQEQQhDoi9k_ESGMO38AUkq9XOpWzhvgRbfOJGr-vtrjMnn3BZ7ovvK/w400-h300/Spomenik_u_utvrdi_na_Prevlaci.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A táblát a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a győri Rotary Club állította.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A Hadtörténeti Intézet belső udvarának falán 2008-ban felavatott, a császári és királyi haditengerészet hősi halottainak emlékének szentelt táblán is ott van az új címer.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQzE3wH2UtIDZQr9bkLCfY5wP-tcEwrNkLP7xqeYkEe78lp0_0-pYopoQxmUpdr1yBsB4BsqrmQuFaoNTKdqVQ5F4LIAKIez5lMMkTAbhdHkCT34NySshbU8aHa-2kmK66iv-JWfHF_fVD0GMgqqivxKEVJbJWeK4EHC-Rdfys_mdLRytP0-YTFWFZNacl/s1200/14115450_1153038034771109_248645005643659178_o.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="821" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQzE3wH2UtIDZQr9bkLCfY5wP-tcEwrNkLP7xqeYkEe78lp0_0-pYopoQxmUpdr1yBsB4BsqrmQuFaoNTKdqVQ5F4LIAKIez5lMMkTAbhdHkCT34NySshbU8aHa-2kmK66iv-JWfHF_fVD0GMgqqivxKEVJbJWeK4EHC-Rdfys_mdLRytP0-YTFWFZNacl/w274-h400/14115450_1153038034771109_248645005643659178_o.jpg" width="274" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Használjuk minél gyakrabban ezeket a szimbólumokat, hiszen a haditengerészet közös, osztrák és magyar intézmény volt!</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-52203583423426672672023-12-08T13:17:00.001+01:002023-12-08T13:20:09.098+01:00Voulez-vous une guerre totale? – avagy vigyázó szemeteket Párizsra vessétek<div style="text-align: left;"><div style="text-align: center;"><i>(Az alábbi cikk eredetileg a <a href="https://bigserge.substack.com/p/the-end-of-cabinet-war" target="_blank">Substacken</a> jelent meg, magyar fordítása pedig a <a href="https://nemzeti.net/a-kabinethaboru-vege-putyin-es-moltke-a-hatarokat-feszegeti-21167797.html" target="_blank">nemzeti.net</a> oldalon.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Napóleon 1815-ös bukásától az első világháború 1914-es kitöréséig tartó évszázadot általában a porosz-német militarizmus egyfajta aranykorának tekintik. Ebben az időszakban a porosz hadsereg látványos győzelmek sorát aratta Ausztria és Franciaország felett, megalapozva a német katonai magasabbrendűség auráját, és megvalósítva az egységes Németország fegyveres erővel való megteremtésének álmát. Poroszország ebben a korszakban a történelem három ikonikus katonai személyiségét is kitermelte: Carl von Clausewitzot (teoretikus), Helmuth von Moltkét (gyakorlati szakember) és Hans Delburkot (történész).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ahogy az gyakran megesik, a győzelmek és a kiválóság eme évszázada olyan önhittséget és militarizmust teremtett a porosz-német vezetésben, amely arra késztette az országot, hogy 1914 augusztusában lendületesen hadba vonuljon, hogy aztán egy szörnyű háborúban bukjanak el, amelyben az új technológiák meghiúsították a hadviselésről szóló idealizált elképzelésüket. A büszkeség a bukás előjele, ahogyan mondani szokták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fenti történet egy meglehetősen hagyományos önhittség-bukás ciklust mutat be, amiben biztos, hogy van igazság, mivel a német vezetésnek számos olyan eleme volt, amely szemérmetlenül nagy önbizalommal rendelkezett. Ez azonban messze nem az egyetlen érzelem volt. A háború előtti német gondolkodók között is sok olyan kiemelkedő személyiség volt, aki félelmet, aggodalmat, mi több, rettegést érzett. Ők értékes meglátásokat adtak át kollégáiknak – és átadhatnak talán nekünk is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Menjünk vissza egészen 1870-ig, a francia-porosz háborúig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt a konfliktust általában a hatalmas porosz hadvezér, Helmuth von Moltke tábornagy főművének tartják. Moltke ügyes hadműveleti irányítást és hihetetlen intuíciót gyakorolva agresszív nyitóhadjáratot vezényelt le, amelynek során a porosz-német seregek csápokként áramlottak Franciaországba, a háború első heteiben pedig az elsődleges francia tábori hadsereget Metz erődjében csapdába ejtette és megostromolta. Amikor a francia császár, III. Napóleon egy (Franciaország maradék harcképes alakulataiból álló) felmentő sereggel kivonult, Moltke ezt a sereget is levadászta, Sedannál bekerítette, és az egész haderőt (és a császárt) fogságba ejtette.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEQStCyUKTJ-jgr7JmNSMAB65FnBkWbrMHWxYQUyc0E2O3gie8ff6D01RcbpUgXaIEA84mWoA5JYp8Zop-idVfcpLdNz3hLzzEUhIoHQ9raQzKyey2wJ35aHVFEjnFsCTz1GKm1MMu1gnfgi1DA_VwAqaTMuMIIWw9u3VXDcZmoxpINZ1rM5RiCeHsGYb/s1663/72c7cf5c-0fcb-4f86-87d3-336881072adb_1663x1036.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1036" data-original-width="1663" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEQStCyUKTJ-jgr7JmNSMAB65FnBkWbrMHWxYQUyc0E2O3gie8ff6D01RcbpUgXaIEA84mWoA5JYp8Zop-idVfcpLdNz3hLzzEUhIoHQ9raQzKyey2wJ35aHVFEjnFsCTz1GKm1MMu1gnfgi1DA_VwAqaTMuMIIWw9u3VXDcZmoxpINZ1rM5RiCeHsGYb/w400-h249/72c7cf5c-0fcb-4f86-87d3-336881072adb_1663x1036.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">L'Oublié (Az elfeledett) 1872. Émile Betsellère festménye.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Hadműveleti szempontból ez az eseménysorozat mesterkurzusnak számított (és számít ma is), és az egyik fő oka annak, hogy Moltkét a történelem egyik igazán nagy tehetségeként tisztelik (e szerző képzeletbeli Mount Rushmore-ján Hannibál, Napóleon és Manstein mellett ő is ott van). A poroszok nem egyszer, hanem kétszer hajtották végre a hadviselés plátói ideálját – az ellenség fő hadtestének bekerítését – néhány hét leforgása alatt. A hagyományos narratívában ezek a nagyszerű bekerítések váltak a német Kesselschlacht, vagyis a bekerítő csata archetípusává, amely minden hadművelet végső céljává vált. Bizonyos értelemben a német hadsereg a következő fél évszázadot azzal töltötte, hogy arról álmodozzon, hogyan lehetne megismételni a sedani győzelmet.</div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a történet alapvetően igaz, az én célom pedig itt nem az, hogy leromboljam a villámháborúról vagy valami hasonló elcsépelt dologról szóló mítoszokat. A német katonai intézményrendszerben azonban nem mindenki tekintett a francia-porosz háborúra eszményképként. Sokan megrémültek attól, ami Sedán után történt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Minden emberi számítás alapján Moltke sedani remekművének véget kellett volna vetnie a háborúnak. A franciák elvesztették mindkét kiképzett tábori hadseregüket és államfőjüket, és engedniük kellett volna Poroszország követelésének (nevezetesen Elzász-Lotaringia annektálásának).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehelyett III. Napóleon kormányát megbuktatták, és Párizsban Nemzeti Kormányt kiáltottak ki, amely azonnal totális háborút hirdetett. Az új kormány elhagyta Párizst, „Levee en Masse”-t hirdetett – ez a francia forradalom háborúit idézte, amelyben minden 21 és 40 év közötti férfit fegyverbe kellett hívni. A regionális kormányok elrendelték a hidak, utak, vasutak és távírók lerombolását, hogy megtagadják használatukat a poroszoktól.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ahelyett, hogy térdre kényszerítették volna Franciaországot, a poroszok egy gyorsan mozgósítható nemzetet találtak, amely készen állt harcolni a halálig. A francia válságkormány mozgósítási képessége megdöbbentő volt: 1871 februárjára több mint 900 000 embert állítottak ki és fegyvereztek fel.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqRB3R-8FVNqL_cDGBZm0fOSenMI0mYhnOJvYn_ETneHiL8_g2RtQUk5IjzFAXSrdBYqxrHGHJEmFNW7dPHUt18yl0KThuDtl-w3Cc5yi3q_BrrCtS0H-ErJLtBVl_bNq8WqjGxnuK5Apb69-YNqCDv6FFxInqarDPdhR2F3TMmpaVp9n36y9-Xw44fBre/s929/ed053c3d-b155-4dd8-8e93-b4328dc055d9_635x929.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="929" data-original-width="635" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqRB3R-8FVNqL_cDGBZm0fOSenMI0mYhnOJvYn_ETneHiL8_g2RtQUk5IjzFAXSrdBYqxrHGHJEmFNW7dPHUt18yl0KThuDtl-w3Cc5yi3q_BrrCtS0H-ErJLtBVl_bNq8WqjGxnuK5Apb69-YNqCDv6FFxInqarDPdhR2F3TMmpaVp9n36y9-Xw44fBre/w274-h400/ed053c3d-b155-4dd8-8e93-b4328dc055d9_635x929.jpg" width="274" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A poroszok szerencséjére ebből soha nem lett valódi katonai vészhelyzet. Az újonnan felállított francia egységek rossz felszerelésben és rossz kiképzésben részesültek (különösen azért, mert a legtöbb kiképzett francia tisztet a nyitó hadjárat során fogságba ejtették). Az új francia tömeghadsereg gyenge harci hatékonysággal rendelkezett, és Moltkénak sikerült összehangolnia Párizs bevételét egy olyan hadjárattal párhuzamosan, amelynek során a porosz erők végigvonultak Franciaországon, hogy elfoglalják és megsemmisítsék az új francia hadsereg egységeit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A válság elhárítva, a háború megnyerve. Talán úgy tűnhetett Berlinben, hogy minden rendben volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Távolról sem! Míg sokan elégedetten fogtak kezet és gratuláltak egymásnak a jól végzett munkához, mások valami borzalmasat láttak a háború második felében és a francia mozgósításban. Meglepő módon maga Moltke is közéjük tartozott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Moltke a háború ideális formáját olyasminek tekintette, amit a németek Kabinettskriegenek neveznek. Ez szó szerint kabinetháborút jelentett, és azokra a korlátozott háborúkra utalt, amelyek a 16-19. század nagy részében jellemezték a konfliktusokat. E háborúk sajátos formája az államok hivatásos hadseregei és arisztokrata vezetésük közötti konfliktus volt – nem voltak tömeges bevonulások, nem volt borzalmas felperzselt föld taktika, nem volt tömeges nacionalizmus. Moltke számára az Ausztria elleni korábbi háborúja ideális példája volt a kabinetháborúnak: a porosz és az osztrák hivatásos hadseregek csatát vívtak, a poroszok győztek, az osztrákok pedig belementek Poroszország követeléseibe. Nem volt elhúzódó, véres konfliktus vagy gerillaháború, ehelyett a vereség hellyel-közzel lovagias elismerése és korlátozott engedmények megtétele volt a megszokott.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Ezzel szemben ami Franciaországban történt, az egy olyan háború volt, amely Kabinettskriegeként kezdődött, és Volkskriegevé – népi háborúvá – fajult, és így a korlátozott kabinetháború egész koncepcióját megkérdőjelezte. Ahogy Moltke fogalmazott:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Elmúltak azok az idők, amikor dinasztikus célok érdekében hivatásos katonákból álló kis seregek indultak háborúba, hogy elfoglaljanak egy várost vagy egy tartományt, majd téli szállásokat kerestek vagy békét kötöttek. A mai háborúk egész nemzeteket hívnak fegyverbe…</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Moltke úgy látta, hogy a népi háborúra az egyetlen megoldás a "megsemmisítő háború" volt. Most ezen sokan kétségtelenül fintorogni fognak, de Moltke egyértelműen nem népirtást javasolt. Valami olyasmire gondolt, ami közelebb állt a francia erőforrásbázis megsemmisítéséhez – az állam szétveréséhez, anyagi javainak megsemmisítéséhez és az ügyei feletti irányítás átvételéhez. Lényegében valami olyasmit követelt, mint amit Németország 1940-ben Franciaországra kényszerített – Hitler nem akarta kiirtani a francia lakosságot, de nem is vett el egyszerűen néhány területet és nem sétált el. Ehelyett Franciaországot mint független államot gőzhengerként tarolták le.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Moltke 1870-71-ben úgy érvelt, hogy a Franciaországgal szembeni korlátozott háborús célok követésének már nincs értelmük, mivel az egész francia nemzetet felhergelték. Érvelése szerint a franciák soha nem bocsátanák meg Poroszországnak az elzászi terület elfoglalását, és makacs ellenséggé válnának. Ezért Franciaországot mint katonai-politikai egységet kell megszüntetni, különben egyszerűen újra felemelkedik, és nagyon hamar veszélyes ellenséggé válik. Moltke szerencsétlenségére a porosz kancellár, Otto von Bismarck a háború gyors megoldását akarta, és nem volt érdekelt abban, hogy megpróbálja elfoglalni és megalázni Franciaországot. Azt mondta Moltkénak, hogy vadássza le az új francia hadsereget, és tegyen pontot az ügy végére, amit Moltke meg is tett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Moltke alapvető félelme – hogy egy korlátozott háború nem okozna tartós kárt Franciaországnak mint fenyegetésnek – azonban beigazolódott. A franciáknak csak néhány év kellett ahhoz, hogy teljesen újjáépítsék a hadseregüket – 1875-re Moltke és vezérkara úgy becsülte, hogy a korábbi lehetőségek bezárultak, és Franciaország teljesen felkészült egy újabb háborúra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Eközben katonai szempontból a porosz intézményrendszerben sokan voltak, akiket megrémített Franciaország sikere a hadsereg vészhelyzeti mozgósításában. Érvelésük szerint Poroszország győzelme csak azért volt lehetséges, mert a francia mozgósítás rögtönzött volt – fegyverek és kiképzés híján. Egy olyan nemzetet, amely felkészült arra, hogy több millió embert mozgósítson és fegyverezzen fel ismétlődő sorozások keretében, a szükséges logisztikai és kiképzési infrastruktúrával, szinte lehetetlen lenne legyőzni, érveltek, és megkérdőjelezték a porosz hadviselés egész keretét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez az elképzelés olyan fontos volt, hogy Moltke a Reichstag előtt tartott utolsó, nyugdíjba vonulása előtti beszédének nagy részét ennek a témának szentelte. Ahogyan ő fogalmazott ennek a gyakran idézett alkalomnak a kapcsán:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>"A kabinetháború kora mögöttünk van – most már csak népi háború van, és minden körültekintő kormány habozni fog, hogy ilyen jellegű háborút indítson, annak minden előreláthatatlan következményével… Ha a háború kitörne… senki sem tudja megbecsülni annak időtartamát, és senki sem tudja megmondani, mikor ér véget. Európa legnagyobb hatalmai, amelyek úgy fel vannak fegyverezve, mint még soha, harcolni fognak egymás ellen. Egyik sem semmisülhet meg egy vagy két hadjárat során olyan mértékben, hogy legyőzöttnek nyilvánítaná magát, és kénytelen lenne elfogadni a béke kemény feltételeit."</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy ilyen kijelentés ellentmondani látszik, és valóban ellent is mond annak a felfogásnak, amely Németországot túlzottan magabiztosnak és harciasnak tekinti, és annak a gondolatnak, hogy a világháború hossza és kegyetlensége mindenkit meglepett. Valójában Németország legfőbb világháború előtti hadtekintélye kifejezetten egy kegyetlen, totalizáló és hosszadalmas háborút jósolt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Moltke stábjának más tagjai még erőteljesebb hangot ütöttek meg a népi háborúnak (vagy totális háborúnak) a veszélyéről. Colmar von der Goltz tábornagy volt a legproduktívabb közülük, részletesen írt a francia mozgósítási tervről, azt állítva, hogy a franciák könnyedén lerohanták volna a németeket, ha rendelkeznek az új hadseregük megfelelő kiképzéséhez és ellátásához szükséges kapacitással. Általános tézise az volt, hogy a jövőbeli háborúk szükségszerűen az állam teljes erőforrását igénybe veszik, és Németországnak meg kell teremtenie az alapokat ahhoz, hogy tömeghadsereget képezzen ki és tartson fenn többéves konfliktusokra.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJLjZ8kVKjMq7wveo0F-0upEnWXQsnMMyLUg4qDyB6JW6y95Ily6G-Nr4VcSWNyxGIiOEAISDXZ5bCSzfTWsOYKhVrnJynzRfNCZZwq5SyxEitN5QRbXcGWGiiN3fuX3tXyVHJmmY9c7wqqNT2oh8e9aoqTaGdDY35NVY5VvzfYKcla-Xt8IKahiPsLMCX/s900/4c657474-c4da-4c4c-9741-db6de6a58045_900x670.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="670" data-original-width="900" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJLjZ8kVKjMq7wveo0F-0upEnWXQsnMMyLUg4qDyB6JW6y95Ily6G-Nr4VcSWNyxGIiOEAISDXZ5bCSzfTWsOYKhVrnJynzRfNCZZwq5SyxEitN5QRbXcGWGiiN3fuX3tXyVHJmmY9c7wqqNT2oh8e9aoqTaGdDY35NVY5VvzfYKcla-Xt8IKahiPsLMCX/w400-h297/4c657474-c4da-4c4c-9741-db6de6a58045_900x670.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az első világháborút megelőző években a német vezetésnek egy kisebbségi szárnya alakult ki, amely figyelemre méltóan tisztán látta a közelgő konfliktust, és azt állította, hogy azt teljes stratégiai felőrléssel, a harcoló nemzetek teljes erőforrásainak hosszú éveken át tartó mozgósításával fogják megnyerni. Funkcionálisan a német katonai apparátus kettészakadt egy túlsúlyban lévő többségre, amely a francia-porosz háború első felét (Moltke hatalmas győzelmeivel) tekintette mintának, és egy kevésbé markáns, de hangos kisebbségre, amely rettegett a francia nemzeti mozgósítás előjeleivel szemben, és a "népi háborúk" jövőjétől tartott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindez végtelenül érdekes a hadtörténelem kedvelőinek és az emberiség véres háborúkkal teli történetét tanulmányozóknak. Ami azonban a mi szempontunkból érdekes, az a Moltke és Bismarck közötti vita 1870 utolsó hónapjaiban. Moltke világosan látta, hogy Franciaországban felébredt a hazafias érzület, és úgy vélte, hogy egy korlátozott háború kontraproduktív lenne, mivel hosszú távon nem gyengítené meg érdemben Franciaországot, hanem egy ép és bosszúálló ellenséget hagyna maga után. Ez a számítás lényegében helyesnek bizonyult, és Franciaország képes volt erőteljes háborús erőfeszítést biztosítani a világháborúban. Ezzel szemben Bismarck a belpolitikai helyzettel arányos, korlátozott célokat kitűző, korlátozott háborút favorizálta. Nem túlzás azt állítani, hogy az a döntés, hogy a belpolitikai viszonyokat előnyben részesítette a hosszú távú stratégiai számításokkal szemben, Németország világhatalmi esélyeibe került, és a világháborús vereségekhez vezetett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nyilvánvaló, hogy amit itt bemutattam, az egy enyhén burkolt történelmi analógia.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Oroszország 2022-ben egy Kabinettskrieget kezdett el, amikor megszállta Ukrajnát, és valami olyasmiben találta magát, ami közelebb áll egy Volkskriegehez. Oroszország hadműveleti módja és háborús céljai egy 17. századi államférfi számára azonnal felismerhetők lettek volna – az orosz hivatásos hadsereg megpróbálta legyőzni az ukrán hivatásos hadsereget, és korlátozott területi nyereséget elérni (a Donbasz és a Krím jogállásának elismerése). Ezt "különleges katonai műveletnek" nevezték.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehelyett az ukrán állam úgy döntött – a francia Nemzeti Kormányhoz hasonlóan -, hogy élet-halál harcot folytat. Bismarck Elzász-Lotaringiára vonatkozó követelésére a franciák egyszerűen azt mondták, hogy "nem lehet más válasz, mint Guerre a Outrance" – háború a végsőkig. Putyin kabinetháborúja – korlátozott háború korlátozott célokért – népi háborúvá robbant.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfneHBqoYrtaomE9xfQeWS2M3S92K2prNIEMfJgkYFJbhPZR1DYVSH_s5-qtCLsy9SyXwFSf_IM2YT79QlYQB3wS9pqzRO7SDJwhdI5NG0cVu17IR00JTBWdyIaFcaB72w_fK0L3-kKX8GtynaF6COqrVMuUaqViZiRzIQ-bFnq-G8ZcV3ekov-Ad8ydws/s1038/1b538aab-6dbd-4f66-a78a-fbd8fadc3380_1038x778.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1038" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfneHBqoYrtaomE9xfQeWS2M3S92K2prNIEMfJgkYFJbhPZR1DYVSH_s5-qtCLsy9SyXwFSf_IM2YT79QlYQB3wS9pqzRO7SDJwhdI5NG0cVu17IR00JTBWdyIaFcaB72w_fK0L3-kKX8GtynaF6COqrVMuUaqViZiRzIQ-bFnq-G8ZcV3ekov-Ad8ydws/w400-h300/1b538aab-6dbd-4f66-a78a-fbd8fadc3380_1038x778.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valahol Ukrajnában...</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Bismarckkal ellentétben azonban Putyin úgy döntött, nem hagyja figyelmen kívül Ukrajna részéről a tét emelését. Az én felvetésem – és ez csak egy felvetés –, hogy Putyin tavaly őszi kettős döntése, a mozgósítás bejelentése és a vitatott ukrán területek annektálása hallgatólagos beleegyezést jelentett Ukrajna Volkskriegjébe.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">A Moltke és Bismarck közötti vitában Putyin úgy döntött, hogy Moltke nyomdokaiba lép, és megsemmisítő háborút vív. És ismét hangsúlyozzuk – nem népirtó háborút, hanem olyan háborút, amely Ukrajnát mint stratégiai veszélyforrást fogja megsemmisíteni. A magokat már elvetették és kezdenek kihajtani – az ukrán államiság megszűnését látjuk, amelyet a felőrlő háború és a legjobb korú civilek tömeges elvándorlása révén érnek el, valamint a romokban heverő gazdaság és egy olyan állam révén, amely kanibalizálja önmagát, mivel erőforrásainak határaihoz érkezett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Van már erre egy minta – ironikus módon maga Németország. A második világháború után úgy döntöttek, hogy Németország – amelyet most két szörnyű világégésért tartanak felelősnek – egyszerűen nem maradhat fenn geopolitikai entitásként. 1945-ben, miután Hitler öngyilkos lett, a szövetségesek nem követelték a kabinetháború zsákmányát. Nem volt kisebb annexió itt, nem volt újrarajzolt határ ott. Ehelyett Németországot megsemmisítették. Földjeit felosztották, önkormányzatát megszüntették. Népe kimerülten tengődött, politikai formája és élete a győztesek játékszerévé vált – pontosan azt tették, amit Moltke Franciaországgal akart tenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Putyin nem fog egy geostratégiailag sértetlen Ukrajnát meghagyni, amely megpróbálja majd visszafoglalni a Donyeck-medencét és bosszút állni, vagy a NATO hatékony előretolt bázisává válni. Ehelyett Ukrajnát egy olyan szemétteleppé fogja átalakítani, amely soha nem lesz képes egy revansháborút megvívni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Clausewitz figyelmeztetett minket. Ő is írt a népi háború veszélyéről. A francia forradalomról így beszélt:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Most a háború a maga nyers erőszakosságával lépett elő. A háború visszatért a néphez, amelyet a hivatásos hadseregek bizonyos mértékig elválasztottak tőle; a háború levetette bilincseit, és átlépte annak határait, ami egykor lehetségesnek tűnt.</i></div></div></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-31668225759160136232023-10-05T14:25:00.006+02:002023-10-05T22:27:18.669+02:00"100 éves a magyar nemzetközi repülés" – 2023. október 12.<div style="text-align: center;"> A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum,</div><div style="text-align: center;">az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely, </div><div style="text-align: center;">valamint az "Az első világháború napról napra" portál</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">2023. október 12-én, 9 és 18 óra között</div><div style="text-align: center;">rendezi meg a</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>"100 éves a magyar nemzetközi repülés"</b></div><div style="text-align: center;">című repüléstörténeti konferenciát.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Helyszín:</div><div style="text-align: center;">MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény - Bláthy terem</div><div style="text-align: center;">(1075 Budapest, Kazinczy utca 21.)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">A részletes program az alábbi linkre kattintva olvasható:</div><div style="text-align: center;"><a href="https://www.elsovilaghaboru.net/p/repulestorteneti-konferencia-2023.html">https://www.elsovilaghaboru.net/p/repulestorteneti-konferencia-2023.html</a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhto8648RscBZv0-RHGBQ2pq28xyz09HpiHkK-Hxc2bl1TiaS_5FT9Jo2iiVlNpmoqQ3qOF4c_UBPnMS_BplVeGv1vkj-0K_D1IGkEkr1Pd3YWosmVDHq2BCZ50C9aA8PVM9RDd3Omi_6fJ0nDlIQBQ0642Y1jbi5bSnwsFTOX2MjOaYewmI4Xnh3CpKlqo/s3508/repu%CC%88le%CC%81s_2023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3508" data-original-width="2480" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhto8648RscBZv0-RHGBQ2pq28xyz09HpiHkK-Hxc2bl1TiaS_5FT9Jo2iiVlNpmoqQ3qOF4c_UBPnMS_BplVeGv1vkj-0K_D1IGkEkr1Pd3YWosmVDHq2BCZ50C9aA8PVM9RDd3Omi_6fJ0nDlIQBQ0642Y1jbi5bSnwsFTOX2MjOaYewmI4Xnh3CpKlqo/w452-h640/repu%CC%88le%CC%81s_2023.jpg" width="452" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><div><div><b><br /></b></div><div><b>Kérjük, támogassa a konferencia megvalósulását Ön is! </b></div><div>(Adományát az alábbi gombra kattintva, a Paypal rendszerén keresztül tudja elküldeni.)</div></div><div><br /></div><center>
<form action="https://www.paypal.com/donate" method="post" target="_top">
<input name="hosted_button_id" type="hidden" value="UYSF4CTC48UGU" />
<input alt="Donate with PayPal button" border="0" name="submit" src="https://www.paypalobjects.com/en_US/i/btn/btn_donateCC_LG.gif" title="PayPal - The safer, easier way to pay online!" type="image" />
<img alt="" border="0" height="1" src="https://www.paypal.com/en_HU/i/scr/pixel.gif" width="1" /><br /><br /><br /><div>A konferencia támogatója az</div><div>Aeroexpress Légiforgalmi Zrt.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://www.elsovilaghaboru.net/p/repulestorteneti-konferencia-2023.html" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="622" height="129" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIcLC7y5QRcX3bnTmDibTf4Yy1-Xqg2hN4YuA2HW_8iZveGgZ0m3mJu3kFnZdEnAGncpWazpLEksLbzZcJbsR1eEQPjWXA31F6aTOtIFSHSF81T_ti0ubcNEuxwzL0PU6zGPSUqw6gn7G3_QTjT4XXqjTXVlz61waRdrd6GH6q5jNR2XA8xVY6sZ0uCwcZ/s320/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-10-05%20-%2014.24.42.png" width="320" /></a></div></form></center></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-47491438327366176032023-06-17T11:33:00.003+02:002023-06-17T11:33:48.700+02:00Programajánló: Amerikai tengeralattjáró-vadászok az Adrián<div style="text-align: center;">Találkozzunk július 5-én (szerdán) 19 órakor az I. kerület Alagút utca 4. szám alatti Borock Szaküzletben. A részvétel regisztrációhoz kötött. Regisztráció: ressy0512@gmail.com vagy +36306595965</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs87JFB_2j6vp63C6trk1m0NJ6yvNoT6gBx-Z1AQPJxvqP0D7dNDNJmcjq4gUXKgW1jsu368BGfIFFN3HNd6VsRzw5VteDrBHM61W5dE1x6kOsapERtICCe1jUoBkWbPLNORLyMtCoG6aZHUUdSBMXwfYpItVWvtDs1dHSkcLTb-3TEC-UPMy8QSMTcg/s2245/354126531_1319545268965664_2206360453050432553_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2245" data-original-width="1587" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs87JFB_2j6vp63C6trk1m0NJ6yvNoT6gBx-Z1AQPJxvqP0D7dNDNJmcjq4gUXKgW1jsu368BGfIFFN3HNd6VsRzw5VteDrBHM61W5dE1x6kOsapERtICCe1jUoBkWbPLNORLyMtCoG6aZHUUdSBMXwfYpItVWvtDs1dHSkcLTb-3TEC-UPMy8QSMTcg/w452-h640/354126531_1319545268965664_2206360453050432553_n.png" width="452" /></a></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-33624932070108796972023-05-11T15:01:00.002+02:002023-10-31T14:12:03.889+01:00Fernlenkboot - partvédelem távirányított motorcsónakokkal<div style="text-align: justify;">Az első világháború folyamán a Német Császárság számára az egyik legnagyobb kihívást a Királyi Haditengerészet nyomasztó túlereje jelentette. A várakozással ellentétben a britek megelégedtek a német kikötők távoli blokádjával, nem kívántak nagy egységeikkel a veszélyesnek ítélt német vizekre behajózni. A Csatornán és a belga partoknál azonban más volt a helyzet. A németek által megszállt belga kikötőket a britek számtalanszor megtámadták, hogy megakadályozzák a német tengeralattjárók tevékenységét. Ezek közül a legismertebb a zeebruggei rajtaütés volt, de a britek monitorokkal is bombázták a kikötőket.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Sp6PZ-KS16vlaiS88rpTwfokgKnQbVumtrfFaIEQbmQ8d8SrJsihpbICihrNsvoh4oFuZpEo1D0Rbc0caq7QjWTbRcimE8KKbiHtlSZShhmaT82KgJ0U7hITob7vUVducOQD8HwJ-sxdlH9KD3NaXrn-9y4KMN_DYL2VKlNpDUmsnbozwtFGL6DLYQ/s992/Fernlenboot_der_kaiserlichen_Marine.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="191" data-original-width="992" height="78" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Sp6PZ-KS16vlaiS88rpTwfokgKnQbVumtrfFaIEQbmQ8d8SrJsihpbICihrNsvoh4oFuZpEo1D0Rbc0caq7QjWTbRcimE8KKbiHtlSZShhmaT82KgJ0U7hITob7vUVducOQD8HwJ-sxdlH9KD3NaXrn-9y4KMN_DYL2VKlNpDUmsnbozwtFGL6DLYQ/w400-h78/Fernlenboot_der_kaiserlichen_Marine.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az FL rohamcsónak vonalrajza.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A brit tevékenységre az egyik legérdekesebb német válasz a Fernlenkboot, vagyis egy távirányítású rohamcsónak kifejlesztése és bevetése volt. A hadüzeneteket követően a császári német haditengerészet, a hadügyminisztérium és a vezető német nagyvállalatok is számos fejlesztési tervvel álltak elő, melyek közt kifejezetten a blokád feltörésére alkalmas vélt eszközök is voltak. Az első kísérleteket a Berlin melletti Müggelsee-n, valamint Travemünde és Kiel partjainál végezték el, és a következő eredményeket hozta: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1, egy kis hajótestbe nagyon nehéz belezsúfolni a nagyméretű távvezérlő eszközöket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2, a távvezérelt torpedók fejlesztését feladták. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">3, minden erőforrást egy nyitott, távvezérlésű motorcsónak fejlesztésére allokálnak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">4, a rádió távirányítást elhagyják (túl érzékeny a zavarásra), inkább a kábeles vezérlést preferálják. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">5, irányítótornyokat építenek, a Bülk világítótoronyból végrehajtott teszt bebizonyította, hogy a kábeles vezérlés tiszta időben 15 km-es hatótávolsággal bír.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ-lOyKxWaQaTcmCktIR6mM39AtHZ5rnDsTibkfuGWaHzoTqZK9u-lbeJil3JHxijt-5zjpnPaMjj1l0JX3xB12HJrFY0wm4l_Hafe7BM0pyODUdH7DZMRtPF0ke2kDD3xAzGBD2v-7Vktrn8q_ThG6WuywR1NC2holbDo9jGiiL_6-TxT7MxM2BvM0g/s414/t80AUyT.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="271" data-original-width="414" height="261" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ-lOyKxWaQaTcmCktIR6mM39AtHZ5rnDsTibkfuGWaHzoTqZK9u-lbeJil3JHxijt-5zjpnPaMjj1l0JX3xB12HJrFY0wm4l_Hafe7BM0pyODUdH7DZMRtPF0ke2kDD3xAzGBD2v-7Vktrn8q_ThG6WuywR1NC2holbDo9jGiiL_6-TxT7MxM2BvM0g/w400-h261/t80AUyT.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">FL naszád szállítása.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">1915 szeptemberében 12 Fernlenkboot-ot rendeltek, melyek közül négyet eleve csak tesztelésre szántak, míg további nyolcat Flandriába telepítettek a brit monitortámadások kivédésére. Ezzel együtt elrendelték, hogy a belgiumi Ostende és Zeebrugge kikötőjében 30 méter magas irányítótornyokat építsenek. 1916 szeptemberében további 5 Fernlenkboot építésére adtak megbízást, amiket Libau és a Kurland-félsziget területére szántak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A csónakok orrában 700 kg robbanóanyagot helyeztek el, amit egy csappantyú hozott működésbe, amint a csónak a célpontnak ütközött. Abban az esetben, ha ez nem működött, a csónakot távolról is (a kábelen át kiadott paranccsal) fel lehetett robbantani. Emelett a fedélzeti zárakat rejtett kapcsolókkal is ellátták, arra az esetre, ha egy csónak az ellenség kezére kerülne, és azokat hatástalanítás nélkül felnyitnák.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4F7s411MBnksBJH4RzwDtKuxcSHDe3elh8SdRg5v3UDXWyjL_sMv_rBkJPaXuCil76xeMRU-5JuI81kZ4kbDMfQ9wGzC5rhYVCvLeCe1rqy6yO9lRraSbF5AiSi03BoZnzPHDykqYETJZedyKviKdR4P9HIwPsawAnfaaweq0WSuYRPHui1Z4a9MrA/s1158/Sonz3c7.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="1158" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4F7s411MBnksBJH4RzwDtKuxcSHDe3elh8SdRg5v3UDXWyjL_sMv_rBkJPaXuCil76xeMRU-5JuI81kZ4kbDMfQ9wGzC5rhYVCvLeCe1rqy6yO9lRraSbF5AiSi03BoZnzPHDykqYETJZedyKviKdR4P9HIwPsawAnfaaweq0WSuYRPHui1Z4a9MrA/w400-h255/Sonz3c7.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Fernlenkboot egy német képeslapon.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A távvezérlő berendezést a Siemens fejlesztette ki, és 6 órás üzemidővel bírt. A kábeldobra 20 km kábelt csévéltek fel, és 800 kg-ot nyomott. A kábel vége az irányító központba volt bekötve, ahonnan a következő parancsokat lehetett kiadni:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1, a vezérlő bekapcsolása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2, motorindítás (ami azonnal indította a csónakot), motor leállítása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">3, kormánylapát állítás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">4, önmegsemmisítés.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">5, hátsó irányfény felkapcsolása, hogy a csónak a sötétben is irányítható legyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">6, a ködfejlesztő ki- és bekapcsolása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A parti vezérlés nem bizonyult túl hatékonynak, ezért a vezérlőt egy torpedónaszádra telepítették, ami biztonságos távolságból tudta követni a kis csónakot. Továbbá léghajókra is telepítettek vezérlőket, így 5 000 méter távolságból tudták irányítani a rohamcsónakot, a vezérlőkábel hosszát pedig 50 km-re növelték. 1918 folyamán megkezdték a biztonságos rádiókapcsolat fejlesztését is (aminek segítségével az irányítás repülőgépről is lehetséges lett volna), de a háborús körülmények, és a fegyverszünet miatt ezt már nem tudták befejezni. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihIcTqxKCDX1sYeJi2tw5byjtVKfUSgJH_VlU_FnEyEa_nFa9ZuH7eSbQOi6fRZOzu9VYbS5Rhti8BwiMjmMGjfvcWo4HqP69yd9bbEvw6RdYoXtHQkT8YZWscFgVX1MQhkKTGJQWm3aaCDZt36ZvhnOmwDUU0frNTrZO1AG2vPPjgsrlaf2wBS_cpHA/s1200/C_UztAjV0AA_3I8.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="749" data-original-width="1200" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihIcTqxKCDX1sYeJi2tw5byjtVKfUSgJH_VlU_FnEyEa_nFa9ZuH7eSbQOi6fRZOzu9VYbS5Rhti8BwiMjmMGjfvcWo4HqP69yd9bbEvw6RdYoXtHQkT8YZWscFgVX1MQhkKTGJQWm3aaCDZt36ZvhnOmwDUU0frNTrZO1AG2vPPjgsrlaf2wBS_cpHA/w400-h250/C_UztAjV0AA_3I8.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az egyik FL naszádot betonbunkerbe tolják Zeebrugge kikötőjében.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az FL naszádok állomáshelye és felhasználása:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">FL 1 – Flandria.</div><div style="text-align: justify;">FL 2 – Flandria.</div><div style="text-align: justify;">FL 3 – Flandria. 1916. április 24-én a vezérlőberendezés hibája miatt önmegsemmisítés.</div><div style="text-align: justify;">FL 4 – Kurland. 1917. november 3-án megtámadtak vele egy rombolót, de az lövegtűzzel elsüllyesztette.</div><div style="text-align: justify;">FL 5 – Flandria. 1916. szeptember 25-én támadás közben a motorja kigyullad, majd önmegsemmisítés.</div><div style="text-align: justify;">FL 6 – Flandria.</div><div style="text-align: justify;">FL 7 – Flandria. 1917. március 1-jén, egy trawlerről irányítva a Nieuwpoort-i mólóba csapódott. Robbanás nem volt.</div><div style="text-align: justify;">FL 8 – Flandria. 1917. szeptember 6. Az HMS M.26 monitort támadták vele, de az lövegtűzzel megsemmisítette.</div><div style="text-align: justify;">FL 9 – Kurland. Nem állt szolgálatba.</div><div style="text-align: justify;">FL 10 – Kurland. 1918. május 28-án repülőgépről irányították, de a támadást az adó meghibásodása miatt félbe kellett szakítani.</div><div style="text-align: justify;">FL 11 – Kurland. Nem állt szolgálatba.</div><div style="text-align: justify;">FL 12 – Flandria. 1917. október 28-án az HMS Erebus monitort támadták meg vele. A csappantyús gyújtó nem működött, így távolról robbantották fel. A monitor csak könnyebb sérüléseket szenvedett.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio0ojPQBFvF3Wf4hkLhbEftXMWmVSfr-JlHzO178HJ_Si7r6qLuKhdHKQrreO9fbRQbj71aJ6mDQjOlUI-4f5R4m_bqPmgmOz60cqdqtAwOewo_T7HkOepuf4RWzjle3h8FbrXTDzQF0RueMvZ1jU8Omm-s5p2MS7cA9_RBfJ-6F6bD-5V1c6WjEq_cg/s800/HMS_Erebus_I02.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio0ojPQBFvF3Wf4hkLhbEftXMWmVSfr-JlHzO178HJ_Si7r6qLuKhdHKQrreO9fbRQbj71aJ6mDQjOlUI-4f5R4m_bqPmgmOz60cqdqtAwOewo_T7HkOepuf4RWzjle3h8FbrXTDzQF0RueMvZ1jU8Omm-s5p2MS7cA9_RBfJ-6F6bD-5V1c6WjEq_cg/w400-h200/HMS_Erebus_I02.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az HMS Erebus monitor, 1944-ben.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">FL 13 – sorsa ismeretlen.</div><div style="text-align: justify;">FL 14 – Kurland. Nem állt szolgálatba.</div><div style="text-align: justify;">FL 15 – Kurland. Nem állt szolgálatba. </div><div style="text-align: justify;">FL 16 – sorsa ismeretlen.</div><div style="text-align: justify;">FL 17 – Flandria.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1xGO8myf6hou0TQYbew6bg-4JwCs4hPaNvHBOBlG97-bbdQZgCjc_GPa6SttmokOU2-JZ30Jgd9A3c4j5SKSe4Gb7DbkOsfyNyqQ6wbEGAt_NvEgHhn7VwCktlre-crnRSTSe6DqV6drt9W307255gHxA0gpEe7X7uAGwcGd3Koldts2_2lypO72l_A/s1024/fl.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="626" data-original-width="1024" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1xGO8myf6hou0TQYbew6bg-4JwCs4hPaNvHBOBlG97-bbdQZgCjc_GPa6SttmokOU2-JZ30Jgd9A3c4j5SKSe4Gb7DbkOsfyNyqQ6wbEGAt_NvEgHhn7VwCktlre-crnRSTSe6DqV6drt9W307255gHxA0gpEe7X7uAGwcGd3Koldts2_2lypO72l_A/w400-h245/fl.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">II. Vilmos császár és kísérete megszemlél egy FL naszádot.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Mivel a Fernlenkboot nem teljesítette a várakozásokat, a fejlesztéseket 1918 folyamán leállították. Tervben volt egy 40 csomó elérésére képes változat kifejlesztése is, de abból sem lett semmi. Az osztrák-magyar haditengerészet is érdeklődött a távirányítós motorcsónakok iránt, de a németek lebeszélték őket.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-22435890939350188622023-04-24T10:48:00.000+02:002023-04-24T10:48:26.237+02:00Captain (vitéz Hardy Kálmán): U 105<div style="text-align: justify;">A kis kadét, Ő felsége U. 105-ös naszádjának legfiatalabb tisztje volt. Csinos, barna, kissé elkényeztetett katonagyerek. Apja a magyar bakák élén a Doberdón verekedett, édesanyja otthon, az alföldi faluban aggódott a régi udvarház elszállt madaraiért és várta a postát. Még fél esztendő se múlt el azóta, hogy írt neki egy «Commando». Ceruzával, rózsaszínű lapon írták meg neki, hogy a nagyobbikat, az ő hős fiát, eltemették Galiciában. Egyebet nem írtak. Azóta gyászolt és várt. Várta az urát és a kisebbiket, aki még megmaradt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kadét az U. 105-ösön komoly dologgal foglalatoskodott. Az olaj- és a vízfelvételt ellenőrizte, azután a hajómester segítségével megszámolta a gummicsizmákat és a konzerveket. Közben kurtaszárú angol pipából szítta az erős magyar szűzdohányt. A pipa ugyan ritkán égett, de ennek csak örült a gazdája, mert alapjában véve a csokoládét sokkal jobban szerette. A whisky és a pipa csupán szükségszerű kiegészítői voltak marcona tengerész voltának. Valami csendes, de annál erősebb bajtársi terror erőszakolta rá ezeket a kellemetlen dolgokat. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis2vNQyIlmLrjeHXT_qc5v-NVEbzYfAeIyy2lVWvicyaouUnp_ukckfQ_d_-o4edl0jYBticRNuSbMTuARxi-85vaI9xh-ExfjpQmvGqONLiKCR-Mur54FFS1kky9WSC46E7VKNUYF4WFJdN7gBW5LODSNC7obvzjcBe5hegNVIJ0Q49iIYWOBWUmnmg/s1826/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-04-24%20-%2010.46.46.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1122" data-original-width="1826" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis2vNQyIlmLrjeHXT_qc5v-NVEbzYfAeIyy2lVWvicyaouUnp_ukckfQ_d_-o4edl0jYBticRNuSbMTuARxi-85vaI9xh-ExfjpQmvGqONLiKCR-Mur54FFS1kky9WSC46E7VKNUYF4WFJdN7gBW5LODSNC7obvzjcBe5hegNVIJ0Q49iIYWOBWUmnmg/w400-h246/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-04-24%20-%2010.46.46.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;">A hajómester elejtett egy konzerves dobozt. A kadét felrezzent. Fontos munkája közben két gondolat nyugtalanította. Az egyik, hogy vajjon jól végzi-e pensumát és a másik ... az édesanyja. Nem, ez rendben van, ő most nyugodt lesz, hiszen tegnap írt neki : «Ne félts engem, öt hétig nem írhatok, de tudod, jó, csendes, biztos helyen leszek és majd vigyázok is magamra. . .» </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kis kadét kivételesen került tengeralattjáróra. Kevés volt a tiszt. Neki pedig már vitézségi érme volt. Valamelyik olasz csatornában, torpedóhajóról lelőtt revolverével egy bersaglierit, aki célbavette parancsnokát. Az alapjában szelíd fiúban volt valami az ükapjából. Ha szólt az ágyú, meg a puska, felébredt benne a régi kurucgenerális vére. És ilyenkor az édesanyja is mindig az eszébe jutott. Búcsúzáskor bátorítón ott csókolta meg a kuruc ős képe alatt a falusi ebédlőben, az apja pedig akkor mondta neki : te katonagyerek vagy, félned nem szabad! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tisztek visszatértek a kikötőből és beszálltak. A kadét beszámolt nekik munkájáról. Gondosan végignézték a szivar alakú vaskoporsónak minden csavarát, a gépeket, torpedókat. Aztán megoldódtak a hajókötelek és az U. 105-ös próbaútra indult az öbölbe. A kikötőhídon szomorúan vonított a kadét juhászkutyája. — Szamos, Szamos . . . mormogta a nevét és valamilyen furcsa kis fájdalmat érezett. Egyszerű gyakorlatok után Szamos vitte partra szájában a dobókötelet, indulásnál ideges örvendezéssel mindig ott ugrándozott a kötelekkel bajlódó matrózok körül. Most olyan szomorú volt, mint a gazdája és mérgesen mozdult a két lussini hajósra, mikor visszaparancsolták. Aztán hirtelen felkapta az orrát és megugatta a távolodó hajót, mint a teliholdat. . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az úton minden rendben ment. Parancsok ritkán hangzottak el. Egy néma intés, vagy kemény fejmozdulat többet mondott minden lármás kommandónál. És a jól begyakorolt legénységnek e szótlan fegyelmében benne volt tisztjei tudásának feltétlen elismerése. Ettől függött a hajó sorsa, mindnyájuk élete, a siker, a diadal...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kadét parancsnoka mellett állott. Visszafojtott lélegzettel leste minden mozdulatát, figyelte a legénységet s egyszerre olyan valószínűtlennek rémlett előtte, hogy otthon szabadságon olykor ártatlan, nagyhangú füllentéseket is hallott e néma vasemberektől. Mint ő, ezek is önként jelentkeztek a búvárkodásra és most, az életet fitymálva, nyugodtan néznek szembe a halállal, akár a betyár vagy a kalóz. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Gyorsmerülés, harminc méter ! . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vasszivar hirtelen elnyeli az ő hajósait. Lezárulnak a fedélzet kerek csapóajtói. A kis hajó eleje már lefelé billen, vízbe fúrt orra mind mélyebben szánt. Már csak a zúgó elektromos gépek zaja hallatszik, teljes erővel tolják le a hajót a tenger mélységeibe. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Odafenn, túl messze a parton, hiába árnyékolják be a halászok a szemüket. Már nem ér el oda a tekintetük. A víz színén keskeny fodros vonal húzódik egy ideig, aztán csak egy-két felszálló buborék pattan el. Lassan ez is eloszlik és elsimul a tenger. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lent a vizek alatt a búvárhajóban újabb parancs hangzik : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Gyorsan felszínre ! Ágyúhoz, gyorstüzelés ! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fél perc se múlt el és mint a gummilabda ugrik ki U. 105. a vízből. Két ember sebesen mászik a fedélzetre, futnak az ágyúhoz és máris jelentik : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Ágyú kész a tüzelésre ! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A parancsnok keze rövid, kemény mozdulatot tesz. A próbaútnak vége. És a búvárhajó még egyszer baráti partok felé tart. Este búcsúvacsora. A kis kadét és a többiek zeneszó, pezsgő mellett búcsúznak el a tiszttársaktól. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Éjfélkor indulás ! . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Gyönyörű, sötét, de csillagos ég borul a búvárhajóra. U. 105. délnek tart, ott kezdődik majd el a vadászat. Ott lenn, messze . . . Közben múlnak a napok és az éjtszakák. Ötödnapra merülnek fel a tengerből az afrikai partok. A régi Carthago magasságában áll őrségen a kis kadét. A part néhány kőhajításnyira feketéllik előtte. Még nem pitymallik és mégis valamilyen csodálatos világosság dereng. Egyszerre vörös korong bukkan elő a fekete ködből: a hold tele ábrázata emelkedik ki a tengerből és az öregember csodálkozó pillantásával méri végig az ismeretlen úszó csodát. Szél kerekedik. Carthago pálmafái ide-oda inognak a parton. A kadét összeborzad. Olyanok ezek a fák, mintha kusza emberfejek csóválódnának rosszalóan : el innen, ez nem a ti világotok. Erre nem jár hajó ... És a kadét hiába jártatja végig szemét a fehér tarajú kék vizeken : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Semmi, semmi . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kelő nap első sugaraira elsápad a hold véres arca. Lassan-lassan a köd is oszladozik. A fekete sötétséget ibolyaszínűre festi át a nap és lágyan betakarja fehéren átlátszó párafátyollal. Néha meg-meglebben a fátyol. Ilyenkor kápráztató fény gyúl az ég alján, hol vörös, hol sárga, hol zöld, hol narancsszínű. A kadét a szeméhez kap. Vibrál a horizont, mint egyetlen óriás lidércfény. A szél is beleszól ebbe a színjátékba. Finom rózsaszínű homokfelhőt sodor a tűnő pára helyébe. Mintha csipkével akarná beszegni a szivárványos legyezőt, amelyet az emelkedő nap mind szélesebbre nyit sugaraival az égen. Később elhalványulnak a színek. A szél egyre erősödik. Megvirrad. És nevető, boldogan szétáradó világosság kezdi meg uralmát Afrika sötétségén. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A hullámok mind magasabban járnak, a víz át meg átvágtat a hajó testén és az őrtornyon. A kis kadétnak oda kell magát kötöznie. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Harmadnapra a görög szigetek között járt az U. 105. Hátha a szmirnai vonal jobb az alexandriai vonalnál. De megint csak meddő várakozásban múltak a napok. Aztán, végre . . . Június tizenegyedikén történt. A nap delején állt. Északkeletről nagy sebességgel halvány füstoszlopok közeledtek. Az emberek hirtelen összefutottak a fedélzeten és mind arra felé néztek : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Lehet vagy nyolc-tíz hajó. Talán több is . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Lemerülni! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kis kadét gyerek tekintete egy pillanatra megkapaszkodik az élő napsugarakban, mintha mindentől búcsúznék, azután lezuhan feje felett a csapóajtó és ő elfoglalja őrhelyét a torpedócsövek mellett. Rettentő hosszúnak tetszik az idő, pedig félóra sem telt el. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Odafentről, a torony belsejéből kurta, kemény csengéssel esik le a parancsnok szava : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Jobbra fordulj ! Kész a torpedó? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kis csattanás hallatszik. A kadét összeszorítja a fogát. Most. . . A torpedó elhagyta hüvelyét, már rohan . . . nyolcvan kilométeres sebességgel, szalad az entente-flotta egy büszke hadihajója felé . . . Huszonnégy másodperc . . . Újabb csattanás. Tompán szól, mint mikor két hatalmas kesztyűs férfi kéz tapsra verődik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A parancsnok még a periscopnál áll és lent a mélyben már mindenünnen visszhangzik : Megvan ! A lövés derékban érte a hajót!. . . Mint rövid, hirtelen ütések megint hullanak a parancsok : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Gyors merülés! Ötven méter! Kormányt egészen balra! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az U. 105. még lent sincs az ötven méteres mélyben, már köröskörül kísérteties robbanások hallatszanak. A hajó fölött gyors hajócsavarok zaja kelepel. A megtámadottak keresik a támadót, kis aknákat és bombákat robbantanak körülötte. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Hatvanöt méter! Kézi géppel kormányozz! Csak egy motor járjon! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A búvárhajóban minden lélegzet fennakad. Még a kézigép is csak fojtottan dohog. A villanyfényes sárga félhomályban idegenszerűen megmerevülnek az arcok. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kadét szíve összeszorul. Az édesanyjára gondol. Tegnap írta neki : «Jó, csendes, biztos helyen leszek . . . kedves kismama, aztán vigyázok is magamra . . .» </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx0v3fl52EnU6OAsDpmLOYv2vIj1PP4aN_0QaTg7BV7iAjlgFTiJwiuWPUsLsaDYJ6CIqxzAGR5oznDheDawqz-ifHSLk3PS-rkNLH7tHfvn-dELe46zQ_7VA9ky_W8vr45_-cXX6WiN7LhasXJMUWdFHqrnSIcWAmMTBsN-0YDxSvExnHuDtyq2mBYg/s1041/Hardy_Ka%CC%81lma%CC%81n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1041" data-original-width="734" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx0v3fl52EnU6OAsDpmLOYv2vIj1PP4aN_0QaTg7BV7iAjlgFTiJwiuWPUsLsaDYJ6CIqxzAGR5oznDheDawqz-ifHSLk3PS-rkNLH7tHfvn-dELe46zQ_7VA9ky_W8vr45_-cXX6WiN7LhasXJMUWdFHqrnSIcWAmMTBsN-0YDxSvExnHuDtyq2mBYg/w283-h400/Hardy_Ka%CC%81lma%CC%81n.jpg" width="283" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hardy Kálmán (1892 - 1980) az első világháború alatt tengeralattjárókon szolgált.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Olyan most, mint a gyerek, aki estében megütötte magát, de csak jóval később sír fel, ha valaki figyelmezteti a fájdalmára. Eddig feszült idegekkel, fegyelmezetten teljesítette kötelességét. De most, ezek az óvatos kommandók és rendszabályok, a halálosan komoly arcok, teljes valóságában jelenítik meg előtte a veszélyt. Sebaj, a remélt diadal mindent megért. Vajjon mi lesz az ára? Bár kissé szégyelte magát, mégis érezte, milyen vad erővel ragaszkodik fiatal életéhez. A tikkadt, forró levegő reszketett a szeme előtt. Szerette volna izmos vállával szétverni az acélfalakat. Azután ki ebből a vizes pokolból. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hanem azért csak állt, állt mozdulatlanul, mint a többi mind. És a nagy mozdulatlanságban lassanként csodálatos nyugalom szállta meg, valamilyen megfoghatatlan bizonyosság, hogy őt nem érheti baj, ő rá vigyáznak ... </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az idő mértéke elveszett. U. 105. ide-oda fordult, irányt változtatva, mint a nyúl, amelyet agár kerget. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És közben a nagy mélységben, a vizek súlya alatt, meglazultak a csapóajtók és tömítések gummikarikái. A búvárhajó belsejébe víz kezdett szivárogni, kövér cseppekbe gyűlt a fehérre festett vasfalon s egyszerre megeredt, mint az eső. A kadét és őrségen lévő társai, gummikabátjuk kámzsáját a fejükre vetették. A leszaladó víz pedig mind magasabbra emelkedett a hajó fenekén. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha néha elült az üldözők zaja, kissé feljebb merészkedtek, kiszivattyúzták a becsurgott vizet. Azután vissza a mélységbe, egyre mélyebbre . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kis kadét nehezen lélegzett, a levegőtlen melegben valami befelé nyomta a dobhártyáját, fejében pattanásig feszültek az erek. A vaskoporsó a tengerfenéket súrolta. Mennyi ideig tartott? Egyszerre belecsapott az időbe a parancsnok hangja. Megint lihegve zakatoltak a gépek. Most már felfelé szállt a búvárhajó. Az üldözők elvesztették prédájukat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">... Közel ötheti út után zeneszóval várták a hadikikötőben az argonautákat. Az aranygyapjú : egy hadihajó, két szenes gőzös, egy nagy vitorlás, a tenger fenekén. A kadét levelet olvasott: «Kedves, jó, kicsi fiam! Hiába titkolózol, az anyád szíve mindent megérez, tud, sőt lát is! Jól megjegyeztem a napot. Június tizenegyedikén délben azt hittem, tovább nem bírom, megreped a szívem. Átmentem a templomba a Boldogasszony oltárához. Jóformán önkívületben térdepeltem ott. Nem tudom hogyan történt, hirtelen egy szelíd, halavány arcú férfi fogta a kezemet. És én felkiáltottam : A fiam, nem engedem a fiamat, Uram, mentsd meg őt! . . . — Megmentette őt a Te hited! — szólt ő csendes mosollyal—jer, kövess!—Lebegve szálltunk az űrben, messze, messze a tengerig. És ekkor megismétlődött a bibliai csoda. Az Úr Fia biztosan járt a vizen és megszűnt az én szívemnek háborgása. A szabad kezemmel erősen fogtam a Te kezedet, kicsi fiam. Megmenekültél! Késő este tértem eszméletre ott az oltár előtt. A sekrestyésünk nem mert háborgatni. Nem először látott így, amióta elmentetek . . . Egészen sötét volt, mire hazaértem. Apa várt. Megjött. Mikor érkezel? Irj ! . . .» </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kis kadét szabadságot kapott. Mehet, mihelyt megírta a hivatalos jelentést. Nekiült, mint az iskolásfiú a feladványnak és szörnyen igyekezett: hajózás, útvonalak, legénység, élelmezés, térképek . . . már a technikai résznél tartott... «A hajótest és felszerelése nagyszerűen megfelelt várakozásunknak. A víz alatt csaknem mindig ötven, hatvan méter mélységben megtett közel százhúsz tengeri mérföldet és az összesen ezerháromszáz mérföldes utat jól állta. A próbatorpedók a legsikerültebb alkotásnak bizonyultak a tengeralattjárókon való alkalmazásra . . .» </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A hajógyár egyik mérnöke ment el mellette. Brutális örömmel köszöntötte a kadét háta mögött álló parancsnokot. Mint aki büszke a munkájára és biztos a dolgában, úgy kérdezősködött a technikai részletekről. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Igen, igen — mormogta a parancsnok — ma már csak egy csoda van a világon: a modern technika! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">— Az ám — mondotta a mérnök fölényesen — és ennek a csodának köszönik az életüket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kis kadét abbahagyta az írást, ő más csodára gondolt. . . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">«Az Úr Fia biztosan jár a vizen». . . </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Captain. </i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;">(Forrás: Napkelet folyóirat. 1927. évi 8. szám. 712-716. oldal.)</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-52658957412662992512023-04-11T12:13:00.006+02:002023-04-22T23:10:09.056+02:00"Navigare necesse est..." konferencia – 2023. április 27.<div style="text-align: center;">Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és az Első világháború napról napra portál meghívja Önt a </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>"Navigare necesse est..."</b> </div><div style="text-align: center;">című hajózástörténeti konferenciára. </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">A részletes program az alábbi linkre kattintva olvasható: </div><div style="text-align: center;"><a href="https://www.elsovilaghaboru.net/p/navigare-necesse-est-konferencia.html">https://www.elsovilaghaboru.net/p/navigare-necesse-est-konferencia.html</a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP3DlAFxbF7zz3ylzka-puvfuEZFz_wbU1477TyHpXtWEfDKSdptPNinjsn1nAVAyt3_-E-YIo1QtuQhl01EaMTL3b-2WOCA5QNvKoc5KsTbcPv59L7lW5CIr3TsiWYxl-60Lwmzkx01nGuH_atbpvhF-O8wMTHD4mHhjcXlhGRushz_ld55H4OeR_Aw/s3508/plakat.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3508" data-original-width="2480" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP3DlAFxbF7zz3ylzka-puvfuEZFz_wbU1477TyHpXtWEfDKSdptPNinjsn1nAVAyt3_-E-YIo1QtuQhl01EaMTL3b-2WOCA5QNvKoc5KsTbcPv59L7lW5CIr3TsiWYxl-60Lwmzkx01nGuH_atbpvhF-O8wMTHD4mHhjcXlhGRushz_ld55H4OeR_Aw/w452-h640/plakat.jpeg" width="452" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A konferencia támogatója a </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Revelator Logisztikai, Informatikai és Vezetői Tanácsadó Kft.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.revelator.hu/hu/" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><img border="0" data-original-height="210" data-original-width="401" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizxRA7CGKRL4N89PGG3_AZAygkiqZhxoopgS7-lrAodkhvNtfAWREND6LLVyVW5lZsw-_lMapjIa2loWXUQT3QFwbypGi8YiWpVCXMfrTyICggs0xOmzaggPg2msmDIjAunZ9DpJRdvPvfOYc7Hfj3kBPAE9TBX4sUD57Ouh3u1Ia5RgYNGaCRnoM3ug/s320/Revelator_Logo.tif" width="320" /></a></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-54552678289988498712023-03-20T16:13:00.003+01:002023-03-20T16:13:35.164+01:00A ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület meghívója Marcel Halper Sigetski gyalogsági ezredes emléktáblájának avatására<div style="text-align: center;">A ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület tisztelettel meghívja önt</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>MARCEL HALPER SIGETSKI</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">HORVÁT GYALOGSÁGI EZREDES, A CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI 48. GYALOGEZRED 1914-1918 KÖZÖTTI PARANCSNOKÁNAK AZ EMLÉKÜNNEPE ALKALMÁBÓL TARTANDÓ MEGEMLÉKEZÉSRE.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Időpont: </div><div style="text-align: center;"><b>2023. április 15. (szombat) 13:30 óra</b></div><div style="text-align: center;">Helyszín: </div><div style="text-align: center;"><b>49224 ŠKARIĆEVO 88/D, ŠKARIĆEVO, KRAPINA</b></div><div><br /></div><div>Program</div><div>13:30 Vendégek fogadása;</div><div>13:45 Találkozás a Halper család birtokán vagy a sírkápolna előtt;</div><div>14:00 A megjelenteket köszönti Szekér Imre Tibor az egyesület elnöke és Davor Halper, a család részéről;</div><div>14:05 Horvát és magyar himnusz;</div><div>14:10 Áldás;</div><div>14:20 Megemlékező beszédet mond:</div><div>Honvédelmi Minisztérium képviselője; vitéz gróf tolnai Festetics Márió, a Vitézi Rend Tengermellék és Horvátország területi törzskapitány;</div><div>14:50 Emléktábla avatás;</div><div>15:00 Katonai tiszteletadás mellett koszorúk elhelyezése és mécses gyújtás a sírhelynél a kápolnában;</div><div>15:25 Csendes, egy perces megemlékezés az első világháború áldozatainak emlékére;</div><div><br /></div><div>A rendezvény állófogadással zárul! (Rendezvénysátor)</div><div><div>A programváltozás jogát fenntartjuk!</div><div><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPdI-A0V6XIs_3IYJnT5ecfP_Mwo8or_RzovESWEcMKSZBzVXeBdh68tQfe8jkuyE0e1aKPvkvCefXEu-LY7LjnoaraSjHRnHnrPCHezhAynSD0jK9EvuQd3aWxcylNvmsmd78fjnKQ3hwQi63sY2HeqMhooXduIPM91hxBET21kWG02CqFr7ZfsTdvQ/s1364/322472046_1389327548375409_5920919925745584132_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="767" data-original-width="1364" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPdI-A0V6XIs_3IYJnT5ecfP_Mwo8or_RzovESWEcMKSZBzVXeBdh68tQfe8jkuyE0e1aKPvkvCefXEu-LY7LjnoaraSjHRnHnrPCHezhAynSD0jK9EvuQd3aWxcylNvmsmd78fjnKQ3hwQi63sY2HeqMhooXduIPM91hxBET21kWG02CqFr7ZfsTdvQ/w400-h225/322472046_1389327548375409_5920919925745584132_n.jpeg" width="400" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: center;">Részvételi szándékát az alábbi elérhetőségek valamelyikén</div><div style="text-align: center;">szíveskedjen jelezni 2023. április 6. 13:00 óráig</div><div style="text-align: center;">Telefon: +3670 331-6784; E-MAIL: szantoszit@gmail.com</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-87597478939305362262023-02-28T22:15:00.002+01:002023-04-25T12:11:28.399+02:00Trianon 103 – A nemzeti összetartozás napja<div style="text-align: justify;">Az <b>Őrzöm a lángot</b> mozgalom <b>összmagyar versíró pályázat</b>ot hirdet a határon innen- és túl élő, illetve alkotó magyar középiskolás diákok számára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i><b>A pályázat címe: Trianon 103 – A nemzeti összetartozás napja</b></i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pályázatra várunk minden olyan költeményt, amely nem szabadvers, legalább 3, de legfeljebb 10 versszakból áll, és megjeleníti a Trianoni békediktátum 103 éves nehéz örökségét, de/és/vagy kiemeli a Nemzeti Összetartozás jelentőségét, megtartó erejét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pályázat leadási határideje: <b>2023. május 20. (Meghosszabbítva!)</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pályázat eredményhirdetésének helye, ideje:</div><div style="text-align: justify;">2200 <b>Monor</b>, Strázsahegy, a <b>Tarbály pince</b> területén hagyományosan megvalósuló „<b>Összetartozásunk tüze</b>” alkalom, – 2023. június 4. vasárnap, 18 óra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A versíró pályázatra jelentkező diákok hozzájárulnak, hogy a pályázatra beküldött szerzeményüket a pályázat elbírálói, a helyezéstől függetlenül megzenésítsék, s azt a későbbiekben – megnevezve a versíró diákot – előadják.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A eredményt elérő versíró diákok emellett értékes könyv és tárgyjutalomban részesülnek az eredményhirdetéskor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pályázatra a nevezett műveket, feltüntetve a pályázó nevével, iskolájával, évfolyamával, a következő e-mail címre kérjük elküldeni: <b>trianon103.vers@gmail.com</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amennyiben eredményt ér el a pályázó, az értesítést a küldő e-mail címére kapja meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A versíró pályázat bírálóbizottságának tagjai:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Pataki Tamás</b>, Debüt-díjas író</div><div style="text-align: justify;"><b>Fábián Zoltán</b>, Ex-Libris díjas zenész, szövegíró</div><div style="text-align: justify;"><b>Thököly Vajk</b>, Verő László, ill. Wesselényi díjas szilágysági költő</div><div style="text-align: justify;"><b>Tóth Zoltán</b>, Ex-Libris díjas egyesületi vezető, Gránit oroszlán és Magyarság díjas felvidéki költő</div><div style="text-align: justify;">A bírálóbizottság elnöke: <b>Bán János</b>, szerzői nevén Bán Mór, Zsoldos Péter-, Herczeg Ferenc-, illetve Magyarország Babérkoszorúja díjas író</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Monor, 2023. február 20.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Köszönettel és tisztelettel:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szőnyi Attila</div><div style="text-align: justify;">művelődésszervező, az Összetartozásunk tüze monori alkalmának főszervezője</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBiasgexanSxhvqmvV6a7f7k6gesPmVddW99sEXeON019DAvt6xKQWaJ5QekwcuwOg3W0pKvTuLu9Y46bwNjlo1CpDMi4bUDbHTRM293Xb_e0xaNotOOaTxGA_Q8Bv1lYiwhRbBLPpm6i0cCeNi4Nteo4iCFAAKTGZlrLSgdWh9cdYL9IEXXpnfZTEng/s1784/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-27%20-%2020.58.17.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="864" data-original-width="1784" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBiasgexanSxhvqmvV6a7f7k6gesPmVddW99sEXeON019DAvt6xKQWaJ5QekwcuwOg3W0pKvTuLu9Y46bwNjlo1CpDMi4bUDbHTRM293Xb_e0xaNotOOaTxGA_Q8Bv1lYiwhRbBLPpm6i0cCeNi4Nteo4iCFAAKTGZlrLSgdWh9cdYL9IEXXpnfZTEng/w400-h194/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-27%20-%2020.58.17.png" width="400" /></a></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-78566754553503712542023-02-11T13:08:00.002+01:002023-02-11T13:13:11.461+01:00Bákó Megyei Táblabíróság: El kell távolítani a román betonkereszteket az úzvölgyi temetőből<div style="text-align: justify;">Alaptalannak ítélte a Bákó Megyei Táblabíróság pénteken az úzvölgyi katonatemető egyik perében benyújtott fellebbezést, és megerősítette a Csíkszentmártonnak kedvező alapfokú ítéletet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Bákó Megyei Táblabíróság másodfokú ítéletének kivonatát a romániai bíróságok portálján tették közzé pénteken. Eszerint a fellebbezés nem megalapozott, és az alapfokú ítélet lép jogerőre. A napra pontosan egy éve hozott alapfokú ítélet érvénytelenítette a temető román parcellájának az építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4aGYPciP414F3tcCNdpznB30mw43dUFdGyj2QNX9gvDtQwCAvASXWUKiLvZP_m4e3z_BH0twh67PIcwQWwT9f1jZekPHagpqWKrzf1cS8BDIqzULSSTfLDiy1sPbiRKle93IGfPgno1gmnl7H0at1_oW4HuzgV6yr3PCXM-2_cj89ULcRdUM8sVaNtw/s960/uzvolgye194302.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4aGYPciP414F3tcCNdpznB30mw43dUFdGyj2QNX9gvDtQwCAvASXWUKiLvZP_m4e3z_BH0twh67PIcwQWwT9f1jZekPHagpqWKrzf1cS8BDIqzULSSTfLDiy1sPbiRKle93IGfPgno1gmnl7H0at1_oW4HuzgV6yr3PCXM-2_cj89ULcRdUM8sVaNtw/w400-h266/uzvolgye194302.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Illegálisan felállított betonkeresztek.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az alapfokon eljáró Bákó Megyei Törvényszék a 2022. február 10-én hozott ítéletében kimondta: "érvényteleníti a 2018.12.17/69-es építési engedélyt, amelyet Darmanesti polgármestere állított ki a nemzetközi temető emlékművének és a román hősök ötven keresztjének a felállítására, és elrendeli az engedély alapján elvégzett munkálatok megszüntetését". A vesztes felet 350 lej perköltség kifizetésére is kötelezte. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"A mai nap jogerős döntés született abban az úzvölgyi perben, melynek tárgyát a keresztek elbontása képezi. Vagyis ennek a döntésnek értelmében a kereszteket el kell bontani" - reagált pénteken a jogerős ítéletre közösségi oldalán a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat. A szervezet korábban Csíkszentmárton község oldalán próbált belépni a perbe, de a bírák a székelyföldi felek közül csak Csíkszentmárton község érdekeltségét ismerték el. Hargita megye számára azonban jóváhagyták, hogy Csíkszentmárton segítőjeként vegyen részt az eljárásban. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"Ma győzött az igazság! Az ítélet végérvényes és visszavonhatatlan: az úzvölgyi katonatemetőben le kell bontani a betonkereszteket" - írta Facebook-oldalán Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is a pénteki döntésre utalva. Mint fogalmazott, a székelyföldiek a törvény erejével folytatták a harcot az igazukért, csendben tették a dolgukat. A végleges döntést több székelyföldi elöljáró is üdvözölte. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere korábban az MTI-nek azt nyilatkozta: mindig tudták, hogy igazuk van, és bíztak abban, hogy az igazukat a bíróságon is megtalálják. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Darmanesti önkormányzata 2019 márciusában saját közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő, elnéptelenedett Úzvölgye település sírkertjében. Korábban a temetőt a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozta, és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartotta számon. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2019. június 6-án több ezer román "megemlékező" erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miközben a székelyek élőlánccal próbálták ezt megakadályozni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta, hogy nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akinek a névsorolvasása is részét képezte a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremóniának. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(MTI nyomán)</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-56492560805091551462023-02-08T16:56:00.001+01:002023-02-08T16:56:41.910+01:00 vitéz Déry Ernő: Tengeralattjárók<div style="text-align: justify;">A folyó háború ismét a tengeralattjárókra terelte a világ figyelmét. Köztudomású, hogy e félelmetes harci eszköz a lefolyt világháborút csaknem a központi hatalmak javára döntötte el. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem lesz tehát érdektelen, ha mint a világháborúban tengeralattjárón szolgálatot teljesített tiszt ezzel az ismét időszerűvé vált tárggyal foglalkozom, annál is inkább, mert a tengeralattjárókról alkotott fogalmak a köztudatban általában elég homályosak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró — búvárhajónak is szokták nevezni — szivar alakú, elől-hátul fallal elzárt, nyomásálló hajótest, melyet részben tartályok — az úgynevezett külső tankok — vesznek körül. A nyomásálló hajótest felső részén, kb. a középen, van a torony. A toronyból vezetik a tengeralattjárót úgy a víz feletti, mint a víz alatti menetkor. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx1qYNbjzAfwFPHxXRXEX8rNOZ5BFRv-Pw6gYn7-S899iiPBpHdWA-eIw9tGzKbcKPA2SeVXY6VAyf5-7iKTxv_u7JqV6OVV_H2End-_2f_dVFqXFz2_AvBtl85gQsQVnV0_QaiKJdn0s9doFD1NqtiQQAYPd1MpJuuP_MCOR3o_fX3aPlnARAIJxjQw/s1024/dsc_00261.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="652" data-original-width="1024" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx1qYNbjzAfwFPHxXRXEX8rNOZ5BFRv-Pw6gYn7-S899iiPBpHdWA-eIw9tGzKbcKPA2SeVXY6VAyf5-7iKTxv_u7JqV6OVV_H2End-_2f_dVFqXFz2_AvBtl85gQsQVnV0_QaiKJdn0s9doFD1NqtiQQAYPd1MpJuuP_MCOR3o_fX3aPlnARAIJxjQw/w400-h255/dsc_00261.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Német és osztrák-magyar tengeralattjárók a Cattaroi-öbölben. A háttérben az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A hajótest általában 7 — 10 atm külső nyomást bír el, ami 70—100 méter vízmélységnek felel meg. A hatalmas nyomás ellensúlyozására kb. 20 mm-es acéllemezek burkolják a hajótestet. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vízalatti mozgásban előnyös a szivaralak, a vízfeletti menetben azonban már kedvezőbb a nyomásálló test felső részének hajóalakhoz hasonló lemezes kidolgozása. Ez kettős célt szolgál különben is, mert egyrészt növeli a hajó stabilitását, másrészt megkönnyíti a naszádon való tartózkodást erős hullámzás alkalmával. (1—3. kép). </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsvCxJghcV-S0_G9v_5MEYwmO4wf6nIftoeBV0NFCfRJ0P9CsFO9a1RZVqLgVjygwNGRIei4sBkX6bL9-Jg1ELRa9ZAKQpYP_hRYOjUcS8RMJp3X775dIPXzZLh7L8rUX5FDQGaD1IpAKLm_OH0pQQwDXTbhvTbWa-cb4j-VAD8BmVlnY5wRd_4IdqnQ/s1062/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.56.04.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="942" data-original-width="1062" height="355" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsvCxJghcV-S0_G9v_5MEYwmO4wf6nIftoeBV0NFCfRJ0P9CsFO9a1RZVqLgVjygwNGRIei4sBkX6bL9-Jg1ELRa9ZAKQpYP_hRYOjUcS8RMJp3X775dIPXzZLh7L8rUX5FDQGaD1IpAKLm_OH0pQQwDXTbhvTbWa-cb4j-VAD8BmVlnY5wRd_4IdqnQ/w400-h355/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.56.04.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">1. kép. Tengeralattjáró fedélzete. Az ágyú elöl látható.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A hajótest elülső és hátsó részébe az úgynevezett egyengető tankokat („trimm tankok") építik be. Az egyengető tartályok megfelelő mértékig való teleszivattyúzása által a naszádot vízszintesre, orr- vagy farnehéz helyzetre állíthatják be. Ezeken kívül még a következő tartályokra van szükség : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1. Több merülést elősegítő tartály (külső és belső merülő tankok). </div><div style="text-align: justify;">2. Kisebb súlykülönbözetek kiegyenlítésére szolgáló „szabályozó tartályok". </div><div style="text-align: justify;">3. Üzemi tartályok (pl. a torpedó-kiegyenlítő tartály). </div><div style="text-align: justify;">4. Üzemanyag tartályok. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTB6hzOlJAlVFlCG4eH2E__ZZisqEb2ve9S9nwE--9ECMiRhH5LlUCPX6xmBH3i699v_C9HQNpvKqTKZ1L1ODtuUzVfpLxaCiSH_9vck1Bc3bfWClXvlvHEoZ0mHZbc8xKnvs8yMVZUJQWMpnasEow7kM4Z3PRIuqwjAlpCotETsLPmzh-G__Tkr9hyQ/s1132/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.57.46.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="810" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTB6hzOlJAlVFlCG4eH2E__ZZisqEb2ve9S9nwE--9ECMiRhH5LlUCPX6xmBH3i699v_C9HQNpvKqTKZ1L1ODtuUzVfpLxaCiSH_9vck1Bc3bfWClXvlvHEoZ0mHZbc8xKnvs8yMVZUJQWMpnasEow7kM4Z3PRIuqwjAlpCotETsLPmzh-G__Tkr9hyQ/w286-h400/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.57.46.png" width="286" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2. kép. A fedélzet hátsó része az aknaelhárítókkal.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Minden merülő tartály legmélyebb pontján hatalmas fenékszelep szolgál a víz beeresztésére, a legmagasabb ponton pedig kisebb szelep a levegő kieresztésére. Fent ezenkívül még csőcsonkok találhatók, ezeken keresztül sűrített levegőt vezetnek be a tartályban lévő vízmennyiség kifúvatására. Ugyanitt nagyobb csonkok is vannak beszerelve, melyeken keresztül szivattyúval távolíthatjuk el a tartály vizét. Ez az eljárás természetesen lassúbb, mintha azt levegővel nyomtuk volna ki. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtAXFQcUkiae_KlxQWE0CWfPzpBTYETNQ4Mq1FAY2cMrpJOlxRrRqgmHkOmkdo9O3N6mTYnL9xk6XXrFzaKJ6a8iOhH80qZLBxUPGfD9vZvYusc7vX5WFWNFVD0rVTq-Fslq8jjizlhsqyq5v7Y7i4xcBZl7BnJmjY2E5APqTfDFCAOY0T1xeXf09pqA/s1140/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.00.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1140" data-original-width="820" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtAXFQcUkiae_KlxQWE0CWfPzpBTYETNQ4Mq1FAY2cMrpJOlxRrRqgmHkOmkdo9O3N6mTYnL9xk6XXrFzaKJ6a8iOhH80qZLBxUPGfD9vZvYusc7vX5WFWNFVD0rVTq-Fslq8jjizlhsqyq5v7Y7i4xcBZl7BnJmjY2E5APqTfDFCAOY0T1xeXf09pqA/w288-h400/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.00.png" width="288" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">3. kép. Tengeralattjáró tornya. (Középen Déry Ernő.)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az üzemi tartályok, mint pl. a torpedó kiegyenlítő tartályok, összeköttetésben állanak a torpedóvető csövekkel, az üzemanyag tartályok pedig a géppel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A naszád kormányberendezése a vízszintes és a függőleges kormányelemből áll. Az elől és hátul lévő vízszintes kormányok a mélységben való kormányzáshoz szükségesek, a függőleges kormánnyal pedig a vízszintes síkban történő irányváltoztatásokat hajtják végre. Mindkét kormányt az úgynevezett központból elektromos kormánygépek hozzák működésbe. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A világháború alatt és a háborút követő időben a tengeralattjárók építése és alkalmazási módja rendkívüli arányban fejlődött. A mai korszerű tengeralattjáró naszádokat kizárólag nyersolaj motor hajtja. A víz felszínén 16—23 tengeri mérföld, azaz 36—45 km óránkénti sebességet érnek el. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A víz alá merülve elektromotorok segítségével óránként 6—10 tengeri mérfölddel, azaz kb. óránként 11 — 18 km-rel haladhatnak. Az elektromotorok az áramot hatalmas akkumulátorokból nyerik, melyek a hajó belsejében a padlózat alatt kapnak elhelyezést. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gépek, illetve tengelyek kapcsolása sorrendben a következő : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Dieselmotorok : 1. számú tengelykapcsoló ; elektromotorok ; 2. számú tengelykapcsoló ; csavartengely és a tömszelence mögött a csavar. Vízfeletti menetben az elektromotorok a tengellyel forognak ugyan, de üresen járnak. Megfelelő kapcsolással (2. számú kapcsoló) a csavar lekapcsolható. Ez esetben az elektromotorok mint dinamók szerepelnek. Ilyenkor az akkumulátorokat töltésre kapcsoljuk. Vízalatti menethez a Diesel motorokat az 1. számú tengelykapcsolóval iktatjuk ki. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gépek teljesítménye a jármű sebességétől, illetve vízkiszorításától függ (250-1000 lóerő). </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A világháborús tengeralattjárók vízkiszorítása 120 és 2500 tonna között mozgott (4. kép). Legnagyobb részük 300, 600 vagy 800 tonnás nagyságú volt. Általában a mai naszádok sem nagyobbak ezeknél. Megjegyzem, hogy nagyobbakat építeni nem is volna célszerű, mert vízalatti kezelésük és kormányzásuk igen körülményes, főleg sekélyvizű tengereken. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Korszerű legnagyobb tengeralattjáró típus főbb méretei a következők: </div><div style="text-align: justify;">Hosszúsága: 110 méter. </div><div style="text-align: justify;">Szélessége: 97 méter.</div><div style="text-align: justify;">Átmérője : 72 méter.</div><div style="text-align: justify;">Vízalatti vízkiszorítása: 4300 tonna. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fegyverzete: 2 darab 23 cm-es löveg, 2 darab 37 mm-es légvédelmi gépágyú, 4 géppuska, 14 torpedóvető cső és 6 torpedóvető keret.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az 1200 tonnánál nagyobb egységeket tengeralatti cirkálóknak szokták nevezni s ezeket rendszerint a kereskedelmi hajók elleni vállalkozásokra vetik be, mert hosszabb időn át képesek üzem- és más anyagok pótlása nélkül a nyílt tengeren is tengeralattjáró harcot folytatni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjárók főfegyvere a torpedó, amely mint vízben haladó robbanó lövedék, a leghatásosabb támadó eszközt is jelenti. A torpedó vetésére elől rendszerint 4—9, hátul pedig 2 vetőcső szolgál. Olykor a torpedók a hajótesten kívül forgatható keretekben foglalnak helyet. Ezeket a kereteket a torpedó vetésekor a hajó hossztengelyéhez képest rendszerint 90°-ra állítják. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Q_3ADbNyPLJyrjoNXGid-8Wguhajn79tgIsvu43VSB-JHsstoZ1rJe5c22XMxBmFCpPmo5rPVFFTji01csWj6c_dig-DaYaPa0pbeB2gy_VM6Xp2gLGrPwoJ0GI_cOZwAXVgtj6Az48M8NMh3Sh1Fu1Ur80Y_2yb78KYAdPW24aBkuHt2GivhJA8Zg/s1554/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.20.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1146" data-original-width="1554" height="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Q_3ADbNyPLJyrjoNXGid-8Wguhajn79tgIsvu43VSB-JHsstoZ1rJe5c22XMxBmFCpPmo5rPVFFTji01csWj6c_dig-DaYaPa0pbeB2gy_VM6Xp2gLGrPwoJ0GI_cOZwAXVgtj6Az48M8NMh3Sh1Fu1Ur80Y_2yb78KYAdPW24aBkuHt2GivhJA8Zg/w400-h295/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.20.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">4. kép. Körülbelül 80 tonnás, vasúton szállítható tengeralattjáró.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A 45—60 cm átmérőjű és 5—6 m hosszú torpedókat a vetőcsövekben vetésre kész állapotban helyezik el. A tartalék torpedókat a vetőhelyiség két oldalán és a padlózaton tárolják. Egy-egy naszádnak összesen 12—36 torpedója van. A torpedót sűrített levegő taszítja ki. A kivetés után már saját erővel mozognak a megirányzott cél felé (5. kép). </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vetőcsöveket elől és hátul különböző biztosítékokkal ellátott sapka zárja le. Rendes viszonyok között a csövekben fekvő torpedót levegő veszi körül. Közvetlenül a lövés előtt azonban a torpedó-kiegyenlítő tartályokból vizet szivattyúzunk, vagy nyomunk levegő segítségével a csövekbe. Amikor a cső teljesen megtelt vízzel, ezt kis jelzőcsapok mutatják. Most a külső sapkát nyitjuk ki. A torpedó és a víz fajsúlya csaknem egyenlő lévén, a kilövés súly változást nem okoz. Lövés után először a külső sapkát zárjuk be, azután a csőben lévő vizet az alatta lévő torpedókiegyenlítő tartályba eresztjük. Csak ezen művelet után nyithatjuk ki a belső sapkát, hogy újabb torpedót tolhassunk be. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitb6gGtLKADsECnpXU7zpyn_JMIn6LaH7daCh7EVWF5A84ULek_t0GdzwEyWBgTu8pcCKHNdua257rKeVIL2VKyk2hmkr1VioPWzXtCZqWoUCWx8RPpa93pDKxNSAm0gKV0BN4EkaYhzRnQGDKLSQnOqnrJ05p8BgivUdxTMXxOx_92DtQgA-WAmq1xw/s1304/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.42.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1282" data-original-width="1304" height="394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitb6gGtLKADsECnpXU7zpyn_JMIn6LaH7daCh7EVWF5A84ULek_t0GdzwEyWBgTu8pcCKHNdua257rKeVIL2VKyk2hmkr1VioPWzXtCZqWoUCWx8RPpa93pDKxNSAm0gKV0BN4EkaYhzRnQGDKLSQnOqnrJ05p8BgivUdxTMXxOx_92DtQgA-WAmq1xw/w400-h394/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.42.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">5. kép. Tengeralattjáró belseje az elülső torpedóvető csövekkel.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az irányzás a periszkóp segítségével történik. Az előretartási szöget a naszád tengelyének irányváltoztatásával állítjuk be, mert maguk a vetőcsövek nem forgathatók. Némely tengeralattjáró főfegyvere nem torpedó, hanem akna. Ezek feladata a háborúban nagyforgalmú kikötők bejáratainak elzárása aknazárakkal vagy aknamezőkkel (6. kép).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fent említett fegyvereken kívül 7,5 — 15 centiméteres löveggel, valamint légvédelmi tűzeszközökkel is fel vannak szerelve a tengeralattjáró naszádok. Némelyek kis repülőgépet is szállítanak magukkal. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt gondolná az ember, hogy a naszáddal együtt víz alá merülő ágyúcső elrozsdásodik, pedig jól bezsírozott ágyúcsőnek a víz egyáltalán nem árt. Kétesztendei behajózásom alatt sohasem észleltem az ágyúkon rozsdaképződést. A lőszert részint vízmentesen zárt tartályokban a fedélzet alatt, részint a hajó belsejében tartják. A tengeralattjárót éppen úgy vezetik, irányítják, mint bármely más hajót. A menetirányt a pörgettyű-iránytű mutatja. A helymeghatározást földi vagy csillagászati módon végzik. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwi8ktp8HgP3CIXS3OgsL67FFkyW_D2ZY415g0ZfB8qbsBlo1Ng0s0ItoKGw1nj1bBlabfORN9SXJVxUmIYLkasramhQ7HKtTsYVvub-_BGp4gpPMgx787bMCnPgEJwIBOhZd8NeihTLyR6IcfUPQKmTrN-rAE6FjVsno6gP8Qx1_dJszDgfWM6GX_vA/s1244/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.58.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="892" data-original-width="1244" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwi8ktp8HgP3CIXS3OgsL67FFkyW_D2ZY415g0ZfB8qbsBlo1Ng0s0ItoKGw1nj1bBlabfORN9SXJVxUmIYLkasramhQ7HKtTsYVvub-_BGp4gpPMgx787bMCnPgEJwIBOhZd8NeihTLyR6IcfUPQKmTrN-rAE6FjVsno6gP8Qx1_dJszDgfWM6GX_vA/w400-h286/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-02-08%20-%2015.58.58.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">6. kép. Aknák rakására berendezett tengeralattjáró.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A pörgettyűiránytűn kívül még mágneses iránytű is szükséges. De a föld mágneses mezejének ereje a vassal körülvett hajótesten belül megsemmisül, a mágneses iránytűt a hajón kívül kell elhelyezni és a rózsaképet tükör segítségével a hajó belsejébe vetítik. A mágneses iránytű már csak azért is szükséges, mert a pörgettyűiránytű nagy fordulatszámmal járó motorjai különleges zajt okoznak, ami az ellenséget könnyen a tengeralattjáró nyomára vezetné. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mint már előbb említettem, a hajót a toronyból, illetve a központból vezetik. Itt találjuk a kormánykerekeken kívül a különböző merülő és szabályozó tartályok kezeléséhez szükséges berendezéseket is. Ugyanitt helyezik el valamennyi merülő tank légtelenítő szelepének kezeléséhez szükséges kézi kerekeket, vagy csapokat, valamennyi tartály kifúvásához szükséges sűrített levegő szelepállomását, továbbá a torpedó vízalatti elsütéséhez szükséges kapcsolókat és a vízalatti támadás végrehajtását elősegítő periszkópokat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Maga a periszkóp kb. 7 méter hosszú és 15 cm átmérőjű acélcső. Ebben különböző optikai berendezések foglalnak helyet. Felső része kb. 1 méteres hosszban 5—6 cm átmérőre szűkül össze. Jó kormányzás esetén a vízből kiálló része mindössze 20 —30 cm, így nehezen fedezhető fel. A periszkóp vízszintes síkban teljes 360°-kal forgatható körül s repülőgépek követésére is alkalmas. Hosszú tömszelencén keresztül motorok segítségével kitolható, nyugalmi helyzetben aknába süllyed. A parancsnoki ülés vele együtt mozog, így a parancsnoknak a szemlencsétől nem kell elmozdulnia. Kb. 12 méteres merüléskor a periszkóp tárgylencséje is víz alá kerül, a látás megszűnik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A felsorolt berendezéseken kívül a tengeralattjáró el van látva rádióval, lehallgató készülékkel, légsűrítőkkel, villanykonyhával, mélységmérő eszközökkel, különböző feszmérőkkel, valamint sűrített levegővel működő WC-vel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A naszád rádióantennája egyúttal mint aknaelhárító is működik. A hajóból kiálló tárgyak, ágyúcsövek az ellenséges aknák horgonykötelékébe akadhatnának be. Ezek a hajótesthez ütődve felrobbannának. Ezen veszély elhárítására a vastag sodronykötélből álló antennát a hajó orrától a parancsnoki toronyig és onnan a hajó faráig vezetik úgy, hogy az akna horgonykötele ennek mentén lecsúszhassék. Természetesen ez a berendezés sem nyújt tökéletes biztonságot aknák ellen, s így nem igen kellemes akna és sodronykötelek súrlódását hallani a tengeralattjáró belsejében. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még veszedelmesebb ellenszere a tengeralattjáróknak a vízibomba, valamint az úszókra erősített s gőzösök által vontatott erős sodronyháló. Ilyen hálókkal zárták le annak idején pl. az Otrantói szorost is. Számos tengeralattjárónk a hálókba akadt és elpusztult. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vízibomba kb. 200 kg súlyú robbanóanyagot tartalmazó hordóalakú edény. A hajó faráról kis ívben lövik ki. Gyújtóberendezése víznyomástól működő hidrosztatikus lemezzel van összekötve. Ennek segítségével a bombákat tetszés szerinti vízmélységben robbanthatjuk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mivel a felfedezett tengeralattjárót bizonyos mélységen túl repülőgéppel sem lehet követni, ilyenkor azután lehallgató készülékekkel igyekszik az ellenség a naszádok helyét megállapítani. A keresést 3 torpedónaszád vagy más kisebb egység hajtja végre, víz alatt vontatott mikrofonokkal. A mikrofonok a tengeralattjáró okozta zaj irányát megállapítják (hajócsavar, szivattyúk, pörgettyűiránytű, stb.) A három bemért irány metszőpontjában keresendő a tengeralattjáró. A keresésben, illetve üldözésben résztvevő, illetve oda beosztott negyedik egység az ilyetén módon megjelölt helyen vízibombákat dob le és a tengeralattjárót mindinkább nagyobb és nagyobb mélységbe kényszeríti. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Maga a tengeralattjáró is rendelkezik hasonló akusztikai berendezések felett, melyek segítségével az üldözők irányát meg tudja állapítani. Adott esetben legelőször is a gépek lármáját kell megszüntetni. Minden gépet leállítunk, természetesen a főgép kivételével — mert hiszen víz alatt lebegni nem lehet. A főgép is csak egész lassú tempóban járván, kisebb zajt okoz, így különösen erősebb hullámzáskor a keresés kevésbbé lesz eredményes. Az ellenséges egységek persze ha nyomra bukkantak, szívósan kitartva, szorgalmasan keresik a sejtett tengeralattjárót, s bizony az ellenrendszabályok, illetve óvintézkedések megtétele dacára hosszú időn keresztül nem tágítanak. Emlékszem, hogy akárhány esetben több mint 12 óra hosszat is üldöztek, illetve kerestek így ellenséges egységek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Korszerű tengeralattjárón ózon- és hűtőkészülékek tisztítják, illetve temperálják a levegőt. Ne felejtsük el, hogy pl. nyáron akkumulátorok töltésekor 60—70° fölé is emelkedhet a hőmérséklet. Megfelelő kálikészítményekkel átfúvás útján a széndioxidot el lehet távolítani. Régebbi egységek annak idején sűrített oxigént használtak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kikötőt elhagyó tengeralattjáró egyik első és legfontosabb teendője az úgynevezett „bekormányzás", ami nem más, mint kiegyensúlyozási művelet. E célból a járművet víz alá merülve kis sebesség mellett vízszintesen állított kormányokkal állandó mélységben, pl. 10 méteren kell tartani. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a hajónak állandó sebessége, kis felhajtó ereje és kb. 3—4°-nyi orrnyomatéka van. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kívánt egyensúly elérése végett szükséges először, hogy a szabályozó tartályok segítségével a súlykülönbséget kiegyenlítsük mindaddig, míg a hajó nagyjában egyforma mélységet tart. Most az egyengető tankokkal kell a szükséges orrnyomatékot megadni. Ugyanakkor a szabályozó tartályokból vizet szivattyúznak és ily módon érhető el a megkívánt egyensúlyhelyzet. Ezt a műveletet gyakorlott személyzet néhány perc alatt végrehajtja. A mélységváltoztatásokat a mélységkormányok segítségével végzik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha a naszád huzamosabb ideig tartózkodott nagyobb mélységben, a hajótest a reánehezedő nyomás következtében rugalmas alakváltozást kap. Átmérője csökken és ennek folytán a vízkiszorítása is kisebb lesz, felhajtó erejéből pedig veszít. A veszteség kiegyenlítésére a szabályozó tartályból vizet szivattyúznak. Felmerülés után az említett alakváltozás idővel eltűnik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nyersolaj motorok kipuffogócsövét megfelelő tolattyú zárja el, mégpedig úgy, hogy a víz alatti menetben a víz nem hatolhat be a hengerekbe. Az elől és hátul lévő búvónyílások rendszerint zárva vannak, a legénység a toronynyíláson keresztül közlekedik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Alámerüléskor elsősorban a nyersolaj motorokat kell megállítani, és a kipuffogócső külső tolattyúját lezárni. Ezzel egyidőben a kívül tartózkodó legénység a torony búvónyílásán keresztül a hajó belsejébe száll. Az utolsónak maradó ember a nyílásfedőt zárja le, majd a merülő tartályok légtelenítő szelepeit nyitják ki. A fenékszelepeket háborús időben állandóan nyitva tartják. A víz a fenékszelepeken keresztül betódulva, a naszád süllyedését okozza. A kormányok és a bekapcsolt elektromotorok segítségével a hajó orra lassan lefelé merül mindaddig, amíg a kívánt mélységet el nem érte. Megjegyzem, hogy mi a háború alatt gyakorlott személyzettel — midőn 3 fő a tornyon kívül tartózkodott— teljes erővel haladó Diesel-motorokkal úgynevezett merülési riadó esetén 30 másodperc alatt 10 méteres mélységig merültünk alá. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró építési, illetve szerkesztési rendszere már magában bizonyos biztonságot nyújt. A hajó több helyiségre oszlik, ezeket vízhatlan, nyomásálló falak határolják el. Az ajtók vízmentesen zárulnak. Vízbetörés esetén csak az a helyiség kerül víz alá, melynél a betörés történt, a többi használható állapotban marad. A tengeralattjáró térfogatának kb. 1/5-ét a merülő tartályok teszik ki, így elsüllyedés esetén a naszád tartályainak kifúvása segítségével még felszínre juthat. Ha több helyiségbe hatolna víz, akkor már kétségessé válik ez a lehetőség. Amennyiben a gépek, illetve az akkumulátorok nem sérültek meg, géperő segítségével is fel lehet jutni. Ez azonban gyakran körülményes lehet, főleg akkor, ha a naszádot pl. elől érte vízbetörés. Ilyenkor a hajó orra amúgy is lefelé bukik, a géperő még mélyebbre szorítaná le. A személyzet menekülése 50—60 méter mélységből önmentő készülékkel történhet. Ilyen mentőkészülék az angol „Davis" valamint a német „Draeger" típusú. Mindkettőnek a lényege a sisak, erre megfelelő csatlakozással levegőpalackok vannak szerelve. A naszádnak rendszerint egy vagy több duplaajtós mentőkamrája van. Ilyen mentőkamrába lép be a sisakkal felszerelt ember, majd maga mögött becsukja az ajtót. Szájába veszi a mentőkészülék szájcsutoráját, orrnyílását csíptetővel fogja be. Most vizet enged a kamrába. Ha a kamra megtelt, kinyitja a külső ajtót és a nyíláson keresztül hagyja el a hajótestet. A külső ajtó önműködően csukódik be, vagy pedig a hajó belsejéből kezelt szerkezet által záródik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A sisak felhajtó ereje biztosítja a menekülő felszínre jutását. Az emberi szervezet azonban a hirtelen nyomáscsökkenést nem bírja el, mert ily esetben ú. n. caisson-betegség, erős száj-, tüdő-, fül-, szemvérzés lép fel. (Pl. a "Thetis" angol tengeralattjáró menekülő legénysége 50 méter mélységből, azaz 6 atm nyomásról került az 1 atm nyomású felszínre). A veszedelem elhárítása végett a felszínre jutott embert az úgynevezett dekompresszorba helyezik. Ott pl. 4 atm nyomás uralkodik, majd lassú átmenettel normálisra csökkentik a nyomást. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha a tengeralattjáró saját erejéből nem tudna felszínre jutni, helyét feleresztett bójával jelöli meg, mely telefonnal és füstjelző készülékkel van ellátva. Az így jelzett és megtalált tengeralattjáróhoz búvárok szállnak alá. A naszád testébe épített rövid csövekre légvezetékeket kapcsolnak. Ezeken keresztül levegőt nyomnak a hajótestbe. Ha a víz kiszorul, felszínre kerül a naszád. Amenynyiben ez a módszer nem vezetne eredményre, akkor sodronykötelekkel veszik körül az elmerült hajótestet s daruval próbálják kiemelni. Itt fontos szerepe jut a sodronykötelek illetve daruk teherbírásának. Az angol "Thetis" tengeralattjáró kiemelésére első ízben kirendelt daruk és sodronykötelek nem bírtak megbirkózni a kb. 500 tonnát kitevő súllyal. A kiemelés csak később sikerült sokkal erősebb sodronykötelek felhasználásával. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Felemlítem még azt a mentési kísérletet is, amidőn nagy átmérőjű, csőalakú, vízzel telt tartályokat erős sodronykötelekkel a hajótesthez erősítenek. A tartályokban lévő vizet sűrített levegővel kifújjuk, hogy a tartályok nagy felhajtó ereje az elsüllyedt naszádot felszínre hozza. Ilyen módszerrel sikerült egy, a világháborúban elsüllyedt ellenséges tengeralattjárót kiemelnünk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy a tengeralattjáró kemény talajon fekszik és több helyisége van vízzel telve. A felhajtó erő szakaszonkénti megoszlását ismerve, a tartályok szakaszonkénti felhajtó erejének változtatásával egyenletesen megoszló felhajtó erőt hozhatunk létre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A víz alatti tömegsúlypont helyzetét kellőképen figyelembe véve — lassú vízkifúvásával — az egész rendszer (tengeralattjáró és a hozzákötött tartályok) vízszintes, vagy azzal kis szöget bezáró helyzetbe hozható és lassan kiemelkedik. A tartályok felhajtóerejének nemcsak hossz-, hanem keresztirányban is jónak kell lenni, mert különben a naszád oldalra borul, tartóköteleit elszakítja, a tartályoktól elválik, a fenékre zuhan, a tartályok pedig már a víz alatt összeverődnek, megsérülnek. A mentést ilyenkor újra lehet kezdeni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még körülményesebb a kiemelés, ha a hajó erősen tapad iszaphoz. Ennek a tapadó erőnek a nagysága, illetve szakaszonkénti megoszlása teljesen ismeretlen. Az egyenletesen ható felhajtóerővel szemben ez a tapadó erő az elválás pillanatában hirtelen csökken, tehát az elsüllyedt test vagy elejével, vagy farával hirtelen emelkedni kezd. Erősen ferde fekvés esetében a hajó a tartókötelekből kicsúszik és a fenékre zuhan. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az említett angol tengeralattjáró kiemelése oly huzamos ideig tartott. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az apály és dagály segítségével a kiemelési művelet az alábbiak szerint történik : </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A víz színén lebegő nagy vízkiszorítású uszótestekhez feszesre húzott sodronykötelekkel hozzáerősítik az elsüllyedt tengeralattjárót apály idején. A dagály azután felemeli az egész rendszert annyira, hogy az úszótesteket a rajtuk függő tengeralattjáróval együtt sekélyebb vízbe lehet vontatni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az említett módszerek csak akkor sikeresek, ha a szerencsétlenül járt tengeralattjáró olyan mélységben fekszik, ahová a búvárok leszállása még lehetséges. 50 méternél nagyobb mélységekből való mentéshez már különleges felszerelések és berendezések kellenek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A legtöbb balesetet a tengeralattjáró személyzetének hiányos kiképzése, vagy pedig valamely bonyolult szerkezet hibás működése okozza. Véleményem szerint a "Thetis" katasztrófája a következőképen történhetett: Torpedólövés után a cső külső sapkáját rosszul csukták le, s a biztosító berendezések csukott sapkát jeleztek. Amikor a belső ajtót kinyitották, beömlött a víz. Valószínű, hogy a két szomszédos helyiség is legrövidebb időn belül víz alá merült, miután ezek ajtajai sem voltak bezárva. A jármű teljes sebességgel haladt és orrával lefelé bukva, az iszapos fenékbe fúródott bele. A lökés következtében az akkumulátorok nemcsak kifolytak, hanem el is törtek, s így rövidzárlat keletkezett. Az elsüllyedt hajó ferdén feküdt, a merülőtartályokból a víz csak félig volt kifújható, viszont ez nem lehetett elég a felszínre való jutáshoz, lévén több helyiség már vízzel telve. Az akkumulátorokból kiömlő kénsav a hajó orra felé folyt s ott a beszivárgó tengervízzel vegyülve, klórgázt fejlesztett. A szellőztető berendezés nem működött, s így a személyzet fulladásos halált szenvedett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az elmondottakból láthatjuk, hogy ez a harceszköz nem mondható veszélytelennek. De szép és felejthetetlenül érdekes e harceszközzel bánni tudni és a végtelen tengereken küzdeni vele az ellenség ellen. Itt a fiatalság teljes önállósággal, tetterősen cselekedhet. A németek legendás hírű SCHEER admirálisa mondotta : "A tengeralattjáró-harc a sorhajóhadnagyok háborúja." </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Forrás: Természettudományi Közlöny 1939. 71. évfolyam, 1091-1102. füzet. 654-663. oldal.)</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-58564805695707295642023-02-05T19:30:00.005+01:002024-02-06T12:41:13.899+01:00Hogy került az UC-97 tengeralattjáró a Michigan-tó fenekére?<div style="text-align: justify;">Az SM UC-97 egy UC III-típusú német aknarakó tengeralattjáró volt. 1918. március 17-én bocsátották vízre, és 1918. szeptember 3-án állt szolgálatba Walter Wiedemann sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Ahogy a többi elkészült UC III-típusú tengeralattjáró, az UC-97 sem futott ki soha, és egyetlen ellenséges hajót sem süllyesztett el. 1918. november 22-én megadta magát az antant erőknek, és az Egyesült Államok zsákmánya lett hat másik (SM U-111, SM U-117, SM U-140, SM U-164, és SM UB-88) német tengeralattjáróval együtt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1918 november végén a US Navy létrehozott egy 12 tisztből és 120 matrózból álló különítményt, melynek az volt a feladata, hogy a német tengeralattjárókat az Államokba vigyék, és segítségükkel, mint interaktív kiállítási tárgyak, a Liberty Bond-ok jegyzésére ösztönözzék a lakosságot. Az UC-97 1919 áprilisában hajózott ki Harwich kikötőjéből az U-111, az U-164 és az UB-88 társaságában. A tengeralattjárókat a USS Bushnell tengeralattjáró-ellátó hajó kísérte át az Atlanti-óceánon. Az UC-97-et a Szent Lőrinc folyón keresztül vitték át a Nagy-tavak térségébe. Új parancsnoka Charles Andrews Lockwood lett, aki 1919 nyarán végigturnézta vele a Nagy-tavak kikötőit. (Lockwood a második világháború során altengernagyi rangban a Csendes-óceáni Flottánál szolgáló tengeralattjárók parancsnoka volt, és vezetése alatt sikerült hatékony fegyvernemmé kovácsolni az itt szolgáló egységeket.) Mivel az amerikai legénység nem tudta megfelelően üzemeltetni a német gépeket, így már augusztus elején komoly műszaki problémákkal küszködtek. A parancsnokság ezért Lockwood-ot az embereivel együtt áthelyezte egy újonnan épülő tengeralattjáróra, az UC-97-et pedig a chicagói Nagy Park mellett horgonyozták le.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdwZk_wEn7rlaBhESVodTh-VTDSosgojvaRZEeJfqb0SyAgDkfKuAIyP4C9-pgZylrJsdr4UQsz4nU1VjGpXyQeYPr1W5YUvf9L91ohDP_CPbDHphILNdBGVgAOybNrOVI15moSpL872lpu2ben3AHIis3ynnTRcXS8Zj_O4oN_oWloEo-B4refTgwag/s1272/1614264789569.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="935" data-original-width="1272" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdwZk_wEn7rlaBhESVodTh-VTDSosgojvaRZEeJfqb0SyAgDkfKuAIyP4C9-pgZylrJsdr4UQsz4nU1VjGpXyQeYPr1W5YUvf9L91ohDP_CPbDHphILNdBGVgAOybNrOVI15moSpL872lpu2ben3AHIis3ynnTRcXS8Zj_O4oN_oWloEo-B4refTgwag/w400-h294/1614264789569.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az SM UC-97 már amerikai lobogó alatt.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Az UC-97 1919. augusztus 16-án érkezett meg Chicagóba, 17 nappal a 38 halálos áldozatot követelő faji zavargások után. A lakosság őszinte kíváncsisággal tódult a rettegett tengeralattjáró fedélzetére, hogy az új látványossággal feledtessék a brutális eseményeket. A városházára még egy megvilágított "WELCOME UC-97" feliratot is kifüggesztettek. A szenzációhajhász újságok címoldalon írtak az UC-97-ről, és azt állították, a működése során 7 hajót süllyesztett el, ami 50 ember halálát okozta, és a britek fogták el az Északi-tengeren, miután meghibásodott és többé nem tudott lemerülni. Ez természetesen nem volt igaz.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOMmSezEpzMFSsDQ6AuMNHNWNlNmPO29lgUCVAu7vKw_Y70fxOtf7-C5_gkvAcagR_71AFGTDmplF2v9xNlnPh1TD1syhD77uSGc0K4-USyHBEdvnsYx2ceFWNhRd0xQnjEoGMfL0w3Qamht0Xojw172ALBkhXtxwTLD3iHimzxFLq8Hd6UZDVOY4p6g/s700/UC90inRACINE1_jpg.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="700" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOMmSezEpzMFSsDQ6AuMNHNWNlNmPO29lgUCVAu7vKw_Y70fxOtf7-C5_gkvAcagR_71AFGTDmplF2v9xNlnPh1TD1syhD77uSGc0K4-USyHBEdvnsYx2ceFWNhRd0xQnjEoGMfL0w3Qamht0Xojw172ALBkhXtxwTLD3iHimzxFLq8Hd6UZDVOY4p6g/w400-h290/UC90inRACINE1_jpg.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az SM UC-97 Racine (Wisconsine állam) város kikötőjében.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Chicagói tartózkodása során az UC-97-ből az összes hasznosítható eszközt kiszerelték, többek közt a dízelmotorjait és a periszkópját is. 1920 őszén átvitték a Chicago folyó északi ágába, ahol még postacímet is kapott: "Cherry Avenue és Weed Street". Egy ideig fontolgatták, hogy állandó helyet keresnek neki, és megőrzik, de végül a békeszerződés rendelkezései miatt a megsemmisítés mellett döntöttek. 1921. június 7-én kivontatták a nyílt vízre, és 20-30 mérföldre a Fort Sheridan erődtől a USS Wilmette ágyúnaszád elsüllyesztette. Ezután évtizedekre megfeledkeztek az UC-97-ről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A '60-as években David A. Myers amatőr történész hozta vissza a köztudatba az UC-97 történetét. Alban Weber ellentengernagy, a "Nagy-tavak Kiképző Raj" parancsnoka is keresni kezdte a tengeralattjárót, de nem járt sikerrel. Az UC-97-et végül az "A&T Recovery" vállalat találta meg 1992-ben, de a roncs pontos helyét nem hozta nyilvánosságra. Egy 1998-as újságcikk szerint 1-1,5 millió dollárba került volna a tengeralattjáró kiemelése, nem beszélve a konzerválási költségekről. Tulajdonjogi kérdések is felmerültek, de szakértők szerint a roncs továbbra is a haditengerészet tulajdona. A német konzult is megkérdezték, de úgy nyilatkozott, hogy a német állam nem tart rá igény. A tengeralattjáró kiemelésére végül nem került sor, így az UC-97 története újra feledésbe merült.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-56088219848277362642023-02-03T12:33:00.000+01:002023-02-03T12:33:51.812+01:00vitéz Déry Ernő: Tengeralattjáróharcaink a Földközi-tengeren<div style="text-align: justify;">Írta vitéz Déry Ernő m. kir. folyamőr törzskapitány </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az olasz tengeri flotta most vívja nagy és hősi harcát a Földközi-tengeren az angolokkal szemben. Változnak az idők: hasonló helyzetben volt az osztrák-magyar hadiflotta a világháborúban és hasonlóan az olasz hősökhöz, akkor magyar tengerészek is részt vettek az óriási túlerőben lévő ellenség elleni csatározásokban. Ez a párhuzam ad alkalmat arra, hogy ezeknek a magyar hősöknek újabb emléket állítsunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">A tengeralattjáró szerkezete </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Alábbiakban a tengeralattjárók sajátos harcával, illetve harceljárásával óhajtok foglalkozni. Tehetem ezt annál inkább, mert a világháború alatt több mint két és fél esztendeig teljesítettem szolgálatot tengeralattjárón és így mintegy kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor a magyar közönséget erről a sokat halott és olvasott harcmodorról tájékoztatom. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyjában a tengeralattjárók harcmodora az elmúlt 20 év alatt aránylag keveset változott. Az egységek sebessége, hatósugara növekedett, a vízalatti figyelőkészülékek tökéletesebbek lettek és így bár tökéletesebb eszközökkel, de mindkét részről ugyanaz a harc folyik, mint az elmúlt világháborúban.</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">A jelenlegi háborúban például a németek által alkalmazott tengeralattjárók tonnatartalma 250—900 tonna között mozog. Sebességük vízszínen 40 km óránként, vízszín alatt kb. 18 km óránként. A víznyomás elviselésére szerkesztett testük olyan erős, hogy 10 légkörnek megfelelő nyomást is elbírnak, azaz kb. 100 méteres mélyégbe merülhetnek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vízszínen haladó tengeralattjárókat Diesel nyersolajmotorok, a vízszín alatt pedig elektromotorok hajtják. A tengeralattjáróknak 2—2 nyersolajmotorja és 2—2 elektromotorja van. Ezek közül egy nyersolajmotor, illetőleg egy elektromotor is elegendő arra, hogy a naszádot — ha csökkent sebességgel is — de előre hajtsa. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">TELE MŰSZEREKKEL </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjárók főfegyvere a torpedó, amelyet elől 4—6, hátul 2 beépített csőből lőhetnek ki. A torpedók átmérője (kalibere) 45—60 cm, robbanótöltete ennek megfelelően 180—250 kg között ingadozik. A tengeralattjárók fedélzetén elhelyezést nyer 1—2 darab 10—15 cm-es gyorstüzelő-, valamint légvédelmi gépágyú is. Vannak olyan tengeralattjárók is, amelyeknek főfegyvere az akna, és ezekből 30—40 darabot képesek magukkal vinni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindazon különféle műszerek, amelyek a vízszínen haladó hajó vezetéséhez szükségesek, természetesen a tengeralattjárókon is nélkülözhetetlenek. Ezeken kívül vannak azonban olyan műszereik is, amelyeket csak tengeralattjárókon alkalmaznak. Mint ilyet elsősorban a periszkópot említem meg. Ez egy olyan optikai műszer, amely lehetővé teszi, hogy a víz alatt még 10—12 méteres mélységben haladó hajóról is a látóhatár körültekinthető legyen és egyben repülők követésére is alkalmas. Felső része 50 cm hosszúságban 6 cm, míg alsó része kb. 15 cm átmérőjű. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró legfontosabb híradóeszköze a rádió, amelynek antennája egyúttal aknaelhárító is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A külső és belső merülő tartályoknak háború idején állandóan nyitva tartott fenékszelepei gyors merülést biztosítanak. (Riadó alkalmával egy 300 tonnás egységgel kb. 30 másodperc alatt 12 méter mélységre merültünk.) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró vezetése vízszínen a parancsnoki toronyból, vízszín alatt pedig a központból történik, ahol a vezetéshez és a fegyverek működtetéséhez szükséges berendezések vannak elhelyezve. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A világháború alatt egy kb. 300 tonnás tengeralattjáró naszádon, amelynek a fegyverzete egy könnyű ágyún kívül 2 torpedóvető cső volt, a következő személyzet volt behajózva. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy kapitány (vagy főhadnagy), mint parancsnok, és 1—2 tiszt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A legénység szakma szerint a következő képen oszlott meg: Gépész 7 fő, torpedós 10 fő, tüzér 2 fő, rádiótávirász 2 fő és végül egy szakács. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Menet alatt szolgálatban volt: 1 tiszt és 2 fő figyelő (tüzér vagy torpedista) a parancsnoki tornyon; 1 oldalkormányos (torpedista) a központban; 2 gépész a főgépnél és egy rádiótávirász a rádiónál. Ebből láthatjuk, hogy az összlétszám kétszerese, illetve háromszorosa a menetszolgálat létszámának, így a váltás biztosítva van. Ez szükséges is, mert sokszor a tengeralattjáró több mint egy hónapig tartózkodik a nyílt tengeren és az állandó szolgálat a személyzetet erősen igénybe veszi. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">INDUL A BÚVÁRNASZÁD </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A világháborúban az angolok a német tengeröblöt aknamezőkkel igyekeztek elzárni azért, hogy a blokádot sikerrel folytathassák és a német harci egységek kifutását hathatósan akadályozzák. Viszont a németek is hasonló rendszabályokat alkalmaztak az angol partok mentén. Említésre méltó, hogy a világháborúban úgy a németek, mint az angolok több mint 100.000 tengeri aknát raktak le. Ezt az Északi-tenger kis vízmélysége tette lehetővé, míg az Adrián és a Földközi-tengeren a nagyobb mélységek folytán nem lehetett ezt az eszközt annyira alkalmazni. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqaJ9qmrXfPLcyTzvL4ybZBexkCsVmMAY-WSwcBrgP_zfBJD-2pGftipTflEJBg8jhNXHp58Xi7R98PVZgL1czzk_TrtUTyUXAHIi6OlERRVz5Pm-wa9w1P9Cv0ySVXvJIkTFmeg_1uTyDMuGOUA6VW2wMabWM6f4fljcAl_zdmGEm13KodX8J1rJtmA/s736/u27_phoenix.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="414" data-original-width="736" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqaJ9qmrXfPLcyTzvL4ybZBexkCsVmMAY-WSwcBrgP_zfBJD-2pGftipTflEJBg8jhNXHp58Xi7R98PVZgL1czzk_TrtUTyUXAHIi6OlERRVz5Pm-wa9w1P9Cv0ySVXvJIkTFmeg_1uTyDMuGOUA6VW2wMabWM6f4fljcAl_zdmGEm13KodX8J1rJtmA/w400-h225/u27_phoenix.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az SM U-27 elsüllyeszti a brit HMS Phoenix rombolót. </td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Téves volna azonban azt hinni, hogy az Adriából való kijutás könnyű feladat volt. Az aknamezők által előidézett veszélyt itt az otrantói szorosban alkalmazott tengerzár pótolta, amelyre a továbbiakban még ki fogok térni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nyílt tengerre kifutó és majdan vállalkozásokat végrehajtó tengeralattjárónak adott parancs a cél általános megjelölésére és legfeljebb a működési terület meghatározására szorítkozott. Részletes végrehajtás tekintetében a parancsnok önállóan, saját elhatározásából cselekedett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró hazai kikötőjét rendszerint az esti szürkület leple alatt hagyja el. Előtte aknakeresők haladnak. A menetet kisebb felderítő egységek — ma minden bizonnyal repülők is — biztosítják. A partmenti aknamezők sávjából kijutva a hajnali órákban feladatának megfelelően irányt vesz az ellenséges partvidék egy kikötője felé, vagy a távoli óceán oly részére, ahol nagyobb hajóforgalom szokott lenni. Menete alatt ellenséges felderítő egységekkel, esetleg repülőgépekkel is találkozhatik és ilyenkor a szükséghez mérten víz alá merül, mielőtt az észrevett ellenség őt felfedezi. A kiszemelt pontra megérkezve lesállást foglal el, a gépeket leállítja, vagy pedig lassan ide-oda cirkál, figyel és vár, mint a ragadozó az áldozatra. Az éber figyelés nagyon fontos, mert ha az ellenség a leselkedő veszélyt még idejében észreveszi, a támadás elöl kitérhet. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">Mikor a tengeralattjáró támad </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A világháború elején az entente kereskedelmi hajói hadihajók kísérete nélkül közlekedtek. Ezek megtámadása rendszerint az alábbiak szerint folyt le:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A figyelő őrszemélyzet először a látóhatáron a füstöt, majd a kibontakozó árbócokat, kéményt s végül magát a hajót veszi észre. Még a teljes kibontakozás előtt megállapítják a hajó menetirányát és hozzávetőleges sebességét. Ezeknek az adatoknak a birtokában a tengeralattjáró igyekszik a hajó elé kerülni. Ezt a műveletet általában a víz felszínén kell végrehajtani, mert a vízszín alatt a tengeralattjáró sebessége jóval kisebb a kereskedelmi hajók átlagsebességénél. A legtöbb gőzös, amint a veszélyt észreveszi, menekülni igyekszik. Ilyenkor a hosszas üldözés nem tanácsos, mert a hajó rádiójával a saját felderítő egységeit segítségül hívhatja.</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">A tengeralattjáró, ha sikerült a kiszemelt hajó elé jutnia, mielőtt az őt észrevenné, a víz alá merül és csak akkor emelkedik ki ismét, amikor lövegeit eredményesen használhatja. Egy-két figyelmeztető lövéssel, vagy nemzetközi lobogó jelzéssel a gőzöst megállítja. A hajó papírjait és rakományának átvizsgálása után, ha dugárut nem szállít, útnak engedi. Dugáru szállítása esetén a személyzetet mentőcsónakba rendeli és a hajót egypár, jól irányzott lövéssel elsüllyeszti, vagy felrobbantja. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">A NAPFÉNY SZEREPE </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Később a veszélyeztetett hajók már védekeztek a tengeralattjárók ellen. Egyrészt zeg-zugos vonalban haladtak s így nehezebbé vált a hajó elé való jutás, másrészt az akkor már ágyukkal felszerelt gőzösök adott esetben az észrevett tengeralattjárót tűz alá vették. Még későbben a kereskedelmi hajók hadihajók védelme alatt szelték a tengert. Ilyen biztosított hajócsoport (convoy) megközelítése és megtámadása már igen nehéz feladat volt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A háború elmérgesedésével, illetve a korlátlan tengeralattjáró háború alatt a tengeralattjáró már nem állította meg a hadszíntérré nyilvánított tengerrészen közlekedő hajókat, hanem azokat, tekintet nélkül a lobogójukra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózta. Ebben az időben egy ilyen támadás általában az alábbiak szerint folyt le: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A támadásra induló tengeralattjárónak mindenek előtt a kiszemelt hajó elé kellett jutnia és megbecsülnie annak átlagsebességét és menetirányát. Ezek figyelembevételével úgy kellett felállnia, — de most már a vízszín alatt,— hogy a hajó a tengeralattjáró mellett kb. 400 m-es távolságban haladjon el. A támadó tengeralattjárónak lehetőleg úgy kellett elhelyezkednie a megtámadott hajóhoz viszonyítva, hogy nappal a szembesütő nap a hajóról a tengeralattjáró irányába való figyelést akadályozza, szürkületnél viszont a megtámadott hajónak kellett a világosabb égbolt felé lennie, hogy körvonalai jobban látszódjanak. Borús időben főleg a hullámzás irányát kellett figyelembe venni, nehogy idő előtt árulja el az időnként kidugott periszkópot. Minél közelebb került a hajó, annál ritkábban toljuk ki a periszkópot, de a hajó becsült sebességét és irányát a megfigyelések alapján a szükséghez mérten helyesbítjük. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkHQzrZFSYaRApYmuhNWbXQ8Ek9RVPtAgAcz1lwy3QAgJBbCudl-7pSSU4mwl9PcsnIY0TLZuLfPovgURvK47io-vsLsfmC5g1fiL4ThF7ITtbRIigg6aNxrQs6mmxxd3fcz9w8TGpguHosE0Yv5_ruNRukGSplL5C51sjJ7o-7g3pLK-xESj7L8bscA/s756/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202017-06-11%20-%2014.06.05.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="399" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkHQzrZFSYaRApYmuhNWbXQ8Ek9RVPtAgAcz1lwy3QAgJBbCudl-7pSSU4mwl9PcsnIY0TLZuLfPovgURvK47io-vsLsfmC5g1fiL4ThF7ITtbRIigg6aNxrQs6mmxxd3fcz9w8TGpguHosE0Yv5_ruNRukGSplL5C51sjJ7o-7g3pLK-xESj7L8bscA/w338-h640/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202017-06-11%20-%2014.06.05.png" width="338" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Déry Ernő fregatthadnagy az SM U-27 tornyában (középen).</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A hajó becsült sebességét megfelelő előretartási szög alakjában a periszkópon állítjuk be. Ez azért szükséges, mert a torpedóvető csövek a tengeralattjáró hossztengelyével általában párhuzamosan és mereven vannak beépítve. Az irányzás tehát a hajótest megfelelő elfordításával történik, hasonlóan, mint a mereven beépített repülőgéppuskával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amikor az elhaladó hajó célbavett pontja — rendszerint a hajó hídja, vagy kazáncsoportja — keresztül halad a periszkóp fonálkeresztjén, a torpedót sűrített levegővel kilőjjük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Minél kisebb távolságra lövünk, annál biztosabb a találat, mert a távolság csökkenésével a sebességbecslési hiba és a hajó kitérési lehetősége is egyenes arányban csökken. Hátrány csak az, hogy a kidugott periszkópot a célbavett hajó könnyebben észreveheti és így alkalma adódik arra, hogy szerencsés kitöréssel a támadást meghiúsítsa, sőt — ha kísérő harcegységek is vannak jelen — azok a tengeralattjárót is könnyen megtámadhatják. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mi annak idején 3-500 m távolságból adtuk le lövéseinket. Büszkén vallhatom, hogy két és féléves behajózásom alatt célt tévesztett torpedólövésre nem emlékszem. Az előzőekben leírtak megvilágítására felelevenítem itt világháborús élményeim közül az egyik esetet, amikor egy biztosított hajómenet (convoy) ellen hajtottunk végre támadást. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">IZGALMAS ESET </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1918 év április havában Málta szigetétől kb. 80 mérföldnyi távolságra délkeletre lesállásban voltunk, amikor DK, vagyis Alexandria felől egy kb. 24, különböző nagyságú kereskedelmi hajókból álló biztosított menetet (convoyt) pillantottunk meg. A biztosítást kb. a kereskedelmi hajók számával egyenlő számú torpedóromboló látta el. A menetet egy külön biztosított kiscirkáló vezette, míg a convoy felett repülő keringett. Az egész menetből először ezt a repülőt vettük észre. A csoport egyenesen felénk tartott. Támadást határoztunk el és a menet közepén haladó két nagy kereskedelmi hajót szemeltük ki célul. A hozzájuk való férkőzés nem volt könnyű feladat. Kb. 20—30 méterre merülve átbújtunk a külső biztosítást végző hadihajók alatt, majd periszkóp (12 méter) mélységre emelkedtünk és rövid egymásután két torpedót lőttünk ki. Két éles dörrenés ... Torpedóink találtak és a kiválasztott két kereskedelmi hajó örökre elmerült a hullámsírba. Sikeres támadásunk délelőtt 10 órakor zajlott le, de üldözőink még este 6 órakor is nyomunkban voltak és így csak éjjel jöhettünk felszínre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A harci egységekből álló kötelékek — különösen nagy egységek — biztosításánál természetesen sokkal éberebben figyelnek, mint kereskedelmi hajók kísérésénél és így nehezebb is azokat észrevétlenül megközelíteni. A kereskedelmi hajók kísérésére beosztott torpedórombolók ugyanis jól tudják, hogy az ellenséges tengeralattjárók nem rájuk, hanem az értékes anyagot szállító kereskedelmi hajókra pályáznak. Magukat ilykor biztonságban érezvén, néha a figyelést nem azzal az éberséggel végzik, amivel végeznék akkor, ha saját életüket éreznék veszélyeztetve. A világháborúban mégis sikerült harci egységekből álló köteléket is meglepetésszerűen, sikerrel megtámadnunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1918. év június havában egy földközitengeri vállalkozásról hazafelé haladtunk, midőn úgy déli 12 óra tájban az otrantói szorosban a mélyebb vízből periszkóp-mélységre emelkedtünk, hogy figyelhessünk. Hat angol torpedórombolóból álló felderítő köteléket vettünk észre, amely teljes erővel felénk tartott. Nem volt sok idő az elhatározásra és 5 perccel később az egymásután haladó egységek közül az utolsót megtorpedózva elsüllyesztettük. A többi torepedóromboló — ez alkalommal is — éjjel 1 óráig üldözött bennünket. Midőn éjjel egy óra tájban a vízszínre emelkedtünk és végig fürkésztük a sötét horizontot, több mint 30 ellenséges egységet számoltunk össze, amelyek nagy félkörben nem messze tőlünk lassú menetben észak felé haladtak. Először leállítottuk a gépet, majd lassan nagy ívben, félig lemerülve, jobbra kitértünk az albán partok felé és így kiszabadulva az üldözők gyűrűjéből, utunkat — most már szabadon — folytathattuk hazafelé. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az angolok és a franciák, hogy a sebességbecslést és a menetirány meghatározását megnehezítsék, a hajó oldalára ál-orrhullámot festettek, mert a menetsebesség meghatározásánál az orrhullám nagysága fontos szerepet játszik. A hamis orrhullám sok téves beállításnak vált okozójává, mert a periszkópon át igen nehéz volt a hamisat a valóditól megkülönböztetni. A hajó irányának meghatározását is megnehezítették, mégpedig úgy, hogy az árbocokat nem a szimetria-síkban, hanem az egyiket kissé a jobboldal, a másikat kissé a baloldal felé és nem a megszokott hátrafelé dőléssel, hanem fordítva állították fel. Hasonlóképen jártak el a kéményekkel is, a hajóhidat pedig ferdén vezették át. Az így álcázott hajók esetében nem maradt más hátra, mint azokat minél jobban megközelíteni és úgy megtorpedózni. A kis távolság miatt — mint már említettem — a célbavett hajó nehezebben térhet ki, mert ahhoz ideje nincsen. Ha a lövés nagyobb távolságból történik és a torpedó közeledését idejében észreveszik, ügyes és higgadt hajómozdulatozással sok esetben ki lehet előre térni. Tájékozásul közlöm, hogy az óránként pl. 42 mérföldnyi sebességgel haladó torpedó 800 m-es távolságot 37 mp alatt fut meg. Ezalatt az idő alatt egy gyorsan haladó és jó kormányképességű harci egység a fenyegető veszedelmet kikerülheti. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nemcsak a kis távolságból való lövést, de már a megközelítést is megnehezíti az ellenség éber figyelése. A csak másodpercekre kidugott periszkóp, a nehéz vízszín alatti kormányzás, vagy a nagyobb sebesség okozta hullámverés mind megkönnyíti a tengeralattjáró felfedezését. A tengeralattjáró ezt úgy igyekszik elkerülni, hogy lehetőleg a nap irányából támad. Köztudomású, hogy a vízből visszavert fény vakít és így kedvező körülmények mellett sem a periszkóp, sem annak hullámsávja, sem a torpedó pályája nem látható. </div><div style="text-align: justify;"><div><br /></div><div style="text-align: center;">BÚVÁRNASZÁDOK EGYMÁS ELLEN </div><div><br /></div><div>Egy ízben Otranto és Cattaro között a délutáni órákban ellenséges tengeralattjáró támadott meg bennünket. Szerencsénkre a parancsnoka, aki — úgy vélem — először hajtott végre életében támadást, nem tartotta be az előbb elmondottakat, így támadása nem járt sikerrel és a kilőtt torpedót kikerülhettük, mert az ellenséges tengeralattjáró sem a nap állását, sem a víz hullámzását nem vette figyelembe, azonkívül a megközelítés alatt túl gyorsan haladt és az aránylag magasan kiálló periszkópja a haladóhajók orránál képződő orrhullámhoz hasonló hullámokat idézett elő. Ezt a hullámsávot a tarajos tengerfelszín ellenére már kb. 800 méter távolságról észrevettük és a következő pillanatban a kormányt már jobbra ki is hajtottuk. Kis idő múlva megfigyelhettük a kilőtt torpedót, amint nagy sebességgel haladt el mellettünk. Az ellenség négy ilyen kedves üdvözletet küldött felénk, de mind a négyet sikerült kikerülnünk. Valószínűleg nem volt több torpedója, mert midőn kb. 150 méterre megközelítettük egymást, már nem lőtt többet. Nem állhattam meg, hogy már a tehetetlen tengeralattjárót — amely periszkópjával követett bennünket — meg ne bosszantsam azzal, hogy midőn mellettünk elhaladt, zsebkendőmmel ne üdvözöljem. </div><div><br /></div><div>Az éjjeli támadás jóval nehezebb, mint a nappali, mert azt rendszerint csak a víz felszínén és nagyobb távolságról hajtjuk végre, mert a periszkóp fényerőssége a víz alatti támadást nem teszi lehetővé. </div><div><br /></div><div>Éjjel csak annyira merülünk a vízszín alá, hogy a torony felső része a vízből még kiálljon, hogy egyrészt a szabad látás biztosítható legyen és másrészt a hajóból minél kevesebb legyen látható. A megközelítésnél tekintetbe kell vennünk napnyugtakor, illetve napkelte előtt az égbolt világosabb felét, a holdat és a hullámverés irányát. Sebességünket úgy kell szabályoznunk, hogy a tengeralattjárónak a kiálló részei minél kisebb hullámsávot képezzenek maguk mögött. A helyes mélységi kormányzás ugyancsak elengedhetetlen. </div><div><br /></div><div>A biztosító egységek sávján való áttörés a siker előfeltétele. Éjféli támadáskor a kötelék hajói közül már nem lehet annyira válogatni, mint nappal. Meg kell elégedni annak az egységnek megtorpedózásával, amelyik az adott viszonyok között eredményesebbnek mutatkozik és ha a biztosító egységek éberek, bizony a támadás a tengeralattjáró részéről kevés eredménnyel kecsegtet. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">A VIZIBOMBA</div><div><div><br /></div><div>Most áttérek a támadás elhárításának módszereire, illetve eszközeire. Az elhárítás főfegyvere a vizibomba, ami nem más, mint egy 100—150 kg-os robbanóanyaggal megtöltött edény. Gyújtószerkezetének főalkatrésze egy hydrosztatikus lemez, amelynek segítségével beállíthatjuk a kívánt robbanási mélységet. A bombát a hajó faráról kis ívben vetik, illetve lövik ki. A robbanás természetszerűen akkor leghatásosabb, ha az a tengeralattjáró testéhez közel történik és ezért fontos a tengeralattjáró vízszín alatti helyének pontos megállapítása. Ezt a helyet a vízszín alatt vontatott fülelő készülékkel mérik be. A hajócsavar, a pörgettyű-iránytű motorjai és különösen a szivattyúk működése olyan jellegzetes zajt okoznak, hogy ez a különben is a jó hangvezető vízben igen jól hallatszik. A bemérést legalább két egység hajtja végre, míg egy harmadik a bemérők által megállapított és jelzett pont felé siet, ahol a vízibombáit ledobja. A megtámadott tengeralattjáró a közeli robbanások folytán mind mélyebbre és mélyebbre kényszerül, míg el nem éri a merülési lehetőség végső határát. Ilyenkor azután le kell állítani a szivattyúkat, a pörgettyűs iránytű motorjait és csak a főgép jár lassan tovább, mert a vízszín alatt hajtóerő nélkül lebegni nem lehet. A leglassúbb gépjárás okozza, általában a legkisebb zajt, de annak viszont az a hátránya, hogy a támadó egységek halálos ölelésű gyűrűjéből sokáig tart a kiszabadulás. Elképzelhetjük, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó menekülési kísérlet mennyire megviseli a tengeralattjáró személyzet idegeit. Némelykor az is előfordul, hogy a közeli robbanások ereje meglazítja a külső olajtartályok szegecseléseit és az onnan kiszivárgó olaj a víz felszínén az üldözőknek elárulja a tengeralattjáró pontos helyét. Ilyenkor nincs többé menekvés. Egyszer azonban az olajfolt mégis segítségünkre sietett... Az üldöző megtévesztésére készakarva nagyobb olajmennyiséget szivattyúztunk a tengerbe és üldözőink a víz felszínén megjelenő olajfoltokban bombáik eredményes hatását vélvén felismerni, a jól végzett munka érzésével abbahagyták a további üldözést. </div><div><br /></div><div>Máskor viszont az éber ellenséges figyelés már idejében a felfedezésünkre vezetett. </div><div><div><br /></div><div>Történt, hogy az otrantói szoroson való áthaladásunkkor a kidugott periszkópunkat egy olasz torpedóromboló észrevette. Teljes erővel nekünk rontott. Mi ezt a támadást csak az utolsó pillanatban vettük észre és így nem volt más menekvési lehetőség, mint teljes géperővel zuhanó menetben 40 fokos orrnehézséggel kitörni. Az első bomba 17 m mélységben, a közelünkben robbant fel. A hatalmas robbanás megrázkódtatta a hajót, kioltotta a villanyvilágítást, megállította a pörgettyűiránytűt és a hajó belsejében olyan porfelhőt okozott, hogy a bekapcsolt szükségvilágítás mellett alig láttunk valamit. A naszádot csak 60 méteres mélységben sikerült végre egyensúlyba hozni. A közvetlen közelünkben felrobbant bomba, amint azt később megállapítottuk — a torony külső falán vastag szürkésszínű lerakódást okozott </div><div><br /></div><div>Kedvenc vadászterületünk az Égei-tenger volt. Kréta szigetének északi partján Candia városkától kb. 3 mérföldnyire kicsiny sziklasziget emelkedik ki a vízből úgy 60 méternyi magasságban. Ezen szigetecskén vizimadarakon kívül más élet nem volt és a sziklák védelmet nyújtó árnyékában húzódtunk meg portyázásaink alkalmával. A legmagasabb szirtre figyelőt állítottunk, mert tudtuk, hogy Krétától É-ra halad el a Málta—Cap Matapan—Saloniki, valamint az Alexandria—Saloniki útvonal és ezen leshelyünk közelében sűrű hajóforgalomra számíthattunk. Feltevésünkben nem is csalódtunk, de másrészt kellemetlenül vettük észre, hogy búvóhelyünk szomszédságában az egyik szigeten francia hydroplánok és angol torpedórombolók állomásoztak, valószínűleg azzal a feladattal, hogy a nekik oly fontos viziutat biztosítsák. Valahányszor éber őrszemünk hajók közeledését jelentette, mi mindig kifutottunk és minthogy támadásaink sikerrel jártak, az angolok és franciák joggal arra következtettek, hogy a közelben állandóan egy tengeralattjáró tartózkodik. Sűrű repülő felderítésbe kezdtek, de a közeledő repülőket kiállított őrszemünk mindig jelentette, úgy hogy idejében a vízszín alá merülhettünk és csak akkor jöttünk ismét felszínre, ha a repülők már eltávoztak. Idővel rejtekhelyünkön egy takaros kis raktárt rendeztünk be. Különféle nemzetiségi vitorlásokról és gőzösökről élelmiszereket és italokat zsákmányoltunk, amelyeket rejtekhelyünkön, mostohább időkre számítva, ott elraktároztunk. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">ELSÜLLYESZTÜNK EGY GŐZÖST </div><div><br /></div><div>Az ententnek külön hírszolgálata volt, amely az ellenséges tengeralattjárókról beérkezett híreket nyilvántartotta és tovább adta az illetékeseknek. Ha naszádjainkat valahol észrevették, a helyét földrajzi hosszúságnak és szélességének egyidejű közlése mellett, összes hajóiknak tudtul adták és az így megadott pontot gondosan elkerülték. Figyelték tengeralattjáróink rádióadását is és annak alapján a táviratozó tengeralattjáró helyét pontosan bemérték. Ennek az eljárásnak néha mi is hasznát vettük. Rossz idő esetén, amikor sem csillagászati, sem földi helymeghatározás nem volt lehetséges, úgy segítettünk magunkon, hogy néhány percig rádiójeleket adtunk le. Kis idő múlva már jött angol nyelven a pontos helyünk.: „Enemy submarine ...” </div><div><br /></div><div>Ilyen lehallgatott hír segítségével süllyesztettünk el egyszer egy angol gőzöst. Máltától DK-re álltunk, és a lehallgatott hírben közölt pont tőlünk ÉK-re kb. 100 mérföldnyire feküdt Ez pedig térkép szerint csak a Cap Matapan—Malta hajózási útvonalon lehetett. Tudtuk, hogy ha a biztosított menet K felé haladt, akkor már nem érhetjük el, ha azonban Ny-i irányban tart, úgy még találkozhatunk vele. Azonnal elindultunk ÉNy-i irányban a jelzett útvonalra, ahol megérkezésünkkor K felől füstfelhőt vettünk észre, majd később egy hajó körvonala bontakozott ki. Pár órával később ennek a gőzösnek sorsa is beteljesedett Visszaérkezve hazai kikötőnkbe tudtuk csak meg, hogy az általunk elsüllyesztett hajó eredetileg egy 10 egységből álló biztosított menethez tartozott, amelyből a németek már 9 egységet elpusztítottak. Az angol hírszolgálat pedig az elsüllyesztések alkalmával jelentette annak helyét. Ezeknek a jelentéseknek lett az eredményük az a közlés, amely minket az utolsónak maradt 10-ik gőzös nyomára juttatott. </div><div><br /></div><div>Útirányunk újból az Égei-tengerre vezetett. Ezen a vidéken kb. 2 hétig — gőzösök hiányában — sok vitorlás hajót süllyesztettünk el innen az afrikai partok alá, az olasz Tripoli területére hajóztunk, ahol ugyancsak 2 hetet töltöttünk és így hazatérésünk esedékessé vált. Indulás előtt ellenőriztettem a különböző üzemanyag tartályokat és nagy meglepetésünkre rájöttünk, hogy kenőolajunk majdnem elfogyott, bár ezen hiány okát pontosan megállapítani sohasem tudtuk. Feltételeztük, hogy egy újonnan behajózott gépész valószínűleg — szolgálat közben — a fenékvíz kiszivattyúzásakor eltévesztette a szelepállomásnál az egyes szelepeket és miközben a fenéken összegyűlt vizet akarta kiszivattyúzni a tengerbe, a kenőolajat távolította el a tartályból. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">VITORLÁS BÚVÁRNASZÁD </div><div><br /></div><div>A hiány oly nagy volt, hogy ilyen körülmények között még egy géppel sem lettünk volna képesek a Cattarói-öblöt elérni. Azt viszont tudtuk, hogy a lényegesen közelebb fekvő syriai Beiruthban tengeralattjárótámpont van. Sajnos, kenőolaj készletünk odáig sem mutatkozott elégségesnek és így szerencsét véltünk felfedezni abban a körülményben, hogy az égei tengeren általunk elsüllyesztett görög vitorlásokról tekintélyes mennyiségű olivaolajat és vitorlafelszerelést harácsoltunk. Azt a körülményt is számbavettük, hogy a Földközitengeren ezen időszakban állandó nyugati szél szokott fújni és így meg volt a lehetősége, hogy utunk egy részét vitorlával tegyük meg. Így indultunk tehát útnak Beiruth felé.</div><div> </div><div>Az olivaolajat megfelelő keverékben próbáltuk használni, azonban csakhamar kitűnt, — amit különben tudtunk is — hogy ez Diesel-motorokhoz nem alkalmas, mert a dugattyúgyűrűk hamar elvesztették rugalmasságukat. Addig, amíg a tartalék dugattyúgyűrűkészlet tartott, pótolhattuk a tönkrement gyűrűket, de csakhamar a tartalék is elfogyott. Most már csak a vitorlázás lehetősége maradt hátra, tekintve, hogy a vízszínen nem akartuk elektromotorjainkat használni. </div><div><div><br /></div><div>A teljesen kitolt periszkóphoz, mint árbochoz, erősítettük fel a vitorlát és kedvező széllel elég jól haladtunk. Reméltük, hogy senkivel sem fogunk találkozni, de az egyik nap késő délutánján K. felől füstfelhő tűnt fel, melyből később hat amerikai torpedóromboló bontakozott ki és tőlünk kb. 2-3 mérföldnyire haladt el anélkül, hogy ezt a furcsa vitorlást alaposabban szemügyre vették volna. </div><div><br /></div><div>A syriai partokról nem lévén térképünk, meglehetős bizonytalan érzéssel hajóztunk arra a vidékre. A damaszkusi rádióállomással hiába próbáltunk összeköttetésbe lépni, nem sikerült. Végre a 34-ik nap reggelén megpillantottuk a távolból kibontakozó Libanont. Később DNy. felől a párás horizontból egy nagyobb város körvonalai tűntek elő. A következő napon egészen a part közelébe hajóztunk, ahol tevekaravánoktól tudtuk meg, hogy merre fekszik Beiruth városa. Biztonság kedvéért már előzőleg török lobogót vontunk fel, nehogy esetleg tűz alá vegyenek bennünket és végre délután akkumulátoraink segítségével befutottunk Beiruthba. </div><div><br /></div><div>Az elkövetkezendő hetekben a motorokat teljesen szétszedtük és eredeti tömítőgyűrűk helyett öntöttvas lámpaoszlopból esztergályoztunk dugattyúgyűrűket. A kenőolaj pótlásáról a helybeli német tengeralattjáró-támpont parancsnoka intézkedett és néhány nap múlva csakugyan ellátott bennünket jó turbina-olajjal, amit aztán sajnos megint nem tudtunk használni. Végül a Hedzsasz vasút igazgatóságától sikerült látszólag megfelelő sesam-olajat beszereznünk. Cattaróba való elindulásunkról mindaddig szó sem lehetett, míg a megérkezésünkkor azonnal igényelt tömítőgyűrűk meg nem érkeznek. Várnunk kellett és veszteglésünk unalmas napjait rövidebb ideig tartó portyázásokra használtuk fel. Egy ilyen vállalkozás alkalmával az esti órákban Famaguszta (Ciprus sziget) kikötőből kifutó angol convoyt sikerrel támadtunk meg, mely két gőzösből és egy torpedórombolóból állott. Anélkül, hogy alámerültünk volna, kb. este 9 órakor — közepes távolságról — kilőttük az egyik angol gőzöst, míg a másik a kisérő torpedórombolóval együtt eltűnt a sötétben. </div><div><br /></div><div>Késő éjszaka lett és egyelőre mást nem tehettünk, mint várni, míg kivirrad. Reggel azután nagy meglepetésünkre, annak a helynek közvetlen közelében, ahol tegnap az egyik gőzöst elsüllyesztettük, a másik gőzöst újból megpillantottuk, a horizonton pedig a torpedóromboló vesztegelt. Nyugodtan álltak, mintha semmisem történt volna. Kissé gyanúsnak találtuk az esetet. Csapdára gondoltunk és ezért óvatosan jártunk el. Tüzet nyitottunk, de a gőzös azt sem viszonozta. Ezután egész közelről néhány jól irányzott lövéssel ezt a gőzöst is elsüllyesztettük. A láthatáron tartózkodó angol torpedóromboló tüzelt ugyan felénk, de ez nem nagyon zavart bennünket. Famaguszta és vidéke a háborúból ezideig úgy látszik nem nagyon vette ki a részét és valószínűleg ellenséges tengeralattjárót is csak most láthattak először. Az említett gőzös legénysége ugyanis — mint később kiderült — megijedt, a támadást követő éj folyamán egyszerűen elhagyta a hajóját és a kisérő torpedórombolón keresett és talált menedéket. Még mielőtt Beirath kikötőjébe befutottak volna, egy nagyobb angol vitorlást tartóztattunk fel, melyet azután Beiruth kikötőjébe való befutásra kényszerültünk. </div><div><br /></div><div>Sajnos, a sesam olaj sem vált be. A Diesel motorokat ismét szét kellett szednünk és kb. 2—3 hétig vártuk a jó olaj megérkezését. Ezen várakozással bizonynyára sok hasznos alkalmat mulasztottunk el. </div><div><br /></div><div>Végre megérkezett a várva-várt kisegítő tengeralattjáró Pólából és mindent meghozott, amire csak szükségünk volt. Néhány nap múlva kifuthattunk Beiruth kikötőjéből, ahol oly hosszú ideig voltunk tétlenségre kárhoztatva. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">OTRANTÓ!</div><div><br /></div><div><div>Amit ma a német haditengerészetnek Calais és Dover jelent, ha a Franciaországba irányított angol csapatszállító hajókat akarja megtámadni, ugyanezt a nehézséget jelentette nekünk Otrantó és Valona, ha a Földközi tengerre akartunk kijutni. </div><div><br /></div><div>Az otrantói szoros ellenőrzési öve kb. 120 mérföldnyi mélységbe terjedt. Ezt a 15—50 mérföldnyi széles sávot rendszerint hosszú, sötét, vagy viharos éjszaka leple alatt lehetett áttörni, de akkor is csak a vízszinen haladva, mert a vízszin alatt menetelő tengeralattjáró sebessége és akkumulátorjainak kapacitása nem volt elegendő ahhoz, hogy a veszélyes szakaszon az utat az akkumulátorok feltöltése nélkül megtehesse. Nyáron, mikor az éjszakák rövidebbek és így az ellenőrzés könnyebbé vált, az áthaladás 2, sőt több napig is tarttott. A szigorú ellenőrzés alatt álló övezet külső szélein gyakran találkoztunk torpedórombolókkal, melyek lassan haladva egy kötélen feleresztett megfigyelő léggömböt vontattak. Elhatároztuk egyszer, hogy megtréfáljuk a léggömb kosarában ülő megfigyelőket. </div><div><br /></div><div>Mikor a léggömböt észrevettük, mintha mi sem történt volna, zavartalanul folytattuk tovább az utunkat Mihelyt az ellenséges megfigyelő meglátott minket, rombolóját azonnal felénk irányította. A romboló nagy sebességgel közeledett, de a távolság köztünk még nagy lévén nem zavartattuk magunkat Erre azután a romboló még inkább fokozta sebességét, aminek az lett a következménye, hogy a léggömb mind lejjebb és lejjebb kényszerült, végül már a vizet verdeste. Elképzelhető, hogy ez milyen érzést válthatott ki a kosárban tartózkodók részéről. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">A VESZEDELMEK POKLA </div><div><br /></div><div>Az ellenőrzési övben igen sűrű időközökben torpedóflottillák cirkáltak, míg az övezet belső részén halászgőzösök közlekedtek. Gyakran hatos sorban is haladtak, maguk mögött kb. 60 m-es mélységig leeresztett hálókat vontatva. A hálók felső széleit úszók tartották a vízszínen, míg az egyes hálósorok mögött vízibombákkal és ágyúkkal felszerelt nagy motorcsónakok cirkáltak. A hálók riasztókészülékkel voltak felszerelve, melyek azonnal működésbe jöttek mihelyt a hálóba idegen úszótest ütközött Amikor a riasztókészülék működésbe lépett a motorcsónakok a háló fölé siettek és a tengeralattjáró sejtett helyére dobták vízibombáikat </div><div><br /></div><div>A gyors áthaladás sikere az éjjeli áttöréstől függött Néhányszor szerencsénk is volt mert a halászgőzösön szolgálatot teljesítő legénység nem volt mindig éber és ilymódon sikerült az egyes sorok között lévő 100 méteres távközön átjutnunk. Ugyanis hosszas, unalmas, fáradságos és veszélyes szolgálatot teljesítettek és időnként annyira kimerültek, hogy nemigen tudtak figyelni. Az ellenség épp ezen figyelmetlensége billentette sokszor a mi javunkra a szerencse mérlegét. </div><div><br /></div><div>Az éjszakai áttörés sajnos nem mindig sikerült és sokszor nappal kényszerültünk megkockáztatni az átjutást. Ilyenkor a periszkópot is csak nagyritkán dughattuk ki, mert ha az ide-oda cirkáló motorcsónakok észrevesznek, biztos halál várt volna reánk. Éjjel pedig — haladás helyett — ott kellett az akkumulátorokat feltölteni.</div><div> </div><div>Az otrantói szorosban számos tengeralattjárónk érckoporsóvá vált. Egyik részük hálóba akadt és vízibombák okozták vesztüket, másik részüknek, mikor éppen a víz alól emelkedtek fel, ellenséges ágyútűz adta meg a kegyelemdöfést. </div><div><br /></div><div>Az idő múltával mind jobban és jobban megszigorították a szórás őrzését, úgy hogy a rajta való áthatolás szinte lehetetlenné vált. Ekkor hárult a Cattaróban állomásozó cirkálóinkra és torpedórombolóinkra az a feladat, hogy a zárt megsemmisítsék. Egy ilyen vállalkozás tette ismertté nevét az egész világ előtt kormányzó Urunknak is, mikor is az ő parancsnoksága alatt több torpedórombolót és 15 ellenséges halászgőzöst süllyesztettek el.</div></div></div></div><div><br /></div></div><div>(Forrás: Magyarság. 21. évfolyam. 162-166. szám.)</div></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-8471423184981360472023-01-16T14:45:00.002+01:002023-01-16T18:29:28.721+01:00A ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület felhívása nemes Szigethy Halper Marcell ezredes emlékének megőrzésére<div style="text-align: justify;">Felhívás! Tisztelt Érdeklődő!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Több mint 15 éve kutatom feleségemmel az első világháborút és az ebben az időszakban harcolt császári és királyi 48. nagykanizsai gyalogezred (IR.48.) történetét, valamint az ezred katonáinak sorsát. A gyalogezredről az eltel száz év alatt emlékkönyv vagy ezredtörténet nem jelent meg. Ezt a hiányt pótolva, a kutatási eredményeinkből a ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület kiadta a „Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914-1918” című I-II. nagyalakú, közel 500-500 oldalas könyvet, több mint összesen 800 darab, ¾ részben soha nem publikált fotóval. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaMC5qTcrfUGkwSk3C1fhDXz6yivciqoH2e0__iU1yW6eIltZ-9cF_Hd-TytKl5qCgCuUMbbBT2GRkB-ImcdaVZnuX4yzcQCxSg41GjXYp1ZMdjXvJTIdoPecHiizgwjowJc8cqLQE3GcHjedDzjcxtGVKOMQ8PzY7xKIsx3FgsHbweajmuu53LopGA/s1364/322472046_1389327548375409_5920919925745584132_n.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="767" data-original-width="1364" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaMC5qTcrfUGkwSk3C1fhDXz6yivciqoH2e0__iU1yW6eIltZ-9cF_Hd-TytKl5qCgCuUMbbBT2GRkB-ImcdaVZnuX4yzcQCxSg41GjXYp1ZMdjXvJTIdoPecHiizgwjowJc8cqLQE3GcHjedDzjcxtGVKOMQ8PzY7xKIsx3FgsHbweajmuu53LopGA/w400-h225/322472046_1389327548375409_5920919925745584132_n.jpeg" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;">A feltárt dokumentációval, adatokkal valamint fotókkal méltóan kívánjuk bemutatni az ezred történetét és a hős katonáiról is szeretnénk megemlékezni. Ők az elfelejtett történelmünk szereplői, akik megérdemlik, hogy méltó módon megkapják a „végtisztességet”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az említett gyalogezred parancsnoka 1914. szeptember elejétől a háború befejezéséig nemes Szigethi Halper Marcell/Marcel Halper Sigetski horvát gyalogsági ezredes volt, akinek háborús történelmi szerepe jóformán szinte ismeretlen. A Levéltári Közlemények a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának folyóirata, a legrégibb levéltári szakkiadvány. Itt jelent meg 2022-ben Szigethy Halper Marcell ezredes általam kutatott és összeállított katonai életrajza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A missziónknak megfelelően, nemes Szigethy Halper Marcell magyar felmenőkkel rendelkező horvát származású gyalogsági ezredes általunk felkutatott sírhelyét felkerestük 2022. szeptemberében a Krapina melletti Skaricevo (Krapina-Zagorje) településen. Kapcsolatot teremtettünk a leszármazottakkal. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A sírhely a helyi Halper család magánbirtokán található, 1877-ben épített hegyi családi sírkápolnában. Az ezredes úr koporsóját a kápolna hátsó részében a kriptában helyezték el. A kápolnában elhelyeztünk egy koszorút és leróttuk kegyeletünket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A családdal egyeztetve megbeszéltük, hogy emlékműsor keretén belül szeretnénk egy emléktáblát elhelyezni a kápolnánál. A család hozzájárult ehhez. Az emlékműsor időpontja: 2023. április 15. Kezdeményeztük, hogy Szigethy Halper Marcellről névtelen vagy már korábban nevesített, emlékének megfelelő közterületet nevezzenek el Nagykanizsa városában. Kezdeményezzük Skaricevo településen egy méltó emlékműsor megszervezését magyar, horvát osztrák katonai, illetve katonai emlékezet, valamint hagyományőrzők bevonásával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kezdeményezés elvi támogatói többek között:</div><div style="text-align: justify;">Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő, államtitkár;</div><div style="text-align: justify;">Hajgató Zsolt ezredes - Magyarország Zágrábi Nagykövetsége véderő attasé;</div><div style="text-align: justify;">Dr. habil. Szabó Csaba MNL. Országos Levéltár főigazgató;</div><div style="text-align: justify;">Illésfalvi Péter HM Katonai Örökség Főosztály főosztályvezető;</div><div style="text-align: justify;">Balogh László Nagykanizsa Megye Jogú Város polgármester;</div><div style="text-align: justify;">Dr. Koósz Attila a Horvát Köztársaság tb. konzul;</div><div style="text-align: justify;">Dr. Száraz Csilla Thúry György Múzeum igazgató.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy gondolom, hogy ez az érintett országok számára, történelmileg is fontos lehet ez az esemény, valamint mindez által így is elősegíthetjük az országok közötti bizalomépítést.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Megállapítást nyert, hogy Szigethy Halper Marcell gyalogsági ezredes az első világháborúban végig eredményesen harcoló, de a történelem méltánytalanul elfelejtett parancsnoka volt. Számtalan győztes csata és ütközet kapcsolódik nevéhez, amelyet elismerései bizonyítanak. A háborút követően a volt császári és királyi 48. gyalogezredhez, helytelenül egy másik parancsnokot kapcsol a történetírás, amely kialakulhatott korai, 1929-ben bekövetkezett halála miatt is. A mai társadalomnak kötelessége bemutatni és megemlékezni a háborúban harcolt nagyapáink, dédapáink valós parancsnokáról, akinek számtalan katona köszönheti az életét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kérjük Öntől/Önöktől a kezdeményezés felkarolását, részvételét és/vagy (legalább elvi) támogatását! Valamint további horvát, magyar, illetve osztrák katonai emlékezet, illetve hagyományőrző szervezeteket bevonását, illetve azok értesítését a megemlékezésről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Üdvözlettel és Tisztelettel,</div><div style="text-align: justify;">Szekér Imre Tibor</div><div style="text-align: justify;">had és helytörténet-kutató</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület</div><div style="text-align: justify;">elnök +36703316784; (szantoszit@gmail.com)</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-80450360420559942102023-01-15T15:55:00.009+01:002023-11-30T15:43:16.909+01:00Turbucz Dávid: Horthy Miklós, a haditengerésztiszt<div style="text-align: justify;">A rendszerváltás óta Horthy Miklós haditengerészeti pályafutásáról csupán egyetlen könyv jelent meg (Dr. Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész), az is még 1993-ban, így örömmel vettem kézbe Turbucz Dávid művét. Mivel a szerző számtalan könyv, cikk és forrásközlemény tanulmányozása mellett levéltári kutatást is végzett, lehetősége volt rá, hogy új információkkal gazdagítsa a Horthy életrajzot, ez pedig sikerült is neki. Ezenkívül, véleményem szerint, jogos elvárás volt az is, hogy kiegyensúlyozott, és elfogulatlan életrajzot írjon, ez azonban csak részben teljesült. Talán ennél is nagyobb kihívás volt, hogy egy haditengerésztiszt elfogadható értékeléséhez kellő alapossággal meg kell ismerni a korszak hadtörténetét, és azokat az ütközeteket, amelyekben harcolt. Az irodalomjegyzék alapján a szerző ezt a követelményt teljesítette ugyan, megállapításai azonban nem minden esetben helytállóak.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaeOTzEX8plmHPYUIklCOZrCauTQXg6g9uO0gy9unRCm8yZiAvAI4hXh7VbXHlQdjf78zxCLbttBwYPdQew8Ux8wjelu2tHqQ4nlsHergy90Bsdl28AbBOEYSQ8s0l-BXGK29lZtVNIhUhCrW2fSTgvM39v3tpHPA0rtQx_8HfIuUNQfdynvpXVWmuXA/s1434/horthy.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="948" data-original-width="1434" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaeOTzEX8plmHPYUIklCOZrCauTQXg6g9uO0gy9unRCm8yZiAvAI4hXh7VbXHlQdjf78zxCLbttBwYPdQew8Ux8wjelu2tHqQ4nlsHergy90Bsdl28AbBOEYSQ8s0l-BXGK29lZtVNIhUhCrW2fSTgvM39v3tpHPA0rtQx_8HfIuUNQfdynvpXVWmuXA/w400-h265/horthy.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Horthy Miklós emlékirataiban is elismerte, hogy <i>"nem tartozott a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgokat kedvelte"</i>. Ezt a tényt egyáltalán nem titkolta, és még a kormányzósága alatt – a jóváhagyásával – megjelent életrajzba is bekerülhetett. Ezt maga Turbucz is hangsúlyozza, olyannyira, hogy a könyv első, “Tanulmányok” című fejezete, szinte teljes egészében ennek a jól ismert ténynek a részletes bizonyításáról szól. Ez önmagában még nem lenne probléma, de Turbucz szinte alig ír Horthy családjáról, a környezetről, ahonnan jött. Így az első fejezet kicsit lóg a levegőben, nélkülözi a megfelelő felvezetést, bár elképzelhető, hogy a szerző feltételezte, hogy olvasói már rendelkeznek némi tudással Horthy Miklós életpályájáról. Ez az alkotói döntés, vagy inkább mulasztás, azonban erősen behatárolja a potenciális olvasói kört. Ezt még úgy is nehéz elnézni, hogy eleve fél életrajzot kívánt írni, mivel csak és kizárólag a haditengerészeti pályafutásra koncentrált. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A következő, "Utazások" című fejezetből megtudhatjuk, hogy Horthynak csak másodjára sikerült letenni a tengerésztiszti vizsgát, és kisebb fegyelmi ügyei is voltak. Feletteseinek jelentései, amikből jobban megismerhetnénk a fiatal tiszt jellemét, viszont nem maradtak fenn. Turbucz a fellelt iratok alapján még saját korábbi nézeteit is revideálja. Míg korábbi írásaiban kiváló tengerésztisztnek vélte Horthyt, most már csak átlagos képességűnek tartja. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A harmadik, "Különféle szolgálati helyek" című fejezetben, ami Horthy pályafutásának 1894 és 1908 közötti éveit mutatja be, a szerző további adatokkal támasztja alá következtetéseit. Ezek szerint Horthy ebben az időszakban "összeszedte magát" és a torpedótiszti, valamint a búvárvizsgát jó, illetve kiváló eredménnyel végezte el. Meglátása szerint Horthy így egy gyenge teljesítményű tisztből átlagos teljesítményűvé lépett elő, aki semmi rendkívülit nem tett a (békebeli) szolgálata során. Ennek ellenére a karrierje töretlenül ívelt felfelé, amit azonban nem csak magának köszönhetett. Rudolf von Montecuccoli gróf flottaparancsnok úgy vélte, flottafejlesztési terveit csak akkor érheti el, ha elnyeri a magyarok támogatását. Ennek érdekében nemcsak magyar nevet javasolt néhány új hadihajónak, hanem magyar tiszteket kívánt pozíciókba helyezni. Turbucz szerint Horthy ennek a flottaparancsnoki szándéknak, és megnyerő személyiségének, kiváló kommunikációs képességeinek köszönhette előmenetelét, nem pedig a képzettségének.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A "Konstantinápoly" című fejezetben a szerző új szempontot hoz be Horthy Miklós pályafutásának vizsgálatába. (Horthyt 1908-ban a konstantinápolyi <i>SMS Taurus</i> állomáshajó parancsnokának nevezték ki, ami diplomáciai feladatokkal is járt.) A bő egy évig tartó kiküldetés során zajlott az annexiós válság, ami komoly ellenszenvet váltott ki az Oszmán Birodalomban a dunai monarchiával szemben. Horthy jelentéseit az uralkodó és a trónörökös is megkapta, így Horthy neve ismertté vált az udvarban. Turbucz szerint részben ennek, és Montecuccoli támogatásának köszönhetően választotta ki 1909 nyarán az uralkodó szárnysegédjének Horthyt Miklóst. (A kinevezés november 1-jei hatállyal történt meg.) A jelentések alapján azonban Turbucz szerint Horthy diplomáciai, politikai ismeretei nem tekinthetőek széleskörűnek, és ezen a szárnysegédként eltöltött évei sem változtattak érdemben. <i>"Hiányoztak az alapok, hiányzott az a tudás, hiányoztak azok a tapasztalatok, amelyekre támaszkodva 1919 és 1944 között fővezérként és kormányzóként megalapozottabb döntéseket hozhatott (volna)."</i> Ezen kijelentés után az az olvasó is felismeri, hogy mi volt a könyv megírásának célja, aki eddig még nem fogott gyanút. Turbucz Dávid nem Horthy katonatiszti pályafutását akarta megírni, hanem azt megvizsgálni, hogy felkészülhetett-e a kormányzói feladatkör ellátására. (Ez a szándék az ötödik, "Ferenc József szárnysegédje" című fejezetben érezhető a leginkább.) Mivel a szerző szerint nem, így az egész mű pusztán arra szolgál, hogy ezt a következtetést alátámassza. Furcsa ez a megközelítés, és csalódásra ad okot, az olvasó pedig kissé becsapva érezheti magát, hiszen a cím alapján egy alapos kutatómunkával megtámogatott tengerésztiszti portréra számíthatott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirnB8gKZoyKT30uEAP_0z8uZ2QieqmhNaNPBOU7Tf94r7M9WoUTf6K3brEfBgJ1oRvo4WhzhzbyB1Hne7b75qdDIg9Ofvd1MH9eUBA2bKTbv_GBHzbbvrGvBt4fVhlCrzzE3bjSH_8-4gU1C9KYiwovnkxcC0RBESEeFHOYSJz0OcwdW5d5-XYnz9QCQ/s964/3167627.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="964" data-original-width="676" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirnB8gKZoyKT30uEAP_0z8uZ2QieqmhNaNPBOU7Tf94r7M9WoUTf6K3brEfBgJ1oRvo4WhzhzbyB1Hne7b75qdDIg9Ofvd1MH9eUBA2bKTbv_GBHzbbvrGvBt4fVhlCrzzE3bjSH_8-4gU1C9KYiwovnkxcC0RBESEeFHOYSJz0OcwdW5d5-XYnz9QCQ/w280-h400/3167627.jpeg" width="280" /></a></div><div style="text-align: justify;">Egy katonatiszt pályafutása során számtalan vizsgát tesz, azonban mindig, minden korban a háború az igazi vizsga. Horthy Miklósnak pedig megadatott, hogy valóban megmérettessenek a képességei. Ez a tény azonban dupla kihívást jelenthet minden szerzőnek, hiszen nem elég ismerni a Monarchia és a haditengerészet békebeli társadalmi, politikai és egyéb viszonyait, az első világháború haditengerészeti történetében is el kell mélyülni. Ez viszont csak felületesen sikerült a szerzőnek, hiszen számos olyan megállapítást tesz, ami könnyen cáfolható. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A hatodik, "A Novara gyorscirkáló parancsnoka" című fejezet elején ezt írja: <i>"... a francia hadihajók nem is merészkedtek közel a szigetekkel tarkított tengerparthoz. Azaz a szemben álló felek tudatosan és kölcsönösen kerülték a nyílt tengeri összeütközést." </i>Ez az állítás azonban nem teljesen fedi a valóságot. Anton Haus, az osztrák-magyar flotta főparancsnoka, valóban kerülte a franciákkal való összecsapást, mert az olasz haditengerészetben látta a nagyobb veszélyt. A francia flotta azonban, élén Lapeyrère tengernaggyal, meg kívánt ütközni az osztrák-magyar erőkkel, ezért többször is behajózott az Adria déli részére (egy Pola vagy Trieszt elleni támadást azonban már túl kockázatosnak ítéltek meg). Elsüllyesztették a Montenegró partjainál blokádszolgálatot ellátó <i>SMS Zenta</i> cirkálót, és a parti erődök bombázásával próbálták kicsalogatni a Cattarói-öbölben állomásozó osztrák-magyar hadihajókat. Csak azután hagytak fel ezen szándékukkal, miután beláttak, Haus admirális nem fog felülni a provokációknak. Ezután az Otrantói-szoros lezárása mellett döntöttek, és csak tengeralattjárókat küldtek az Adriára, de a veszteségeik miatt még távolabb vonták vissza a nagy egységeiket. (Hasonlóan offenzív tervekkel bírt az olasz haditengerészet is. Ezek közt szerepelt néhány sziget elfoglalása és támaszpontként való felhasználása, de a súlyosabb veszteségek után – két elsüllyedt páncélos cirkáló – ők sem kockáztatták tovább a nagyobb egységeik bevetését.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A másik probléma a háborús eseményeket taglaló fejezettel, hogy a Horthy vezetésével zajlott ütközetek ismertetése meglehetősen szűkszavú, nem megy bele az események részletes ismertetésébe. Véleményem szerint jogos elvárás lett volna, hogy a San Giovanni di Medua kikötője elleni sikeres rajtaütést (1915. december 5.) a szerző összehasonlítsa a Heinrich Seitz sorhajókapitány által vezetett Durazzó elleni támadással (1915. december 29.), de ezt nem tette meg, pedig mindkét esemény jól dokumentált. Egy másik hiba, hogy a hadművelet ismertetése kapcsán elfelejti megemlíteni, hogy a Horthy vezette kötelék a visszaút során megsemmisített egy francia tengeralattjárót. Turbucz az otrantói csata előzményeit vizsgáló részben is hibát vét: Horthy nem azért kurtítatta meg a cirkálói hátsó árbócát, hogy messziről antant hajónak látszódjanak, hanem azért, hogy az ellenség rombolónak vélje azokat, és ne küldjön ki azonnal erősebb hajóegységeket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A szerző elismeri, hogy az otrantói ütközet volt az, ami megalapozta Horthy nimbuszát a haditengerészetben és a hátországban egyaránt, majd a Horthy-kultusz egyik alapja lett. Ennek ellenére meglehetősen szűkszavúan írja le az eseményeket, és az ellenségnek okozott károkat is csak részlegesen ismerteti. Bár a csata jelentőségével és a zár eredményességével kapcsolatban alapvetően helyes következtetései vannak, elfelejti megemlíteni, hogy a támadás hatására az antant egy időre beszüntette az éjszakai járőrözést a szorosban, ez pedig megkönnyítette a tengeralattjárók kijutását a Földközi-tengerre. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizVBUyb0nFR4_bTmJZqFP6qjtcStlmkxE8w584mvWQ3hq_-rYHALsX_HrpX1KJBtjhhjBqWK4-odnKKJ_7Wv_Kwuez_oy2YMXvwgdCZqEIOqRYDrDtCIYtHiUauMKlk94cLVGnHxPzwGnk9iWid4g-rG_mmmmsuN78taisy8EX9RXc35t71XHl08Bwfg/s903/horthy_sk.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="534" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizVBUyb0nFR4_bTmJZqFP6qjtcStlmkxE8w584mvWQ3hq_-rYHALsX_HrpX1KJBtjhhjBqWK4-odnKKJ_7Wv_Kwuez_oy2YMXvwgdCZqEIOqRYDrDtCIYtHiUauMKlk94cLVGnHxPzwGnk9iWid4g-rG_mmmmsuN78taisy8EX9RXc35t71XHl08Bwfg/w236-h400/horthy_sk.jpg" width="236" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az utolsó fejezetben ("A flottaparancsnok") a szerző megállapítja, hogy Horthy Miklós nem volt megfelelően felkészülve a flottaparancsnoki pozícióra, hiszen sem a tapasztalata, sem a kiképzettsége nem volt meg hozzá. Horthy maga is elismerte, hogy nem állt készen a feladatra, és megpróbálta meggyőzni az uralkodót, hogy álljon el a szándékától. Turbucz azonban azt is hozzáteszi, hogy Károly István főherceg javasolta Horthy kinevezését, miután Pólában és Cattaróban felmérte a tisztikaron belüli hangulatot, és azt tapasztalta, hogy Horthy népszerű a fiatal tisztek közt. A főhercegi döntést végül (a már 1913-óta nyugállományú) Montecuccoli tengernagy is támogatta. Turbucz szerint <i>"Kifizetődött tehát Horthy lojalitása az uralkodóhoz és a dinasztiához." </i>Ezzel a némileg cinikus megjegyzéssel azonban nem értek egyet. Károly császár fiatalabb és már bizonyított tiszteket akart beemelni a vezetésbe, és Horthy volt az egyetlen, aki egyszerre volt híres a rámenősségéről, és egy nagyobb ütközetben is helytállt. A főhercegi és tengernagyi támogatás nyilván sokat nyomott a latba, de véleményem szerint nem ez volt a döntő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A mű, bár számos értékes információt rejt magában, és a szerző alapos kutatást végzett, mégis csalódást kelt. Megállapításai árnyalják ugyan, de nem változtatják meg lényegében Horthy Miklós békebeli pályafutásáról alkotott képet. Ráadásul egy katonatiszt bemutatás során zavaró lehet a visszatérő kérdésfelvetés, hogy az adott személy megfelelően felkészül(hetet)t-e a politikai pálya kihívásaira. A háborús időszakot elemző részekből kitűnik, hogy a szerző nem ismeri megfelelő mértékben a földközi-tengeri háború eseményeit, összefüggéseit és jelentőségét, így következtetései és megállapításai sokszor pontatlanok, tévesek. Összességében véve egy felemás mű született, amit ha értékelni kell, közepesnek mondanám. Nem tekinthető elfogulatlannak, a kormányzó háborús szerepét bemutató fejezetek pedig a kötet leggyengébb részei. A szerző ugyan alapos kutatómunkát végzett, de a könyv megírásakor már nem volt az. Így sajnos tovább kell várnunk a Horthy Miklós haditengerésztiszti pályafutását minden szakmai igényt kielégítően bemutató kötetre.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-41733929537814585982023-01-10T11:41:00.001+01:002023-01-10T11:41:38.892+01:00Sturm – A Nagy Háború anekdotái - LXVII.<div style="text-align: justify;">E harcos közösségben, élet és halál társaságában az emberi kapcsolatok különös illékonysága és szomorúsága kivételes tisztaságában mutatkozott meg. Légyrajként táncolták körül egymást, mégis oly hamar elfújta őket akár a legenyhébb szellő. Annyi bizonyos, hogy mikor az ételhordók grogot hoztak a konyháról, vagy a nyugodt este oldotta a hangulatot, mindenki testvérré lett és az elhagyatottakat is bevonták körükbe. Ha az egyikük elesett, a többiek együtt álltak holttesténél, pillantásuk sötéten, mélyen találkozott. Ám ahogy a halál viharfelhőként függött az árkok felett, mindannyian önmagukban voltak; egyedül állt a sötétségben, ordítva és elzuhanva, villámlástól vakítva, és mellkasában határtalan magányon kívül semmi sem dobogott.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBjYb8g9t1j2AAYta1HFnIRYU44zCYPjfZlcnguqJTGSvrkCUiPhCJ3CR0UWNfOt37LLn3CauVyfDNa1yMtU5YLn8yyV5IU-RMk3b2f5vWVtNfZ5eRSdARV4U7uSyvcm20GWxx95Szyi1TKaEyGj1DQ3UiIvQTN43r2nGULVyhHl2M9D32ILl5fL9etQ/s1200/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-01-10%20-%2011.08.49.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="834" data-original-width="1200" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBjYb8g9t1j2AAYta1HFnIRYU44zCYPjfZlcnguqJTGSvrkCUiPhCJ3CR0UWNfOt37LLn3CauVyfDNa1yMtU5YLn8yyV5IU-RMk3b2f5vWVtNfZ5eRSdARV4U7uSyvcm20GWxx95Szyi1TKaEyGj1DQ3UiIvQTN43r2nGULVyhHl2M9D32ILl5fL9etQ/w400-h278/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202023-01-10%20-%2011.08.49.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ernst Jünger az első világháborúban.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Mikor délben az őrállás barnára égetett agyagpadjain kuporogtak, és a rothadt földek virágzó bogáncsairól színpompás pillangók szárnyaltak az árok fölé, mikor a harci zajok rövid órákra elcsendesedtek, és félhangos nevetések kísérték az apró tréfákat, akkor az izzó fényben gyakran kísértet lopódzott elő a járatból, és haloványan bámulva egyik-másik arcba, így szólt:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Miért nevetsz? Minek tisztítod fegyvered? Miért ásod körös-körül a földet, mint holttestben a féreg? Holnapra talán az éjszaka álmaként merül feledésbe minden.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Világosan látszott, kinek jelent meg a szellem. Elsápadtak, elkomorultak és mikor posztjukra indultak, tekintetük mozdulatlanul meredt puskájuk irányába a senki földjén. Ha elestek, egy barátnak el kellett mondania az ősrégi harcos-beszédet sírjuk felett:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Mintha csak sejtette volna. Annyira megváltozott újabban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néhányan hirtelen eltűntek; a sarokban puska, hátizsák és sisak hevert pillangó elhagyott burkaként. Hetek múlva hozták vissza, a katonai rendőrség elkapta egy állomáson vagy kocsmában. Azután hadbíróság és áthelyezés egy másik ezredhez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy reggel a bajtársak holtan, vérben úszva találták az egyik ilyen csendes embert a latrinán. Jobb lábfeje csupasz, kiderült, puskájával szívére célzott, s lábujjával húzta meg a ravaszt. A leváltása előtti nap volt, reszkető csoport állt a ködben a papírfecnikkel keveredett zsíros agyagmasszában arcra borult, zsákként heverő alak körül. Feketésbarna szurok csillogott a számtalan szöges bakancs taposta lyukakban, vércseppek gyöngyözték rubinszín olajként. A szokatlan halál miatt e tájon, ahol a haldoklás a lövedékek villámfellegeihez tartozott, vagy a visszataszító hely miatt: ma mindenki különösen zavarban volt a tetem fölé ívelő értelmetlenség légkörében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végül egyikük odavetett egy megjegyzést, ahogy dugódarabokat hajítunk a vízbe, hogy próbára tegyük az áramlatot:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Agyonlőtte hát magát halálfélelmében. Egy másik meg azért, mert nem alkalmazták önkéntesként. Nem értem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mellette állva Sturm a kísértetre gondolt. Ő nagyon is jól értette, hogy aki élet és halál között táncol, hirtelen szakadék előtt kél alvajáróként, és belezuhan. Ha az állócsillagok nem vezetnék útját, becsületét és hazáját, vagy ha testét nem keményítené meg pikkelyvértként a harci vágy, akkor ő is puhatestűként, rángatózó idegnyalábként sodródna a tűz és acél záporában. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Természetesen – gondolta –, bárki, aki így elengedi a kantárt, rögtön mehet az ördögökhöz: itt minden erő megmérettetik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sturm túlságosan is kora gyermeke volt ahhoz, hogy szánalmat érezzen ilyen esetekben. Ám azonnal egy másik kép bukkant fel elméjében: hatalmas tűzcsapást követő ellenséges támadás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ahogy a legjobbak és legerősebbek kiugrottak fedezékükből, ahogy a választottak szétzúzták az utolsó acélrohamot, a gyengék járataikban reszkettek és érvényt szereztek a mondásnak: "jobb öt percre gyáván, mint egész életre holtan". A legbátrabbaknak még igazuk volt itt?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Igen, akik tudták, hogy csinálják, sok fonalat találhattak, amikre különös gondolatokat fűztek. Nemrégiben Sturm az alábbi megjegyzést tette hozzá lövészárok-krónikájához, melyet az őrség éjszakai szüneteiben vetett papírra: "az erkölcs és a puskapor feltalálása óta a legkiválóbbak kiválasztásának alapelve egyre veszített fontosságából az egyén számára. Pontosan követhető, e jelentőség miként tevődött át az államszervezetre, mely egyre könyörtelenebbül egy specializált sejtre korlátozza az egyén funkcióit. Mára már rég nem érték, ami önmagában, csupán az államhoz való viszonyában értékes. A roppant jelentős értékek e szisztematikus eltörlése olyan embereket teremt, akik önmagukban többé nem életképesek. Az eredeti állam csaknem egyenlő erők összességeként még birtokolta az egyszerű élőlények regenerációs képességét. Szétvágásuk kevés kárt okozott az egyéni részeknek. Hamarosan új egységre leltek és könnyen kialakították a testi pólusban a törzsfőnökit, a lelki pólusban pedig a papit vagy a varázslóit. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3xLo4JQVzK4-JQFTx88YLW9BcqkWWYPSs-pCsxkjdq1wrrkQ-hSxW31GIMIS6hQ7Qsp4YiSZITzZuZhXP_9B_peNwvQAS4AzU6y3npPSJBdYjHBXI53GrfhNrUAmkjhdrnB31bOaeZUUpFuHkTy8UV-iYZUgP21wpZ8l1gGWBHBgzYv3bMPgTzdmpiQ/s773/Hans_Larwin_-_Soldat_und_Tod_-_1917.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="773" height="398" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3xLo4JQVzK4-JQFTx88YLW9BcqkWWYPSs-pCsxkjdq1wrrkQ-hSxW31GIMIS6hQ7Qsp4YiSZITzZuZhXP_9B_peNwvQAS4AzU6y3npPSJBdYjHBXI53GrfhNrUAmkjhdrnB31bOaeZUUpFuHkTy8UV-iYZUgP21wpZ8l1gGWBHBgzYv3bMPgTzdmpiQ/w400-h398/Hans_Larwin_-_Soldat_und_Tod_-_1917.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hans Larwin: A katona és a halál (1917)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Másfelől a modern állam súlyos megsértése létében fenyeget minden egyént, legalábbis azokat, akik nem közvetlenül a földből élnek, vagyis messze a legtöbbet. Eme óriási veszély magyarázza az elkeseredett dühöt, a küzdelem kifulladt "jusqu' au bout"*-ját, melyet két ilyen hatalmi építmény vív egymással. Ebben az összecsapásban többé nem az egyének képességei mérettetnek meg egymás ellen, mint a csupasz fegyverek idején, hanem a nagy organizmusoké. Termelés, technikai fejlettség, kémia, oktatás és vasúthálózat: ezek az erők kerülnek szembe egymással láthatatlanul az anyagcsata füstfelhői mögött."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezeket a gondolatokat idézte fel Sturm, ahogy a halott előtt állt. Itt valaki ismét a modern állam rabszolgasága ellen tiltakozott. Ám utóbbi gondtalan bálványként taposta el őt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">E kényszer, mely az egyén életét ellenállhatatlan akaratnak veti alá, borzasztó tisztasággal lépett fel itt. A küzdelem óriási méretekben öltött testet, előtte az egyéni sors elillant. A tér nagysága és halálos magánya, az acélgépek távoli hatása, és valamennyi mozgás áthelyezése éjjelre, merev, titáni álarcot húzott az eseményekre. Halált dobáltak egymásra anélkül, hogy látták volna egymást; úgy találtak el, hogy azt sem tudtad, honnan jött a lövedék. A képzett lövész pontos lövése, a fegyverek közvetlen tüze s így a párbaj varázsa rég átadta helyét a gépfegyverek tömeges tüzelésének és a koncentrált tüzérségi csoportoknak. A döntés matematikai példára szűkült: aki képes egy bizonyos számú négyzetmétert nagyobb lövedékszámmal elárasztani, az tartja markában a győzelmet. A csata tömegek brutális összecsapása, a termelés és az anyag véres birkózása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A harcosokban, a gyilkos gépek földalatti működtetőiben gyakran ezért nem tudatosult hetekig, hogy ember emberrel áll szemben. Egy kis füstfelhő, ami idő előtt örvénylett az alkonyatban, egy rög, amit láthatatlan kar hajított a fedezék fölé, egy félhangos hívás, amit elsodort a szél – csupán ennyi jelent meg a várakozó érzékeknek. Érthető volt, hogy a szörnyűség eluralkodott azon, akit évekre e vadonba űztek. Lényegében az érzéketlenség ama érzése lehetett, mely néha a gyárvárosok kopár háztömbjeiből pattan szomorú elmékbe, az érzés, amivel a tömegek szétmorzsolják a lelket. S ahogy sietve a középpontba lépünk ott, hogy a gondolatok fellegeit kávézók, tükrök és fények között oszlassuk el, úgy itt beszélgetésbe, italba és az elme különös kitérőibe igyekszünk menekülni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">*a végig</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Ernst Jünger: Sturm. Varázsló Macska Kiadó. 2022, Pécs.)</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-29677758614010587182022-12-22T10:45:00.002+01:002023-12-22T09:35:35.915+01:00Karácsonyest Őfelsége “Budapest” hajóján<div style="text-align: justify;">A “Budapest” hadihajó az 1914. évi nyári hónapokban mint állomáshajó Fiuméban horgonyzott. A háborús veszélyre való tekintettel július hó végén Pólába rendeltetett és készleteit, a lőszert, élelmiszert és ruházatot kiegészítette. Augusztus hó 10-én az V. csatahajóosztály kötelékében harckészen elindult a cattaroi öbölbe, ahová a hajóosztály a parti erődök legénységének éljenzése között 12-én szerencsésen beérkezett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A montenegróiak már augusztus 8-án kezdték a cattaroi öbölnek teodoi részét a Lovcen lejtőin elhelyezett ütegállásokból heves tüzérségi tűz alá venni, eredményt azonban nem tudtak elérni. A hadikikötő parancsnokság a helyzet komolyságának teljes tudatában a tüzérségi védelemre természetesen igénybe vette az öbölben fekvő flottaegységeket is. A haditengerészek hálásan üdvözölték az alkalmat, hogy a szárazföldi bajtársaikkal vállvetve vehetik fel a harcot az ellenséggel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az V. hajóosztálynak három egysége Krtole előtt állást foglalt, ahonnan a “Monarch” zászlóshajó augusztus hó 13-án a délelőtti órákban adta le az első lövést a Krstac nyergén felállított ellenséges lövegek ellen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A következő hetek gazdagok voltak tüzérségi harcokban, egyrészt a Kuk, Krstac, Pestingrad és Solar-nál felállított montenegrói lövegállások, másrészt a Vermac, Garázda, Skaljari cs. és kir. erődök, valamint a hadihajók között. A “Budapest”, “Wien” és “Monarch” majdnem naponta lőtte a montenegrói ütegeket 24 cm-es gyújtó– és páncélgránátokkal, 15 cm-es shrapnellel. Miután a hajók időnként az ellenséges tűz hatáskörébe kerültek, később olyan állásokból viszonozták a tüzet, amelyek az ellenséges hatótávolságon kívül estek, azaz 11 kilométer távolságra a montenegrói ütegállásoktól, míg az ellenség a Vermac és Garázda erődöket csak 4,6 km távolságból vette tűz alá.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLw1_BZWDEXbq5zOYuiuQf4dX2J2bUvv9lKxnOadLhUEjD7T4gWOujD2vrtqm4eHP29iz_-6vZr2pgvNutrjcw42PQdd36nzuIU1USgOmvrweWve2n31XLhJuRqfmAtZPuapTr60_ojTCfY0t87akce4TGJzmGBJ1MO2vL0pdUqZvqawgZbMZLrFY9nw/s1094/277802125_549482463262115_6413848166562646873_n.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1094" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLw1_BZWDEXbq5zOYuiuQf4dX2J2bUvv9lKxnOadLhUEjD7T4gWOujD2vrtqm4eHP29iz_-6vZr2pgvNutrjcw42PQdd36nzuIU1USgOmvrweWve2n31XLhJuRqfmAtZPuapTr60_ojTCfY0t87akce4TGJzmGBJ1MO2vL0pdUqZvqawgZbMZLrFY9nw/w400-h281/277802125_549482463262115_6413848166562646873_n.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Matrózok az SMS Budapest partvédő páncélos fedélzetén.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A Lovcen által veszélyeztetett cattaroi öböl helyzete kritikussá vált akkor, amidőn a franciáknak sikerült a hegy nyugati lejtőjén egy rádióállomást létesíteni és hajóágyúkat felállítani. Amint ezek az ágyúk a Kuk nyeregben 1350 méter magasságban állást foglaltak, a franciák azzal a ténnyel álltak szemben, hogy az általuk megtámadandó erődök 900 méter mélyen fekszenek alattuk, 500 méter távolságra pedig a tágas teodói öböl terjed el. A francia lövegek az erődökre augusztus hó 19-én nyitották meg a tüzet, éspedig eredménnyel, amennyiben a Vermac erőd 100, a Gorazda erőd 21 és a teodoi tábor 10 találatot kapott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A flottaparancsnokság erre elhatározta, hogy a cattaroi öbölbe egy korszerű tüzérséggel felszerelt csatahajót rendel ki, amely az ellenséges állásokat nagyobb távolságról is eredményesen tűz alá venni képes. A feladatnak megoldásra a “Radetzky” csatahajót szemelte ki, amely október hó 22-én érkezett Teodo elé, ahol 11 km távolságra az ellenséges állásoktól horgonyt vetett és 30,5 cm-es toronyágyúival megnyitotta a tüzet a Kuk nyergen elhelyezett ütegekre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A “Radetzky” csatahajó feladatát eredményesen oldotta meg, amennyiben az ellenséges ütegeket október 27-én elhallgattatta. A Lovcen felett kivívott tüzérségi győzelem mélyreható következményekkel járt. Ettől az időponttól kezdve az ellenség a cattaroi erődök leküzdésére komoly kísérletet többé nem tét. A montenegrói ostromló csapatok ereje megtört. A Lovcen ütegek leküzdése 1 évvel később lehetővé tette, hogy az osztrák magyar csapatok a cattaroi öblöt uraló magaslatokat feltartóztathatatlan előnyomulásban birtokba vegyék.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most azután csendesebb napok és hetek következtek. A Lovcen felöltötte már téli köntösét és közeledtek a karácsonyi ünnepek. Csapataink, úgyszintén szövetségeseink is az összes harctereken előrenyomultak és az ellenséges országokban állottak. Akkor még mindenki a háború gyors befejezésében reménykedett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nagyszámú postaküldemények voltak a bekövetkezendő ünnepnapok első hírnökei. 1914-ben még érkeztek a hátországból élelmiszercsomagok, amelyek a hajó legénységének mennyei élvezetet nyújtottak. Az ütegfedélzeten a legénység részére szép, nagy és gazdagon feldíszített karácsonyfát állítottak fel és a karácsonyi, főleg hasznos ajándékok a hajóparancsnok és a tisztikar jelenlétében kerültek kiosztásra. Természetesen az étkezés megfelelő feljavításáról is történt gondoskodás, ami az ünnepi hangulat fokozásához lényegesen hozzájárult.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A barátok és honfitársak kis csoportokban ültek össze és az otthonmaradt szeretteikre gondolva énekeltek és muzsikáltak. Egy ilyen hadihajón mindenféle nemzetiségűek képviselve voltak, akik azonban jól megfértek egymás között és egyek voltak az ellenség leküzdésében. Az egyes étkezdékben hasonló módon külön-külön ünnepelték a karácsony szent estéjét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tiszti étkezdében a tisztek erre az alkalomra ünnepi ruhát öltöttek. A terem fenyőgallyakkal volt díszítve és pazar fényben úszott. A tiszti szakács is igyekezett kitenni magáért úgy, hogy az összbenyomás elfelejtette a jelenlévőkkel, hogy háborúban vannak. A hajó parancsnoka, továbbá a zászlósi és gépüzemvezetői étkezde küldöttsége vendégként jelent meg a tiszti étkezdében. Az első tiszt szívélyesen üdvözölte a vendégeket, kifejezésre juttatta a karácsonyi jókívánságait, majd megemlékezett a szárazföldi hadsereg hős vitézeiről, akik csikorgó hidegben és hóban, a legtávolabbi ellenséges országokban ünneplik ezt a napot. Felszólalását a Legfelsőbb Hadúr éltetése fejezte be. Majd az áhítatot gyönyörű “Stille Nacht, heilige Nacht” hangjai mellett meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit. A fa alatt mindenki részére egy kis meglepetés várt. A hajó parancsnokát a legénység egy miniatűr 24 cm-es toronyágyúval lepte meg. Ez az ajándék a precíziós munkának remeke volt és osztatlan csodálkozást váltott ki. A többiek többnyire hadiemlékeket kaptak ajándékul, ú. m. papírvágókést, levélnyomót, szivarvágókést, stb. Mindezek a tárgyak montenegrói és francia eredetű lövedékrepeszdarabokból készültek. A vacsora természetesen hangulatos jó kedvben folyt le és miután az “öregek” visszavonultak, az ifjúság fesztelen mulatozása kezdődött.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az “öregek” pedig kabinjaikban, melyeknek csendjét csak a hajó oldalát gyengén nyaldosó-csapdosó hullámok loccsanása szakította meg időnként, magukba mélyedtek és gondolataik a távolban élő szeretteik felé szálltak. A “szárazföldi patkányok” az ilyen szűk hajófülkét sokszor kényelmetlen és barátságtalan lakóhelynek tartják és el sem tudják képzelni, hogy abban valaki éveken át éljen, pedig csak a lakójától függ, hogy azt néhány kép, szőnyeg vagy virág elhelyezésével kedves, meleg otthonná változtassa. Mi érzékeny lelkű tengerészek mindenkor szerettük ezt a kis kabint, ahová mindig visszavonulhattunk, ha az egyedüllét csendjének és nyugalmának szükségét éreztük. Nekem az első háborús karácsonyest örök emlék marad. Azok közül a bajtársak közül, akik a szent estét 1914-ben a “Budapest” hajón velem együtt átélték, nem egy már beevezett az utolsó kikötőbe, ahonnan nincs visszatérés. Másokat a sors idegen államokba kényszerített, de úgy hiszem, mindannyian szívesen fognak visszaemlékezni a régi szép időkre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Merkt Reinhold</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Közli: A Magyar Haditengerészeti Egyesület Közleményei. 1938. december. II. Évfolyam, 12. szám. 1-2. oldal.) </div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-70256632316211317082022-12-17T15:15:00.001+01:002022-12-22T19:21:49.435+01:00A Szixtusz-affér története – Egy botrány anatómiája, így vesztette el a Monarchia a nagy háborút<div style="text-align: justify;"><i>George Clemenceau francia miniszterelnök 1918 áprilisának elején nyilvánosságra hozta IV. Károly egy évvel korábban írt, úgynevezett Szixtusz-levelét. Tekintettel arra, hogy az osztrák–magyar koronás államfő 1917 tavaszán a központi hatalmak relatíve kedvező helyzetében kívánta abbahagyni a háborút, továbbá odaígérte Franciaországnak Elzász-Lotaringiát, Clemenceau lépése óriási botrányt robbantott ki, és diszkreditálta az uralkodót német szövetségese szemében. A nagy háború kompromisszumos lezárása ezt követően lehetetlenné vált.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">Mint ismeretes, Károly felesége, Zita királyné a francia–olasz eredetű Bourbon–Pármai-dinasztia tagja volt, ráadásul az asszony két fivére, Szixtusz és Xavér a belga haderőben szolgált, miután az egyébként a Francia Köztársaságban élő hercegeket eltiltották a francia hadseregbe való belépéstől. Az új uralkodót 1916 végén mind felesége, mind anyósa és Mária Annunciáta főhercegnő is győzködni kezdte, hogy ezt a családi szálat felhasználva kezdeményezzen békét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az új külügyminiszter, Otto-kar Czernin gróf megfogalmazása szerint az ifjú uralkodót alaposan „megdolgozták” az asszonyok, így ez a „triumfeminátus” sikert ért el, de természetesen Károlyt személyes tapasztalatai, legutóbb éppen Székelyföld 1916-os őszi tragédiája is – három román hadsereg lépte át Erdély keleti határát – a békekötésre sarkallta. Károly egyszerre rettegett a belső forradalom rémétől, amelynek forgatókönyvét a cári birodalom bukása reprezentálta, valamint a háború eszkalációjától és elvesztésétől is.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaQX36i3RbW1Gad_1XyzXyQ_LS1ZyfHQga-aLCAceB6wGJ-sWJ3LlzsZT9aY5nkz1mRnutCWZZr9B8C7cZ1J4fOEhxXIC66CqjNlLuPKCnOkcSET_DHN-evtQgwdiRXKyl0hLkiQyBVDxGIB-fpWMcIe-gPWq0q1T1MTXFYz5AlwWHUz1VWBCEiig2kg/s1330/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202022-12-17%20-%2015.13.25.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="886" data-original-width="1330" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaQX36i3RbW1Gad_1XyzXyQ_LS1ZyfHQga-aLCAceB6wGJ-sWJ3LlzsZT9aY5nkz1mRnutCWZZr9B8C7cZ1J4fOEhxXIC66CqjNlLuPKCnOkcSET_DHN-evtQgwdiRXKyl0hLkiQyBVDxGIB-fpWMcIe-gPWq0q1T1MTXFYz5AlwWHUz1VWBCEiig2kg/w400-h266/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202022-12-17%20-%2015.13.25.png" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">IV. Károly a fronton, tisztek társaságában.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Károly anyósa 1917. január végén a svájci Neuchâtelben találkozott az osztrák–magyar uralkodó sógoraival. Mária Antónia főhercegnő megerősítette, hogy Károly elszánt a békekötésre, amelyre egyébként már bizonyítékot is szolgáltatott a központi hatalmak 1916. december 12-i békeajánlata. Ez a dokumentum azonban a győzelmes béke koncepcióját fogalmazta meg, hiszen nem tartalmazta a központi hatalmak által elfoglalt területek kiürítését vagy a franciák számára különös fontossággal bíró Elzász-Lotaringia átadását.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A svájci találkozón azonban a főhercegnő diszkréten utalt rá, hogy Károly hajlandó az antant számára jóval kedvezőbb feltételek mentén is békét kötni. Az egyeztetés Károly bizalmas barátján, Erdődy Tamás gróf révén folytatódott, és azzal az eredménnyel zárult, hogy a fivérek Bécsbe utaztak személyes találkozóra. Erre az útra a legszigorúbb titoktartás mellett kerülhetett csak sor, hiszen a Monarchia és Belgium között is hadiállapot állt fenn. Károlyt sikerült meggyőzni, hogy engedjen a Svájcban kialkudott feltételekből, amelyet nagymértékben támogatott az a tény, hogy a franciák nyitva hagyták Olaszország helyzetét, valamint irredenta törekvéseik kérdéskörét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>Károly első levele</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az osztrák császár, egyben magyar király bátor lépésre szánta el magát március 24-én, hiszen jogosnak ismerte el Franciaország igényét az 1871-ben elvesztett két tartományára, továbbá nem zárkózott el Belgium szuverenitásának helyreállításától, mi több, Szerbia függetlenségének biztosításától sem. Károly kikötötte azonban, hogy Belgrádnak szakítania kell a nagyszerb politikai célokkal és propagandával. A világháború folyamán első ízben történt olyan békekötési szándéknyilatkozat, amely reális kompromisszumot kínált a konfliktus mielőbbi lezárására.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A király azonban a levél végleges szövegét még saját külügyminiszterével sem ismertette, és ennek egy évvel később fatális következményei lettek. A levél – amelynek tartalmát a franciák mellett az angolok is megismerték, az olaszok viszont nem – komoly hatást váltott ki az antant táborán belül. Lloyd George brit miniszterelnök március 31-én egyenesen kijelentette, hogy Károly le-vele maga a béke. Párizs és London mindezen információk birtokában megpedzette az olaszoknál, hogy hajlandók lennének-e befejezni a háborút az 1915. évi londoni egyezmény céljai teljesülése nélkül – ez esetben Dél-Tirol és Trieszt a Monarchia birtokában maradt volna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az olasz politikai vezetés határozott nemmel válaszolt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindeközben Károly is fontos tanácskozást folytatott II. Vilmos német császárral 1917. április 3-án Bad Homburgban. A Monarchia uralkodója nem terítette ki lapjait a békével kapcsolatban, viszont utalt arra a veszélyre, hogy a központi hatalmak államaiban is forradalmak robbanhatnak ki. A németek viszont azonnal elutasították Czernin azon javaslatát, hogy Berlin lengyel területeket annektáljon, kompenzálandó az Elzász–Lotaringia átadásából fakadó veszteségeket. Károly pozíciói három nappal később jelentősen romlottak, amikor 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadat üzent a Német Birodalomnak, hiszen egy újabb nagyhatalommal is egyezkedni kellett.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiIm-8n5Te5cYIUSMTqd3UB9WhkISOG8A3jQGBTxPm8LqHpaEBO5RzzY-CyrLzmyYFhNOg7vX2yEVC4tkIL9nvRPQwnnHl2Cjy7HTcqZgrCsmxqR9NCqBNJp7a6mo7uL6dJkXgTKtCutyi_gGoq7qY5r1LQfW_rrcC2uMgNMTyTrcXOGK9yIO2AA2IKA/s986/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202022-12-17%20-%2015.08.15.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="986" data-original-width="792" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiIm-8n5Te5cYIUSMTqd3UB9WhkISOG8A3jQGBTxPm8LqHpaEBO5RzzY-CyrLzmyYFhNOg7vX2yEVC4tkIL9nvRPQwnnHl2Cjy7HTcqZgrCsmxqR9NCqBNJp7a6mo7uL6dJkXgTKtCutyi_gGoq7qY5r1LQfW_rrcC2uMgNMTyTrcXOGK9yIO2AA2IKA/w321-h400/Ke%CC%81pernyo%CC%8Bfoto%CC%81%202022-12-17%20-%2015.08.15.png" width="321" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szixtusz Bourbon-parmai herceg (1886-1934)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A békekötési szándék még intenzívebbé tétele érdekében, valamint az első levél tanulságait értékelve Szixtusz és Xavér ismét Bécsbe utazott 1917 májusában. Károly egy újabb levélben a korábban megfogalmazott javaslatokat azzal egészítette ki, hogy a Monarchiának nincsen lehetősége az olasz területi követeléseket teljesíteni, mert ezt a birodalom lakossága nem fogadná el. A gyakorlatban ezzel a döntésével kudarcba fulladt a misszió, mivel enélkül az antant nem fogadta el a Monarchia béketörekvését és közeledését. Másképpen úgy is megfogalmazhatnánk a két levél történetét, hogy a nyugati antant azt tesztelte: meddig hajlandó Károly elmenni a béke érdekében, illetve a németek hogyan reagálnak, és mennyi információjuk van ezekről a szándékokról.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>A botrány kirobban</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Károly második levelével, illetve az antant válaszának hiányával véget is ért volna a Szixtusz-misszió története, de 1918 tavaszán új életre kelt a békekezdeményezés. Czernin április 2-án egy beszédében deklarálta, hogy egy évvel korábban már megüzente a franciáknak: a béke egyetlen akadálya Párizs ragaszkodása Elzász-Lotaringia visszacsatolásához. Clemenceau erre replikázva kijelentette: maga Károly ismerte el ezt az igényt jogosnak. Amikor mind Károly, mind Czernin tagadott, a francia elnök nyilvánosságra hozta Károly első, március 24-i levelét, denunciálva mind az uralkodót, mind a külügyminisztert. Czernin a kirobbanó botrányba bele is bukott, miután a kínos magyarázkodásra kényszerülő Károly leváltotta. A megviselt idegzetű tárcavezető hármas öngyilkosságot javasolt a királyi párnak, valamint magának…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az afférnak több súlyos következménye volt. A Monarchia katonai szabályzatai a leghatározottabban tiltották az ellenséggel való tárgyalást, egyezkedést, amely hadbírósági eljárást és akár kivégzést is maga után vonhatott. Most napvilágra került, hogy a Legfelsőbb Hadúr végeredményben ezt a tettet hajtotta végre! Károly szavahihetősége ezzel jelentős csorbát szenvedett. Különösen romboló hatása volt Clemenceau lépésének a németekkel való viszonyban, akiket megdöbbentett Károly azon lépése, hogy német területek átadása árán kívánt különbékét kötni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az affér súlyosan megrázta az osztrák–magyar közvéleményt, Tisza István gróf miniszterelnök bizalmas körben a „Monarchia végéről” beszélt. A császárt és királyt a németek rapportra rendelték a belgiumi Spa városába, ahol leforrázott uralkodónk nem tehetett mást, mint hogy még nagyobb befolyást engedjen Berlin számára, például az osztrák–magyar haderő irányításában. Czernin drámai figyelmeztetése kellemetlen igazsággá vált: amennyiben a központi hatalmak nyerik a háborút, úgy a dualista állam Berlin vazallusa lesz, ellenkező esetben pedig az antant igája alá kerül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>Az igazi vesztes: Európa</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az Osztrák–Magyar Monarchia, dacára annak a ténynek, hogy a nagy háború résztvevői közül a legtöbbször kísérelte meg annak mielőbbi lezárását, végül a legsúlyosabb árat fizette a háborús vereségért: megszűnt létezni. Jóllehet területi integritásának védelme érdekében a Monarchia Szerbia elleni hadüzenete nyitotta meg a világháborút, és ezért igen nagy – de nem kizárólagos –felelősség terheli, mindez ugyanakkor nem menti fel az antantot, amely rendre blokkolta Károly békeajánlatait.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ugyanakkor Európa is súlyos árat fizetett azért az engesztelhetetlenségért, amely a Német Birodalmat is jellemezte a béketapogatózások során. A vérontás egészen 1918 késő őszéig folytatódott, és az elhúzódó háborúnak egyetlen igazi győztese az Amerikai Egyesült Államok lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;">***</div><div><br /></div><div>A szerző, Dr. Ligeti Dávid, PhD, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa. A cikket a szerző engedélyével közöljük. Eredeti megjelenési helye:</div><div><br /></div><div>https://www.magyarhirlap.hu/tudomany/20220409-a-szixtusz-affer-tortenete</div></div></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-69382897395447275112022-12-11T16:29:00.001+01:002022-12-11T16:35:34.201+01:00Könyvajánló: Zsigmond Gábor - Tiborcz István "Dunán és tengeren - A magyar hajózás és palotája"<div style="text-align: justify;">Dunán és tengeren. A magyar hajózás és palotája címmel jelent meg újabb vaskos, képekben gazdag könyv a magyar hajózásról.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a könyv a magyar nemzeti, állami tulajdonú hajózás történetének képekben gazdag albuma. Azt meséli el, hogy a ma MAHART (eredetileg MFTR) székházként ismert épület a magyar hajózás egykori központjaként hogyan működött, kik használták, milyen történeteket látott, milyen döntéseket hoztak itt egykor. A könyv azoknak a hajóscégeknek és hajósoknak a történeteit meséli el, akik mintegy száz éven át eredetileg használták ezt az épületet. Több mint egy évszázad alatt jelentős történelmi eseményeknek éppúgy tanúja volt, mint megannyi hajóstörténetnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX08mcrovYPHQn2kePb4sj1uYHcvGoRsR9ZcWMOd6gznTyTHuvUT5VDC3LYVgOt9QSpQ4HtYqvVrAje57jfRQcjFNf2Yo7NZnERMEbNL_pRvbNhY_QH53sT5gefDuDZCWwJXNM_t2gg4ARqD4GitT7e0Y1f5fUX6qGnTzwvd0coBIvw90mkIII8mSbMA/s809/borito.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="809" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX08mcrovYPHQn2kePb4sj1uYHcvGoRsR9ZcWMOd6gznTyTHuvUT5VDC3LYVgOt9QSpQ4HtYqvVrAje57jfRQcjFNf2Yo7NZnERMEbNL_pRvbNhY_QH53sT5gefDuDZCWwJXNM_t2gg4ARqD4GitT7e0Y1f5fUX6qGnTzwvd0coBIvw90mkIII8mSbMA/w395-h400/borito.jpeg" width="395" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szó esik a Vaskapuról és a mára már víz alá került al-dunai Ada Kaleh szigetéről, ami 1913-ban Magyarországhoz került, 1972-ben pedig örökre víz alá. Számos történet szól a boldog békeidők és a két világháború közötti hatalmas dunai luxus hajóutakról, a legnagyobb és legszebb lapátkerekes magyar hajókról, megdöbbentő hajókatasztrófákról. Többek között olvashatunk az eucharisztikus világkongresszus dunai felvonulásáról, megismerhetjük a gyönyörű Zsófia sétahajót és világhírű utasait, de azt is, hogyan lett Budapest a két világháború között tengeri kikötő, vagy hány tengeri hajót építettek a budapesti hajógyárakban. A kötetben külön fejezet szól a dunai szárnyashajózásról, a MAHART tengeri hajóiról, és éppúgy képet kapunk a Sirály hajók baleseteiről, mint a két világháború pusztításairól, Trianon hatásairól, számos hajós és tengerész visszaemlékezéséről. A magyar hajózás palotája hosszú ideje tartó hányattatott sorsa után funkciót vált, és a beruházó is fontosnak érezte, hogy bemutassa és megőrizze az épület eredeti történetét. Ameddig volt magyar hajózás, addig ez volt a nemzeti dunai, Duna-tengeri és tengeri hajózás központja. A MAHART 2004-ben adta el az utolsó tengeri hajóját, de ekkor már a magyar dunai hajózás sem használta az épületet. A hatalmas képanyagot felvonultató, értékes album a századfordulótól a 2000-es évekig követi nyomon a MAHART-házból irányított egykori magyar hajózás történetét. A kötet Zsigmond Gábor, a hajózástörténet és várostörténet elismert kutatója, számos könyv szerzője, és Tiborcz István, a ház értékeinek megmentése iránt elkötelezett beruházó közös munkája. A magyar hajózás izgalmas történeteinek feltárását és a gazdag képanyag gondos válogatását a szerzők több mint másfél éven át tartó alapos kutatómunka során állították össze.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirh85ngDgl08scCkcA4_cU9OpgqkQMEWmZIeKa2WJ46NrNtJjaQTV14iAUPYGexfKr9w8kWqiEoTD0C3sEKOQMl9k_1hjGwzxNT28faBZB0UBehGFzLOt7Ye57mcDs7k3oC6PoQ0o-MWNISzQETkDU0MAtANLpSzAQkRtHJM9Vqed2nbfj0HLSHFRotg/s617/ZsG%20foto%20ma%CC%81solata.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="449" data-original-width="617" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirh85ngDgl08scCkcA4_cU9OpgqkQMEWmZIeKa2WJ46NrNtJjaQTV14iAUPYGexfKr9w8kWqiEoTD0C3sEKOQMl9k_1hjGwzxNT28faBZB0UBehGFzLOt7Ye57mcDs7k3oC6PoQ0o-MWNISzQETkDU0MAtANLpSzAQkRtHJM9Vqed2nbfj0HLSHFRotg/w400-h291/ZsG%20foto%20ma%CC%81solata.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A könyv egyik szerzője Dr. Zsigmond Gábor PhD</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A 288 oldalas, több száz képet tartalmazó könyv magyar és angol nyelvű. Elérhető a Libri, Líra és Bookline boltjaiban és webshopjaiban.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-13348730258643337512022-12-06T14:22:00.000+01:002022-12-06T14:22:05.748+01:00Adalékok a Székely Hadosztály történetéhez<div style="text-align: justify;">1918. december 1-én megalakul a Székely Hadosztály. Természetesen nem ezzel a névvel, nem egészen úgy, mint tervezték, de megalakult. Vezetője egy veterán első világháborús honvédtiszt, bizonyos Kratochvil Károly. Nagyváradon szolgált eredetileg, csak az összeomlás után került Kolozsvárra, ahol meg kellett volna valósítani a lehetetlent, azaz fegyveres véderőt szervezni annak a Népköztársaságnak az utasítására, akik egyébként szélnek eresztették, sőt széjjel is zavarták a frontról hazaérkező katonákat...</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj__ujG3n5C9_xi79mY9Kyg1EJWCM0KYZ-2CYSFxU0sOQVVY9F8UbNm6Le8TbLsobj3zHA_OuUW_FbND9kyvpNNDmGw9TbKoqnjjOtG4_kUCc8gUH7wtXd4mCA0Il5vLtJZnznpIqtdRr5W9qbUxEXxgtmchl_jhiUj6fTI3khi_EN5fwWanD8xx8Lf_A/s780/kratokar07012m_hu.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="471" data-original-width="780" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj__ujG3n5C9_xi79mY9Kyg1EJWCM0KYZ-2CYSFxU0sOQVVY9F8UbNm6Le8TbLsobj3zHA_OuUW_FbND9kyvpNNDmGw9TbKoqnjjOtG4_kUCc8gUH7wtXd4mCA0Il5vLtJZnznpIqtdRr5W9qbUxEXxgtmchl_jhiUj6fTI3khi_EN5fwWanD8xx8Lf_A/w400-h241/kratokar07012m_hu.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kratochvil Károly (1869 - 1946)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Egy lelkes főhadnagy, talán ekkor már százados, bizonyos Werbőczy, avagy Verbőczy Kálmán is segítségére volt ebben. Hozzá kötődik egy legenda, hogy eredetileg ő vetette fel az ötletet, győzzék meg a székelyeket, hogy álljanak be hozzájuk! Több probléma volt ezzel, a legnagyobb pont az, hogy Székelyföld ekkor már az antant egyik tisztje által meghatározott demarkációs vonalon, a Maros folyón túl volt, azaz az ellenség háta mögül kellett katonának valót hozni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem is volt ez egy nagyon sikeres vállalás, alig pár száz veterán indult el Kolozsvárra, Kratochvil Károly hívó szavára, Verbőczy Kálmán kíséretében. De ők alkották a magját egy új, önszerveződő, honvédő fegyveres erőnek, amit emiatt Székely Ezrednek, majd annak növekedésével Székely Hadosztálynak neveztek. Magáról a Hadosztályról, illetve "Erdély második Bemje" szerepéről nem is kívánok sokmindent elmondani, hiszen tanulmányok százai állnak rendelkezésünkre.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixIpo46WszYHVpyf7jcEilyOA9CqrXC17KnmZIn423eSMRQaxgnTO1PzrX1SRU33TbHzeBwJltQwhbQYactNQXGhVXzUtsGmR1Tqwa5XxAUdcNRNPHfcLDRoh8W04BK_8nC7pQ2ryimdJFgcHYTdHZagmKGamsNjnE07bGOqOvxKxTQq8T2jnc7tRP4g/s971/318151255_5813475322032368_170326481758129932_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="971" data-original-width="683" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixIpo46WszYHVpyf7jcEilyOA9CqrXC17KnmZIn423eSMRQaxgnTO1PzrX1SRU33TbHzeBwJltQwhbQYactNQXGhVXzUtsGmR1Tqwa5XxAUdcNRNPHfcLDRoh8W04BK_8nC7pQ2ryimdJFgcHYTdHZagmKGamsNjnE07bGOqOvxKxTQq8T2jnc7tRP4g/w281-h400/318151255_5813475322032368_170326481758129932_n.jpeg" width="281" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Verbőczy Kálmán százados</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Talán még annyit, hogy igen érdekes helyzete, s tagsága volt a Székely Hadosztálynak. Hiszen a magyar kommunista államszervezet - a Tanácsköztársaság, valamint a Magyar Vörös Hadsereg - keleti arcvonala (is) volt, igaz alig egy hónapig. A tagok között pedig ott találjuk például Hautzinger Gusztávot (Jány Gusztáv), Márton Áront (a késöbbi püspököt), vagy épp Kóré(h) Endre lelkipásztort, aki egyben a Hadosztály krónikásává is vált.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaKZp4434aDIFvo-VItPHrkD2X4IZfvaKJPNnKldlfPd_FNfcvqJd0urthmblql8Y30YjSWPVCbQ-RjFXWxIcqwUyp_Ss22bgvpk8au3fUgkG--q6prNXSNiAoANFZ_krF6QaUOTsGNL1HcvRAw-rQGsSy8H17loTlepPZ8-_2Daf2MVuwHbQ7nt0-1g/s950/317494855_5813474692032431_3697359404964662796_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="950" data-original-width="797" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaKZp4434aDIFvo-VItPHrkD2X4IZfvaKJPNnKldlfPd_FNfcvqJd0urthmblql8Y30YjSWPVCbQ-RjFXWxIcqwUyp_Ss22bgvpk8au3fUgkG--q6prNXSNiAoANFZ_krF6QaUOTsGNL1HcvRAw-rQGsSy8H17loTlepPZ8-_2Daf2MVuwHbQ7nt0-1g/w335-h400/317494855_5813474692032431_3697359404964662796_n.jpeg" width="335" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ifjú Márton Áron hadnagy.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Emellett voltak tagjai nem csak Székelyföldről, hanem Erdély, a Partium, a Bánság, sőt, még az Anyaországról is. Amiről beszélni szeretnék, az a Hadosztály tagjainak sorsa a fegyverletétel, illetve a Tanácsköztársaság bukása után. Természetesen nem a teljes sereg, csak néhány tagjának sorsát írom le, s legfőképpen azt, miként is kapcsolódik, kapcsolódhat Monorhoz történetük. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehhez segítségül hívom egy korábbi bejegyzésemet, amit az 1919. augusztus 3-án, Monoron kivégzett 53 fő kapcsán tettem közzé, íme: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ismeretlen áldozatok 2. rész </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Erdélyi/székely katonák a monori tömegsírban? (Hadtörténeti és egyéb adalékok a monori eseményekhez) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ismeretlen áldozatok nagy száma miatt sok érdekes elképzelés is napvilágra került a két háború közötti Magyarországon, hogy kik is lehettek a Monoron 1919-ben kivégzett, majd 1920-ban újratemetett ismeretlen áldozatok? Ezeket a szálakat, kutatásokat (ha egyáltalán voltak ilyenek) 1945 után nem folytatták, valamint el is hallgatták gondosan, illetve megtartották a hadtörténelem iránt érdeklődő szűk, de valóban szakmai körnek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Miért? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert akkor kiderült volna pár érdekes adalék a Magyar Vörös Hadseregről, annak összetételéről, és nem jöhetett volna létre az, a nagyközönség számára mesterségesen kialakított "öntudatos proletárokról" szóló legenda, amelyet több évtizeden keresztül tanítottak nemzedékről nemzedékre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Miért írom ezt le? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy érdekes példa 1939-ből: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„</i><i>Az 1919-ben kivégzett negyven aradi vasutas emlékezete.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Az Országos Rákóczi Szövetség Dömötör Mihály ny. belügyminiszter elnöklésével választmányi ülést tartott, amelyen kegyelettel emlékezett meg az 1919 augusztus 2-án a Tiszántúlra betört románok által Monoron kivégzett negyven aradi magyar vasutas mártír haláláról.</i><i>”</i><i> </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nemzeti Újság, 1939. július (21. évfolyam, 147-172. szám) 1939-07-27 / 169. szám </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Itt felmerülhet, hogy esetleg nem Monor településen, hanem Orosháza külterületén lévő Monor - tanyán hajtották ezt végre a románok, hiszen ott is voltak emberéletet követelő túlkapások részükről. De nem ilyen nagyságrendben, és nem augusztus elején, hanem már korábban! Az 1920-ban Monoron exhumáltak közül 2 főt azonosítottak be Aradról vagy Arad megyéből, illetve egyet Temes megyéből.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tehát lehet valóságalapja ennek a cikknek (is)! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A másik forrás még érdekesebb! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bizonyos Kóréh Endre: "Erdélyért" című könyv idevonatkozó fejezetében olvashatjuk a következőt: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„</i><i>Mialatt Verbőczy megmentette és elvezette a székelyeket Dunántúlra, azalatt Monoron egy vad oláh őrnagy 33(32) erdélyi magyar és székely katonát, (köztük Kovács főhadnagyot és Őz hadnagyot) lövetett agyon, azon címen, hogy ezek még a demarkációs vonalon ő ellenük harcoltak! A két tisztet utoljára lőtték agyon, végig kellett nézniük szegény katonáik kivégzését... Aranyfogaikat a barbár gyilkosok fogókkal tördelték ki, s hadizsákmányul vitték Nagyromániába. Ma is a monori temetőben feküsznek mind a harmincketten....</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>A székely vértanuk közül egyet nem értek halálosan a golyók. Ez éjjel elvánszorgott és szerencsésen megmenekült. Ő lett a hírmondó, —egy derék magyar mozdonyvezető, —a ki ma is él. Ugyanilyen sors érte volna a miskolci, szerencsi és budapesti kórházakban fekvő sebesült erdélyieket is, ha idejében meg nem szöknek.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Ezeket részben a tiszamenti magyarok rejtegették, részben oláhmentes területre bujdostak. De azért, hogy mennyi gyilkosságot követtek el az oláhok, arról az utánok vonult nemzeti hadsereg jegyzőkönyvei tanúskodnak!...</i><i>”</i><i> </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Milyen érdekes adat! De vajon igaz lehet-e? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az mindenesetre biztató, hogy a részletek, mint pl a megmenekülő egy fő, ismertek a helyi iratokból is, sőt a 70-es években meg is nevezik ezt a személyt a Népszabadságban(!), de tény, hogy maga Kóréh Endre sem volt a helyszínen, s csak mások elmondásából értesülhetett az eseményekről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Viszont neveket is említ, ami már sokat segíthet!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A két tiszt közül az egyik, bizonyos Őz hadnagy, talán az az Őz János hadnagy, aki 1918-ban a 29. h.gy.e. tisztje? Lehetséges, bár a nevezett alakulat az ország középső részéből, tehát nem Erdélyből való, ráadásul népfelkelő ezred volt. De az első sorban lévő Verbőczy egy valóban létező személy volt, aki kalandos életutat tudhatott maga mögött. Tisztje a császári és királyi hadseregnek, majd a Székely Hadosztálynak, majd a Tiszán átkel, s nemsokára már a Magyar Vörös Hadseregben szolgál - röviddel azután, hogy a vörösök halálra ítélik, de legényei megmentik!!!!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez az ellentmondás, illetve ellenszenv végig megmarad a Vörös Hadsereg néhány zászlóalja, főleg azok vezetése, illetve a székely hadtestrészek között. Bár a Stromfeld Aurél által életre hívott haderőnek már a kezdetektől volt székely hadteste (legalább 2 alakulat), vérfrissítést a Székely Hadosztály fegyverletételét követően kapott, miután a nevezett alakulat bizonyos részei átkeltek a Tiszán, és csatlakoztak az akkori hivatalos haderőhöz. Ezen nem szabad csodálkoznunk, hiszen 1918 és 1920 között számos katona fordult meg legalább három hivatalos hazai hadseregben. Ez nem ideológiai kérdés volt, hanem nagyon is gyakorlatias lépés, mind a katonák, mind a hadvezetés részéről! Stromfeldnek harcképes katonák kellettek, és ezek az egykori frontharcosok voltak, nem az önkéntes ifjak, s nem számított, hogy milyen előmenetelük volt az egykori hadseregben! Horthy Miklós Nemzeti Hadserege pedig örömmel vette át a Vörös Hadseregben újabb harci tapasztalatokat szerzett katonákat. Az országnak katonákra volt, és van szüksége minden időben. Az 1918-as "Nem akarok több katonát látni!" óriási, évtizedekre kiható hibának bizonyult! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De hová kerültek az erdélyi területekről érkező katonák? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Magyar Vörös Hadsereg III. hadtest, 2. dandár ezredeibe osztották be a Székely Hadosztály Tiszán átkelt alakulatait, töredékeit, hiszen itt már voltak "hasonszőrű" alakulatok. A 21. (volt kolozsvári) ezred parancsnoksága a 21. és a 12. (volt szatmári) ezred törzseiből alakult újjá. Az I. zászlóalj a 21. ezred, a II. a 12., 24. (volt brassói) ezredek és a 32. (volt dési) vadászezred, a III. pedig az 1. székely csoport megmaradt legénységéből szerveződött meg. A kolozsvári nemzetőröket, a volt Verbőczy-zászlóaljat a 39. ezred III. zászlóaljában találjuk. Ugyanezen ezred II. zászlóalját a volt IV. nemzetközi székely zászlóalj (micsoda megnevezés!) alkotta. A gyalogezredek mellett a 38. tüzérezred is a 2. dandár része volt. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSfcDExxM5rYwXidzklYK9FfgCncRpmvKkWxGIg3H6rvUgwTh9Bt79HwZtAByZ9gvgTqa0hHdG9KjFxEwQNki3xZes6bOxopUkQTREEsDi1SMEcWpbFmZMv2nxre_5tdQPB8nwv0Xou6sH8Mv_7tA9TxK6b-p4AQ1X8YSApFVf4PEUP2dpk8Pg6xY0xQ/s848/317856135_5813475022032398_4698123543041322642_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="528" data-original-width="848" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSfcDExxM5rYwXidzklYK9FfgCncRpmvKkWxGIg3H6rvUgwTh9Bt79HwZtAByZ9gvgTqa0hHdG9KjFxEwQNki3xZes6bOxopUkQTREEsDi1SMEcWpbFmZMv2nxre_5tdQPB8nwv0Xou6sH8Mv_7tA9TxK6b-p4AQ1X8YSApFVf4PEUP2dpk8Pg6xY0xQ/w400-h249/317856135_5813475022032398_4698123543041322642_n.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pihenő híradós vöröskatonák. A fa tövében fekvő katona tányérsapkájának "rózsája" a Székely Hadosztály címere.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">A IV/1. székely zászlóaljról – amely később a 2. dandár III. zászlóalja lett – keveset tudunk. Bydeskuthy Sándor százados említi visszaemlékezésében, hogy az 1. és a 3., valamint az árkász század és a tisztek többsége megtagadta a fegyverletételt és Csap felé menetelve elhagyták Demecsert.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A I/24. zászlóalj katonái a visszavonulás során Debrecenbe kerültek, ahol a vörösök lefegyverezték õket, mint ellenforradalmárokat Hajdúszoboszlóra, Galgamácsára, majd Galgahévízre (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) internálták. Ennek az alakulatnak egyes részei is a 2. dandár kötelékébe kerültek. Értjük ugye? Ellenséges alakulatokból fegyvertársak lettek! Aki beállt a hivatalos hadseregbe, nem lett hadifogoly.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De miként viszonyultak egymáshoz az ilyen "ellenforradalmi", vagy "fehér alakulat tag" múlttal bíró, valamint az eredendően Vörös katonák? A zászlóalj és a vörösök viszonyára így emlékezett szőkefalvi Muzsnay Zoltán:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„</i><i>Általában mindig szálka voltunk a szemükben, magányosan nem volt tanácsos járni közöttük. Akkor is, ha többen voltunk, csak erősen fegyverkezve. Oláh, vörös egyformán ellenségünk volt, mert mi szűkebb hazánkért, „Erdélyért” harcoltunk.</i><i>”</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szép együttműködés a "testvériség" nevében... Ennek ellenére a hadvezetés nem fukarkodott a székely alakulatok elismerésével, és a székely tisztek egy része is, mint szakmailag értékes hetekre, hónapokra tekintettek a Magyar Vörös Hadseregben eltöltött időszakra. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„Leírom azonban a hadosztály töredékeiből megalakult székely dandárban teljesített szolgálatom körülményeit, miután ez is székely fegyvertény volt, s nem vált semmiféle tekintetben sem szégyenére a székely hadosztálynak.” </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vagy maga Landler hadbiztos a Vörös Újságnak (megfelelő körítéssel) adott nyilatkozatát:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„Ugyancsak a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem a Székely géppuskás különítmény és a Székely ütegek erdélyrészi proletárjairól. A budapesti proletáriátus mellett a siker oroszlánésze ezeknek, a proletároknak köszönhető.” </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy érdekes írás az 50-es évekből:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„Alulírott, mint a Magyar Tanácsköztársaság V. hadosztályának megbízottja igazolom, hogy Verbőczy Kálmán, mint az ún. székely zászlóalj parancsnoka egy ideig az én hadosztályom kötelékében …. működött. Ez idő alatt nemcsak megbízható és kötelességtudó, hanem rendkívül bátor parancsnoknak bizonyult.”</i> (Lukács György) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még egy értékelés az Északi - (azaz Felvidéki) hadjáratról:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„</i><i>Miskolc városának és Borsod megye nagy részének visszacsatolása édes hazánkhoz a székely tüzérség babérkoszorújának egy hervadhatatlan virágát képezi és ha akkor nem azok a fegyelmezetlen és megbízhatatlan vörös csapatok állnak szemben a náluknál még gyávább csehekkel, hanem az újonnan szervezett székely gyalogság, akkor a cseheket sokkal nagyobb területről lehetett volna kiverni.”</i> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nocsak, nocsak! Mondhatnánk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Természetesen a visszaszerzett felvidéki területek kiürítése után ez a lendület megtört, s a Vörös Hadsereg züllésnek indult. A hadi jelentésekben viszont azt olvashatjuk, hogy csak azon hadtestek mondhatók egyáltalán fegyelmezetteknek, amelyek a románok által megszállt területekről érkeztek! A román támadást követő zűrzavarban, azaz a Vörös Hadsereg szó szerinti összeomlásakor sok, addig nem tapasztalt nehézséggel szembesültek a székely alakulatok is. Ezek közül csak egy volt az ismeretlen terep, s a gyakran minősíthetetlen közlekedési állapotok. Nagy problémát jelentett az addig viszonylag jól kezelt ellentétek felszínre kerülése is. Több helyen fordultak szembe egymással azok az alakulatok, amelyek addig együtt harcoltak, csak azért, mert pl az egyik páncélvonat levette a vörös zászlót, s kitűzte helyette a nemzetiszínűt! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Muzsnay Zoltán ismét:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„Miskolcon megkezdtük a bevagonírozást július végén, (a kitűzött nemzeti színű zászló miatt majdnem ütközetre került sor a még ott lévő vörös csapatokkal) de nem indulhattunk el, mert időközben Hatvant megszállották az oláhok. Verbőczy százados úr ekkor átvette az ott lévő erdélyi alakulatok parancsnokságát, ami 4 zászlóalj gyalogság, tüzérség és trénből állott és „Székely dandár” elnevezést </i><i>nyerte és gyalog indultunk Budapestre rendes, járatlan erdei és más utakon.”</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Miskolcról Budapestre, majd a Dunántúlra, egész Sopronig. Gyalog!) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Volt, ahol sor is kerül tűzpárbajra a páncélvonatok legénysége között! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Érdekes, erre még maradt ereje a kimerült vörös egységeknek...) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A román betörést követő zűrzavarban a Magyar Vörös Hadsereg III. hadtestébe tartozó 2. dandár székely/erdélyi tagjainak egy része soha nem érte el sem a Fővárost, sem a Dunántúlt. Sokan estek hadifogságba, illetve kerülhettek kivégzőosztagok puskacsöve elé. Akár itt Monoron is. De ennek kiderítése már a jövő zenéje, akarom mondani, a jövő feladata. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizxCNbA4YcpHp_3YooM4aHAoIFm5Tp0ySYKOFkL9-7t4uPacD0_0_8HfsGKpTCl0DTe5po4rZ-6aUp69Y6eiYJ5rvgpaCZC8P5fpoDLdpb5v5RexwVni17792sgCKta-Qi_0M8FzBPNWsU8aZFRpTFL3DUeBjMp8iHH2620IQmXfKoaxDFYx302Bb3jg/s1984/67474595_2446456505400950_6540606898222137344_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1984" data-original-width="1488" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizxCNbA4YcpHp_3YooM4aHAoIFm5Tp0ySYKOFkL9-7t4uPacD0_0_8HfsGKpTCl0DTe5po4rZ-6aUp69Y6eiYJ5rvgpaCZC8P5fpoDLdpb5v5RexwVni17792sgCKta-Qi_0M8FzBPNWsU8aZFRpTFL3DUeBjMp8iHH2620IQmXfKoaxDFYx302Bb3jg/w300-h400/67474595_2446456505400950_6540606898222137344_n.jpeg" width="300" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A monori román vérengzés emlékműve.</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;">Aki szeretné magát beleásni a témába, annak ajánlom szeretettel - egyfajta kedvcsinálónak </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">GOTTFRIED BARNA: KURUCOK ÉS INTERNÁLTAK – Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban 1919–1920 című írását, ahonnan a fenti idézetek egy része is származik. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Természetesen ajánlom Kóréh Endre Erdélyért című könyvét, ami azért elég nagy falat. És ajánlom még Fogarasy László tanulmányait a Magyar Vörös Hadseregről, ami azért érdekes, mert még a rendszerváltás előtt íródott! Ki tudja, talán egyszer tényleg megtudhatjuk, kik is nyugszanak a monori tömegsírban? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Idáig a régebbi bejegyzésem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy Gottfried Barna több írását érdemes elolvasni, illetve érdemes odafigyelni Perczel Olivér kutatásaira is! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A cikket Szőnyi Attila írta.</div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-852592321207274877.post-10546772837814749612022-11-29T16:45:00.001+01:002022-11-29T16:45:03.494+01:00Áttörés Caporettónál: az I. világháború utolsó magyar győzelme<div style="text-align: justify;"><i>Százöt éve, 1917. október 24-én a központi hatalmak általános offenzívát indítottak az olaszországi hadszíntéren, ezzel megkezdődött a 12. isonzói csata. A folyó mentén vívott előző tizenegy csatával ellentétben most nem az olaszok támadtak. </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>A hadművelet fényes és sok szempontból váratlan sikert hozott, és a caporettói (ma: Kobarid, Szlovénia) áttörésként vonult be a világháború történetébe. A német csapatokkal megerősített osztrák–magyar haderő áttörte az ellenség védelmét, megsemmisített két olasz hadsereget, és a frontot százhúsz kilométerrel nyugatabbra, egészen a Piave folyóig tolta. Mindebből következően az isonzói és a doberdói vérfürdő a központi hatalmak – így hazánk – győzelmével ért véget.</div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><b>A hadművelet tervezése</b></div><div><br /></div><div>Az olaszok 1915 májusától kezdve két és fél éven keresztül hiába kísérelték meg elfoglalni a legfontosabb hadicéljukat képező Trieszt városát. Ehhez a legközelebb 1916 nyarán a 6. isonzói csata során álltak, azonban végül akkor is kudarcot vallottak. A gyilkos küzdelmekben mind az Olasz Királyság, mind a Monarchia kimerült. A nyugati antant támogatásával azonban az olasz veszteségeket jobban lehetett pótolni, és 1917-re egyre inkább erősödő tüzérségi és légi fölényt élveztek.</div><div><br /></div><div>Clausewitz porosz katonai teoretikus egyik legfontosabb elve szerint minden védekezésnek csak addig van értelme, amíg a megfelelő ellentámadást ki nem lehet dolgozni. Ezt felismerve és alkalmazva Arz Artur gyalogsági tábornok, az osztrák–magyar vezérkar főnöke ellentámadást javasolt az Isonzó völgyében, közvetlenül a 11. isonzói csatát követően. A tervet felkarolta Károly császár és király is, amelyhez német anyagi (elsősorban tüzérségi) segítséget kért a német császártól. II. Vilmos, valamint a haderőt irányító Paul von Hindenburg tábornagy azonban ragaszkodott ahhoz, hogy német gyalogság, összesen hét hadosztály is az Isonzóhoz érkezzen. A németek egyszerűen nem bíztak abban, hogy a dualista állam egyedül képes győzni az olaszokkal szemben, így most is elitalakulataikat küldték segítségül.</div><div><br /></div><div>Az Arz által kidolgozott haditerv már maximálisan megfelelt a modern háború követelményeinek: gáztámadást követően a tüzérség is megkezdi az ellenség intenzív, de csak rövid ideig tartó belövését. A kritikus pontokon pedig rohamzászlóaljak bevetésével kell kicsikarni az áttörést. Most először ezek az elitalakulatok már könnyű géppuskákat, géppisztolyokat is bevetettek, ezzel mozgékony tűzerőt képeztek. A tervek előkészítésénél a gáz használatáról hosszasan kellett győzködni Károly császárt. A monarcha végül igent mondott a tervre, amely személyével kapcsolatban, különösen pedig boldoggáavatási eljárása során súlyos polémiákat váltott ki.</div><div><br /></div><div>Október első felében sikerült lebonyolítani az erősítés frontra szállítását, ami komoly logisztikai feladatot jelentett, és a krónikus szénhiánnyal küszködő osztrák–magyar vasút minden tartalékát felemésztette. Ennek következményeként komoly szállítási deficitet szenvedett a hátország, s ez az élelmiszerhiány fokozódásához, valamint 1918 januárjában komoly ipari sztrájkokhoz is vezetett. A hadszíntéri számokat tekintve a támadás így is több mint kockázatos volt: miközben minden katonai szakkönyv legalább kétszeres erőfölényt írt elő a támadók oldalán, a védekező olaszok enyhe létszám- és tüzérségi fölényt élveztek. A lényeg azonban abban rejlett, hogy az áttörésre kijelölt tolmeini fennsíkon, továbbá Caporetto térségében megvolt a szükséges erőfölény. Emellett a zegzugos isonzói völgyben túlságosan szétszórva állomásoztak az olasz erők. Mindez hamarosan a védekező fél katasztrófájához vezetett.</div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><b>Támad a gyalogság</b></div><div><br /></div><div>Október 24-én hajnali kettőkor a támadók megnyitották a gáztartályokat, és gázgránátok ezreit lőtték ki az olasz állásokra. Az Isonzó völgyét hamarosan halálos gázfelhő borította be, tovább sűrítve az őszi ködöt. Ezt követően a lövegek is bömbölni kezdtek. A gáztámadás nem pusztán az első világháború, hanem az egyetemes hadtörténet leghatásosabb ilyen műveletének bizonyult: megközelítően hatezer katonával végzett a gáz. A völgyben megrekedt gázfelhő miatt is tömegesen menekültek el az olasz egységek az arcvonalról, amikor megszólaltak a cs. és kir., valamint a német csapattisztek sípjai, és megindult a gyalogsági támadás.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ0enGMND7sn0CBEH2Scae-i1MdPKGXd_M9QZwq4HviLS4n2SlYtexwwBzvr3lnp5ZtKVn9AE9Qqi49A3CqUZ9VVnI1thGvf44pcqyxsPynm2uP1iroCbhsg-wOfqtOvkj1IyX3UB434Z-hGpVNu8vXUbcJ_P0gxozDQVpimNOXOIceikizpCQa9R49Q/s800/caporetto1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ0enGMND7sn0CBEH2Scae-i1MdPKGXd_M9QZwq4HviLS4n2SlYtexwwBzvr3lnp5ZtKVn9AE9Qqi49A3CqUZ9VVnI1thGvf44pcqyxsPynm2uP1iroCbhsg-wOfqtOvkj1IyX3UB434Z-hGpVNu8vXUbcJ_P0gxozDQVpimNOXOIceikizpCQa9R49Q/w400-h288/caporetto1.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Osztrák-magyar csapatok október végén az Udine és Codroipo közötti úton.</td></tr></tbody></table><div>Az olaszok megzavarodott és pánikba esett katonáinak ezrei adták meg magukat – sok esetben komolyabb harcok nélkül. Az itteni küzdelmekben meghatározó szerepet játszott például a német Erwin Rommel (1942-től tábornagy), aki több száz olasz foglyot ejtett szakaszával. Itteni tapasztalatait később a Támad a gyalogság című könyvében is feldolgozta, amely a modern gépesített hadviselés egyik bibliájává vált. Hasonló kiemelkedő – egyben filmvászonért kiáltó – hőstettet hajtott végre a tizenkilenc éves Bertalan Árpád hadnagy, aki a cs. és kir. 3. tábori vadászzászlóalj tizenöt fős rohamjárőre élén több mint ezer olasz hadifoglyot ejtett, egyben kiiktatott egy nyolc mozsárágyús üteget és számos géppuskafészket is. Bertalan e tettéért 1928-ban megkapta a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét.</div><div><br /></div><div>Az olasz 2. hadsereg három nap alatt megsemmisült miután mind bal-, mind jobbszárnyát szétverték, a centrum pedig csapdába esett az Isonzó völgyében. Az olaszok tömegesen adták meg magukat, tízezrek pedig fegyvereiket eldobva próbáltak nyugat felé menekülni. Az olasz 3. hadsereg hasonló balsorssal nézett szembe, de esetében legalább a jobbszárny rendezett módon tudott visszavonulni. Néhány napon belül nyilvánvalóvá vált, hogy az Olasz Királyság történetének legsúlyosabb krízisét éli át, amelyhez képest még az 1916-os osztrák–magyar dél-tiroli offenzíva csapása is eltörpült: megdöbbentő módon a központi hatalmak csapatai 72 óra alatt visszafoglalták azokat a területeket, amelyeket Cadorna az előző két és fél év alatt tudott elfoglalni, vagyis Görz városát, valamint a környező falvak romhalmazait, emellett a véráztatta, a 6. csatában elvesztett doberdói fennsíkot is. Az Isonzó völgyéből a támadók kijutottak a venetói síkságra. Az olasz vezérkar megkísérelte, hogy a mintegy 50 km-rel nyugatra a Tagliamento folyó mentén megállítsa az ellenséget, de ez a kísérlete kudarcba fulladt. A következő természetes akadályt a Piave folyó jelentette, ahol végül is sikerült stabilizálni a frontot november elején.</div><div><br /></div><div>Október 28-án a központi hatalmak elfoglalták Udine városát, amely hamarosan óriási hadifogolytáborrá változott, hiszen nyolc nap alatt csaknem 200 ezer olasz esett hadifogságba. Az antantot nagyobb csapás érte, mint 1915-ben Gorlicénél, és azonnali intervencióra volt szükség. November folyamán több mint tíz angol és francia hadosztály érkezett a hadszíntérre; legfontosabb feladatuk az olasz dezertőrök elfogása, valamint szövetséges hadseregük megerősítése volt. Megjelenésük mentette meg Olaszországot a közvetlen összeomlástól.</div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><b>Következmények</b></div><div><br /></div><div>A központi hatalmak november 11-én leállították a támadást: Hindenburg ugyanis a fő stratégiai célt, vagyis a Monarchia tehermentesítését elérte. A tetemes fegyverzsákmány mellett igen jelentékeny ruha- és élelmiszerkészlet került a győztesek kezére. Ezekből a készletekből fél évig gazdálkodhatott a dualista állam, amely ezzel tovább folytathatta a háborút, és elkerülte az év végére korábban prognosztizált összeomlást. Nagyon növelte a dualista állam mozgásterét, hogy a korábbi, 384 km hosszú isonzói front helyett a piavei arcvonal csak 140 km hosszú volt, így azt jóval könnyebb volt védelmezni.</div><div><br /></div><div>Az olasz veszteség az 1917. október 24-et követő egy hónapban 800 ezer emberből állt, amelyből 400 ezer dezertőr, 300 ezer hadifogoly volt. Bár a dezertálók döntő részét sikerült elfogni, majd rendezni, reintegrálásuk sok időt vett igénybe. Ennek következtében az olasz hadsereg csak pontosan egy évvel később, 1918. október 24-én tudott ismét támadást indítani. A katasztrófa mértékét jelzi, hogy 270 ezer (!) embert állítottak hadbíróság elé, és megközelítően hatezer dezertőrt agyonlőttek. A drákói szigor azonban nem köszörülhette ki az olasz katonai becsületen esett csorbát: a kudarcba belebukott az olasz hadvezetés színe-java, köztük maga Cadorna is.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijSwP7rCddNANssGN_rK4mY7IxmeFQ9gbZNVfa4_DnPaZH9EC-EhkFT866O5g1Puq67R8SGDVQ_buoUejNANXZCUQWngdKuY7ZaJQ_gEeqo1ElmedZ3b_Spac1-tC3DaX4tUdoUx5HfYUVKbMUvNz1ivwH-QloDjVGLNuymloVdRSiIvcDD0l_KmjZpQ/s800/caporetto2.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="571" data-original-width="800" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijSwP7rCddNANssGN_rK4mY7IxmeFQ9gbZNVfa4_DnPaZH9EC-EhkFT866O5g1Puq67R8SGDVQ_buoUejNANXZCUQWngdKuY7ZaJQ_gEeqo1ElmedZ3b_Spac1-tC3DaX4tUdoUx5HfYUVKbMUvNz1ivwH-QloDjVGLNuymloVdRSiIvcDD0l_KmjZpQ/w400-h285/caporetto2.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Olasz hadifoglyok 1917 novemberében.</td></tr></tbody></table><div>A caporettói áttörés egyben a magyar hadtörténet egyik utolsó nagy diadalának számít. Ennek hatására is az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent a dualista államnak, majd a csata után másfél hónappal Wilson elnök publikálta hírhedtté vált 14 pontját, amellyel a Monarchia destabilizálását döntő módon katalizálta, egyúttal politikai síkon ellensúlyozta a súlyos olasz hadszíntéri kudarcot. Mindennek ellenére az Olasz Királyság tárgyalási pozíciója, valamint érdekérvényesítő képessége súlyos csorbát szenvedett, ez pedig a béketárgyalásokon azt eredményezte, hogy az antant győzelme ellenére az olasz igényeket csak részben elégítették ki. Paradox módon tehát a caporettói vereség indította el Olaszországot azon az úton, amely révén Róma az 1920-as években ‒ az antant táborán belül egyedüliként – a magyar revízióval szemben „megértő” állammá vált.</div><div><br /></div><div><div style="text-align: center;">***</div><div><br /></div><div>A szerző, Dr. Ligeti Dávid, PhD, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa. A cikket a szerző engedélyével közöljük. Eredeti megjelenési helye:</div></div><div><br /></div><div>https://www.magyarhirlap.hu/tudomany/20221024-attores-caporettonal-az-i-vilaghaboru-utolso-magyar-gyozelme</div></div>Bánsági Andorhttp://www.blogger.com/profile/15391586499472353227noreply@blogger.com0