II. Miklós cár lemondó nyilatkozata - 1917. március 15.
Március 15-én este tíz órakor II. Miklós cár aláírta a végleges lemondó nyilatkozatot, még pedig testvére, Mihail Alekszandrovics nagyherceg javára.
Mi, II. Miklós, Isten kegyelméből minden oroszok császára, Lengyelország királya, Finnország nagyhercege stb., stb., tudatjuk minden hű alattvalónkkal: Ezekben a napokban, mikor hatalmas küzdelmet vívunk a külső ellenséggel, amely három év óta igyekszik leigázni hazánkat, Isten jónak látta új és rettenetes megpróbáltatást küldeni Oroszországra. Belső zavargások azzal fenyegetnek, hogy végzetes visszahatással lesznek ennek az elkeseredett háborúnak a további menetére. Oroszország sorsa, hősies hadseregünk becsülete, a nép boldogsága, drága hazánk egész jövendője azt követeli, hogy a háborút mindenáron a győzelmes befejezésig folytassuk.
Kegyetlen ellenségünk utolsó erőfeszítéseit teszi, és közeledik a nap, amikor derék hadseregünk, dicső szövetségeseinkkel együtt, végleg leveri. Oroszország létének e döntő napjaiban lelkiismeretünk parancsolja, hogy megkönnyítsük népünk számára minden erőinknek szoros egyesítését és megszervezését a győzelem gyors elérésére.
Ezért a birodalmi dumával egyetértésben helyesnek találtuk, hogy lemondjunk az orosz állam koronájáról, és letegyük a főhatalmat.
Minthogy forrón szeretett fiunktól nem akarunk megválni, örökségünket öcsénkre, Alekszandrovics Mihail nagyhercegre hagyjuk, és trónra lépése pillanatában áldásunkat adjuk rá. Kérjük, kormányozzon teljes egyetértésben a nemzet képviselőivel, akik a törvényhozó testületekben ülnek, és tegyenek nekik szent esküt az imádott haza nevében.
Fölszólítjuk Oroszország minden hűséges fiát, és kérjük, teljesítse hazafias és szent kötelességét; engedelmeskedjék a császárnak: az ország képviselőivel együtt támogassa ebben a gyötrelmes nemzeti megpróbáltatásában, hogy az orosz államot a dicsőség és a virágzás útjaira vezesse.
Isten áldja Oroszországot!
Miklós
Naplójába erről a napról II. Miklós a következőket írta. „Éjjel egy órakor az átéltek nyomasztó érzésével indultam tovább Pszkovból. Körös-körül árulás, gyávaság és csalás.” Felesége a cárhoz írt levelében a következőképpen írt március másodikán. „Az világos, hogy ezek addig nem engedik meg, hogy viszont lássuk egymást, amíg alá nem írsz valami papírt, alkotmányt vagy valami hasonló szörnyűséget. Te pedig egyedül vagy, nincs mögötted a hadsereg, csapdába estél, mint egy egér, hát mit tudnál tenni? Ez a legalávalóbb, legaljasabb dolog, ami valaha is megesett a történelemben. Hogy merészelik letartóztatni az uralkodójukat!?”
(Forrás: Huszár Mihály: Romanov Miklós. In: MOSZT könyvek 3. Pécs, 2009.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése