Az első világháború napról napra

szerda, március 04, 2026

Nyilatkozat az Iránnal folytatott háborúról - utánközlés

Az anticionista zsidók nyilatkozata az Irán elleni cionista terrortámadásról:

Nyilatkozat az Iránnal folytatott háborúról

2026. március 1.

Az anticionista zsidók mély szomorúsággal és fájdalommal gyászolnak a cionista provokáció felett, amely a tragikus új háborúhoz vezetett Iránnal. Ez a háború nem volt váratlan; a cionista vezetők évek óta kampányolnak az Irán elleni katonai fellépésért.

A háborús bűnös Benjamin Netanjahu többször is meglátogatta Trump elnököt, hogy katonai fellépést sürgessen Irán ellen. Ugyanakkor az anticionista zsidók és vezetőik számos nyilvános nyilatkozatot tettek közzé, amelyekben arra kérték Trump elnököt, hogy ismerje el, hogy Izrael – és nem Irán – jelenti a veszélyt a világra

Az Egyesült Államoktól Palesztináig világszerte élő anticionista vallású zsidók nevében Izraelt tartjuk felelősnek az évtizedek óta tartó halálesetért és pusztításért, amelyet most fokozott Ali Khamenei, Irán legfelsőbb vezetőjének meggyilkolása, valamint számos katonai, politikai és polgári áldozat. Ez egy újabb láncszem a Palesztinában és azon túl zajló cionista erőszak hosszú láncolatában.

Mivel most rengeteg félretájékoztatás kering, szeretnénk tisztázni néhány pontot:

Először is: Irán nem a zsidó nép ellensége. Az iráni tisztviselők többször is kijelentették, hogy ellenállásuk a cionista megszállás ellen irányul, nem a judaizmus, illetve a Palesztinában vagy máshol élő zsidók ellen. Az is figyelemre méltó, hogy az iráni zsidó közösség elismert kisebbségi státusszal és állami védelemmel él és gyakorolja vallását.

Másodszor: Mivel Izrael azt állítja, hogy minden zsidó nevében és a judaizmus nevében cselekszik – és mivel egyes szélsőséges telepesek helytelenül használnak olyan vallási fogalmakat, mint az „Amalek”, tisztáznunk kell a zsidó vallási álláspontot. Vallásos zsidókként kijelentjük, hogy Izrael állam és a cionista cselekedetek a judaizmus súlyos megsértését jelentik. A zsidó törvények tiltják az ölést, lopást, más nép földjének elfoglalását vagy bármely nemzet elleni háborúk indítását. A zsidó szuverenitás erőszakkal történő létrehozásának ideológiája ellentétes az alapvető zsidó hittel, amely azt tanítja, hogy a zsidó száműzetés isteni rendelet, és nem szabad emberi kényszerrel véget vetni. Ennek az elvnek a megsértése lázadásnak minősül az isteni akarat ellen. A judaizmus megköveteli a zsidóktól, hogy hűséges állampolgárokként és békés szomszédokként éljenek azokban az országokban, ahol élnek, ne háborúzzanak vagy uralkodjanak más népek felett. Ezért világszerte zsidók tömegei ellenzik Izrael államát és annak bűnös cselekedeteit. Izrael állam a nem világ zsidóságát, vagyis nem a zsidó vallást képviseli.

Harmadszor: Mivel a zsidó közösségekben félelmet és pánikot keltenek, hogy szimpátiát keltsenek a cionista politikával szemben, világosan ki kell jelentenünk: Elítéljük a cionista mozgalmat a kiterjedt propagandája miatt, amely félrevezeti a zsidókat, azt a hitet keltve bennük, hogy egyetemesen veszélyeztetettek, és hogy Palesztina vagy Irán a zsidó nép ellensége. Ez a félretájékoztatás sok zsidót arra késztetett, hogy olyan politikákat és konfliktusokat támogasson, amelyek ellentétesek a zsidó tanításokkal, veszélyeztetik mind a zsidókat, mind másokat, és inkább erőszakot tart fenn a biztonság helyett

Negyedszer: Izrael azt állítja, hogy önvédelemből cselekszik, és tetteit a zsidó nép védelmeként mutatja be. Ezt az állítást meg kell vitatni. Izrael nem nyújt biztonságot a zsidóknak. Épp ellenkezőleg, aláásta és elpusztította a cionizmus felemelkedése előtti Palesztinában létező együttélést. Sem Palesztina, sem Irán nem eredendően zsidóellenes; a zsidók évszázadokig éltek ezekben a társadalmakban. Palesztina megszállása és Izrael állam létrehozása megtörte ezt a történelmi együttélést, és a folyamatban lévő cionista politika továbbra is táplálja az erőszak és a vérontás ördögi köreit. A cionista rezsim sok ember életét vette el, ahogyan tanúi lehettünk a Gázában elkövetett elképzelhetetlen népirtásnak, amikor Izrael férfiakat, nőket és gyermekeket mészárolt le.

Ennek a politikai projektnek a fenntartása eredményeként sok zsidó vesztette életét a megszálláshoz kapcsolódó több mint 77 évnyi konfliktus során. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Palesztinában/Izraelben élő anticionista zsidók veszélyben vannak e politikák és tettek miatt. Sokan továbbra is a világ vezetőihez fordulnak, hogy ismerjék fel hangjukat, és erősítsék meg, hogy a Szentföldön élő zsidók békére törekszenek, és teljes mértékben elutasítják a folyamatos megszállást és agressziót

Isten segítsen békét hozni az egész régióba, megszűnjön az emberi szenvedés, és végül kinyilatkoztassa dicsőségét az egész világnak, egy olyan időszakban, amikor az egész emberiség békében és harmóniában szolgálja majd Őt.

Forrás: https://t.me/tunderdombi

szombat, február 28, 2026

A mai nap margójára (2026. 02. 28.)

A zsidó felforgató, pusztító messianisztikus törekvések alapjait tárta fel Julius Evola: A zsidókérdés helye c. tanulmányában. Ebből következzék egy részlet az aktuális, atlanti és közelkeleti zsidók általi népirtás Sabbatján.

a) A zsidó és az emberiség többi része között alapvető, szinte ontologiai és metafizikai különbség van. Egy talmudi írásban ezt olvassuk: »A zsidó az élő isten, a megtestesült isten, az égi ember. A többi ember földi, alacsonyabb rasszhoz tartozó. Csak azért létezik, hogy a zsidót szolgálja«. A zsidók és a nem-zsidók ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz - fűzi hozzá a szöveg, mint az emberek és az állatok«. "Ti emberek vagytok, miközben a világ többi népei nem emberek, hanem állatok."

b) A Törvény Izraelnek a világuralmat ígéri, "minden nemzet őt fogja szolgálni, és neki lesz alávetve".

"Minden népet Juda jogara alá vetek" ez volt az ősi isteni ígéret. »Ha engem követtek, papok királysága lesztek.« "Örökségül adom neked a nemzeteket, és uralkodni fogtok a föld legtávolabbi határain." "A világ minden gazdagságának a tiédnek kell lennie". Az antiszemita polémia azután bebizonyította, hogy ezek az eszmék nem korlátozódnak a zsidó nép ókori történelmére. A későbbi hagyományban és azokban a civilizációs korszakokban és ciklusokban is fennmaradtak, amelyekben nem lehet kétséges, hogy azok a népek, amelyek felett Izrael "vasvesszővel fog uralkodni", nem csupán a Földközi-tenger ázsiai partjain élő ókori népek, hanem az egész világ nemzsidó népei.

c) A keresztény eszményektől eltérően a zsidó eszmény regnuma nem absztrakt és földöntúli, hanem ezen a földön valósul meg, és élén egy jól meghatározott népnek kell állnia: a zsidónak. És amíg ez be nem következik, a zsidóknak - a Törvény szerint - »magukat száműzötteknek és foglyoknak kell tekinteniük«. Bárhol hatalomra jutnak is, ha ez nem abszolút hatalom, azt gyötrelemnek, méltatlanságnak kell tekinteniük. Erőszaknak és igazságtalanságnak kell tekinteniük minden törvényt, amely nem az ő Törvényük. Könnyen elképzelhetjük annak pszichológiai következményeit, hogy egyrészt a választott népnek érzik magukat, másrészt ők az a törzs, amelyet mindenki üldöz és gyűlöl. Ez olyan kettősség, amely többek között magával hozza a bűnösség és a kiengesztelődés érzésével járó bonyodalmakat, és ezért egy valódi hasadást: egyrészt a gyűlöletet, másrészt az aljasságot és a türelmetlenséget. Ha figyelembe vesszük, hogy az ellentmondásos érzelmeknek ez a káosza az atavizmus révén tudatalatti "komplexusokká" vált, az azt is jelenti, hogy felfedezzük az ihletnek azt a forrását, amelyből a »zsidó geniusz« irodalmi és ideologiai termésének nagy része származik, és felismerjük a bomlásnak azt a kovászát, amelyeket ezek magukban rejtenek.

d) Ha tekintetbe vesszük a "választott nép" jogát és az "ígéretet", a fentiek szerint az igazság az, hogy a zsidónak nem csupán joga, hanem szinte kötelessége, hogy közvetve vagy közvetlenül - előmozdítson minden felforgatást, minden lázadást a rend és a civilizáció minden formája ellen, amely nem "semleges", hanem a zsidó hagyományoktól és eszményektől különböző hagyományokból, rasszokból és eszményekből ered. Maga a Törvény logikája a minden eszközzel való rombolást és pusztítást követeli meg. Hiszen ez nyitja meg az utat Izrael regnuma előtt. A vallás szintjén a gyűlölet ősi formáit mindenki ismeri. Ezeket a Talmudnak egy új kivonata nyilvánvalóvá teszi. »"Eméssz el minden népet, amelyet a te Urad neked ad". "A nemzsidók legjobbikát öld meg" - a Törvény szó szerint ezt mondja. A Semoné-Eszré-ben, a mindennapi zsidó imában ezeket a szavakat találjuk: "A nazarénusok és a minek (a keresztények) egyetlen pillanat alatt vesszenek el, töröltessenek ki az Élet Könyvéből, és ne számoltassanak az igazak közé". De ettől eltekintve, ugyanennek a szellemiségnek megvannak a szekularizált és modern formái is, amelyek fennmaradtak és ösztönössé váltak.

A zsidó, aki mindenütt idegennek érzi magát, és nem talál olyan helyet, ahol jól érezné magát, ahelyett hogy felismerné önmagában ennek az érzésnek az okát, azt a külvilágra vetíti ki, és azt hiszi, hogy a világ és a társadalom tökéletlen és "irracionális". Ezért van az, hogy ahol nem sikerül neki céljainak megfelelően rejtett módon átalakítani és szétmállasztani a nemzsidók hagyományos intézményeit, ott a zsidó mindig reformerként, liberálisként és forradalmárként jelenik meg: egy absztraktnak és demokratikusan humanitáriusnak látszó "igazságosság"apostolaként. Ám ez az igazságosság valójában csak azokat a követeléseket tükrözi, amelyek szabaddá teszik az utat, és előkészítik a jövőt.

Még ha eltekintünk is a gyűlölet és a lázadás akcióitól, akkor is nyilvánvaló, hogy egyrészt a zsidó eszme, másrészt a haza és a hagyomány eszméje alapvetően összeegyeztethetetlen. Izrael akadálynak érez mindent, aminek saját arculata, saját specifikus jellege van, és ezáltal ellenáll a zsidó eszmének. Elég, ha egy nép felébred és visszatalál önmagához, Izrael azonnal veszélyt szimatol, és működésbe lépteti a védekezés ösztönét. Ez az ösztön viszont hamar rájön arra, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ahogyan Batault helyesen megjegyezte, mindaz, ami szét akarja zilálni és fel akarja oldani a hagyományos társadalmakat, a nemzeteket, a hazákat, számukra ösztönösen rokonszenves. A zsidóknak érzékük van az emberiség iránt, és szeretik az emberiséget, amelyet absztrakt és az egymáshoz lehetőleg minél hasonlóbb egyének halmazának tekintenek, akik elszakadtak a hagyományok rutinjától és megszabadultak a múlt béklyóitól: akik - miután gyökértelenné és csupasszá válnak, és igazi emberanyaggá fokozódnak le, rendelkezésére állnak a jövő nagy építészeinek. Ezek pedig végül az Értelemnek és az Igazságosságnak megfelelően - felépítik azt a messiási várost, amelyben "Izrael fog uralkodni." Egyébként már ez a megjegyzés is rámutat a szabadkőműves és a zsidó ideologia közötti konvergenciára - bármennyire is rejtélyesnek tűnik e konvergencia háttere egy kevésbé elmélyült vizsgálódás számára.

(Részlet Julius Evola: A zsidókérdés helye c. tanulmányából)

Forrás: https://t.me/tunderdombi

csütörtök, november 06, 2025

Egy olasz tengeralattjáró parancsnok 1914-es magánakciója ihlette a "Vadászat a Vörös Októberre" című film történetét?

1914. október 3-án Angelo Belloni kapitány a Muggiano hajógyár területén összeszedett 15 tengerészt, majd megparancsolta nekik, hogy kövessék őt az újonnan elkészült F43-as tengeralattjáró fedélzetére. Az őrségben álló katonáknak azt mondta, parancsot kapott, hogy fusson ki és tesztelje le a naszád frissen beszerelt rádióját. Állításait senki sem vonta kétségbe, így a hajógyári munkások is segédkeztek a tengeralattjáró elindulásában. Belloni azonban valami egészen másra készült, mint néhány egyszerű teszt elvégzése.

Az F43 tengeralattjárót a FIAT San Giorgo hajógyár építette a cári haditengerészet megrendelésére, a korábbi Medusa osztály alapján és a Svyatoi Georgiy (Szent György) nevet kapta volna. Mivel a háború kitörése után az Olasz Királyság deklarálta semlegességét, a tengeralattjárót nem adták át az oroszoknak.

Az F43 végül Argonauta néven állt szolgálatba az olasz királyi haditengerészet kötelékében.

Belloni meggyőzte embereit, hogy egy titkos küldetésben vesznek részt, aminek részleteit még nem tárhatja fel előttük, de bízzanak benne. Arra számított, hogy útközben antant hajókkal fog találkozni és a segítségükkel felfegyverezheti a tengeralattjáróját. A szélsőségesen irredenta Belloni kapitány a Monarchiát tartotta hazája fő ellenségének és meg akarta támadni a Pólában állomásozó osztrák-magyar flottát, hogy kiprovokálja a hadüzenetet. Azonban egyetlen brit vagy francia hajóval sem találkozott és amikor be akart futni Korfu kikötőjébe német tengeralattjárónak nézték és majdnem tüzet nyitottak rá.

A francia hatóságok egyáltalán nem támogatták Belloni tervét, kalózkodással vádolták meg és ezen a ponton a legénysége is fellázadt ellene, hiába próbálta ígéretekkel és fenyegetésekkel maga mellé állítani őket. Tengeralattjáróját végül lefoglalták és a franciák értesítették az olasz hatóságokat. Az F43 visszatért Muggiába, de már Belloni nélkül, akit megvádoltak a tengeralattjáró ellopásával és még 12 másik bűncselekménnyel.

Angello Belloni (1882-1957)

Normál esetben Bellonira kivégzés várt volna, azonban az olasz hadüzenet mindent felülírt. A hadbíróság figyelembe vette Belloni hazafias hevületét valamint kiváló technikai tudását és minden vádpont alól felmentette. Az F43-at végül lefoglalták, besorolták a flottába és az Argonauta nevet kapta, de a háború folyamán egyetlen hajót sem süllyesztettek el vele. 1928 tavaszán vonták ki a szolgálatból, majd lebontották.

Belloni a háború után is tengeralattjárókkal foglalkozott, 1920-ban megvásárolta a haditengerészet által kiselejtezett Galileo Ferraris tengeralattjárót, és gyöngyhalászatra akarta használni. Búvárruhákat és merülőkamrákat szerkesztett, valamint megteremtette a második világháborúban komoly sikereket elérő X. MAS Flottilla technikai alapjait.

Habár Belloni esete és a "Vadászat a Vörös Októberre" című (könyv és) film mutat párhuzamos vonásokat, Tom Clancy történetét valójában a szovjet Storozhevoy fregatt 1975-ös lázadása és a szintén szovjet K-129 tengeralattjáró rejtélyes eltűnése ihlette. Ráadásul Clancy lázadó parancsnoka nem támadni akart, hanem megadni magát az ellenséges amerikaiaknak. Habár Belloni komoly karriert futott be, és számos találmány fűződik a nevéhez, 1914-es akcióját elfeledték és csak ritkán beszélnek róla. A történet azonban nem csak önmagában érdekes, jól mutatja, hogy egyes irredenta katonatisztek még komoly függelemsértést is képesek voltak elkövetni, csak hogy országukat háborúba vigyék egy idegen hatalom ellen.

***

Források:

https://www.storiain.net/storia/belloni-il-genio-dei-sommergibili/

https://www.military.com/daily-news/investigations-and-features/2025/10/20/real-wwi-submarine-heist-mirrors-tom-clancys-novel-hunt-red-october.html

kedd, október 28, 2025

Felszínre hozták és "félig megmentették" az SM U-16 első világháborús német tengeralattjárót

Az SM U-16 tengeralattjárót 1910-1911 folyamán építette a Germaniawerft Kielben és 1911. december 28-án állt szolgálatba. Érdekessége, hogy nem volt testvérhajója, egyedüli példánya volt a típusnak. A felszínen 489 tonna, alámerülve 627 tonna vízkiszorítású naszádot 4 db kerozin motor hajtotta, és a felszínen 15,6 csomós sebesség elérésére volt képes. Összesen 4 db (két orr és két far) torpedóvető készülékkel rendelkezett és egy útra 6 db torpedót vihetett magával. Fedélzetén 4 tiszt és 25 matróz szolgált.

Az SM U-16 egy képeslapon.

A háború kitörése után 4 cirkálást hajtott végre, melyek során összesen 11 kereskedelmi hajót süllyesztett el, míg kettőt megrongált egyet pedig elfogott. Az U-16-ot 1915-ben kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban csak kiképzési célokra használták. A fegyverszünet értelmében Harwich kikötőjébe kellett volna átvontatni, de Scharnhörn szigete mellett baleset következtében elsüllyedt. Áldozatok szerencsére nem voltak.

Kiemelés után a hajótest azonnal rozsdásodni kezdett.

Az U-16 106 évig feküdt 20 méteres mélységben, félig az iszapba süllyedve, de idén úgy döntöttek, hogy kiemelik, mert veszélyeztetheti a Hamburg irányába tartó hajóforgalmat. 2025. augusztus 30-ról szeptember elsejére virradó éjjel a holland Matador 3 úszódaru kiemelte, a hajótest azonban kettétört. A kiemelési munkálatokkal és az egész eljárással szemben számos szakértő fogalmazott meg kritikát, azzal vádolták a kivitelezőt, hogy hanyag munkát végzett és az előkészítés sem volt megfelelő. Ami még rosszabb volt, hogy egy ideig úgy tűnt, a roncsot szétvágják és semmit sem őriznek meg belőle.

A roncs hátsó része útban új otthona felé.

Október 19-én látott napvilágot a hír, hogy a roncs egyik fele, pontosabban a tat rész, biztosan megmenekül. A Benneckenstein-i MT`s Panzerfahren und DDR Technikmuseum telephelyére szállították át, ahol a konzerválási munkák elvégzése után, várhatóan már 2026-ban megtekinthető lesz.

***

Forrás és további képek:

ndr.de/nachrichten/niedersachsen/oldenburg_ostfriesland/uboot-130~_backId-wrack--116.html

facebook.com/Panzerfahren.Technikmuseum