2019. december 11., szerda

Az utolsó csatacirkáló végső napjai (Galéria)

1914. augusztus 10-én délután az SMS Goeben csatacirkáló és az SMS Breslau könnyűcirkáló elérte a Dardanellákat, ezzel megváltoztatva a történelem és az első világháború menetét. A csatacirkálót (és az SMS Breslau cirkálót) ezután a törökök papíron megvették és besorolták a flottájukba Yavuz Sultan Selim néven. A németek török egyenruhát és fezt húztak, és a félholdas lobogó alatt harcolták végig a háborút. A háború után a törököknek sikerült felvüzsgáltatni a rájuk oktrojált békeszerződést, és az 1923-ban megkötött lausanne-i béke értelmében a Yavuz-t (és flottájuk nagy részét) megtarthatták. A Yavuz a háború után meglehetősen rossz állapotban volt, és felújítása egészen 1930-ig elhúzódott. Ekkor a nevét Yavuz Sultan-ra, majd 1936-ban Yavuz-ra változtatták. 1941-ben fegyvereit kiegészítették négy 88 mm-es és négy 20 mm-es légelhárító ágyúval, végül 1950. december 20-án kivonták a szolgálatból. 1963-ban megpróbálták eladni a Német Szövetségi Köztársaságnak, de elutasították az ajánlatot. 1971-ben eladták lebontásra az M.K.E. Seyman cégnek. A munkával 1976 februárjára végeztek, ezzel pedig véget ért a klasszikus csatacirkálók története.

A hátsó lövegtornyok.

Sűrített levegő tartályok.

Legénységi étkező.

Lövegtorony belülről.

Lövegfar és kezelőszervei.

Toronyforgató mechanizmus.

Alsó fedélzet.

A kikötőben, sorsára várva.

Az egyik oldalsó 15 cm-es löveg.

A kémény. Jól látszik a málló festék.

Hajótat létrával.

Elektromos gépház.

Pillantás a tat felé.

Kémények. A több rétegnyi festék csendben málik.

Az egyik 28 cm-es torony.

Torony mechanika.

Kémény fényszóróplatformmal.

Goeben volt, Yavuz lett.

Mindenütt látszik, hogy eltelt 50 év.

Legénységi háló.

Lövegfar.

Még több műszer.

Egy dicső világ utolsó hírmondója.

Tiszti szalon.

Tiszti szalon.

Az elülső lövegtorony. A fedélzet csendben korhad.

Kábelek - német precizitás.

Tiszti szalon.

A jobb oldali szárnylöveg.

Szárnylöveg szemből.

Örökre elnémult műszerek.

**

Képek forrása: Imperial War Museum.

Read more...

2019. december 6., péntek

Megtalálták az SMS Scharnhorst páncélos cirkáló roncsát

Közel napra pontosan 105 évvel az elsüllyedése után brit kutatók megtalálták a német SMS Scharnhorst páncélos cirkáló roncsát. A legendás hadihajó 1610 méter mélyen nyugszik, 98 tengeri mérföldre Port Stanley kikötőjétől. A feltárás során a roncsot nem bolygatták meg, és a Falkland Maritime Heritage Trust mindent meg fog tenni azért, hogy törvényi védelem alá kerüljön. 
Az SMS Scharnhorst a háború előtt.
1914. november 1-jén a Maximilian von Spee gróf vezette német kelet-ázsiai hajóraj megütközött az elfogására küldött brit kötelékkel. A von Spee vezette kötelék két páncélos cirkálóból és három könnyűcirkálóból állt, míg a brit kötelék két páncélos cirkálóból valamint könnyűcirkálóból és egy segédcirkálóból. Habár a brit páncélos cirkálók főtüzérsége nagyobb kaliberű ágyúkból állt, az össz tűzerőt tekintve a németek felé billent a mérleg nyelve. Ezen felül a németek pontosabban is lőttek, mint a britek. Az ütközet során a németek gyakorlatilag veszteség nélkül elsöprő vereséget mértek a britekre: Mindkét páncélos cirkálót elsüllyesztették, a könnyű egységek pedig sérülésekkel ugyan, de elmenekültek.

A csata után a britek mindent megtettek, hogy a német különítményen bosszút álljanak. Két modern csatacirkálójukat, az HMS Invincible és az HMS Inflexible egységeket küldték a térségbe. A döntő összecsapásra végül 1914. december 8-án került sor. A brit túlerő ellen a németeknek nem sok esélye volt. A csata végére mindkét páncélos cikrálójuk és két könnyűcirkálójuk is a tengere fenekére került. Csak az SMS Dresden könnyűcirkáló tudott elmenekülni, de 1915 márciusában a britek azt is elsüllyesztették. A csatában elesett a hajóraj parancsnoka, Max von Spee tengernagy és két fia is.



A von Spee család feje szerint a felfedezés keserédes volt számukra. "Megnyugtató a tény, hogy megtalálták a végső nyughelyét az elesetteknek, és most a megörzése is biztosítva lehet, miközben emlékezünk a sok elvesztegetett életre" - nyilatkozta Wilhelm Graf von Spee.

"A családunk egy apát és két fiút vesztett el aznap. Mint ezer más család az első világháború során, akik elképzelhetetlen veszteségeket szenvedtek, emlékezünk rájuk, és mindent megteszünk azért, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló."

A hajóorr a címerrel. Jól látszik a két előre irányzott 8.8 cm-es löveg.
Az egyik fedélzeti löveg.
A hajóorr felülről.
Az egyik lövegtorony a 21 cm-es ágyúkkal.

***

Read more...

2019. december 3., kedd

Pilóta portré: Macourek (vitéz Makláry) Béla

Macourek Béla 1889. április 2-án (más források szerint november 4-én) látta meg a napvilágot a Pozsony vármegyében található Nyebojsza (ma Galánta, Szlovákia) községben. A gimnázium 6 osztálya után a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián tanult 3 évig, majd önkéntesnek jelentkezett a hadsereghez. 1909-ben került a szegedi magyar királyi 1. honvéd lovas tüzérosztály állományába, ahol 1914. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki, majd 1915. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 

1914. szeptember 10-től hadosztálya a szerb frontra vonult, és december 17-ig minden harcban részt vett. Szakaszparancsnokként harcolt, s Pudarci falunál tanúsított hősiességéért 1915. február 10-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon kitüntetést. 1916. április 21-ig a szerb fronton harcolt, majd kiképzőtiszt volt Szegeden. 1916 nyarán úgy döntött, hogy áthelyezését kéri a Légjárócsapatokhoz. Miután kérelmét elfogadták, a bécsújhelyi Repülő Tiszti Iskolára került, hogy elsajátítsa a megfigyelőtiszti szolgálathoz szükséges ismereteket. Sikeres novemberi vizsgáit követően, 1916 decemberében áthelyezték az Isonzó-fronton fekvő Divacca repülőterén állomásozó 23. repülőszázadhoz. 

1917. január 8-án repülte az első ismert bevetését, melynek során lefényképezte az Isonzó-hidat, s az olasz pihenőhelyeket, majd márciusban Doberdót. Elismerésül 1917. június 21-én megkapta az Ezüst Katonai Érdemérmet hadiszalagon. A tábori megfigyelőtiszti jelvényhez szükséges tizenkét sikeres ellenség feletti bevetés meglehetősen lassan gyűlt össze számára, így azt csak 1917. május 5-én kapta meg. 1917. május 21-én Franz Salina szakaszvezetővel Brandenburg C.I repülőgépén két olasz vadászgéppel negyedórás légi harcot vívtak, melynek során az egyik gépet lelőtték. Ez volt Macourek Béla első légi győzelme. 
Macourek (Makláry) Béla (1889 - 1944) és Aviatik D.I vadászgépe.
Nem sokkal ezt követően kérelmezte, hogy vezényeljék át pilótatanfolyamra, amire a Haidenschaftban (Ajdovscina, Szlovénia) állomásozó 19. repülőszázadnál került sor. A sikeres vizsgát követően, 1917. október 16-án áthelyezték az Albániában állomásozó 6. távolfelderítő repülőszázadhoz. Ő lett a század főpilótája. 1918. július 6-án reggel, Fjeri (Fieri, Albánia) közelében, Aviatik D.I vadászrepülőgépével földre kényszerített egy francia felségjelzés alatt repülő, azonosítatlan típusú felderítőgépet. Még aznap újra felszállt, és egy olasz Caproni Ca.3 bombázót lőtt le Mifoli (Mifol, Albánia) légterében. Az olasz gép legénységének mind a négy tagja életét vesztette. 

1918. július 17-én áthelyezték a Cattarói-öböl bejáratánál fekvű Igalo repülőterén állomásozó 1. vadászrepülő-századhoz, amelynek egyúttal a parancsnokává is kinevezték. Beosztottjai között nem kisebb személyiség repült, mint az akkor még 31 légi győzelemnél járó Julius Arigi, a Monarchia második legeredményesebb repülőásza. Macourek negyedik igazolt légi győzelmét éppen egy vele való közös bevetés során szerezte, 1918. augusztus 23-án, amikor az Adriai-tenger felett lelőttek egy brit DH.4 bombázó-repülőgépet. Utolsó légi győzelmét, amely egyúttal repülőásszá is tette, szeptember 6-án aratta egy újabb brit DH.4 ellen. 

Az első világháború végét követő zűrzavaros hetekben Grosschmid István fregatthadnagy társaságában repülővel tért vissza Magyarországra. A Vörös Légierő tagjaként harcolt a cseh, szerb és román intervenciós csapatok ellen. A kommün összeomlása után Üllőre költözött és gazdálkodásból tartotta fenn magát. 1921-ben, a vitézi rend megalakítása után az első közt kapta meg a címet. Nevét Macourekről Makláryra magyarosította. 1931. október 3-án, a katonai Mária Terézia rend káptalanja „az 1914. december 7-én, Pudarcinál mint lövészparancsnoknak, majd 1916-tól 1918-ig, mint repülő csoporthoz beosztott főhadnagynak az Isonzónál és a Balkánon tanúsított vitéz magatartásáért a Tiszti Arany Vitézségi Érmet ítélte oda”. 

Makláry Béla 1941-ben vette feleségül Thorma Nagy Juliannát, akivel Budapesten éltek. Házasságukból egy fiuk született 1942-ben. Dr. Makláry Béla, még ma is aktív állatorvos a Tolna megyei Felsőnyéken. Az utolsó nyilvános rekord Macourek (Makláry) Béla életéről egy 1944-ben készült lakás adatszolgálati ív. E szerint a XI. kerületi Lenke tér 9. szám alatt, a III. emelet 1-es számú kétszobás lakásban élt családjával. 1944. július 6-án hunyt el hosszan tartó betegség után. A Farkasréti temető katonai parcellájában nyugszik.

***

Források: 
- Gondos-Nagy-Pap-Hatala-Bálint-Magó: Repülőászok 1914-1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. 2015, Budapest.
- Fehér László: Macourek-Makláry Béla ász-pilóta. Üllői hírmondó, XXV. éfolyam 8. szám. 2016 szeptember. Link
- Lakás adatszolgáltatási ívek, 1944, HU BFL IV.1420.r - XI. kerület - Lenke tér - 9. Link

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP