2016. november 30., szerda

I. Ferenc József temetése - 1916. november 30.

A november 21-én, este 9 órakor elhunyt uralkodót a bécsi Szent István katedrálisban ravatalozták fel, majd a kapucinusok temploma alatt található császárkriptában helyezték örök nyugalomra, felesége, és fia mellé.

Ferenc József császár holtteste a ravatalon.
A császár koporsóját vivő hintó. 
A gyászmenet és a hintó.
A gyászmenetet vezető díszőrség.
A gyászmenet Bécs belvárosában.
Az új császár, és a szövetséges országok előkelőségei a menet élén.
Ferenc József koporsója a kapucinusok kriptájában.


Read more...

2016. november 27., vasárnap

Háborús versek - A Nagy Háború anekdotái XV.

Az anekdoták során említést tettem egy ízben Barcsai-Fehér Géza ,,6-os honvéd dala” című költeményéről, mely föltétlenül a világháborús költészet legkihívóbb verse. Mikor ez az apróság először jelent meg a Magyarságban, vitéz Lengyel József volt 6-os honvédfőhadnagy levelet intézett hozzám Lőkösházáról s levelében beküldte Barcsai-Fehér Gézának egy másik költeményét, azt állítván, hogy a verset szerzője 1916-ban írta a bukovinai Kárpátokban, egy visszavonulás után.

Itt közlöm a kezdőszakaszát:

A fenyők zúgtak: „Erre szittya
Turulmadár is erre száll,
Erőtök százszorosra szítja
A honi lég, a honi táj”
S jöttünk, mint erdők büszke vadja.
Kit hitvány falka űz, követ.
Futtában is fogát mutatja.
Széttép, megöl még száz ebet.

Vitéz Lengyel József azt mondja, hogy ez talán legszebb verse a világháborús költészetnek. A vers csakugyan szép, de a leghangulatosabb költemény ama régi napokból mégis csak a Gyóni Gézáé. Ez a vers megrendít egyszerűségével és szívfacsaró hazavágyakozásával, íme:

Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma,
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Kinyílik-e még rám
Egy kis ablak szárnya,
Meglátom-é magam
Egy szelíd szempárba?

Hát nem jött haza többet, szegény.

(Komáromi János közlése, Budapest. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái.)

Read more...

2016. november 21., hétfő

Meghal I. Ferenc József magyar király - 1916. november 21.

1916. november 20-án a császár heveny rosszullétre panaszkodott; légcsőhurut-gyulladásából tüdőgyulladás lett, de az öregemberként is makacs uralkodó orvosai kérlelésére sem volt hajlandó felhagyni a megszokott, rutinszerűvé vált munkával. Halálának napján, november 21-én hajnalban 38,1 °C-os láza ellenére már fél négykor íróasztalánál ült. Ebéd után már 39,5 fokos lázat mértek, de dolgozott tovább, rendületlenül. Este hétkor ágyba fektették a már méltatlankodni is alig képes, nagybeteg császárt. Álmában halt meg, este kilenc után öt perccel, 86 éves korában. Halálával a magyar történelem egyik legragyogóbb, minden konzervativizmusa ellenére is progresszív korszaka is sírba szállt. A "boldog békeidők" örökre véget értek. Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondta: „Az élet semmitől sem kímélt meg.” Élete fő műve, a birodalom bukását azonban már nem kellett megélnie. Halála pillanatban a balkáni és román fronton a Monarchia csapatai előrenyomulóban voltak, az olasz és orosz támadások véget értek, halványan felderengett a béke lehetősége.

Read more...

2016. november 18., péntek

Befejeződik a somme-i csata - 1916. november 18.

A somme-i csata utolsó felvonására november 13. és 18. között került sor, az Ancre mentén, Thiepvaltól északra. Haig tábornok ekkor már nem reménykedett az áttörésben, de mivel november 15-ére újabb szövetséges konferencia megrendezését tervezték, sikerekről akart beszámolni a brit hadvezetésnek küldött jelentésében. A támadás szinte teljes egészében a július 1-jei nagy támadást idézte: aknákat robbantottak a Hawthorn-gerinci redout alatt, a brit 31. hadosztály, amely július 1-jén Serre települést támadta, most is ugyanezt a feladatot kapta, ugyanolyan katasztrofális eredményekkel. Serre-től délre a britek, a korábbi csatározások során nyert tapasztalataikat felhasználva, a legtöbb célkitűzést elérték. A brit 51. felföldi hadosztály elfoglalta Beaumont-Hamelt, míg a jobbszárnyon a brit 63. haditengerészeti hadosztály Beaucourt-sur-l'Ancre-t foglalta el. Az Ancre-től délre a brit II. hadtest szintén ért el sikereket. 

Haig már ezzel is elégedett volt, de Gough tábornok újabb támadást sürgetett, amire november 18-án került sor. A britek a német „München” és „Frankfurt” vonalakat támadták, hogy elfoglalják Grandcourt települést. A sikertelen támadás során a felföldi könnyű gyalogsági ezred 16. zászlóaljának 90 katonája a Frankfurt vonalban rekedt, ahol egészen november 21-ig védekeztek, mielőtt a 45 túlélő megadta magát. Ezt volt a somme-i csata utolsó harccselekménye. 
Előrenyomuló brit katonák szeptember 25-én.
Az utókor értékelése alapján egyik fél sem tekinthető a somme-i csata győztesének. A britek és a franciák súlyos veszteségek árán is csak kb. 5,5 km mélységben tudtak behatolni a német vonalak mögé, ami jócskán elmaradt az eredetileg várt döntő áttöréstől. A britek legnagyobb előrenyomulása kb. 3 km volt, eközben összesen 420 000 fő veszteséget szenvedtek halottakban és sebesültekben – minden egyes centiméter előrenyomulás 2 fő veszteséget jelentett. 

A csata előtt a német hadvezetés Nagy-Britanniát elsősorban tengeri hatalomnak tartotta és nem tartotta képesnek arra, hogy a szárazföldi csatákba érdemben beavatkozzon. Németország fő ellenségei ekkor Franciaország és Oroszország voltak. A szövetségesek között is hasonló vélemény uralkodott, elsősorban ez volt az oka, hogy a nyugati front hadműveleteit jórészt a francia hadvezetés határozta meg. A somme-i csata után azonban ez megváltozott. A német hadvezetés, elismerve a britek felől érkező fenyegetést, 1917. január 31-én a korlátlan tengeralattjáró-háború mellett döntött, amellyel ki akarta éheztetni a briteket és meg akarta akadályozni, hogy megfelelően el tudják látni csapataikat a harctéren. Azonban ez a döntés végül az Amerikai Egyesült Államok hadba lépéséhez vezetett. 
Halott brit katonák.
A nyugati fronti német csapatok főparancsnoka, Rupprecht bajor koronaherceg maga is ezt monda: „Ami megmaradt a békebeli, első osztályú kiképzésen felkészített német gyalogságból, azt elvesztegettük a csatatéren.” Bár a csata után előléptették, Rupprecht herceg mégis magára haragította a német hadvezetést, mert azt javasolta, hogy mihamarabb kössenek békét a szövetségesekkel – ekkor már látta, hogy Németország nem tudja úgy pótolni az itt elszenvedett veszteségeket, ahogyan azt a britek és a franciák megengedhették maguknak. 

Egyes vélemények szerint a csata során a német hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, amelyből sosem tért magához. Ennek ellenére a csata tetőpontján a németek néhány hadosztályt kivontak a frontról, hogy a romániai offenzívához csoportosítsák át azokat. 1917-ben pedig továbbra is eredményesen védekezett a britek és a franciák támadásai ellen, amelyeket Arras, Champagne (a Nivelle-offenzíva) és Passchendaele körzetében indítottak. 
A németek által hátrahagyott felszerelés St. Pierre-Divion-nál.
A csata után közvetlenül, a november 15-én megtartott konferencia során a szövetségesek úgy becsülték, hogy a 485 000 fő brit és francia veszteséggel szemben a németek 630 000 főt vesztettek, ami a szövetségesek javára billentette volna a csata mérlegét. Azonban a háború után napvilágra került, hogy a csata során összesen 419 654 fő volt a britek és 204 253 fő a franciák vesztesége, ezekből 146 431 fő halott és eltűnt. 

A brit történész, Sir James Edmonds állítása szerint a német veszteségek elérték a 680 000 főt, de később az adat hitelességét kétségbe vonták. A brit War Office (hadügyminisztérium) jelentése később azt tartalmazta, hogy a német veszteségek nem érték el a 180 000 főt a csata során. Amikor Henry Rawlinson tábornok életrajzán dolgozott, Sir Frederick Maurice vezérőrnagy kutatásokat végzett a német Reichsarchiv feljegyzései között, ahol a csata veszteségeire vonatkozóan 164 055 fő halott és eltűnt szerepel.

(Forrás: wikipedia.org)

Read more...

2016. november 12., szombat

Békepontok - A Nagy Háború anekdotái XIV.

1916 decemberében az újságok sűrűn írtak a békéről. A fronton ezeket a híreket mohón olvasták a bakák, mindazáltal nem hittek bennük túlságosan.

A győri 19-ik közös gyalogezred 1916 december 19-én körtelefon-értesítést kapott az orosz fronton, hogy a háta mögött fekvő Zavtovszkin túl, az ott elrejtett ütegeink új Skoda-ágyúkat kaptak és ki fogják lőni az 1916-ra kapott lövedékeket. Ágyúzás után azonban nem kell támadnunk...

Ezt a parancsot úgy közölték a parancsnokok, hogy a tüzérségünk ma megdöngeti kissé az orosz árkokat s az ágyúzás alatt maradjon nyugodtan mindenki...

Az ütegek megkezdték a tüzelést. A bakák eleinte figyelték a bevágódásokat, később megindult a beszélgetés:

- Mennek ám szaporán a csomagok, koma!

- De mi a ménkűnek lőnek annyit?

Szempillarebbenés nélkül válaszolt az első:

- A békepontokat magyarázzák a panyinak...

(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)

15 cm-es messzehordó ágyú tüzelőállásban.

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP