A német UB-122 tengeralattjáró rövid története
Az UB-122 egyike volt a háború alatt a német haditengerészet számára épült 80 db UB III-típusú tengeralattjárók egyikének. Építését 1917. május 21-én kezdték el a brémai AG Weser műveknél, majd 1918. február 2-án bocsátották vízre. 1918. március 4-én állt szolgálatba Frederick sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt, akit nem sokkal később Alexander Magnus váltott.
Egy másik UB III-as, az UB-148 a tengeren. |
Az UB-122, mint minden UB III-típusú tengeralattjáró, 4 db orr és egy far vetőcsővel rendelkezett, és egy útra 10 db torpedót tudott magával vinni. Ezen kívül a fedélzetén egy 8,8 cm-es ágyút is hordozott. A felszínen 8 500, a felszín alatt 55 mérföldet tudott megtenni. Maximális vízkiszorítása a felszínen 516, a felszín alatt 651 tonna volt. Személyzete 3 fő tisztből, és 31 fő legénységből állt. Merülési ideje 30 másodperc volt.
Az UB-122 rövid karrierje során két őrjáratot teljesített. 1918. július 17-től augusztus 6-ig a brit partoktól keletre, majd szeptember 6-tól október 4-ig a skót és ír partoknál. Mindkét portya sikertelen volt, az UB-122 egyetlen hajót sem tudott elsüllyeszteni.
A roncs dagály idején. |
A fegyverszünet értelmében a németek átadták tengeralattjáróik jelentős részét, így az UB-122-őt is Angliába vontatták. 1921-ben a Medway folyón vontatták a hajóbontóba, amikor máig ismeretlen okból az egyik homokzátonyon megfeneklett. Mivel leszabadítása túl költséges lett volna, ezért sorsára hagyták. Roncsa azóta is ott található, apály idején pedig szinte teljesen szárazon van, akár gyalogosan is megközelíthető. Az UB-122 roncsa rendkívül rossz állapotban van, és csak formája enged következtetni arra, hogy egy tengeralattjárót láthatunk.
Apály idején akár lábon is megközelíthető. |