A Lloyd 40.08 Luftkreuzer (légicirkáló) rövid története

1915 augusztusában a Császári és Királyi Légjárócsapatok parancsnoksága a Lloyd repülőgépgyárat egy olyan bombázó kifejlesztésével bízta meg, ami legalább 6 órán keresztül tud a levegőben maradni, és 200 kg bombateher szállítására alkalmas. A kétfarkú gép közepén helyezkedett el a pilótafülke gondolája, benne egy erőteljes motorral, amit egy tolólégcsavarral láttak el. A két törzs szintén kapott egy-egy kisebb motort, amik húzólégcsavarosak voltak. A Lloyd gyár 1916 januárjában kapta meg a háromfedeles gép specifikációját és rajzait. 

Tesztelés az aszódi repülőtéren.

A Luftkreuzer három eltérő méretű szárnnyal rendelkezett, melyek közül a középső a gondola és a törzsek aljára volt erősítve, míg a másik két szárnyat huzalok és rudak tartottak. A középen elhelyezkedő gondolában egy 300 lóerős Austro-Daimler V-12 vízhűtéses motort helyeztek el, ami egy kéttollú tolólégcsavart hajtott. A gondolát közrefogó ikertörzset két módosított Lloyd C.II törzsből állították össze, és 160 lóerős Austro-Daimler 6 vízhűtéses motorokat hordoztak, szintén kéttollú légcsavarokkal felszerelve. A központi gondola alján, a középső és az alsó szárny között helyezkedett el a bombázó-megfigyelő zárt, ablakokkal ellátott fülkéje. A gondola felső-elülső része, a középső és a felső szárny között, szintén rendelkezett egy ablakos fülkével, ahol két géppuskás lövész kapott helyett, egy keresőlámpával ellátva. A pilóta helye a gondola középső részén volt, közel a tolólégcsavarhoz, így nagyon rossz kilátása volt előre. A gép védelmét négy Schwazlose M7/12-es géppuska jelentette, melyekből kettőt a középső gondolában, egyet-egyet pedig a törzsekben helyeztek el.

Motorpróba.

A Luftkreuzer tesztelése 1916 június 8-án kezdődött az aszódi repülőtéren. Az rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a gép orrnehéz, mivel még a földi próbák során orral előre átfordult. Ezt a problémát egy orrfutómű beépítésével orvosolták. 1916 októberében Antal Lany-Lanczendorfer főhadnagy megpróbált felszállni a géppel, de az képtelen volt elhagyni a kifutópályát. November elején döntés született a bombateher csökkentéséről, december elején pedig további rögzítőpontokat szereltek fel a gép aljára. A fejlesztések lassan haladtak, és a fő tervezési hibákat soha nem javították ki. A Lloyd kérelmet nyújtott be, hogy áttervezhesse a gépet, de azt nem fogadták el, és minden munkát leállítottak a gépen. A Luftkreuzer-t raktárba helyezték, majd 1918 januárjában elrendelték, hogy a Cheb-ben található repülőgép bontóba szállítsák át.

A gép adatai:

Legénység: 4-5 fő

Hossz: 9.5 m

Fesztávolság: 23 m

Szárnyfelület: 110 m2

Maximális felszálló súly: 4 840 kg

Motor: 1 × Austro-Daimler V-12 - 12 hengeres vízhűtéses v motor, 224 kW (300 LE)

Motor: 2 × Austro-Daimler 6 - 6 hengeres vízhűtéses soros motor, 120 kW (160 LE)

Fegyverzet:

4 x 7.92 mm Schwarzlose M7/12 géppuska

200 kg bomba

Read more...

A német SM U-26 tengeralattjáró rövid története

Az SM U-26 tengeralattjáró 1914. május 20-án állt szolgálatba a német császári haditengerészet kötelékében, parancsnoka az 1881-es születésű Egenolf von Berckheim sorhajóhadnagy volt. A háború kitörése után a Balti-tengeren harcolt, és több portyát is végrehajtott. Berckheim legnagyobb sikerét 1914 október 11-én érte el, amikor a Finn-öbölben sikerült megtorpedóznia az orosz Pallada páncélos cirkálót. A Pallada felrobbant, és a teljes legénységét magával vitte a hullámsírba.

Berckheim később még három orosz kereskedelmi hajót (Frack, Pechora, Semlja) is elsüllyesztett, valamint 1915 május 22-én a Yenisei aknarakót. 1915 augusztus végén az U-26 a Finn-öbölben portyázott, majd megszakadt vele a kapcsolat, és nem tért vissza. Egyes források szerint augusztus 30-én orosz aknára futott, és elsüllyedt. Az U-26 roncsát közel száz évvel később, 2014 májusában találták meg finn búvárok, nem messze a Pallada cirkáló roncsától. A tengeralattjáró rendkívül jó állapotban maradt fenn, a külső héjazat is szinte teljesen intakt, ami a víz alacsony só- és oxigéntartalmának köszönhető. A roncs átvizsgálása után a kutatók arra jutottak, hogy az ellenséges akna a tengeralattjáró faránál robbant.

Az SM U-26 egy képeslapon.

A torony rendkívül jó állapotban van.

A hajótestet halászhálók borítják.

A roncs 40 méteres mélységben fekszik.

A külső héjazat is jó állapotban van. 

Képek forrása: http://badewanne.fi/?page_id=288#

Read more...

Egy pilóta gondolatai - A Nagy Háború anekdotái - XLVII.

Egész lényemen mély titkok sejtelme zsibong át. Érzem a nagy történelmi idők varázslatos leheletét. Szemeim előtt rövid idő alatt a hadirepülés néhány óriása tűnt el a nagy végtelenségben, hogy hatalmas szellemük a történelem távlatában, mint az utókor örök példaképe tündököljön. A toll reszket kezemben, amikor naplómnak ezen sorait írom! Szinte hihetetlen, hogy a jó bajtársak közül már ennyien nincsenek az élők soraiban. Mennyi felfelé szárnyaló nagyvonalú terv, erő, vágy és nemes érzelem pusztult el ezekben a fiatal életekben! Az elesettek helyét újak pótolják ki, és a század létszáma ismét teljes lesz. Szokatlan és idegenszerű, hogy a régi, megszokott arcok helyett most annyi újabb arcot látok az ebédnél és a vacsoránál az asztal körül. Az újonnan jöttekel egyelőre csak a bajtársias barátság alakul ki, de ez a barátság még nem az úgynevezett repülőbarátság, ami a gépben, fent a levegőben, az ellenség fölött születik meg. 

Valami olyan meghitt, bensőséges igazi barátság ez, amit talán nem is lehet a szárazföldön dolgozók barátságával összehasonlítani. Az együtt repülőknek nemcsak a testük és a lelkük egy, de érzelem- és gondolatviláguk is majdnem azonos. Ez a barátság nem hangos és tüntető, inkább néma, de az érzelem inkább tisztább, mert a lélek legmélyéről való. Ez az eszmei közösség érthető, hisz a gépben ülők együtt élnek vagy halnak a géppel, együtt küzdenek közösen az elemekkel, az ellenséggel. Hogy mily közös a lélek és a szellem itten, látni ilyenkor, amikor szinte egy emberként örül vagy bánkódik mindenki a dicsőséges győzelem vagy halál fölött. Intrika vagy irigykedés ismeretlen fogalmak a repülőszázadnál, ahol mindenki úgyszólván testvérének tekinti bajtársát.

A perginei repülőtér közelében lezuhant gép roncsa.

A régebbiek közül már kevesen vagyunk és az újonnan jöttek ámulva hallgatnak bennünket, amint az elesett hírnevesebb bajtársakról beszélgetés közben megemlékezünk. Sokszor különös, megmagyarázhatatlan érzés fog el. Ilyenkor mindig a múltba menekülök vissza, ami úgy látom, megnyugvást ad. Szinte hihetetlen, hogy a repülőknél a fronton az élet mily gyorsan, szinte filmszerűen pereg, mennyivel izzóbban ég az élet gyertyája itten, ahol a test és lélek szinte akadály nélkül a fantázia gyorsaságával szárnyalhat az éterben. Az élet ezernyi színes változatai valósággal drámai nagyszerűséggel nyilatkoznak meg, ott, ahol a bánat és öröm sokszor percenként váltják egymást. 

A repülők hadi életében néhány hónap alatt biztosan sokkal több minden történik, mint máshol évek hosszú sora alatt. Újabban mindig van hozzánk vezényelve rövid időre néhány gyalogsági és tüzérségi tiszt, hogy a repülést megismerjék. Ezek az idevezényeltek szinte egybehangzóan úgy vélekednek, hogy egy-egy mozgalmas hónapot a repülőknél, hadi viszonylatban sokszor talán egy évnek is lehetne számítani, mert az eseménytelen és unalmas álló harcokban legtöbbször egy év alatt sem teszi annyiszor kockára az ember az életét, mint itt egy mozgalmas hét után. Hihetetlen messzeségben tűnik fel előttem a közelmúlt, pedig még rövid idő előtt együtt repültem Kiss-sel, Linnerttel, Heyssel, Kneifellel és Maschekkel. Az ötös rajból csak egyedül maradtam meg, és most úgy érzem magamat, min a testvéreit vesztett árva gyermek. Sokszor helyemet nem találom, és a repülőtéren önkéntelenül hol egyiket, hol másikat keresem! A biztonságos érzés, ami a korábbi felderítő repüléseknél eltöltött, most valahogy eltűnik nálam, mert érzem, hogy Kisst és Linnertet más nemigen tudja pótolni, mint kísérőket. A kapott feladatot azelőtt mindig pontosan végrehajtottam, de most gyakran előfordul, hogy a súlyos légi harcok miatt nem sikerül végrehajtani. Tulajdonképpen csak most látom, hogy az eredményes felderítő repüléshez a jó és megbízható vadászrepülő-kíséret úgy hozzátartozik, min ép testhez az ép lélek!

Isten veletek, harcoló bajtársaim, véres légi harcok legendás fiatal hősei, akik repülősorsotok végzete folytán, az aviatika egén csak hulló csillagok lehettetek.

Forrás: vitéz Boksay Antal: A felhők katonái (AQUILA Könyvkiadó, 2001. Debrecen.)

Read more...

A császári és királyi haditengerészet I. világháború alatt elesett magyar hősei

A II. világháború után kialakult politikai és ideológia berendezkedés következtében kötelező módon szinte feledésbe merültek az I. világháborúban elesettek emlékei. Ez hatványozottan igaz volt a hajdani haditengerészet vonatkozásában, és ma már szinte alig tudják, hogy valaha tengeri hadiflottánk volt, és az erősen kivette részét a küzdelmekből.

Azokban az országokban, ahol a háborúk után nem, vagy csak rövid ideig volt ideológiai zűrzavar, még ma is megbecsülik a két háborúban elesettek emlékét. Sok helyen fegyvernemi, sőt még haderőnemi emlékműveket is állítottak, amelyeken feltüntették az összes elesett katona, tengerész nevét.

Nálunk ilyen kezdeményezések csak a két háború között voltak (illetve az utóbbi időkben ismét elindultak), és az egyik ilyen, a budapesti Haditengerészeti Hősi Emlékmű, ami a főváros ostromakor megsérült, majd azután lebontották. Ebben az emlékműben kapott helyet, egy kis kiállító helyiségben, többek között egy kézzel írt Emlékkönyv, mely mintegy 150 kézzel írt oldalon ismerteti a cs. és kir. Haditengerészet harcait, és az azok során elesett magyar és magyar honos tengerészek neveit. Az események leírása nem tudományos jellegű, és az azóta végzett levéltári kutatások néhol kiigazították, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy emléket állított az elesett haditengerészeknek.

Maga az Emlékkönyv nincs meg, de fennmaradt egy arról készült fényképsorozat. Az alábbiakban közreadott lista, az ezekről a fényképekről készített fénymásolat alapján íródott, főként azzal a céllal, hogy újból legyen valamiféle, a hősök előtti tisztelgést jelentő névsor, mely a későbbiekben valamikor egy nagyobb kezdeményezés magvát képezheti. A lista valószínűleg hiányos és örömmel venném ha valaki ki tudná egészíteni.

 

Rövidítések:  

SMS = Őfelsége Hadihajója
SMU = Őfelsége Tengeralattjárója
e.ö. = Egyéves önkéntes

 

Megjegyzés:

Az Emlékkönyv az 1930-as évek második felében készült, így a feltüntetett rendfokozatok és beosztások, a korabeli, valamint a 30-as évek Folyamőrségénél használatos elnevezések keveréke. Mivel az említett könyvben így szerepel, azon nem változtattam. A tengerész kifejezésen matróz (rendfokozat nélküli egyén) értendő.

 

A Császári és Királyi Haditengerészet I. Világháborúban elesett magyar és magyar honos hősei

 

Ács József tengerész, SMS Kaiserin Elisabeth, Csingtao, 1914. 10. ?

Antalfalvi Jovanovics József (repülős) fregatthadnagy, 1918. 10. 05.

Árva Imre főfűtő, SMS Wildfang, 1917. 06. 04.

Bakay Gyula fregatthadnagy, SMU 30, 1917. 04. 29.

Bálint József tengerész, "51" torpedónaszád, 1915. 09. 09.

Bálint Sándor tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Barna Pál tengerész, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Bartók Bernát tengerész, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Bata Gábor torpedótisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Beck József aknásznegyedes, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Beér Márton tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Belacsics Vince fűtő, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Belich Antal I. o. tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Belkovics Ferenc tengerész, Sava monitor, 1916 12. 04.

Benczur István tengerész, SMU 5, 1917. 05. 16.

Benkő Gyula repülő mester, 1918. 06. 26.

Berdon János tengerész, "51" torpedónaszád, 1915. 09. 09.

Bíró Imre tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Blazics József aknász, "66" torpedónaszád, 1916. 09. 26.

Bogdan Athanas tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Borcsik Imre főfűtő, SMS Triglav, 1915. 12. 29.

Böszl Győző sorhajóhadnagy, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Brandenburg Frigyes tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Bratanics Vladimir (repülős) tengerész zászlós, 1918. 09. 18.

Breuer László gépésztisztes, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Briski Mihály tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Brunner József gépésznegyedes, SMS Erzherzog Friedrich, 1918. 07. 13.

Budai Sándor tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Budiszavljevics Mane torpedómester, SMU 12, 1915. 08. 12.

Budrean György fűtő, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Cagljevics Antal gépésztisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Chilik Jenő (repülős) tengerész zászlós, 1917. 12. 12.

Czéda István fűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Czencz Jenő (repülős) tartalékos zászlós, 1917. 09. 27.

Czér Kálmán tengerész, SMS Basilisk, 1915. 09. 08.

Csatári Imre tisztes, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Csillag András kormányos negyedes, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Csiszár N. gépmester, "26" torpedónaszád, 1914. 08. 23.

Csizmadia Gyula tüzérrajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Dagicevics Mihály tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Dalnokfalvi Bartha Ede (repülős) tengerész zászlós, 1917. 04. 22.

Danyi István rajos, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Daróczy Ferenc tüzérrajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Dávid József főfűtő, Barsch őrnaszád, 1916. 10. 02.

Deák László torpedónegyedes, SMU 12, 1915. 08. 12.

Deák Sándor tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Demeter Márton tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Deutsch Rezső tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Domsa István tengerész, SMS Basilisk, 1915. 09. 08.

Drotzinger Rezső torpedónegyedes, SMU 12, 1915. 08. 12.

Dumencics Iván kormányos-törzsaltiszt, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Dvorszky András fűtő, "26" torpedónaszád, 1914. 08. 23.

Ecker Sándor gépésznegyedes, SMU 30, 1917. 04. 29.

Eiben Gyula torpedista, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Ertsey Jenő (repülős) tartalékos hadnagy, 1918. 06. 29.

Farkas János tengerész, SMS Helgoland, 1915. 12. 29.

Fazekas János tengerész, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Fazekas T. Ferenc fűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Fekete Dezső tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Fekete Gyula tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Ferencz Antal tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Fetter János aknásztisztes, 1917. 10. 09. Aknarobbanás.

Finkl Ignác kormányos tengerész, SMS Előre, 1916. 06. 29.

Fontanini János tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Fritsch Lőrincz torpedórajos, "51" torpedónaszád, 1915. 09. 09.

Fruda Áron tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Gádár Károly aknász, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Galata Árpád tengerész, Euterpe gőzös, 1918. 08. 11.

Gálfy Dénes tengerész, Isonzó front, 1917. 11. 13.

Ganderlics Rocco tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Geleta György tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Gellin János tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Gerzetics N. e.ö. repülő, 1917. 10. 25.

Gogola József tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Goldstein Aladár tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Gospocics Lovre rajos, Szamos monitor, 1915. 10. 06.

Grizicics János tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Grubisic Iván tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Gutwein Henrik tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Győrfy József gépésznegyedes, SMU 3, 1915. 08. 13.

Hammecz Henrik gépésztisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Hangya János tengerész felderítő különítmény, Zsupa, 1915. 08. 25.

Harkányi Aurél tüzértisztes, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Héberfellner Nándor tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Held Ferenc tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Heller Ferenc tengerész, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Hollóssy Sándor (repülős) fregatthadnagy, 1918. 06. 18.

Horváth László aknász, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Hricsovári Ricsóváry Sándor fregatthadnagy, SMU 30, 1917. 04. 29.

Huj János tengerész, Leitha monitor, 1914. 08. 12.

Hungler György repülőnegyedes, 1916. 05. 30.

Ichnovszky Nándor kormányos negyedes, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Ilics Antal tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Jakab Vince tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Jakab Zoltán tengerész, pelagosai partraszállás, 1915. 07. 28.

Jelinek Boldizsár sorhajóhadnagy, elsőtiszt, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Juhász Lajos rajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Kálmán Árpád (repülős) e.ö. törzsgépmester, 1917. 03. 02.

Kalmár Benjamin rajos, "59" torpedónaszád, 1918. 07. 13.

Kalmár Ferenc tengerész, partraszálló különítmény, 1915. 10. ?

Karakas István fűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Károlyi Kálmán kormányos negyedes, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Kasnya Kálmán (repülős) e.ö. törzsgépmester, 1916. 10. 13.

Kelemen Dezső zászlós, Zagreb gőzös, 1917. 01. 14.

Keller András tengerész, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Kemény Ferenc torpedista, SMU 16, 1916. 10. 17.

Kern Béla (repülős) tartalékos zászlós, 1916. 09. 04.

Kiss András rajos, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Kiss Gyula rajos, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Kocsis Lajos tüzérrajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Kolos Kálmán (repülős) tartalékos zászlós, 1917. 08. 19.

Konecsni József rajos, Folyamaknász-osztag, 1915. 05. 15.

Konyacsek Sándor tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Kopolevecz György rajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Koppányi Gyula tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Korpadi András tisztes, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Kovács Ferenc gépésztisztes, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Kovács Ignácz tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Kovács István tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Kovács István tisztes, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Kovács Sándor tengerész, pelagosai partraszállás, 1915. 07. 28.

Kovács Sándor tengerész, SMS Triglav, 1915. 12. 29.

Kozlovszky Rezső gépésznegyedes, SMU 23, 1918. 02. 21.

Kranajecz József távírásztisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Kring Henrik hajóskapitány (polgári), Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Krivanecz Ferenc (repülős) fregatthadnagy, 1917. 04. 04.

Kuhn László tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Kukuljan Pál fűtőtisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Kulcsár Mihály torpedista, SMS Novara, 1917. 05. 16.

Kuvik István tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Láng Hermann tengerész, pelagosai partraszállás, 1915. 07. 28.

Lazarovics István tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Lemmer József tengerész, Barsch őrnaszád, 1916. 10. 02.

Lengyel József aknász, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Lenti Béla (repülős) tartalékos zászlós, 1917. 09. 27.

Ljubljanovics András tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Lucics Miklós (repülős) tengerész zászlós, 1917. 10. 03.

Ludvig István tengerész, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Lukanics József tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Madár József tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Magjarevics László tengerész, "c" őrnaszád, 1915. május 15.

Maglics Konstantin (repülős) sorhajóhadnagy, 1918. 06. 19.

Márgán Dragutin tengerész, SMS Triglav, 1915. 12. 29.

Markov Rada Győző gépésztisztes, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Márkus György gépésztisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Maroknics István tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Medán József tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Mehrbrodt Frigyes tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Mészáros Gyula fűtő, SMS Wildfang, 1917. 06. 04.

Miatovics Sándor ágyústisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Mihály József tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Mild Gyula tüzérrajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Miszery József negyedes, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Molnár Ferenc gépésznegyedes, SMU 30, 1917. 04. 29.

Molnár Imre fűtőtisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Muth György gépmester, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Nagy Imre rajos, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Nagy József aknász, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Neuwirth Adolf tengerész, 1917. 10. 06. Aknarobbanás.

Nicora Hely (repülős) fregatthadnagy, 1916. 11. 06.

Nzuhauser Béla tartalékos korvetthadnagy, SMS Előre, 1916. 06. 29.

Oleska Lajos aknász, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Orekovics Miklós torpedónegyedes, SMS Előre, 1916. 06. 29.

Ortner József gépésznegyedes, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Pajor Gerő gépésznegyedes, SMU 20, 1918. 07. 03.

Pandurics János tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Pap Ferenc tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Páros József tisztes, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Pásvány Márton ágyústisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Patkós László (repülős) tengerész, 1917. 04. 24.

Pauer András főfűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Pepelán Sándor tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Pliverics György (repülős) tengerész zászlós, 1918. 06. 15.

Poharkovics Mihály fűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Prauer József (repülős) e.ö. törzsgépmester, 1917. 04. 07.

Rajczy Sándor tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Rák József tisztes, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Rintel Dezső tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Rocco Ferenc kormányos-tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Rompos József tengerész, SMS Triglav, 1915. 12. 29.

Rövid Maxon Róbert sorhajóhadnagy, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Ruck János tengerész, SMS Helgoland, 1915. 12. 29.

Sárkány Ferenc tengerész, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Schall Lajos tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Scheidl Kálmán fűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Schindler Mihály kormányos negyedes, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Schmidt János tengerész, SMS Csepel, 1916. 05. 05.

Schnabel József tüzérrajos, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Schneider Antal rajos, SMS Csikós, 1918. 07. 13.

Schnell Mihály tengerész, I. sz. aknásztender, 1918. 04. 08.

Schönstein Ármin rádiómester, SMU 16, 1916. 10. 17.

Schulde Ferenc tengerész, SMU 23, 1918. 02. 21.

Schusz Béla tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Siegmund József (repülős) tengerész zászlós, 1918. 06. 15.

Simicich János fűtő, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Simicich Jusztus torpedótisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Simon László tengerész, Isonzó front, 1917. 05. 26.

Simunics József negyedes, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Snef János gépész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Sommer Antal tüzér, Temes monitor, 1915. 10. 09.

Spak Simon ágyústisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Splivalo Antal tüzérnegyedes, SMS Lika, 1915. 12. 29.

Stancsics Jaziut tengerész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Stankovics Miklós aknásztisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Steiner Pál tengerész, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Stepancic Ferenc tüzér, SMS Novara, 1917. 05. 16.

Strausz Zoltán torpedónegyedes, SMU 12, 1915. 08. 12.

Strobel Thadäus tengerész, Temes monitor, 1914. 10. 23.

Strohberger István gépész, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Szabados Lajos tengerész, Temes monitor, 1914. 09. 20.

Szabó Béla tengerész, Isonzó front, 1917. 11. 02.

Szabó János tengerész, "51" torpedónaszád, 1915. 09. 09.

Szabó Kálmán fűtő, Temes monitor, 1915. 10. 09.

Szabó Zsigmond tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Szabolcsi Ferenc főfűtő, SMS Wildfang, 1917. 06. 04.

Szalay János aknásztisztes, SMS Salamander, 1916. 08. 09.

Szalay Péter negyedes, SMS Novara, 1915. 12. 05.

Szalontay István főfűtő, SMS Wildfang, 1917. 06. 04.

Szekeres András torpedista, SMS Novara, 1917. 05. 16.

Szemere Antal tengerész, SMS Novara, 1915. 05. 24.

Szendrei Mihály tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Szenke András aknásznegyedes, SMS Chamäleon, 1916. 05. 15.

Szilvay Ferenc torpedótisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Szpisák Gyula ágyústisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Szuborits Róbert korvettkapitány, SMS Novara, 1917. 05. 16.

Szűcs Antal kormányos, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Szücs Mihály tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Tabi József tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Talla Sándor torpedórajos, "51" torpedónaszád, 1915. 09. 09.

Tarbuk Gyuró főfűtő, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Tindira Miksa tengerész, "c" őrnaszád, 1915. május 15.

Tódor András tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Tóth István sorhajóhadnagy, SMU 30, 1917. 04. 29.

Vámos Lajos (repülős) tengerész zászlós, 1916. 08. 13.

Varga Kálmán tisztes, Euterpe gőzös, 1918. 08. 11.

Varga Pál torpedótisztes, SMS Szent István, 1918. 06. 10.

Vári Sándor tengerész, SMS Triglav, 1915. 12. 29.

Vio Feruccio (repülős) tengerész zászlós, 1917. 09. 20.

Vizsolyi Lajos tüzér, Sava monitor, 1916 12. 04.

Wachtel Pál (repülős) fregatthadnagy, 1917. 08. 14.

Wawrik Árpád gépésznegyedes, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Weber Alfréd fregatthadnagy, SMU 6, 1916. 05. 10-én fogságba esett, majd a fogságban elhunyt.

Welker Frigyes (repülős) tartalékos zászlós, 1918. 02. 23.

Wilhelm Ferenc tengerész, Belgrád dunai gőzös, 1915. 03. 30.

Wonner Mihály tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Zágár Mihály tengerész, SMS Dinara, 1916. 12. 22.

Záger Milán gépésznegyedes, SMU 23, 1918. 02. 21.

Zanyi István tengerész, "c" őrnaszád, 1915. május 15.

Zgur Marijan tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Ziegler Nándor (repülős) tartalékos zászlós, 1917. 08. 14.

Zmuk Miklós rajos, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Zumpf János tengerész, SMS Zenta, 1914. 08. 16.

Zupka István repülő negyedes, 1918. 06. 15.

   

A Császári és Királyi Haditengerészet I. Világháborúban szolgálatteljesítés közben elhunyt magyar és magyar honos tengerészei

Babla Sándor fűtő, SMS Streiter, 1918. 04. 16., Szerencsétlenség következtében

Barkovszky Alajos tengerész, Dátum: ? Polai Torpedóiskola, vízbefúlt.

Bitterbinder Antal tengerész, 1918. 06. 20., Spalatóban, hajó összeütközés.

Borza Basilius tengerész, 1916. 08. 01., "Giacinto Pullino" olasz tengeralattjáró mentési munkálatai közben.

Cargogna Ljubomir tengerész, SMS Maria Theresia, 1916. 05. 03. Koponyatörés következtében.

Cér István kormányos tengerész, "62" torpedónaszád, 1915. 02. 05. Lezuhant az árbocról.

Czakó József tengerész, 1916. 07. 12., A Pécs gőzösről vízbefúlt.

Cserny Vosil tengerész, 1918. 04. 09., Polában, haslövés következtében.

Csupity Mihály tengerész, 1917. 09. 25., A harctéren szerzett betegsége következtében.

Deák Barnabás tengerész, 1914. 09. 16., Határbiztosító szolgálatban hősi halált halt.

Dolenc Lipót tengerész, SMS Novara, 1916. 03. 03., Halálos sérülés következtében.

Fauszt Hugó negyedes, 1917. 12. 10., Koponyatörés következtében.

Fehér László tengerész, "m" őrnaszád állományából, 1916. 02. 20. balesetben.

Futó József , ?, 1918. 02. 14., Polában, a harctéren szerzett betegség következtében.

Gál Imre tengerész, SMS Balaton állományából, 1915. 05. 25. vízbefúlt.

Görgey N. tengerész, SMS Viribus Unitis, 1918. 11. 01.

Gruszlinger Miklós tengerész, 1918. 06. 21., Triesztben vízbefúlt.

Gyarmati Géza főfűtő, 1916. 09. 17., Orebicsnél vízbefúlt.

Haberfellner Nándor lőszeres, 1916. 02. 03., Vallelungában egy lőszerraktár felrobbanásakor.

Hrdko Frigyes fregatthadnagy, SMS Erzherzog Franz Ferdinand állományából, 1916. 07. 03., A Harctéren szerzett betegségében.

Hujda József tengerész, Maros monitor állományából, 1915. 10. 08., Belgrád előtt hősi halált halt.

Ivanich Adolf negyedes, 1918. 01. 09., Triesztben vízbefúlt.

Jursza János tengerész, SMU 5 állományából, 1918. 07. 26., San Giovanni di Meduában vízbefúlt.

Kaiser Márton tengerész, SMS Erzherzog Franz Ferdinand állományából, 1915. 10. 29. Baleset következtében.

Káposztás János ?, SMS Babenberg állományából, 1916. 09. 17. Vízbefúlt.

Katzbecz Gotfrid tengerész, Inn monitor állományából, 1916. 05. 27., Ruszcsukban vízbefúlt.

Klug Ferenc tengerész, repülőosztag állományából, 1916. 10. 26., Polában vízbefúlt.

Kocsis Béla tengerész, Inn monitor állományából, 1915. 06. 11., Újvidéken vízbefúlt.

Kovács György tengerész, SMS Warasdiner állományából, 1918. 06. 09., Balesetben.

Köllmel István negyedes, "53" torpedónaszád, 1915. 10. 18., Baleset következtében.

Kuhn László lőszeres, 1916. 02. 03., Vallelungában egy lőszerraktár felrobbanásakor.

Kukuljan József tengerész, 1918. 03. 13., Monfalconéban gránátrobbanás következtében.

Lenarz József főfűtő, "67" torpedónaszád állományából, 1916. 10. 15., Vízbefúlt.

Lenaz Hugó tengerészhadapród, SMS Prinz Eugen állományából, 1917. 02. 23., Baleset következtében.

Liess Rezső kormányos-rajos, 1917. 05. 22., Lussin és Saseno közötti úton vízbefúlt.

Lucsics Ferenc rajos, Una felfegyverzett gőzös állományából, 1916. 02. 06. Sistovnál vízbefúlt.

Magyar Ferenc tengerész, 1917. 10. 01., A harctéren szerzett betegsége következtében.

Martek Antal tüzér, 1917. 07. 18., A Donau hajón baleset következtében.

Marth József tüzér, Inn monitor állományából, 1917. 07. 22., Macinban vízbefúlt.

Mecenseffy Pál sorhajókapitány, SMS Erzherzog Karl állományából, 1918. 09. 14., a harctéren szerzett betegsége következtében.

Meder Lajos tengerész, 1918. 04. 30., Fiumében egy robbanás következtében.

Mikcecin(?) Mihály tengerész, 1916. 02. 03., Polai lőszergyárban baleset következtében.

Milosevics Sándor korvettkapitány, SMS Viribus Unitis elsőtisztje, 1918. 10. 23.

Molnár Lajos főfűtő, Sava monitor állományából, 1917. 09. 04., Macinban vízbefúlt.

Palásti József tengerész, SMS Kaiser Max állományából, 1918. 05. 20., Vízbefúlt.

Pap Ferenc tengerész, 1918. 03. 26., Baleset következtében.

Pásztor János tengerész, SMS Warasdiner, 1915. 12. 21., Vízbefúlt.

Petrica János tengerész, 1917. 08. 19., A Torpedógyárban baleset következtében.

Petrovics N. tengerész, a Bellona állományából, 1915. 11. 26., Koponyatörés következtében.

Popovics Ferenc tengerész, 1918. 05. 18., Vízbefúlt a Bega folyóban.

Révai János tengerész, a Bellona állományából, 1916. 04. 02., Polában vízbefúlt.

Rombauer Tódor sorhajóhadnagy, 1917. 01. 25-én fogságba esett hírszerzőszolgálat teljesítése közben, majd elhunyt.

Salamon József főfűtő, SMS Saida, 1914. 09. 24., Kazángőz leforrázta.

Sánra Sándor tengerész, 1918. 09. 01., A harctéren szerzett betegség következtében.

Schieffer Róbert lőszeres, 1916. 02. 03., Vallelungában egy lőszerraktár felrobbanásakor.

Spanyik István tengerész, 1918. 01. 11., Koponyatörés következtében.

Steiner Jenő tengerész, Zara motorcsónak állományából, 1917. 02. 26., Vízbefúlt.

Stiglic Emil tengerész, 1917. 07. 23., Vízbefúlt.

Sudarevich József tüzér, SMS Budapest, 1917. 09. 10., Vízbefúlt.

Suslecz Sándor tengerész, SMS Ulan, 1914. 09. 04., Baosic-ban vízbefúlt.

Szaopek Lajos tengerész, 1917. 06. 14., Turnu Severin mellett vízbefúlt.

Szenkovics András tengerész, Asfenasi felfegyverzett gőzös állományából, 1918. 06. 10., Azovi-tengeren a bolsevikok megölték.

Sziros Ferenc tengerész, 1918. 08. 12., Sebenicoban vízbefúlt.

Takács András tengerész, S.2-es uszály állományából, 1916. 08. 27., Robbanás következtében.

Teufl Ignác tengerész, 1817. 09. 28., A harctéren szerzett betegsége következtében.

Vita János ?, SMS Kaiserin Elisabeth állományából 1916. 05. 25., Japán fogságban elhunyt.

Zümpf János tengerész, SMS Turul állományából, 1916. 09. 12., Mostarban, benzinrobbanás következtében.

Zsiga Mihály ?, 1916. 04. 22., Polában vízbefúlt.

   

Az ellenséggel vívott harcban hősi halált halt magyar honos folyami hajósok

Ebeling Károly D.G.T. hajóskapitány, Alkotmány gőzös parancsnoka, 1914. 07. 30., A szerb partról kapott géppuskatűzben elesett.

Gremsberger Mihály , D.G.T. kormányos, Alkotmány gőzös, 1914. 07. 30., a szerb partról kapott géppuskatűzben elesett.

Jacob József hajóskapitány, MÁV VII gőzös parancsnoka, 1914. 10. 19., A Klenák melletti átkelésnél.

Otoltics János M.F.T.R. matróz, Stefánia gőzös, 1914. 11. 07.

Uglcsics Sándor M.F.T.R. matróz, Kinizsi gőzös, 1914. 11. 07.

Hungár János M.F.T.R. kormányos, MÁV II gőzös, 1914. 11. 20., Grabovácnál bekövetkezett robbanás következtében.

Sertic Sándor M.F.T.R. fűtő, Cserhát gőzös, 1915. 10. 07., Rovanjnál kapott találat következtében.

Schönauer Jenő M.F.T.R. gépész, Torontál gőzös, 1916. 12. 12., Romániában srapnel robbanás következtében.

Varga Mihály M.F.T.R. gépész, Wekerle gőzös, ?. Romániában kapott találat következtében.

   

Szolgálatteljesítés közben elhunyt magyar honos folyami hajósok

Bognár István M.F.T.R. matróz, Trinitas gőzös, 1916. 10. 07., Vízbefúlt.

Gyöngyi János M.F.T.R. matróz, 354-es uszály, 1914. 11. 22., Vízbefúlt.

Horján János M.F.T.R. matróz, Baross gőzös, 1915. 10. 07., Vízbefúlt.

Jani György M.F.T.R. matróz, T-II, 1917. 05. 30., Gázmérgezés következtében.

Krisztics Mladen M.F.T.R. matróz, T-II, 1917. 05. 30., Gázmérgezés következtében.

Láng János M.F.T.R. matróz, 726-os uszály, 1917. 05. 02., Vízbefúlt.

Pap Ferenc M.F.T.R. ?, Trinitas gőzös, 1917. 04. 02., Vízbefúlt.

Rafatz József M.F.T.R. fűtő, Tihany gőzös, 1917. 01. 23., Vízbefúlt.

Kopa János M.F.T.R. gépkezelő, Trinitas gőzös állományából, 1915. 03. 20., A harctéren szerzett betegségében.

 
Veperdi András cikke. Eredeti megjelenési helye: http://kriegsmarine.hu/hk/va00701.html

Read more...

Az Egyesület Államok félmilliárd dollár értékben foglalt le magántulajdont az első világháború alatt

1918 júliusában Erich Posselt írt egy verset. Ahogy később írta, „nem volt valami jó vers”, és „egyáltalán nem akartam publikálni”. Ennek ellenére 17 hónapra egy internálótáborba került. A vers így kezdődött:

Hat kicsi pilóta

Kirepült egy nap

Coblenz-be vágytak

És ott is maradtak

A vers hat (valószínűleg amerikai) pilótája végigvergődik Németországon, de mindegyik áldozatául esik a köszvénynek, a müncheni sörnek, vagy Erich Ludendorff tábornoknak. Posselt egy fiatal szerkesztő és fordító volt, aki 1914-ben vándorolt ki az Osztrák-Magyar Monarchiából az Egyesült Államokba. A nemzetisége – ahogy ez első világháború alatt minden német anyanyelvű bevándorló az Egyesült Államokban – gyanút és dühöt váltott ki a nacionalista amerikaikból. A háború alatt a szövetségi kormány közel félmillió „ellenséges idegen” civilt regisztrált. Sokukat megfigyelték, és 6000 férfit és néhány nőt internálótáborokba zártak. Talán még ennél is felháborítóbb volt, hogy hatalmas mennyiségű magántulajdont foglaltak le, pedig nagyobb részének nem sok köze volt a háborús erőfeszítésekhez. Ennek a vagyonnak az értéke meghaladta a félmilliárd dollárt, ami megközelítette a szövetségi kormány háború előtti költségvetését. 

Posselt verse így végződik:

Két kicsi pilóta

Futás közben lefagyott a lába;

Az egyiknek elfogyott a szuflája,

Így már csak egy maradt.

Egy kicsi pilóta

Hamar a végét járta;

Az öt másikat gyászolta,

Míg végül őt is elkapták.

Az Igazságügyi Minisztérium – aminek az ügynökei egy házkutatás során megtalálták a verset -, nem volt elragadtatva. A Vizsgálati Iroda (az FBI elődje) egy belső jelentése szerint „nagyon messze volt attól, hogy csak egy vicc legyen”. „Már most is túl sok fiatal amerikai pilóta áldozza fel az életét azért, hogy egy ellenséges idegen csak úgy viccet csináljon belőle. Erre a versre nincs bocsánat, és nem is fogjuk megbocsátani.” 

A szövetségi ügynökök már jó ideje kerestek megfelelő bizonyítékot, hogy letartóztathassák Posselt: a korábbi év során már legalább egy tucat alkalommal tartottak nála házkutatás. Most, hogy végre találtak egyet, a Gerorgia-i Fort Oglethorpe-ba küldték, ami a háború alatt épült négy központi gyűjtőtábor egyike volt. Ennek ellenére a vers megtalálása után sem emeltek ellene vádat. „Posselt nem vádolták meg semmilyen összeesküvéssel, csak bűnös tudással” – írták az egyik jelentésben. „Nagyon lényegretörő írásai vannak, és bajt okozhat, ha kiengedik.”

Hot Springs, Észak Karolina. Az egyik internálótábor és lakosai.

Az Igazságügyi Minisztérium még két további vitatható törvényt alkotott, amit a Kongresszus is elfogadott: A Kémkedés Elleni Törvényt és az Ellenséggel Való Kereskedés Elleni Törvényt. Mindkettőt arra tervezték, hogy a hazai jogi erőfeszítéseket a háború szolgálatába állítsák, és mindkettő még a mai nap is érvényben van. Posselt esetében az Igazságügyi Minisztérium jelentése a Kémkedés Elleni Törvényre hivatkozott, és a javasolta, hogy a háború végéig internálják. 

A legtöbb beszámoló az amerikai internálótáborokról viszonylag pozitív képet festett, ahol katonás rend uralkodott, és csak ritkán fordult elő, hogy az internáltak éheztek, vagy túldolgoztatták őket. Posselt évekkel a háború után számolt be az élményeiről az American Mercury hasábjain. A legrosszabb élményei az öngyilkosságok, a több tucat elmegyógyintézetbe zárt elszállítása, és a háború végén a táborban kitört járvány volt. Az embertelen körülmények közt Posselt számára a legfurcsább jelenség a táborba zárt tudósok voltak. Az internált professzoroknak megengedték, hogy matematikai, biológia, irodalmi és nyelvi kurzusokat tartsanak a többi fogvatartottnak. A táborban több tucat olyan zenész lakott, akiket Európából hívtak amerikai zenekarokba, és rendszeresen tartottak koncerteket, hogy az internáltakat szórakoztassák. Egy másik táborban a hadifogoly tengerészek egy német falu tökéletes mását építették fel.

A Hot Springs-i tábor barakkjai.

Az internáláshoz azonban már egy nagyon minimális bizonyíték is elégséges volt. Adam Hodges történész kutatásai szerint a helyi hatóságok a szövetségi internálási szabályokat arra használták fel, hogy fellépjenek a munkásság megszervezői ellen, és azok ellen, akiket politikai radikalizmussal gyanúsítottak. Szövetségi szinten az egyik kiemelt ügy Karl Muck, a Bostoni Szimfónikus Zenekar karnagyának internálása volt. Muck-ról több újság is azt állította, hogy német hazafi, holott a semleges Svájc állampolgára volt. Azzal is megvádolták, hogy nem volt hajlandó az amerikai himnusz eljátszására (ez a vád később megdőlt), és a szerelmes leveleiben becsmérelte az amerikai kormányt. Muck-ot a zenekar 29 tagjával együtt a Fort Oglethorpe-i táborba küldték.

Természetesen nem az Egyesült Államok volt az egyetlen hadviselő ország, mely táborokba zárta bizonyos állampolgárait. Az amerikai szabályok még viszonylag lazák is voltak a britekhez képest, ahol 30 000 „ellenséges idegen”-t internáltak 1915-től kezdve. A Német Császárság több ezer brit állampolgárt, valamint számtalan franciát és oroszt zárt táborokba. (Ezek a számok természetesen függetlenek a hadifoglyok számaitól.) Az internálás célja a kémkedés és az ellenséges hadsereghez való csatlakozás megelőzése volt, de ha figyelembe vesszük azt is, hogy nőket és gyerekeket is táborokba zártak Európában, a törvény ésszerűségét kétségbe lehetett vonni. A legtöbb országban a közvélemény nem csak támogatta a kormányt ebben az ügyben, de rá is kényszerítették volna, ha nem álltak volna az internálás pártján.

Svájci stílusban épített házikó Hot Springs-ben.

Mai szemmel nézve az amerikai internálási gyakorlat megkérdőjelezhető, de a sokkal nagyobb mértékű lefoglalási hullám mellett eltörpül az ügy. Wilson elnök az Ellenséggel Való Kereskedés Elleni Törvény értelmében létrehozta az „Idegen Tulajdon Gondnoksága” hivatalt, aminek élére A. Mitchel Palmer-t nevezte ki, hogy minden olyan tulajdont foglaljon le, ami hátráltatná a háborús erőfeszítéseket. Ez többek közt azt is jelentette, hogy az internáltak vagyonát is lefoglalhatták, függetlenül attól, hogy milyen vádakkal fogták le őket. „Minden internált idegent ellenségként kell kezelni”, írta Palmer, „és ennek megfelelően kell kezelni a vagyonukat is.”

Az alapvető érv az volt, hogy a lefoglalásokkal megelőzték, hogy a bevándorolt személyek pénzügyileg, vagy anyagilag támogassák Amerika ellenségeit. Palmer irányítása alatt a hivatal több száz főt alkalmazott, és több kémkedéssel és szabotázzsal kapcsolatos ügyet is felhasznált arra, hogy a tevékenységét megvédje. Az Egyesült Államokban működő német vegyipari cégek különösen ki voltak téve a lefoglalás veszélyének: nem csak fontos anyagokat vonhattak el a hadiipartól, hanem elméletben robbanóanyagokat is gyárthattak.

Zenészek a Hot Springs-i táborban.

Palmer hivatala rendkívüli hatalommal rendelkezett. A Munsey’s Magazine-ban megjelent riport szerint Palmer az „ország legnagyobb raktáraként” írta le az Idegen Tulajdon Gondnokságát, megjegyezve, hogy a lefoglalt cégek közt volt „New Jersey-i ceruzagyár, Connecticut-i csokoládégyár, és egy Chicago-i sörgyár”. Ezen kívül kisebb cégeket is lefoglaltak. „Ezek közt volt”, folytatta furcsa büszkeséggel, „néhány szőnyeg New York-ból, három ló a Mississippi-i Joplin-ból, és egy szekérnyi ciprusrönk a Délről.” Hodges szerint azokat a nőket is ellenséges idegenként tartották nyílván, akik német vagy osztrák-magyar bevándorlókhoz mentek hozzá. Tőlük összesen 25 millió dollárnyi vagyont foglaltak le.

Az Ellenséggel Való Kereskedést Tiltó törvény életbe lépése után egy évvel a háború véget ért. Az idő alatt az Idegen Tulajdon Gondnoksága több száz millió dollár értékű privát tulajdont foglalt le. Palmer kijelentette, hogy minden lefoglalt vagyont „amerikanizálni” fognak, vagy amerikai állampolgároknak adnak el, azt remélve, hogy ezzel kárt okoznak a német iparnak. Ez a hozzáállás egyébként tükrözte azt az általános elgondolást, hogy a Központi Hatalmaknak fizetniük kell a háború okozta károkért. A Bayer vegyipari vállalatot a New York-i gyárának lépcsőin árverezték el, és a cég elvesztette az aszpirin amerikai szabadalmát is.

Az Idegen Tulajdon Gondnoksága hivatal alkalmazottai. A méretes alak középen A. Mitchel Palmer.

„Ugyan az a béke, ami megszabadít minket a német militarizmus autokráciájának fenyegetésétől”, érvelt Palmer, „megszabadít minket a német indusztrializmus autokráciájától is”. Palmer szemében a bevándorlók vagyona csak a német és az osztrák-magyar vagyon meghosszabbítása volt, ami szerinte jogot adott arra Amerikának, hogy lefoglalja. Számtalan olyan pert indítottak Palmer ellen, ami megkérdőjelezte a lefoglalások jogosságát. Az egyik ügy végül a legfelsőbb bíróság elé került, de a bíróság döntése szerint a lefoglalás jogos volt, és összhangban állt a háborús törvényekkel. A hivatal hírnevét semmi sem tépázta meg, és Roosevelt elnök a második világháború alatt újraalapította azt.

Roosevelt elnök internálási elvei sokkal diszkriminatívabbak voltak – 110 000 japán származású amerikait zártak táborokba -, és elhomályosították az első világháború alatti jogsértéseket. Az első világháborús internálótáborokat szinte teljesen elfelejtették. A kiürítésük fájdalmasan hosszú ideig tartott, részben a bürokrácia nemtörődömsége és a politikai ellenállás miatt. William Glidden történész szerint Palmer megpróbált deportáltatni minden olyan internáltat, aki bármilyen kihágást követett el, de a Kongresszus ehhez nem járult hozzá. Hét hónappal a fegyverszünet aláírása után megkapták az első fogvatartottak a szabadon bocsátási értesítést. Nagyjából ugyanekkor 2000 hadifogoly tengerészt és 1600 bevándorlót is hazaszállítottak a hazájába. Az utolsó fogvatartott 1920 áprilisában szabadult. Glidden szerint „amikor a táborokat bezárták, szinte senki sem törődött már a dologgal.” 

Erich Posselt 1920 januárjában engedték szabadon, és New York-ban telepedett le. Ugyanakkor, amikor Wilson elnök A. Mitchell Palmer-t nevezte ki főállamügyésznek.

Forrás: https://www.smithsonianmag.com/history/us-confiscated-half-billion-dollars-private-property-during-wwi-180952144

Read more...

Az elmaradt verseci ütközet - A Nagy Háború anekdotái - XLVI.

1918 november elején, a monarchia összeomlásakor az ország valamennyi városában megalakultak a helybeli nemzeti tanácsok, így Versecen is. 

Azokban a napokban kezdte meg kényszerű visszavonulását Mackenzen vezértábornagy Erdély határáról hazafelé, nagy Németország felé. Valami hat hadoszlopban. A legdélibb oszlop Versec városának vette az irányt. Akkorára azonban a Károlyi-kormány megkapta az ántánt szigorú utasítását, hogy szerelje le Mackenzen hadseregét s összes katonáit szolgáltassa ki a megszálló csapatoknak. A Károlyi-kormány, miután nem akart többé katonát látni, fanyar képpel bár, de továbbította a szörnyű parancsot az összes vidéki nemzeti-tanácsoknak. 

Az ukáz megérkezett Versecre is. 

Összeült erre az ottani nemzeti tanács és noha csak néhány jámbor őrrel rendelkezett, hosszas kupaktanács után úgy döntött, hogy leszereli a város irányába közeledő német hadoszlopot. 

Mackensen tábornok (balra, fehér lovon) Bukarestben.

S a határozatot tett követte. 

Küldöttséget menesztettek az elővéd elé, hogy — azonnal lerakni a fegyvert! Az elővéd ezredesparancsnoka türelmesen meghallgatta a verseci nemzeti-tanács kemény, mindazáltal tiszteletteljes hangon továbbított parancsát, aztán kiadta az ellenparancsot, hogy az elővéd két zászlóalja nyomban fejlődjön föl rajvonalba és ütközetkészen nyomuljon előre Versec városa ellen. 

A német ezredes ugyanis, mint komoly katona, csak véres csatában legyőzetve, volt hajlandó megadni magát. 

Az előrenyomulás végét azonban nem voltak hajlandók bevárni a verseci nemzeti-tanács tagjai, hanem eliszkoltak a városból. Ki gyalog menekülve, ki szekéren vágtatva. Csak tíz nap múlva mertek visszaszállingózni. 

A németek akkor már valahol Bécsen túl meneteltek. Nagy hazájuk felé.

(Komáromi János közlése, Budapest. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)

Read more...

Az olaszok nem ismerik el a jugoszláv flottát és az osztrák-magyar hadihajók átadását követelik - 1918. november 9.

Ugo Conz, a CONTE DI CAVOUR olasz csatahajó parancsnoka, a Cattaróból odaérkezett jugoszláv küldöttséggel folytatott megbeszélés után, a következő érvelést fogalmazta meg a volt cs. és kir. flotta további sorsát illetően, a Franciaországgal, Angliával és az USA-val folytatandó tárgyalásokra:

"A ’Jugo-Szláv’ szó használatakor eddig nem éreztük szükségesnek meghatározni azt, hogy vajon egy népről, egy fajról, egy nemzetről, egy kormányról, egy államról, vagy egy ilyen nevű államról beszélünk. Most elérkezett az idő, hogy ezt a kifejezést pontosabb formába öntsük.

Ha a ’Jugo-Szláv’ nevet arra a népre, vagy arra a fajra vagy emberekre értjük, akik az osztrákok által elnyomott más népekhez hasonlóan, végül megértek arra, hogy saját maguk határozzanak a sorsukról, senki, és legkevésbé Olaszország, sem fog vonakodni elismerni a nemzeti igényeiket, illetve egy, a saját törvényeik és kultúrájuk szerint virágzó szabad jövőre irányuló jogos törekvéseiket. Ha viszont a ’Jugo-Szlávok’ alatt egy új  államot értünk, akkor már jogi alapokon is szükséges kimondani, hogy egy állam sem győzelemből, sem fegyverszünetből nem jöhet létre, hanem csak egy békeszerződés végleges döntéseiből. Ebből adódóan természetesen le kell szögezni, hogy eddig, és amíg végérvényesen meg nem kötik a békét, és meg nem rajzolják Európa új térképét, nem kétséges, hogy a jugoszláv állam nem létezik, hiszen a határai, kiterjedése, kormányformája, törvényei és egyéb dolgai, amelyek egy állam első letagadhatatlan alapjai, ismeretlenek.

Ha az igaz is, hogy egy flotta egy állam kézzelfogható kifejezése és képviselője, nem lehet flotta ott, ahol állam sincs. Addig nem létezhet jugoszláv flotta, amíg nem alakul hasonló nevű állam, vagy amíg a békét véglegesen meg nem kötik. Addig a napig pedig a flotta – bárminek is nevezzék a jugoszlávok – nem lehet más, mint osztrák flotta, hamis bőrben, vagy egy olyan flotta, amely az elfogás vagy az átadás elkerülése érdekében, önkényesen és törvényesen lobogót cserélt.

A lobogócserével kapcsolatban felmerül a kérdés, mely leegyszerűsítve így hangzik: A lobogócsere az Ausztria-Magyarország és Olaszország közötti fegyverszünet megkötése előtt, vagy után történt-e meg? Ha előtte, akkor vitán felüli, hogy csak az osztrák-magyar flottáért lehet alkudozni, ugyanis a nemzetközi jog kifejezetten megtiltja egy hadviselő félnek a háború alatti lobogócserét. Ezért a lobogócserét ez esetben senki sem fogadhatja el jogerősnek.

Ugo Conz admirális a Boston American napilap címlapján (1919. augusztus 26.)

Ha viszont a csere a fegyverszünet aláírása után történt, nyilván csalásról van szó, mely esetben nem lehet megtartani a flotta átadására vonatkozó feltételeket. A lobogócsere mindkét esetben jogellenes cselekedet, amibe egyetlen szövetséges sem egyezhet bele anélkül, hogy tegye ki magát annak a veszélynek, hogy ez a jelenség ne ismétlődjön meg a német flotta esetében. Mit szólna pl. Anglia, ha a Németországgal kötött fegyverszünet tartalmazza ugyan a flotta átadására vonatkozó záradékot, de a német tengeri flottát Kielben, vagy Wilhelmshavenben dán lobogó alatt találná, mivel a német Schleswig-Holstein tartományt visszaadták a dánoknak? Anglia feltehetően kitartana ama nézete mellett, hogy még mindig az igazi német flottáról van szó, és minden teketória nélkül lefoglalná. Hasonló ésszerű indoklással logikusnak tűnik, hogy az Entente az állítólagos jugoszláv flottát ne tekintse másnak, mint a tényleges osztrák-magyar flottának, és követelje az átadását abban a kikötőben, amelyet az Ausztria-Magyarországgal kötött fegyverszünet világosan meghatározott.

Mégis úgy tűnik, hogy a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa Párizsban szokatlan módon belenyugodott az osztrák-magyar flotta lobogócseréjébe azzal, hogy az osztrák-magyar hajókat – mielőtt Velencében átadták volna – Korfura küldik. Ebből az elhatározásból arra lehet következtetni, hogy a probléma megoldását tisztán a tengerészeti kérdésekre korlátozzák, és a teljesítését a Földközi-tengeri szövetséges flották főparancsnokaira bízzák.

Ha ennél a megoldásnál a legfelsőbb parancsnok úgy véli, hogy tanácskozásra hívja össze az Ausztria-Magyarország ellen harcoló különböző hatalmak képviselőit, az felhatalmazza őket arra, hogy kifejtsék az erre vonatkozó gondolataikat.

Az olasz szempontokat a következőképpen lehetne összefoglalni:

„A legfelső parancsnokok vagy osztrák-magyarnak tekintik ezt a flottát, és akkor kétségtelen, hogy a fegyverszüneti feltételek teljes egésze vonatkozik rá, vagy pedig jugoszlávnak, akkor pedig az Entente lesz a megőrzője vagy a felügyelője a végleges békekötés időpontjáig. Ez esetben csak azt kell eldönteni, hogy ez a funkció azt a nemzetet illesse, amelyik az Ausztria-Magyarország elleni harcban a legnagyobb erőfeszítéseket tette, és emiatt a legtöbbet szenvedett; azt a nemzetet, amelynek az Adria menti érdekei vitathatatlanul a legnagyobbak; azt a nemzetet, amelynek a fegyveres ereje idézte elő, még ha a szövetséges csapatokkal versenyezve is, Ausztria-Magyarország összeomlását és szétzúzását.

EZ A NEMZET OLASZORSZÁG!

Végezetül fontoljunk meg egy általános kérdést. Mi készteti a jugoszláv flottát arra, hogy makacsul vonakodjon elhagyni az Adria keleti partjait? Ki ellen kell erőt vagy fenyegetést demonstrálnia? Franciaország felé nem, mivel Franciaország felé korlátlan bizalmat és elismerést hirdet. Anglia ellen sem, hiszen Anglia a máltai hajórajának egy részével észre téríthetné őket. Az USA ellen sem, mert ez túl messze van. Görögország ellen sem, mert egy nép, amely a legsúlyosabb elnyomásból emelkedett fel, nem mutatkozhat elnyomóként a leggyengébb bölcsőjénél. Már csak egy nemzet marad, amelynek a gyűlölet évszázados örökségeként kellett felfognia, és gyógyítania azokat a sebeket, amiket Ausztria okozott egy olyan tengerpart mentén, amely valaha velencei volt, és a mai napig sértetlenül őrzi ennek pompás jeleit.

EZ A NEMZET OLASZORSZÁG!

Nos, Olaszország borzalmas háborút vívott, hogy végleg leszámoljon ezzel az örökséggel. Lehetetlen, hogy miután a háborút győzelemmel fejeztük be, azért változzanak meg a gyümölcsök, mert egyszerűen kicserélték a lobogót. Az osztrák-magyar flottát vagy Olaszországnak kell átadni, vagy el kell pusztítani."

Korfu, 1918. november 9.

Ugo Conz

Read more...