2020. február 16., vasárnap

Járőr kaland - A Nagy Háború anekdotái - L.

A háború elején, amikor még nem alakultak ki az álló harcok, sokat portyáztunk, patrulloztunk, több érdekes kalandos esetünk volt. Az még huszár élet volt és nem olyan bujkálós, unalmas, mint később a fedezékben. Ha egy ily járőrlovaglásból visszajöttünk, volt mit mesélni, volt mit nevetni, s alig vártuk, hogy újra mehessünk. Nincs is ennél érdekesebb, izgalmasabb dolog, szereti is a huszár, ha jó lova van. Mert ez a fő egy járőrlovasnál. Ha jól idomított, fürge, engedelmes lova van, még a poklon is keresztül vágja magát a huszár, de a lova csökönyös, akkor baj van. A magam bőrén tanultam meg ezt. Derék lovam a nagy hajtások folytán lesántult és én egy oly lovon voltam kénytelen járőrbe menni, amely még nem volt beidomítva s majdnem nyersen küldték fel a kádertől pótlásként. Sokszor kinevettek a bakák, hogy mennyit reitschulozunk békében, de hát meg is volt az eredménye, mert még az ellenség is megcsodálta fürge és engedelmes lovainkat. Ez az egy, amelyről szó lesz, bizony épp az ellenkezője volt. 

A második offenzívánk alatt századom, az 5-ik század hírszerző különítményeként volt előre küldve. Egész éjjel lovagoltunk, míg végre reggelre Lowiskoba érkezve jelentik az éllovasok, hogy Wolka-Letowská-n a szomszéd faluban ellenséges lovasság van. Nagyon szerettem volna már járőrbe menni s egypár kozákot fogni, annyival is inkább, mivel oroszul tökéletesen beszélek s reméltem, hogy valamit megtudok tőlük, ami a hasznunkra válhatik. Kapitányom készséggel elengedett s így kiválasztottam egy jó erős lovat s nekivágtunk Wolka-Letowskának.

A faluba érve láttuk, hogy a szélső háznál a kozákok éppen az istállókból húzzák elő lovaikat, hogy felüljenek. Egy-kettőre köztük voltunk s elfogtunk vagy négyet. Rögtön hátra is küldtem őket két huszárral, magam meg a többivel tovább lovagoltam. Négyen voltunk, majd később Szemes gyógykovács is utánunk jött és hozzánk csatlakozott. Beljebb érve a faluba, ismét egy pár kozákot pillantottunk meg, akik egy udvaron álltak. A legrövidebb utat választva, a kerítésen át ugrattunk be. "Prodajsze!" Add meg magadat! kiáltok rájok! De egy kozák lerántja fegyverét és hirtelen reám lő. A lövésre a házak közül előbukkan egy csapat kozák és nekem jön. Élükön egy tiszt. Ezek elől már ki kellett térnünk, mert túlerőben voltak s így mindenki ment, amerre látott, hogy a falun kívül, amint azt előre megbeszéltük volt, ismét gyülekezzünk. Én is mentem volna, ha lehetett volna. Lovam, mintha gyökeret vert volna a lába, megállt s akárhogy ütöttem, sarkantyúztam, meg sem moccant, csak rúgott. Egy-kettőre be voltam kerítve, de szerencsére nem tudott senkisem közeledni, mert lovam ágaskodott, rúgott, kapálódzott. Már-már azt hittem, hogy megszabadulok, de ebben a pillanatban ütés érte a fejemet, úgy hogy majdnem leszédültem, a másik pillanatban már lovam kantárszárát fogra a kozák tiszt. Kardomat elvették az oroszok s még egy pár ütést mértek rám a nagajkájukkal (kis ostor), úgy hogy nadrágom s alatta a bőröm is kirepedt. "Hányan vagytok?" ordít rám a kozák tiszt! "Sokan, nagyon sokan", felelém neki. Erre megindult a társaság, engem magokkal vonszolva Lentownia felé. Pisztolyom ott lógott a csuklómon és erre alapítottam szabadulási reményeimet. Lentowniára érve megálltunk, a kozákok szétmentek, hogy a házakból csirkéket és egyéb ennivalót rekviráljanak. Mellettem csak  a tiszt maradt, aki lovam kantárszárát fogva kedvteléssel nézte, mit művel a legénysége. A síránkozó parasztok szemeláttára húzták ki a ketrecekből a tyúkokat s libákat és gyengi! daj gyengi! (adj pénzt!) kiablálással kotoráztak szegény parasztok zsebeiben. 

Rám senki sem ügyelt. Most vagy soha! gondolom és észrevétlenül felhúzom pisztolyomat, melyben még volt egy lövés. Célozni és lőni egy pillanat műve volt s csak annyit láttam még, hogy a kozák tiszt elereszti a kantárszárat és meginog nyergében, aztán már vágtattam visszafelé. Lovam hál' Istennek ezúttal engedett a felszólításnak és vitt, mint a szélvész. Mögöttem kiabáltak s utánam lőttek, fütyültek is körülöttem a golyók, de én csak mentem, vágtattam, nem törődve semmivel. Meg voltam mentve! Egy órára rá ismét Lentownián voltunk a századdal. E közben a kozákok visszavonultak. A parasztok előfutottak és mesélték, hogy a kozák tiszt ott, ahol rálőttem, leesett s meghalt. Jól céloztam! Kardját meg is találtam a földön, ma is nálam van a kaland emlékére. Este, miután beszállásoltunk, tanakodtam, mit csináljak? Megverjem lovamat, mert cserbenhagyott, vagy megjutalmazzam, mert végeredményben mégis csak megmentett. Végre győzött bennem a huszár lószeretete és egy nagy adag zabot tettem estére a jászolába, de járőrbe többet nem mentem rajta.

Fischer Adolf tiszthelyettes

***

Forrás: I. Ferdinánd bolgár király nevét viselő 11-es huszárezred háborus emlékkönyve. Reprint. 2017.

Read more...

2020. január 25., szombat

Tengerész portré: Dr. herényi Gothárd István

Dr. herényi Gothard István 1869. április 23-án született Herényben. Középiskoláit Szombathelyen végezte. Közvetlen érettségije után résztvett Konkolyi Thege Miklós által a  Keletporoszországban észlelhető napfogyatkozás megfigyelésére vezetett expedícióban, majd bevonult a császári és királyi 83. gyalogezredhez mint egyéves önkéntes. 1889-ben a majd fél éves katonaállományban eltöltött kötelező szoltálat után megkezdhette orvosi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karán. 1893-ban, miután megkapta orvosi oklevelét, újabb féléves szolgálat következhetett, ekkor már tartalékos segédorvos-helyettesként. Ez alatt a fél év alatt kellett elsajátítania azokat az ismereteket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy képesített katonaorvossá váljon. Mivel a szükséges vizsgákat sikeresen letette, 1894. június 20-án tartalékos tengerész segédorvossá nevezték ki. Az önkéntesi év után az egyesült államokban töltött egy negyed évet. Beutazta a nagyobb városokat és Kaliforniában a Yosemite-völgyben végzett geológiai, botanikai és zoologiai megfigyeléseket. 

1895-ben Bécsbe ment és Schlesinger Hermann, továbbá Frankel v. Hochwart és báró Kaft Ebbing tanároknál behatóan bel- és ideggyógyászattal foglalkozott. 1897-ben Berlinbe költözött, hol Oppenheim tanár ideggyógyászati klinikáján töltött egy évet. 1898-ban Párisba ment és Raymond tanárnál, a hires Charcot utódjánál dolgozott. A College de France-on pedig D'Arsonval-nál az elektroterápia elméletét és kivitelét tanulmányozta. Majd dr. Huett elektroterápiai ambulatoriumában dolgozott. Raymond tanár laboratoriumából több dolgozata jelent meg a francia szaklapokban. Különösen az idegsejtek kóros elváltozásáról. Itt ismerkedett meg Richet-vel a művészeti anatómia tanárával. Ezen hatás folytán szabadidejében művészettel kezdett foglalkozni. Közben dr. Riche Andréval a Raymond klinika tanársegédével egy idegklinikát alapított. 

Szorgalmasan járt művészakadémiába. Huzamosabb ideig tanult Castellucho Clandio, Simon Lucien, Menard René akadémiajában. Végül négy szemeszteren át plasztikus anatomiát adott elő. Két amerikai klubnak volt orvosa. Ennek dacára a művészakadémiákban is folyton dolgozott. Kiállított Páriszban, Philadelphiában, Szombathelyen. Szünideje alatt Herényben nyáron két éven át Bosznay István tanárnál tanult. Beutazta Németországot, Svájcot, Svédországot, Olaszországot. Negyed évet töltött Sziciliában. Beutazta Algirt, Orant, Constantint. Egy más alkalommal Tuniszt. 1907-1908 között Egyiptomban élt és a tuberkolózissal foglalkozott. Ezalatt jelentős, mintegy 300 darabból álló gyűjteményt halmozott fel, melynek néhány darabja még ma is megtalálható a Savaria Múzeum gyűjteményraktárában. 
Dr. herényi Gothard István időskorában.
A nyarakat Herényben töltötte, ilyenkor ingyen kezelte a hozzá forduló szegény betegeket. Itthon érte az I. világháború kitörése, így hamarosan bevonult. A háború során végig a Dunaflottila állományában szolgált. Az SMS Körös fedélzetén tartózkodott, amikor a monitort magában foglaló hajócsoport 1914. július 29-ére virradó éjjel leadta az első lövéseket Belgrádra. 1914 decemberében Bronz Katonai Érdeméremmel tüntették ki a katonai érdemkereszt szalagján az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért, ekkor a Klupa nevű kórházhajó állományába tartozott. 1915. január 1-gyel fregattorvossá léptették elő 1-es rangszámmal tengervéd állományában. Ebben az évben az SMS Bodrog fedélzetén részt vett abban a vállalkozásban, amely során a Vaskapun áthaladva lőszert szállítottak a Dunán Törökországnak. 1915 októberében megkapta a szász királyi Albreht-rend 2. osztályú lovagkeresztjét a kardokkal. A Románia elleni harcokban az SMS Sava fedélzetén vett részt. 1917. május 1-ével sorhajóorvossá léptették elő a tengervéd állományában 1-es rangszámmal. 1917. január 20-án Ezüst Katonai Érdeméremmel tüntették ki a katonai érdemkereszt szalagján. 1918 januárjában újabb elismerés érte, ekkor a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ítélték meg számára hadiékítménnyel és a kardokkal. 1918. május 15-től az SMS Bosna monitoron vett részt abban a vállalkozásban, amely során az Olaf Wulff korvettkapitány hajócsoportja felderítést végzett a Dnyeper folyón. 1918 őszén az SMS Enns fedélzetén szolgált.

Leszerelése után visszatért Herénybe, ahol rendelőt nyitott. Feleségül vette bárdossi Bárdossy Ilonát, házasságuk azonban gyermektelen maradt. Az ő elnökletével alakult meg 1937-ben a Magyar Haditengerész Egyesület szombathelyi, SMS Balaton csoportja. A csoport ülésein számos alkalommal tartott ismeretterjesztő előadásokat a haditengerészet I. világháborús működéséről. 1940-42 között Szombathelyen a Vakok dunántúli állami ipariskolája és foglalkoztató intézetének ovsosaként működött. 1948. október 21-én hunyt el Szombathelyen tüdőgyulladás következtében.

A mellett, hogy kiválóan képzett orvos volt, betegeihez igen emberségesen viszonyult, számos alkalommal ingyen látta el a hozzá forduló szegényeket. Igen széles műveltséggel rendelkezett a művészettörténet, a csillagászat és a festészet terén. E témákban írásai is jelentek meg, 1937-ben például ő dolgozta fel Sterio Károly festőművész pályafutását. Gothard István egyébként maga is szívesen vett a kezébe festőecsetet. 

***
Források:
- Bálint-Hideg-Isztin: Császári és királyi haditengerészet szolgálatában - Vas vármegye. IDEHAZA - A Magyar Vidékért Egyesület. 2019, Szombathely.
- Történetek a herényi Gothard család hétköznapjaiból - Horváth József előadása (link)
- Vasi Digitális Könyvtár adatbázisa (link)

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP