Mennyire hallatszik az ágyúszó? - A Nagy Háború anekdotái XXI.

Mennyire hallatszik az ágyúszó? Mind a három itt következő eset hiteles. 

1915 március 22-re virradóra, amikor Kuzmanek és Tamássy tábornokok felhők közé repítették Przemysl erődműveit, a szörnyű robbantásokat tisztán hallotta Zboró és Bártfa népe. 

De van más példa is!

1917 tavaszán egy alkalommal jókor virradatnál mentünk föl a bécsi Szent István-templom tornyába. A toronyból hallottuk aztán a - nem tudom, hányadik - isonzói csata dobpergésszerű ágyúharcát. Térképen ki lehet számítani az iszonyatos távolságot. Hozzá kell venni, hogy ezen a nagy távolságon belül csaknem mindenütt felhőszaggató havasok vannak.

Végül még valamit.

1917 augusztusának első hetében, mint felmentett rokkant hadnagy, falumnak, a Sátoraljaújhely közelében lévő Legényének templomdombján álldogáltam s feszülten hallgatóztam kelet felé, végtelen messzeségekbe. Kelet felől ugyanis, valahonnét az ég pereme alól, többször is hallottam, kétszer egymásután:

- Brumm... Brumm...

Arrahaladt éppen a paszuly csősz. Megállítottam:

- Mi lehet az, Handura bácsi?

Handura bácsi komolyan nézett maga elé s így szólt aztán:

- Bukovinába ágyúztat Kövess generális... Azt hallani.

Megtudtuk később, hogy csakugyan Kövess tábornagy lövetett harminc és felesekkel... A távolság egyenesen elképesztő volt.

(Komáromi János közlése, Budapest. In: Komáromi János - A Nagy Háború anekdotái)

Read more...

Elsüllyed a francia Danton sorhajó - 1917. március 19.

A Danton az ún. semi-dreadnoughtok, vagy más néven a vegyes nehéztüzérségű sorhajók közé tartozott, mely típus átmenetet képzett a sorhajók és az HMS Dreadnought szolgálatba állításával megjelent modern csatahajók közt. Mivel 1911-ben, öt évvel az HMS Dreadnought után készült el, már születésekor elavultnak számított.

Szolgálatba állítása után egy héttel részt vett V. György király koronázási ünnepségén. Visszatérése után testvérhajóival, valamint a két új dreadnought-tal, a Courbet és Jean Bart csatahajókkal együtt besorozták az 1. Harci Rajba. 1913-ban, egy Hyéres előtti gyakorlat során, az egyik lövegtornyában robbanás történt, ami megölt három embert.

A háború kitörése után a gyarmati katonákat az anyaországba szállító konvojok védelmére volt beosztva, majd augusztus közepétől a francia flotta többi nehéz egységével együtt Máltán állomásozott. Augusztus 16-án részt vett az SMS Zenta cirkáló elsüllyesztésében.

A Danton sorhajó.

1917. március 19-én Toulon-ból Korfuba hajózott, amikor 22 mérföldre Szardíniától dél-nyugatra a német U-64 (Robert Moraht korvettkapitány) megtorpedózta. A Danton fedélzetén a megszokottnál jóval több ember tartózkodott, ugyanis a Korfun állomásozó francia hajókra vitt váltó személyzetet. A hajó 45 perc alatt süllyedt el, így 806 főt a Masssue nevű romboló és a környéken tartózkodó őrhajók vettek fel. 296 fő, valamint Delage kapitány a hajóval együtt merült a hullámsírba. A Massue romboló ugyan megtámadta a tengeralattjárót, de annak sikerült sértetlenül elmenekülnie. 

A roncs pontos helye sokáig ismeretlen volt, azonban 2009-ben nyilvánosságra hozták, hogy a GALSI gázcső fektetését megelőző mélytengeri vizsgálatok során 2007-ben megtalálták. A Danton 1000 méteres mélységben nyugszik, és kora ellenére meglehetősen jó állapotban van. 

Read more...

II. Miklós cár lemondó nyilatkozata - 1917. március 15.

Március 15-én este tíz órakor II. Miklós cár aláírta a végleges lemondó nyilatkozatot, még pedig testvére, Mihail Alekszandrovics nagyherceg javára.

Mi, II. Miklós, Isten kegyelméből minden oroszok császára, Lengyelország királya, Finnország nagyhercege stb., stb., tudatjuk minden hű alattvalónkkal: Ezekben a napokban, mikor hatalmas küzdelmet vívunk a külső ellenséggel, amely három év óta igyekszik leigázni hazánkat, Isten jónak látta új és rettenetes megpróbáltatást küldeni Oroszországra. Belső zavargások azzal fenyegetnek, hogy végzetes visszahatással lesznek ennek az elkeseredett háborúnak a további menetére. Oroszország sorsa, hősies hadseregünk becsülete, a nép boldogsága, drága hazánk egész jövendője azt követeli, hogy a háborút mindenáron a győzelmes befejezésig folytassuk. 

Kegyetlen ellenségünk utolsó erőfeszítéseit teszi, és közeledik a nap, amikor derék hadseregünk, dicső szövetségeseinkkel együtt, végleg leveri. Oroszország létének e döntő napjaiban lelkiismeretünk parancsolja, hogy megkönnyítsük népünk számára minden erőinknek szoros egyesítését és megszervezését a győzelem gyors elérésére.

Ezért a birodalmi dumával egyetértésben helyesnek találtuk, hogy lemondjunk az orosz állam koronájáról, és letegyük a főhatalmat.

Minthogy forrón szeretett fiunktól nem akarunk megválni, örökségünket öcsénkre, Alekszandrovics Mihail nagyhercegre hagyjuk, és trónra lépése pillanatában áldásunkat adjuk rá. Kérjük, kormányozzon teljes egyetértésben a nemzet képviselőivel, akik a törvényhozó testületekben ülnek, és tegyenek nekik szent esküt az imádott haza nevében. 

Fölszólítjuk Oroszország minden hűséges fiát, és kérjük, teljesítse hazafias és szent kötelességét; engedelmeskedjék a császárnak: az ország képviselőivel együtt támogassa ebben a gyötrelmes nemzeti megpróbáltatásában, hogy az orosz államot a dicsőség és a virágzás útjaira vezesse.

Isten áldja Oroszországot! 

Miklós

Naplójába erről a napról II. Miklós a következőket írta. „Éjjel egy órakor az átéltek nyomasztó érzésével indultam tovább Pszkovból. Körös-körül árulás, gyávaság  és csalás.” Felesége a cárhoz írt levelében a következőképpen írt március másodikán. „Az világos, hogy ezek addig nem engedik meg, hogy viszont lássuk egymást, amíg alá nem írsz valami papírt, alkotmányt vagy valami hasonló szörnyűséget. Te pedig egyedül vagy, nincs mögötted a hadsereg, csapdába estél, mint egy egér, hát mit tudnál tenni? Ez a legalávalóbb, legaljasabb dolog, ami valaha is megesett a történelemben. Hogy merészelik letartóztatni az uralkodójukat!?” 

(Forrás: Huszár Mihály: Romanov Miklós. In: MOSZT könyvek 3. Pécs, 2009.)

Read more...