Az osztrák-magyar haditengerészet megmaradt hajói (Frissítve)

Ebben a bejegyzésben szeretném röviden bemutatni a néhai osztrák-magyar haditengerészet megmaradt egységeit. A lista sajnos rövid, mivel a háború után a legtöbb hadihajó a bontóban végezte. Ennek részben az volt az oka, hogy az 1922-es washingtoni haditengerészeti egyezmény jelentősen korlátozta a győztes hatalmak tengeri haderejének méretét. A néhány tucat hadrendbe állított osztrák-magyar hadihajó többségét még a második világháború előtt selejtezték, a többit pedig a háború vihara emésztette el. A leghosszabb ideig továbbszolgáló hajónk a magyar építésű 87F torpedónaszád volt. A jugoszláv színek alatt hajózó, és akkor már Cer nevet viselő kis naszádot 1963-ban bontották le.

SMS Leitha

Az SMS Leitha monitor 1870-71-ben épült az óbudai DGT hajógyárban, és 1872-ben állt szolgálatba. Az évtizedek során többször átépítették, végigharcolta a világháborút és még az 1919-es monitorlázadásban is részt vett. 1921-ben leszerelték, majd 1928-ban a csupasz hajótestet átépítették elevátorhajónak. 1992-ben Dr. Csonkaréti Károly és Dr. Margitay-Becht András közbenjárásának köszönhetően védettnek nyilvánították és megmentették a szétvágástól. 2009-2010 folyamán uniós támogatásból, és részben önkéntes munkával helyreállították. Azóta a Lajta Monitor Múzeumhajó nevet viseli, és az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred tiszteletbeli zászlóshajója is. 2011 óta tavasztól őszig a Parlament előtt horgonyoz. Jelenleg felújítás miatt nem látogatható.

A Lajta monitor múzeumhajó a Parlament előtt. (Fotó: Kekora Péter)

SMS Bodrog

1903-1904-ben épült az újpesti Danubius-Schönichen-Hartmann Hajógyárban. A háború alatt harcolt a szerb, a román és a fekete-tengeri fronton is. A visszavonulás során, 1918. október 31-én, a sűrű ködben homokzátonyra futott Vinča (Belgrádtól 14 km-re délre) közelében és szerb zsákmány lett. A háború után hivatalosan is a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapta meg, és a Sava nevet adták neki. Az 1941-es német támadás után legénysége több más hadihajóval együtt Belgrád közelében elsüllyesztette. Nem sokkal később a horvátok kiemelték és szintén Sava néven állították szolgálatba. 1944. szeptember 8-án a horvát legénység jobbnak látta ha oldalt vált, így a monitort Bród mellett elsüllyesztették és csatlakoztak a partizánokhoz. A hajót a második világháború után is kiemelték, és 1952-től 1962-ig a jugoszláv haditengerészet kötelékében szolgált tovább. 1973-tól sóderkitermeléshez használták folyami úszóműnek. 2005-ben kapott védettséget, majd 2017-2019 között felújították. Jelenleg Sava néven múzeumhajó Belgrádban. A Branko-híd mellett van kikötve.

A Sava monitor látogatása ingyenes.

SMS Dalmat

1896-ban épült a trieszti Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban és az Ossero nevet kapta. 1899-ben vásárolta meg a haditengerészet és az új neve Dalmat lett. 1914-ben a Dalmat szállította Ferenc Ferdinándot és feleségét a végzetes szarajevói látogatásra, majd a földi maradványai is ezen a hajón tértek vissza Pólába. A Monarchia megszünése után a jugoszláv haditengerészet kapta meg. 1941-ben olasz zsákmány lett és a Fata (Tündér) névre keresztelték át. Az olasz fegyverletétel után visszakapta a jugoszláv királyi haditengerészet, majd annak 1945-ös felszámolása után a titói Jugoszlávia tulajdona lett, és többször is nevet váltott. 1972-ben vonták ki a szolgálatból és úszó étteremmé alakították át. Ekkor az Istranka nevet viselte. 1990-ben egy olasz vállalkozó, Gianfranco Cozzi vette meg. Rengeteg pénzt költött a felújítására, de 2003-ban a horvát hatóságok megakadályozták, hogy a hajót kivigye az országból. Cozzi ennek ellenére továbbra is fizette a hajó karbantartását, de miután elhunyt már senki sem viselte gondját és egy nap a spliti kikötő fenekére süllyedt. 2014. június 28-án a horvát hatóságok kiemelték, de egy fillért sem költöttek rá, ezért 2019-ben újra elsüllyedt. Jelenleg Split kikötőjében áll, de továbbra sincs pénz a felújítására.

Az SMS Dalmat jelenleg csak egy üres hajótest.

SMS Una

Az UNA oldalkerekes gőzhajó 1913-ban épült a Duna Gőzhajózási Társaság óbudai hajógyárában. A háború kitörése után az UNA-t a Dunaflottilla bevonultatta, majd felfegyverezték és átnevezték SMS UNA-ra. Az 1915-ös Mackensen-offenzíva során Belgrádot bombázta. A Tanácskormány hatalomra kerülése után a vörös dunai hajóraj része lett és átnevezték MUNKA-ra. Részt vett a monitorlázadásban, de 1919. június 26-án Paks magasságában felhúzta a vörös lobogót és tűzpárbajba keveredett a lázadó hajókkal. A POZSONY őrnaszád több találatot is elért rajta és elsüllyedt. 1921-ben kiemelték, majd megjavították és eladták Romániába, ahol COZIA néven szolgált tovább. 1945 után Jugoszláviába került, ahol ŽUPA névre keresztelték át, és csak 1971-ben vonták ki a szolgálatból. Állóhajó lett Belgrádban, de állapota folyamatosan romlott. 2005-ben a belgrádi Tudomány és Technika Múzeuma védettség alá helyeztette, de a kikötőben állva elsüllyedt. Később kiemelték, és részleges javításokat végeztek rajta. 2013-ben a Hamburgi Egyetem néhány önkéntes diákja illetve helyi aktivisták négy hónapig dolgoztak rajta és közösségi tereket alakítottak ki benne. 2015-ben az Ivan Milutinović vállalat a belgrádi Tudomány és Technika Múzeumának ajándékozta. Az SMS UNA (jelenleg ŽUPA) Belgrád Makiš városrészében, a Száva egyik kikötőjében várja a feltámadást. (Egy olvasóm hívta fel rá a figyelmem, hogy a háború alatt besorolták a Dunaflottilla kötelékébe, így utólag került be a listába.)

Az SMS UNA a Száva egyik kikötőjében vár feltámadására.

Úszódokk F

Az F jelű úszódokkot 1913-ban építette a haditengerészet a tengeralattjárók és a rombolók kiszolgálására. Az első világháború után olasz tulajdonba került, de a második világháború végét Pólában élte meg, 15 méteres mélységbe süllyedve. Kijavítása után a jugoszláv haditengerészet használta. 1983-ban a Rovenska gőzös Mali Lošinj kikötőjébe vontatta, ahol felújították és részben átépítették. A felújítás után Cres kikötőjébe vitték, és azóta is ott található. Az utolsó hajót 2020. június 23-án dokkolták ki benne. Terv szerint a felújítása után multifunkciós kulturális térré alakítanák. (2020. június 19-én a horvát kulturális minisztérium előzetes védelem alá helyezte.) Reméljük, így lesz, és a 110 éves úszódokkot még unokáink is látni fogják.

Frissítés: Az úszódokk védettsége 2024 júniusában lejárt, és mivel nincs pénz a felújítására, szét fogják vágni! Dr. Zsigmond Gábor, a Nemzeti Múzeum igazgatója is felhívta horvát kollégái figyelmét a dokk megőrzésének fontosságára. Bízunk benne, hogy sikerül megszólítanunk az utódállamok kulturális döntéshozóit és közös erővel rábírhatjuk a horvátokat, hogy ne tékozolják el ezt a páratlan ipari és hadtörténeti örökséget.

Frissítés 2: Sajnos az úszódokkot nem sikerült megmenteni. 2025. március 25-én elvontatták Cres kikötőjéből és szétvágták. 

Az F jelű úszódokk Cres kikötőjében. 2023. szeptember 5.

Baja aknarakó

1908-ban építette az újpesti Nicholson Gépgyár Rt. a Ferenc csatornára. A haditengerészet 1915-ben hívta be aknarakónak. A háború után 1926-ig rejtési célból a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályánál szolgált. Miután a Folyamőrség visszavette, átkeresztelték Hegyaljára, de csak a háború kitörése után állították be ismét aknaszedésre. 1944. november 22-én az 1777 fkm-nél aknarobbanás következtében elsüllyedt. A háború után kiemelték, és ismét Baja névre keresztelték. A 2000-es években kicserélték a főgépeit, és még ma is dolgozik, mint vontató. (Erről a hajóról nem tudtam, egy olvasóm hívta fel rá a figyelmem, így utólag került be a listába.)

A Baja 2008-ban. Fotó: Pető Dávid.

és egy névtelen aknarakó...

Tavaly nyáron jelent meg az olasz sajtóban a hír, hogy Desenzano (városka a Garda tó partján) kikötőjében egy osztrák-magyar hadihajó horgonyoz. A jelenleg Zia Lalla IV névre hallgató naszád egyesek szerint Hollandiában épült aknarakónak, és az első világháború alatt a Trieszt előtti vizek aknásításában vett részt a piros-fehér-piros lobogó alatt. A háború után került olasz tulajdonba, és először Velencében szolgált műhelyhajóként, majd a Pó folyón, mint vontató. 1991-ben megvásárolta Pier Gianni Prosperini, egy gazdag olasz vállalkozó, aki a hajó felújítását is elvégeztette. 2003 és 2009 között a hajón esküvőket és ünnepségeket tartottak, teljesen ingyen. 2009. december 16-án Prosperini-t letartóztatták, és vagyonát zár alá helyezték. Az ügy máig sem oldódott meg, így a Zia Lalla IV azóta is Desenzano kikötőjében vesztegel. Csak reménykedhetünk a megmentésében, ahogy abban is, hogy egyszer kiderül, mi volt a neve és mely hadműveletekben vett részt.

Frissítés: 2024. júniusában az olasz sajtó arról írt, hogy a Zia Lalla IV útban van, mivel foglalja azt a helyet a kikötőben, ami a parti őrség épp elkészülő hajójának van fenntartva. A WWF helyi aktivistája azért gyűjtött aláírásokat, hogy süllyesszék el a hajót a tóban. Így nem csak megmenekülhetne a szétvágástól, de a tó élővilága is belakhatná, valamint vonzó célpont lehetne a búvárok számára. 

A Zia Lalla IV eredetileg aknarakó volt.

Hogy a fentieken kívül előkerül-e még osztrák-magyar hadihajó, az kétséges. Az elmúlt 20-30 évben az utódállamokban megélénkült az érdeklődés a néhai császári és királyi haditengerészet iránt, így véleményem szerint már ismerjük az összes túlélő hadihajót. Emelett persze továbbra is adott a lehetőség, hogy kiemeljenek egy olyan elsüllyedt osztrák-magyar hadihajót, ami nem minősül hadisírnak. Ilyen lehet az SMU 16 tengeralattjáró, ami az albán partok közelében veszett oda, de a teljes legénysége el tudta hagyni. A roncsot 2015-ben találták meg az amerikai RPM Nautical Foundation szakemberei. Kiemeléséből az albán állam is sokat profitálhatna, hiszen konzerválása után értékes múzeumi attrakció lehetne.

Read more...

A császári és királyi haditengerészet új lobogója és címere

(Erről a témáról már készítettem egy videót, de mivel újabb képeket találtam, most írásban is közreadom.)

A császári és királyi haditengerészet lobogója 1786-os megalakulása óta a piros-fehér-piros volt, az ausztriai ház címerével kiegészítve, ami a kiegyezés után sem változott. 1915 október 11-én azonban Ferenc József császár a következő hadi- és hajóhadparancsot adta ki:

“A színek alkalmazása tekintetében változatlan tengerészeti lobogón az “Ausztriai ház” címere és pajzsa mellett az ősi magyar vörös-fehér címer ábrázoltassék. 

Legyenek ezek a rendelkezések a legtávolabbi időkig élő tanújelei a monarchia összes népei áldozatkészen, örömest együttműködő erejének, amely olyan nemesen nyilatkozik meg Hadseregemnek és Hajórajomnak a jelen háborúban véghezvitt győzelmes hőstetteiben. 

A zászlóhoz és tengerészeti lobogóhoz szóljon mindenkor a harcfiak megújuló hűségesküje: hogy egyesült erővel fogják védelmezni és sziklaszilárdan megoltalmazni Ausztria-Magyarországnak Házammal való kapcsolatát.

Az új lobogó modern látványterve.

A mostani zászlók, amelyek tanúi Hadseregem sokszorta bevált katonai erényeinek, ezredeiknél maradnak s az újakkal csak a felmerülő szükséghez képest fognak pótoltatni. Meglévő zászlószalagok ajánlásuknak megfelelő használatban maradnak.

Az új vezérzászlókat elkészítésük után használni kell.

A haditengerészet egy még meghatározandó napon, ugyanabban az órában felvonja a lobogót, amely átveszi Hajórajom minden dicsőséges hagyományát.

Az ezek alapján szükségesek végrehajtásával Hadügyminiszteremet és Haditengerészetem parancsnokát bízom meg.”

Ahogy az a császár parancsában is le volt írva, az új zászlót a háború miatt nem alkalmazták. Nem sokkal később azonban egy új címert is terveztek, melyet az uralkodó 1916 június 11-ei rendelete határozott meg. Ez az Osztrák-Magyar Monarchia horvát színekkel bővített közös kis címerének horgonyra helyezett változata: jobb oldalon az osztrák kis címer, bal oldalon a horváttal bővített, magyar kis címer, középen, a két szélsőt mintegy összefogva az Aranygyapjas Renddel övezett Habsburg-Lotharingiai címer. A három címerpajzsot alulról átölelő, lebegő szalagon a Birodalom jelmondata: INDIVISIBILITER AC INSEPARABILITER, azaz “oszthatatlan és elválaszthatatlan”. 

Az 1916-ban elrendelt, de be nem vezetett, új címer.

Mivel az új jelképek bevezetését a háború utánra halasztották, azokat a hajókon nem alkalmazták, a haditengerészeti légierőnél azonban igen. A Josef Mickl által tervezett hárommotoros, “G” jelzésű csónakrepülőgépek több példányának a vezérsíkjára is felfestették az új lobogót és a címert is. 

A Josef Mickl által tervezett egyik G-típusú csónakrepülőgép

A függőleges vezérsíkon jól látszik az új címer.

Az új lobogó a G3 jelzetű csónakrepülőgép függőleges vezérsíkján.

Az 1916 szeptember 13-án landolás közben összetört K 163-as repülőgép roncsáról készült fotón is jól kivehető a gép vezérsíkján az új címer. 

Az összetört K163 csónakrepülő.

Az albertfalvai repülőgépgyárban még felszerelés alatt álló K179 csónakrepülőgép is hordozta az új címert.

Ahogy az alábbi képeslapon is látható, az új lobogót a propaganda is felhasználta.

A központi hatalmak haditengerészeteit éltető képeslap.

Ugyan a császári és királyi haditengerészet 105 évvel ezelőtt megszűnt létezni, a hagyományőrző szervezetek még ma is használják jelképeit. Azonban az 1915-ös lobogó még a magyar szervezeteknél sem túl népszerű. Tudtommal csak a már megszűnt Császári és Királyi Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület használta az általa szervezett rendezvényeken. 

Megemlékezés az otrantói csata 100. évfordulóján, a Punta d'Ostro erődben.

A címer esetében egy kicsit jobb a helyzet. A Prevlaka-félsziget csúcsán található Punta d’Ostro erőd falán 2007-ben elhelyezett emléktáblán ez a címer látható. 

A táblát a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a győri Rotary Club állította.

A Hadtörténeti Intézet belső udvarának falán 2008-ban felavatott, a császári és királyi haditengerészet hősi halottainak emlékének szentelt táblán is ott van az új címer.

Használjuk minél gyakrabban ezeket a szimbólumokat, hiszen a haditengerészet közös, osztrák és magyar intézmény volt!

Read more...