Ebben a bejegyzésben szeretném röviden bemutatni a néhai osztrák-magyar haditengerészet megmaradt egységeit. A lista sajnos rövid, mivel a háború után a legtöbb hadihajó a bontóban végezte. Ennek részben az volt az oka, hogy az 1922-es washingtoni haditengerészeti egyezmény jelentősen korlátozta a győztes hatalmak tengeri haderejének méretét. A néhány tucat hadrendbe állított osztrák-magyar hadihajó többségét még a második világháború előtt selejtezték, a többit pedig a háború vihara emésztette el. A leghosszabb ideig továbbszolgáló hajónk a magyar építésű 87F torpedónaszád volt. A jugoszláv színek alatt hajózó, és akkor már Cer nevet viselő kis naszádot 1963-ban bontották le.
SMS Leitha
Az SMS Leitha monitor 1870-71-ben épült az óbudai DGT hajógyárban, és 1872-ben állt szolgálatba. Az évtizedek során többször átépítették, végigharcolta a világháborút és még az 1919-es monitorlázadásban is részt vett. 1921-ben leszerelték, majd 1928-ban a csupasz hajótestet átépítették elevátorhajónak. 1992-ben Dr. Csonkaréti Károly és Dr. Margitay-Becht András közbenjárásának köszönhetően védettnek nyilvánították és megmentették a szétvágástól. 2009-2010 folyamán uniós támogatásból, és részben önkéntes munkával helyreállították. Azóta a Lajta Monitor Múzeumhajó nevet viseli, és az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred tiszteletbeli zászlóshajója is. 2011 óta tavasztól őszig a Parlament előtt horgonyoz. Jelenleg felújítás miatt nem látogatható.
 |
| A Lajta monitor múzeumhajó a Parlament előtt. (Fotó: Kekora Péter) |
SMS Bodrog
1903-1904-ben épült az újpesti Danubius-Schönichen-Hartmann Hajógyárban. A háború alatt harcolt a szerb, a román és a fekete-tengeri fronton is. A visszavonulás során, 1918. október 31-én, a sűrű ködben homokzátonyra futott Vinča (Belgrádtól 14 km-re délre) közelében és szerb zsákmány lett. A háború után hivatalosan is a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapta meg, és a Sava nevet adták neki. Az 1941-es német támadás után legénysége több más hadihajóval együtt Belgrád közelében elsüllyesztette. Nem sokkal később a horvátok kiemelték és szintén Sava néven állították szolgálatba. 1944. szeptember 8-án a horvát legénység jobbnak látta ha oldalt vált, így a monitort Bród mellett elsüllyesztették és csatlakoztak a partizánokhoz. A hajót a második világháború után is kiemelték, és 1952-től 1962-ig a jugoszláv haditengerészet kötelékében szolgált tovább. 1973-tól sóderkitermeléshez használták folyami úszóműnek. 2005-ben kapott védettséget, majd 2017-2019 között felújították. Jelenleg Sava néven múzeumhajó Belgrádban. A Branko-híd mellett van kikötve.
 |
| A Sava monitor látogatása ingyenes. |
SMS Dalmat
1896-ban épült a trieszti Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban és az Ossero nevet kapta. 1899-ben vásárolta meg a haditengerészet és az új neve Dalmat lett. 1914-ben a Dalmat szállította Ferenc Ferdinándot és feleségét a végzetes szarajevói látogatásra, majd a földi maradványai is ezen a hajón tértek vissza Pólába. A Monarchia megszünése után a jugoszláv haditengerészet kapta meg. 1941-ben olasz zsákmány lett és a Fata (Tündér) névre keresztelték át. Az olasz fegyverletétel után visszakapta a jugoszláv királyi haditengerészet, majd annak 1945-ös felszámolása után a titói Jugoszlávia tulajdona lett, és többször is nevet váltott. 1972-ben vonták ki a szolgálatból és úszó étteremmé alakították át. Ekkor az Istranka nevet viselte. 1990-ben egy olasz vállalkozó, Gianfranco Cozzi vette meg. Rengeteg pénzt költött a felújítására, de 2003-ban a horvát hatóságok megakadályozták, hogy a hajót kivigye az országból. Cozzi ennek ellenére továbbra is fizette a hajó karbantartását, de miután elhunyt már senki sem viselte gondját és egy nap a spliti kikötő fenekére süllyedt. 2014. június 28-án a horvát hatóságok kiemelték, de egy fillért sem költöttek rá, ezért 2019-ben újra elsüllyedt. Jelenleg Split kikötőjében áll, de továbbra sincs pénz a felújítására.
 |
| Az SMS Dalmat jelenleg csak egy üres hajótest. |
SMS Una
Az UNA oldalkerekes gőzhajó 1913-ban épült a Duna Gőzhajózási Társaság óbudai hajógyárában. A háború kitörése után az UNA-t a Dunaflottilla bevonultatta, majd felfegyverezték és átnevezték SMS UNA-ra. Az 1915-ös Mackensen-offenzíva során Belgrádot bombázta. A Tanácskormány hatalomra kerülése után a vörös dunai hajóraj része lett és átnevezték MUNKA-ra. Részt vett a monitorlázadásban, de 1919. június 26-án Paks magasságában felhúzta a vörös lobogót és tűzpárbajba keveredett a lázadó hajókkal. A POZSONY őrnaszád több találatot is elért rajta és elsüllyedt. 1921-ben kiemelték, majd megjavították és eladták Romániába, ahol COZIA néven szolgált tovább. 1945 után Jugoszláviába került, ahol ŽUPA névre keresztelték át, és csak 1971-ben vonták ki a szolgálatból. Állóhajó lett Belgrádban, de állapota folyamatosan romlott. 2005-ben a belgrádi Tudomány és Technika Múzeuma védettség alá helyeztette, de a kikötőben állva elsüllyedt. Később kiemelték, és részleges javításokat végeztek rajta. 2013-ben a Hamburgi Egyetem néhány önkéntes diákja illetve helyi aktivisták négy hónapig dolgoztak rajta és közösségi tereket alakítottak ki benne. 2015-ben az Ivan Milutinović vállalat a belgrádi Tudomány és Technika Múzeumának ajándékozta. Az SMS UNA (jelenleg ŽUPA) Belgrád Makiš városrészében, a Száva egyik kikötőjében várja a feltámadást. (Egy olvasóm hívta fel rá a figyelmem, hogy a háború alatt besorolták a Dunaflottilla kötelékébe, így utólag került be a listába.)
 |
| Az SMS UNA a Száva egyik kikötőjében vár feltámadására. |
Úszódokk F
Az F jelű úszódokkot 1913-ban építette a haditengerészet a tengeralattjárók és a rombolók kiszolgálására. Az első világháború után olasz tulajdonba került, de a második világháború végét Pólában élte meg, 15 méteres mélységbe süllyedve. Kijavítása után a jugoszláv haditengerészet használta. 1983-ban a Rovenska gőzös Mali Lošinj kikötőjébe vontatta, ahol felújították és részben átépítették. A felújítás után Cres kikötőjébe vitték, és azóta is ott található. Az utolsó hajót 2020. június 23-án dokkolták ki benne. Terv szerint a felújítása után multifunkciós kulturális térré alakítanák. (2020. június 19-én a horvát kulturális minisztérium előzetes védelem alá helyezte.) Reméljük, így lesz, és a 110 éves úszódokkot még unokáink is látni fogják.
Frissítés: Az úszódokk védettsége 2024 júniusában lejárt, és mivel nincs pénz a felújítására, szét fogják vágni! Dr. Zsigmond Gábor, a Nemzeti Múzeum igazgatója is felhívta horvát kollégái figyelmét a dokk megőrzésének fontosságára. Bízunk benne, hogy sikerül megszólítanunk az utódállamok kulturális döntéshozóit és közös erővel rábírhatjuk a horvátokat, hogy ne tékozolják el ezt a páratlan ipari és hadtörténeti örökséget.
Frissítés 2: Sajnos az úszódokkot nem sikerült megmenteni. 2025. március 25-én elvontatták Cres kikötőjéből és szétvágták.
 |
| Az F jelű úszódokk Cres kikötőjében. 2023. szeptember 5. |
Baja aknarakó
1908-ban építette az újpesti Nicholson Gépgyár Rt. a Ferenc csatornára. A haditengerészet 1915-ben hívta be aknarakónak. A háború után 1926-ig rejtési célból a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályánál szolgált. Miután a Folyamőrség visszavette, átkeresztelték Hegyaljára, de csak a háború kitörése után állították be ismét aknaszedésre. 1944. november 22-én az 1777 fkm-nél aknarobbanás következtében elsüllyedt. A háború után kiemelték, és ismét Baja névre keresztelték. A 2000-es években kicserélték a főgépeit, és még ma is dolgozik, mint vontató. (Erről a hajóról nem tudtam, egy olvasóm hívta fel rá a figyelmem, így utólag került be a listába.)
 |
| A Baja 2008-ban. Fotó: Pető Dávid. |
és egy névtelen aknarakó...
Tavaly nyáron jelent meg az olasz sajtóban a hír, hogy Desenzano (városka a Garda tó partján) kikötőjében egy osztrák-magyar hadihajó horgonyoz. A jelenleg Zia Lalla IV névre hallgató naszád egyesek szerint Hollandiában épült aknarakónak, és az első világháború alatt a Trieszt előtti vizek aknásításában vett részt a piros-fehér-piros lobogó alatt. A háború után került olasz tulajdonba, és először Velencében szolgált műhelyhajóként, majd a Pó folyón, mint vontató. 1991-ben megvásárolta Pier Gianni Prosperini, egy gazdag olasz vállalkozó, aki a hajó felújítását is elvégeztette. 2003 és 2009 között a hajón esküvőket és ünnepségeket tartottak, teljesen ingyen. 2009. december 16-án Prosperini-t letartóztatták, és vagyonát zár alá helyezték. Az ügy máig sem oldódott meg, így a Zia Lalla IV azóta is Desenzano kikötőjében vesztegel. Csak reménykedhetünk a megmentésében, ahogy abban is, hogy egyszer kiderül, mi volt a neve és mely hadműveletekben vett részt.
Frissítés: 2024. júniusában az olasz sajtó arról írt, hogy a Zia Lalla IV útban van, mivel foglalja azt a helyet a kikötőben, ami a parti őrség épp elkészülő hajójának van fenntartva. A WWF helyi aktivistája azért gyűjtött aláírásokat, hogy süllyesszék el a hajót a tóban. Így nem csak megmenekülhetne a szétvágástól, de a tó élővilága is belakhatná, valamint vonzó célpont lehetne a búvárok számára.
 |
| A Zia Lalla IV eredetileg aknarakó volt. |
Hogy a fentieken kívül előkerül-e még osztrák-magyar hadihajó, az kétséges. Az elmúlt 20-30 évben az utódállamokban megélénkült az érdeklődés a néhai császári és királyi haditengerészet iránt, így véleményem szerint már ismerjük az összes túlélő hadihajót. Emelett persze továbbra is adott a lehetőség, hogy kiemeljenek egy olyan elsüllyedt osztrák-magyar hadihajót, ami nem minősül hadisírnak. Ilyen lehet az SMU 16 tengeralattjáró, ami az albán partok közelében veszett oda, de a teljes legénysége el tudta hagyni. A roncsot 2015-ben találták meg az amerikai RPM Nautical Foundation szakemberei. Kiemeléséből az albán állam is sokat profitálhatna, hiszen konzerválása után értékes múzeumi attrakció lehetne.
Read more...
