2017. október 29., vasárnap

A tiszti fürdő - A Nagy Háború anekdotái XXIX.

Oh te tiszti tiszta fürdője a Brückenkopfnak, hol túl hideg, hol túl meleg kincstári vizeddel, be koronája is vagy te a technika vívmányainak. Barátságos hullámaid ha nyaldossák a testünk titkosan piszkos és piszkosan titkos részeit, azt hisszük hogy a tengerben fürdünk, amitől rajtunk rögtön a tengeri betegség csalhatatlan tünetei mutatkoznak. Bádog kádad ha sebet ejt rajtunk tudjuk, hogy a hazáért vérzünk. Te vagy maga a tökéletesség, oh vágyak vágya, oh kádak […] kádak vágya, vágyak kádja, más kádja…!!!
Köszvényes kapitány fáradt lába...
Csak egy parányi kis óhajunk volna még!

Ne tessék félreérteni és rosszra gondolni, de úgy véljük hogy Redinungnak egy egészen parányi kis nő czélirányosabb volna. Ez nem csupán a fiatal kadettok titkos kívánsága, - mert hisz utóvégre ki ád őrájuk valamit - , hanem általában forgalmi szempontból is felette üdvös lenne, mert méltóztassanak meghinni, hogy még öreg köszvényes kapitányok is, akik most mogorván emeltetik tyúkszemes lábaikat a szanitéccel megdörzsölés czéljából, még azok is fürgébbek lennének és ruganyosan maguk sietnének jó előre felemelni - talpukat ha egy kis fess szanitécnő közeledne feléjük - a kis borzas - törülközőjével.
...erőre kap ha szanitécnő látja.
Természetesen ez által mindenki sietne a fürdéssel, hogy mentől hamarabb törülközhessen és így naponta sokkal többen részesülhetnének a fürdés gyönyöreiben. 

Megjegyezzük még a rosszmájúak kedvéért, hogy mi teljesen önzetlenül beszélünk, mert hisz a “Nadály” szerkesztősége úgy sem fürdik csak a - dicsőségben!!!

Forrás: Nadály. 1 évfolyam, 6-7. szám. (1916. április)
http://epa.oszk.hu/02600/02654/00006/pdf/EPA02654_nadaly_1916_06-07.pdf

Read more...

2017. október 17., kedd

Két német könnyűcirkáló megsemmisít egy brit konvojt - 1917. október 17.

1917. október 17-én a brit HMS Strongbow és HMS Mary Rose rombolók, valamint két felfegyerzett trawler, egy antant (2 brit és egy belga) teherhajókból álló konvojt kísért, melyhez kilenc semleges skandináv gőzös is csatlakozott. A konvoj 65 mérföldre nyugatra haladt a skóciai Lerwick-től, amikor a német SMS Bremse és SMS Brummer könnyűcirkálók keresztezték útjukat. A rendkívül rossz látási viszonyok közt az HMS Strongbow fedélzetén a közeledő német hajókat brit rombolóknak vélték. Több jelzést is leadtak, de mire rájöttek, hogy ellenséges hajókkal állnak szemben, már 2 700 méterre közelítették meg őket a németek. Az élen haladó SMS Brummer tüzet nyitott és szinte azonnal szétlőtte a brit romboló fő gőzvezetékét és antennáit. A britek ugyan megpróbáltak leadni egy rádióüzenetet, hogy figyelmeztessék a konvoj tagjait, azonban a németek zavarták a frekvenciát, így az nem ment át.

Az SMS Brummer a háború végén, úton Rosyth kikötőjébe.
Ezután a német cirkálók a tehergőzösőkre nyitottak tüzet, és gyors ütemben kilencet is elsüllyesztettek egymás után. Az ágyúzás hangjára az HMS Mary Rose romboló előretört, és megtámadta a német hajókat, azonban hasonlóan gyorsan utolérte a végzete, mint az HMS Strongbow-t: egy, a gépteremben felrobbanó gránát mozgásképtelenné tette. Legénysége ennek ellenére tovább harcolt. French és Baily matrózok még ki tudtak lőni egy torpedót, de találatot nem sikerült elérniük. Mivel a németek teljesen szétlőtték a felépítményt, Fox kapitány kiadta a parancsot a hajó elsüllyesztésére, de a pusztító gránáttűzben a mentőcsónakok is megsemmisültek, és csak öt fő élte túl a romboló elsüllyedését a törmelékbe kapaszkodva. Fox kapitány és 82 tengerésze a tengerbe veszett. A HMS Strongbow személyzetéből 47 fő elesett, és csa 37-en menekültek meg. A tehergőzösök vesztesége 167 ember volt.
Az HMS Strongbow. Egy évvel élte túl szolgálatba állítását.
Bár aznap több brit nehéz egység is a tengeren volt, egyik sem értesült időben a konvoj megtámadásáról, így nem tudták üldözőbe venni a német cirkálókat. Később a britek azzal vádolták a németeket, hogy a cirkálók tüzet nyitottak az elsüllyedt rombolók vízben úszó legénységére. Ezt a németek tagadták. A britek végül 1919 februárjában az általuk összeállított német háborús bűnök listájáró is kihúzták ezt a vádat. 

Read more...

2017. október 14., szombat

A vén tüzér - A Nagy Háború anekdotái XXVIII.

A cs. és kir. 13-as számú légelhárító-ütegnél szolgált egy hatgyermekes vén tüzér, nógrádvármegyei, mucsingi illetőségű. Mivel írni-olvasni nem tudott, én intéztem levelezését a családjával s az ütegnél is segítségére voltam mindenben. A vén tüzér állandóan arra kért: jelentsem be kihallgatásra a főhadnagy úrnál, mivel esztendeje is elmúllt, hogy nem látta a családját.

Volt is rapporton az öreg, de nem sikerült szabadságot kapnia, mivel mindössze három hónapja került az ütegünkhöz, azt pedig nem hitte el neki senkisem, hogy oly hosszú idő óta ne fordult volna meg odahaza… Volt pedig ez az 1918-ik esztendő újév napján s mi Grado-sziget mellett táboroztunk.

Valami egy héttel reá az öreg levelet kapott hazulról, a feleségétől. Hangzott pedig a levél így: 

“Dicsértessék az Élő Jézus drágalátos szent neve mindörökké, Ámen! Kedves, felejthetetlen egyetlenegy párom, kívánom, hogy ezen pár sor írásom a legjobb egészségben találjon! Mi is megvagyunk egészségben mind, vártalak, hogy talán a Szent Karácsonyra vagy Újévre haza jösz szabadságra, dehát hiába vártunk. Most már igazán mondd meg uradnak-parancsnokodnak, hogy adjon szabadságot, mert egy hónap múlva megjön a gólya. Megírom, hogy a disznóöléssel nem várhattunk. Tiszteltetnek a zsidó bótosék is. Felejthetetlen párod maradok a síron túl is, meg csókoltat a hat gyerek is.
Kelt Mucsing, 1918 január 6.”

Felolvastam az öregnek a levelet s mosolyogva néztem rá:

- Mikor is járt odahaza utoljára?

A vén tüzér zavartan mosolygott vissza rám:

- Megvallom, szakaszvezető úr, nyolc hónapja. Mert így gyön ki februáriusra a gólya...

Erre az érvelésre persze megkapta az áhított szabadságot. Később tudtuk meg csak, hogy szó sem volt gólyáról. Ellenkezően: az öreg suttyomban összejátszott a feleségével s így jutott szabadsághoz.

Nem is elsőízben pedig.

(Vércse Mihály közlése, Budapest. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái.)

Read more...

2017. október 1., vasárnap

Cseh búvárok merültek az U 16 tengeralattjáró roncsához

2017. szeptemberében cseh búvárok merültek le az albániai Valona (Vlora) partjai előtt elsüllyedt osztrák-magyar U 16 tengeralattjáró roncsához. A hajó 60 méteres mélységben fekszik, a tengeralattjáró által elsüllyesztett olasz Nembo romboló roncsa közelében. Az U 16 elsüllyedéséről Csonkaréti Károly írt részletesen "Gyorsmerülés" c. könyvében:

1916. október 17-én, hajnali három óra körül az U 16 az albán partok előtt haladt, amikor jelentették a parancsnoknak, Orestes von Zopa sorhajóhadnagynak, hogy egy gőzös közeledik feléjük (a Bormida). Később észrevették, hogy a gőzöst egy romboló is kíséri. Az U 16 a közeledő hajókkal párhuzamos irányba fordul, majd három óra 48 perckor lemerült. 
Az SMU 16 Cattarónál.
A parancsnok úgy tervezte, hogy két torpedó indításával mindkét hajót megtámadja. A hold időnként előbukkant a felhők mögül, ezért az U 16  a part felől indult támadásra. Hogy jobban lásson, illetve hogy a periszkópon keresztül tökéletesebben áttekinthesse a helyzetet, a szokásos 12 méteres periszkópmélységből fel akart emelkedni kilenc és fél méterre. A kormányosmester, aki a mélységkormányt kezelte, valószínűleg kimerültsége miatt, a parancsot nem hajtotta végre pontosan, és ezért Zopa a két ellenséges hajót csak futólag tudta szemügyre venni. Úgy látta, hogy a gőzös helyzete kedvezőtlen a torpedótámadáshoz, a rombolóé viszont kedvező volt, ezért az utóbbira támadott (a Nembo nevet viselte). A lemerülés után tíz perccel futott ki a vetőcsőből az első torpedó. Rögtön utána a tengeralattjáró még egy kis fordulatot hajtott végre, hogy ha szükséges, a második torpedót elindítsa a rombolóra, mivel a parancsnok a gőzös megtámadásáról már előzőleg lemondott. Erre azonban nem volt szükség, mert az első torpedó célba talált. Ezután nem merült mélyebbre, s periszkópjával a gőzöst kereste. Meg is találta, jó irányban volt, és a második torpedót is útjára indította, amely szintén talált. Ám ugyanebben a pillanatban az U 16-ot hatalmasan megtaszította valami.
Orestes von Zopa sorhajóhadnagy (1886 - ?)
Mint később világossá vált, Zopa sorhajóhadnagy a két hajót valahogy összetévesztette. Ugyanis másodszorra is a Nembo rombolóra lőtte ki torpedóját, amely akkor még valószínűleg sértetlen lehetett, vagy csak kevés kár keletkezett benne, mert teljes erővel tüzelve a tengeralattjáró felé rohant, hogy eltapossa. Miután az U 16 nem menekült azonnal a mélybe, a romboló lövedékei vagy vízibombái eltalálták a naszádot, mégpedig akkor, amikor már a torpedó is benne volt a rombolóban és felrobbantotta azt. Így a Nembo utolsó vízibombája feltépte a tengeralattjáró testét, amelybe vastag sugárban tört be a víz, s végül elsüllyesztették egymást. 
Az olasz Nembo romboló.
A tengeralattjáró azonnal lesüllyedt 16 méteres mélységbe. Meixner Pál fregatthadnagy, a naszád második tisztje parancs nélkül is tüstént bekapcsolta a szivattyúkat, és a naszád emelkedni kezdett. A parancsnok előresietett, és a második tiszttel megvizsgálta a léket. Megállapították, hogy a naszádot nem lehet megmenteni. Elöl, baloldalt, a merülési kormány magasságában hatalmas lék tátongott, amelyen ömlött be a víz. Ezenkívül a periszkóp, az elülső merülőtartályés még néhány műszer is megsérült. A parncsnok ekkor utasította a harmadik tisztet, Szelke Árpád fregatthadnagyot, hogy a titkos és bizalmas iratokat, a naplót és a jegyzőkönyvet semmisítse meg. Ezeket Szelke a tengerbe hajította. Az U 16 ugyan még a felszínen tartotta magát, de sietniük kellett. Zopa sorhajóhadnagy gyorsan eligazította az összehívott legénységet, hogyan viselkedjenek, ha fogságba esnek - ez utóbbi nagyon valószínűnek látszott -, majd a búvárnaszádot ért találat után négy perccel kiadta a parancsot a hajó elhagyására. A legénység ezután háromszoros hurrával búcsúzott hajójától, és éltette uralkodóját, majd egymás után a vízbe vetették magukat. A tisztek kitartásra buzdították a legénységet, mondván, hogy a part nem lehet messze; s közben a Bormida is leengedett egy mentőcsónakot. Bár a naszádot mindenki elhagyta - ezt Szelke fregatthadnagy ellenőrizte -, mégis volt halottjuk, az úszók közül ketten vízbe fúltak: Kemény Ferenc torpedómester, aki gyenge úszó volt, és Schönstein Ármin távírászmester; ez utóbbi hosszú ideig a parancsnok mellett úszott, de később valahogyan eltűnt. Közben néhányan a gőzös felé úsztak, s találtak egy köteléről levágott mentőcsónakot, amelybe felvették a többieket, köztük a Nembo kormányosát. Ezt követően átfésülték a környező vizeket, túlélők után kutatva. Miután senkit sem találtak, kieveztek a partra, ott egy görög településen valami ruhafélét is kaptak. 

Miután felmelegedtek, a parancsnok utasította Szelke fregatthadnagyot, hogy a csaknem mezítelen emberekkel keresse fel a legközelebbi olasz jelzőállomást, és ott adják meg magukat. Ő maga Meixnerrel és Celinsek torpedómesterrel elindult gyalog észak felé, abban reménykedve, hogy elérik a saját vonalakat. A következő napon azonban az olaszok elfogták és gyalogmenetben Albánia belsejébe vitték őket. A Szelke-vezette csoportot egy romboló átvitte Olaszországba.

A Nembo olyan rövid idő alatt süllyedt el, hogy legénységéből negyvenen életüket veszítették. A Bormida nevű olasz csapatszállító gőzösön pánik tört ki, sokan a vízbe vetették magukat, s ennek következtében közülük 80 katona a tengerbe fulladt. 

Kemény Ferenc holttestét még aznap megtalálta egy olasz romboló, Valonába vitte, ahol katonai tiszteletadással temették el. Schönstein testét örökre elnyelte az Adria...

A napokban megjelent hírekkel ellentétben az U 16 roncsát nem a Czech Diving Team búvárai találták meg, hanem az amerikai RPM Nautical Foundation szakemberei, még 2015 folyamán. Az RPM és az Albanian Center for Marine Research munkatársai közös kutatómunkájuk során azonosították a roncs pozícióját, majd a fotók és a radarképek alapján az ACMR igazgatója, Auron Tare, az U 16-nak azonosította azt. 2017 nyarán az albán hatóságok engedélyével a kutatások folytatódtak, melybe a cseh búvárok is bekapcsolódtak. 2017. szeptember 29-ei közleményük szerint is az U 16-ot találták meg. Az esetleges további hírekről beszámolunk majd oldalunkon.

Az első fotók egyike. A törmelékek beazonosítása komoly munka lesz.
A roncsok szétszóródtak a fenéken.
Források:
Dr. Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés - Az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története 1907 - 1918 (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007)
http://kuk-kriegsmarine.at
http://czechdivingteam.cz

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP