2018. december 27., csütörtök

A Lloyd 40.08 Luftkreuzer (légicirkáló) rövid története

1915 augusztusában a Császári és Királyi Légjárócsapatok parancsnoksága a Lloyd repülőgépgyárat egy olyan bombázó kifejlesztésével bízta meg, ami legalább 6 órán keresztül tud a levegőben maradni, és 200 kg bombateher szállítására alkalmas. A kétfarkú gép közepén helyezkedett el a pilótafülke gondolája, benne egy erőteljes motorral, amit egy tolólégcsavarral láttak el. A két törzs szintén kapott egy-egy kisebb motort, amik húzólégycsavarosak voltak. A Lloyd gyár 1916 januárjában kapta meg a háromfedeles gép specifikációját és rajzait. 

Tesztelés az aszódi repülőtéren.
A Luftkreuzer három eltérő méretű szárnnyal rendelkezett, melyek közül a középső a gondola és a törzsek aljára volt erősítve, míg a másik két szárnyat huzalok és rudak tartottak. A középen elhelyezkedő gondolában egy 300 lóerős Austro-Daimler V-12 vízhűtéses motort helyeztek el, ami egy kéttollú tolólégcsavart hajtott. A gondolát közrefogó ikertörzset két módosított Lloyd C.II törzsből állították össze, és 160 lóerős Austro-Daimler 6 vízhűtéses motorokat hordoztak, szintén kéttollú légcsavarokkal felszerelve. A központi gondola alján, a középső és az alsó szárny között helyezkedett el a bombázó-megfigyelő zárt, ablakokkal ellátott fülkéje. A gondola felső-elülső része, a középső és a felső szárny között, szintén rendelkezett egy ablakos fülkével, ahol két géppuskás lövész kapott helyett, egy keresőlámpával ellátva. A pilóta helye a gondola középső részén volt, közel a tolólégcsavarhoz, így nagyon rossz kilátása volt előre. A gép védelmét négy Schwazlose M7/12-es géppuska jelentette, melyekből kettőt a középső gondolában, egyet-egyet pedig a törzsekben helyeztek el.
Motorpróba.
A Luftkreuzer tesztelése 1916 június 8-án kezdőtött az aszódi repülőtéren. Az rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a gép orrnehéz, mivel még a földi próbák során orral előre átfordult. Ezt a problémát egy orrfutómű beépítésvel orvosolták. 1916 októberében Antal Lany-Lanczendorfer főhadnagy megpróbált felszállni a géppel, de az képtelen volt elhagyni a kifutópályát. November elején döntés született a bombateher csökkentéséről, december elején pedig további rögzítőpontokat szereltek fel a gép aljára. A fejlesztések lassan haladtak, és a fő tervezési hibákat soha nem javították ki. A Lloyd kérelmet nyújtott be, hogy áttervezhesse a gépet, de azt nem fogadták el, és minden munkát leállítottak a gépen. A Luftkreuzer-t raktárba helyezték, majd 1918 januárjában elrendelték, hogy a Cheb-ben található repülőgép bontóba szállítsák át.

A gép adatai:
Legénység: 4-5 fő
Hossz: 9.5 m
Fesztávolság: 23 m
Szárnyfelület: 110 m2
Maximális felszálló súly: 4 840 kg
Motor: 1 × Austro-Daimler V-12 - 12 hengeres vízhűtéses v motor, 224 kW (300 LE)
Motor: 2 × Austro-Daimler 6 - 6 hengeres vízhűtéses soros motor, 120 kW (160 LE)

Fegyverzet:
4 x 7.92 mm Schwarzlose M7/12 géppuska
200 kg bomba



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP