Hadifogságban - A Nagy Háború anekdotái XII.

Kézzel írt újságot is szerkesztettünk a szibériai hadifogságban. Karikatúrák is voltak benne. A legjobban várt újságnak azonban nem ez bizonyult, hanem az orosz újságok magyar fordításának felolvasása. 

Magam néhány hónap alatt megtanultam oroszul s nem esett nehezemre a fordítás. Megrendeltük a Ruszkoje Szhvo-t, a Birsevija Vjedomoszti-t és a Bjecs-et. Ezenkívül a kurgáni helyi lapot, melynek Telegrammi volt a neve. 

Minden délelőtt másfél órát töltöttem el az újságok áttanulmányozásával és lediktálásával. Matos István tanár volt a gyorsíróm, akinek lediktáltam a rendbeszedett anyagot s ő vacsora után felolvasta. Ez a felolvasás volt az, amit úgy várt mindenki, mint a falat kenyeret. Ennek az élő újságnak legérdekesebb időszaka az volt, mikor a románok hadüzenet nélkül háborút kezdtek ellenünk. Megijedt mindegyikünk. Mikecz Bandi, a nagy romángyűlölő hegyifranciáknak nevezte el őket. Az orosz újságok persze nagyítva közölték az első bevezető sikereket, mi azonban hittük, hogy ezek csak járőrsikerek . . . Lesz az másként is még. 

Amikor aztán a persányi hegyek között meg Nagyszebennél megindultak a komoly csaták, láttuk nyomban, hogy a román hadsereg nem sokáig fogja tartani Erdély elfoglalt részeit. S úgy is lett! 

Az orosz újságokon tapasztalni lehetett a döbbenetet. Mert maguk az oroszok is belátták, hogy a román hadsereg hajítófát nem ér. Csapataink teljesen tönkreverték őket s úgy hírlett Kurgánban: csak azért hagytunk meg némi részt Romániának, hogy legyen majd kivel békét kötni. 

Láttátok volna csak, hogy virultak az arcok s ragyogtak a szemek, amikor ezeket a híreket felolvastuk a fogoly-bajtársaknak. 

Beöthy Ödön (százados valamelyik székely honvédezredben!) volt köztünk a rangidős tiszt, űbenne igazán csak ez az élő újság tartotta már a lelket. Hazaszökése után egy társaságban így beszélt rólam: 

— Az Isten áldja meg minden áldásával: ő mentett meg bennünket az elcsüggedéstől! Azóta ő sem él már. 

(Toldy Elemér dr. közlése, Budapest. in: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)