Konzervbontási tilalom - A Nagy Háború anekdotái XX.

Β—y Κ—n volt 13-as honvédfőhadnagy írja nekem a következőket:

1917 februárjában Dornavatra környékén feküdt vonalban a 13-ik honvédgyalogezred. Magam századparancsnok-hadnagy voltam akkoriban.

Szigorú parancs volt, hogy a konzervet nem szabad megenni! ... A rendkívül nehéz terep és a szakadatlan tűzharc miatt ugyanis igen körülményesek és súlyosak voltak az élelmezési lehetőségek. Ellenőriztük is gyakran a legénységet.

Egy ilyen ellenőrzés alkalmával mindenki komoly döbbenetére kiderült, hogy a század cigányának hiányzik a konzervja. Amikor elővette a szolgálatvezető őrmester, hová lett a konzervja, ijedtében vigyorogni próbált a more:

– Megettem, mer á névnapom volt tennáp . . .

– Ezért meghalsz – szólt rá az őrmester.

S szemével intvén két kemény szakaszvezetőnek, odasúgta nekik titokban, hogy fogjanak két töltetlen puskát s ijesszék meg a haszontalan morét.

Aztán szigorú hangon folytatta:

– Mars fel a drótakadály elé, more!

A cigány kikapaszkodott keserves nyögéssel a lövészárokból, utána puskástul a két szakaszvezető.

A cigány megállt falfehéren a drótakadály előtt és a sipkájával takarta el az arcát. Az őrmester ugyanakkor vezényelt:

– Tüzelni!

A cigány (a sapka megett) csuklott egyet a feltartott fegyverek előtt s ugyanakkor másodszor is vezényelt az őrmester:

– Cél! Tűz!

A két fegyver kattant ... Az árokból mindenki szorongva nézett föl, maga a more pedig citerazó lábbal várt. De mert nem történt semmi, a roma hirtelen kikukkantott a sapka alól... A jelenet annyira komikus volt, hogy egyszerre hahotában tört ki valamennyi ember, mire az őrmester felszólt a lövészárokból a morénak:

– No, gyere vissza, te vacok!

(Komáromi János közlése, Budapest. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)