Tengeralattjáróból turistalátványosság

1919 április 15-én az U-118 tengeralattjárót egy apró gőzös vontatta a Csatornán át Scapa Flow irányába. A kéttagú konvojra hirtelen vihar csapott le, és a vontatókötél elszakadt. A tengeralattjáró a Sussex-i Hastings-nál sodródott partra, hajnali 0:45-kor, pontosan a Queens Hotel előtt. 

A megfeneklett tengeralattjárót először három traktor segítségével próbálták meg újra vízre tenni, majd egy francia romboló ágyúzta, hogy darabokra törje a hajótestet. Egyik módszer sem járt sikerrel, és a közeli épületek miatt robbantással sem próbálkozhattak.

Az U-118 roncsa viharban.

A parton heverő tengeralattjáró népszerű turistalátványosság lett, és a húsvét során több ezren látogatták meg. A roncs a helyi parti őrség felügyelete alatt állt, az Admiralitás pedig engedélyezte a város jegyzőjének, hogy a látogatóktól belépőjegyet szedjenek. Ez két hétig tartott, és összesen 300 Fontot gyűjtöttek össze, amit a hazatérő katonák fogadó ünnepségére költöttek el. 

A magasrangú látogatókat a parti őrség két tagja, William Heard és W. Moore vezette körbe a tengeralattjáró belsejében. A látogatásokat április végén beszüntették, mivel mindkét tiszt súlyos beteg lett. Először azt hitték, hogy a hajótestben rothadó étel miatt, de idővel mindkét férfi állapota rosszabbra fordult. Moore 1919 decemberében elhunyt, Heard pedig 1920 februárjában követte társát. A vizsgálat szerint az akkumulátorokból folyamatosan szivárgó savból klórgáz keletkezett, ami tályogokat okozott mindkét férfi tüdejében és agyában. 

A roncs a tenger felöl nézve.

Habár a hajótestbe már nem lehetett belépni, a tengeralattjáró mellett vagy a fedélzetén továbbra is gyakran fotóztatták magukat az arra járó turisták. Végül 1919 októbere és decembere közt az U-118 roncsát szétvágták és eladták ócskavasnak. A fedélzeti ágyú a helyszínen maradt, de 1921-ben azt is elszállították. A hajógerinc egy része még ma is ott van a parti homok alatt.

Az U-118 egy repülőből fotózva.