2020. április 2., csütörtök

A jászkun cirkáló – Horthy Miklós és a háborús sajtó - I.

– A magyar Emden –

"...ezek a kunsági legények,
És Horthy Miklós, a kapitány..."

A magyar katona hire-neve, idestova esztendeje, világkörüli uton van. A világ, a mely a legutolsó másfél évtizedben a török, a japán és a bur katonát tanulta meg a legelsőnek ismerni, most a magyar katonának adja az elsőséget. És pedig nemcsak a semleges világ, hanem legfőként az, a melyik harcban áll velünk. A magyar katona dicsőségére nézvést pedig éppen ez a mértékadó, hiszen ellenfeleinek a véleménye állapította meg, hogy, a magyar a világ legelső katonája.

Érthető, hogy mi vagyunk a saját véreink között is disztingválunk, hiszen kinek-kinek leg-kedvesebb a saját vidékebelije, tehát hogyne dagadna a somogyi kebel, mikor a negyvennégyeseket dicsőíti a fővezér, vagy hogyne duzzadna az alföldi önérzet, mikor a róna fiairól azt irja haza a vezérkar, hogy még a tiroli hegyekben is az elsők. Mindenütt és mindig a magyar! És végsőeredményben mégis csak ez a legkedvesebb. Annyira az, hogy jómagam például, ámbátor egy darabka földet se tapostam az áldott Jászkunságon, egyenesen rajongok a jászkun katonákért. Jászkun baka, jászkun huszár egyaránt réme muszkának, rácnak s bárha számos magyar ezred dicsőségét zengték már a hivatalos jelentések és a harctéri tudósítások, meg a magánközlemények, mégis csak ugy van az, hogy a jászkun huszárokról és a jászkun bakákról a legtöbbször volt szó mindenütt.

Hát hogyne volna nagy az én örömem, a mikor most abban a helyzetben vagyok, hogy, egy előttem merőben ismeretlen vidék gyönvörü fiairól, a jászkun tengerészekről lehetek híradással.

A jászkun hajó: a Novara. A magyar és osztrák hadiflotta Spaun-tipusu cirkálója. A hajóhadban ez a leggyorsabb cirkáló. Gyorsasága 28—32 tengeri mérföld óránként. A parancsnoka nagybányai Horthy Miklós sorhajó-kapitány (ezredes), cs. és kir, kamarás, ő felsége egykori szárnysegédje és az orosz harctéren hősi halált halt Horthy Szabolcs jászkunsági főispán fivére.
Az SMS Novara Pólában.
Még a télen, kivált január hónapban, erősen vert a szó a felől, hogy a Novara kifut a pólai hadikikötőből. Legendák keringtek akkor afelől, hogy a Novara 18—20 milliónyi értékét a parancsnok deponálta, mert a hajóval önállóan akar operálni és a hajó összeválogatott magyar legénysége szívvel-lélekkel viszi a hajót, a merre a hős parancsnok akarja. A legendás hir természetesen csak pólai tengerész szóbeszéd volt, de az bizonyos, hogy a Novara a világháború kitörése óta legtöbbet cirkált az Adrián s nem egy legendás utat tett meg idegen vizeken is.

A magyar Emden, a magyar Hamidie szerepét viszi a Novara, a mely akkor is, mikor hadiflottánk az emlékezetes pünkösdi kirándulást végezte az olasz partokhoz, legtöbbet beszéltetett magáról. Leginkább azért, mert neki volt a legtöbb vesztesége — azaz, hogy csakis neki volt halottja — és mert a Novara végzett legtöbbet a támadásban, mint önálló hajóegység.

Pedig a Novara fölszerelése, mint jól tudja mindenki, tán a leggyöngébb a flottában. Éz azért van, hogy annál gyorsabb mozgású lehessen a hajó. A Novara nem sokkal kisebb, mint a legnagyobb hajónk, mégis a gőgös dreadnougth ugy elmarad mögötte, ha nyakába veszi a tengert, hogy mihamar lövőtávolságra vannak egymástól.

Nagyon érdekes ember lehet a Novara parancsnoka. Egy ur, a ki hosszabb ideig a király társaságában élt, egy kamarás, a ki az udvari levegőnek azt az elitebb részét szítta, a melyikből maga ő felsége lélekzik, — ma, a háboru viharában egy gyorsröptü, modern hadihajó összeválogatott jászkun legénységével szeli a tengerek árját, uralkodik a hajón és legénységén, ott van, a hova legközelebb a halál, holott sokáig ott élt, a hova nem jut el a hadihajók jellegzetes fekete füstjének a fojtó illata. Pszikológiai nézőpontból kétségen kivül nagyon érdekes egyéniség Horthy sorhajókapitány, a ki bizonyára nem kis energiával párosítja önmagában a kényesre fejlesztett ízlésű urat, és a bátor, a szilaj, a vésznek elébe néző hős, elszánt haditengerész tisztet.

A jászkun cirkáló a hires pünkösdi flottatámadáskor Horthy parancsnok vezetésével, mint ismeretes, Ravena mellett, Porto Korzini partján operált. A hajó személyzete teljes volt. Rajta volt a parancsnokon kjvül mind a hat tiszt, az orvos, a négy üzemvezető mérnök és a 326 főnyi legénység. A hajó fölszerlése: kilenc darab 10 centiméteres ágyú, két oldalt egy-egy torpedóvető és elől-hátul egy-egy gépfegyver.

A Novara a porto-korzini olajtartókat, a drótnélküli táviróállomást és a repülőtelepet szándékozott megsemmisíteni. A cirkálót a 79., 80,, 81. és 82. számú torpedónaszád vette körül, előtte pedig a Scharfschütze torpedóromboló halad. Ez, alighogy a parthoz értek, befaralt a csatornába. Azon mód akcióba is kezdett: tűzbe fogta a kanálisnál húzódó lövőárkot. Az egyik meglepett őr, a kinek sejtelme som volt árról, hogy ellenség sorakozik a part mentén, odakiáltott a Scharfschütze matrózaihoz:

— Mit akartok?

Azt hitte a jámbor, hogy egyik saját torpedórombolójuk kötött ki a lövőároknál.

— Piros pünkösdre jókívánságokat hoztunk, — felelték a rombolóról és folyvást tüzeltek.

A hatalmas fegyverropogásra a szomszédos kaszárnyából csakúgy özönlött ki a katonaság. Ezeket a szerencsétleneket a Scharfschütze két gépfegyvere halomra lőtte s csak alig kettő-három ért közülök a lövőárokba. A borzasztó gépfegvvertüz megakadályozta a kaszárnyából való kijövetelt. Erre a boldogtalan olaszok a kaszárnya ablakán ugráltak ki. A gépfegyverek tehát ott ritkították őket.

Közben egy közeli halászbárkáról fekete képű, fehér fezt viselő emberek lövöldöztek a Scharfschützére, mire a bárkát az egyik naszád szétlőtte.

Dolga végeztével a Scharfschütze sértetlenül kisiklott a csatornából. Ebben a pillanatban szabadult föl a Novara. Addig néma volt, mert az előtte lévő romboló meggátolta tevékenységét. Azután annál nagyszerűbben tevékenykedett. Néhány perc múlva szétlőtte a kaszárnyát, majd az igy láthatóvá vált olasz ütegeket fogta tűzbe s hamarosan végzett velük is.

A Porto Korzini, mint fontos olasz parti támasztópont, rövidesen megszűnt létezni. Igaz, hogy a Novara is szenvedett, hisz öt majdnem teli lövés érte. Egy gránát az öv-páncélt találta, kettő a hatos ágyút, egy a szellőztetőt és számos szilánk a kéményeket.

Súlyosabb volt a 80. számú torpedónaszád balesete. Ezen egy gránát óriás léket vágott. De betömték rögtön és a naszád minden nehézség nélkül futott be Pólába. Egy Bracco nevü matróz, a ki az erősen sérült naszádon kitüntette magát, első osztályú ezüst vitézségi érmet kapott.

Horthy Miklós hajóskapitány az egész idő alatt az ekszponált parancsnoki hídon tartózkodott a tisztjeivel. Onnan vezette a fényes sikerű támadást s ott szökött ki a köny a szeméből, mikor a fedélzeten Persich sorhajóhadnagy, torpedótiszt és öt matróz halálát lelte,

Alighogy véget ért az akció, a Novara fél-árbocra bocsátotta zászlóját és a fekete naszádoktól kisérve, némán haladt Póla felé. Vitte hat halottját és tizenkét sebesültjét. Ezek közül a kórházban még egy meghalt, kettő kivételével a többi már fölépült. Igen súlyosan sebesült meg Lipka Antal belcsőhálózat-mester, a ki elvesztette a balszemét és jobbkarja még most is béna. A hős altiszt első osztályú vitézségi érmet kapott. A legtöbb szerencsétlenséget a hajóágyú páncélernyőjén fölrobbant ellenséges gránát okozta. Ez vágta ki Lipka szemét is.

Odahaza — tudjuk itt — azt hitték, hogy a Novara Porto Korzini mellett megsemmisült és elsülyedt. A hivatalos jelentésben jelzett „több teli találat" okozta ezt a hitet. Nos, a Novara annak rendje és módja szerint befutott a pólai kikötőbe, a maga helyén kötött ki, sőt még aznap délelőtt kifutott, minthogy jelezve volt, hogy ellenséges búvárhajó bukdácsol a part közelében. Dolga azonban nem akadt a dicső cirkálónak.
Horthy az SMS Novara hídján.
Három nap se telt belé és minden rendben volt a Novarán. Csak a zászlója van még most is félárbócon. Junius első napjaiban, mikor a trónörökös megjelent Pólában, fent lobogott a Novara zászlója, de a félárbóc is zászlót lengetett a gyász jeléül.

Napszállatkor, mikor a generalmars hangjainál a hadihajók bevonják lobogóikát, a Novarán akárhányszor mozgalmas az élet. A tengerészek temploma előtt érdekes ilyenkor figyelni a hajót. Némán elköt, halkan megindul és csöndesen siklik tovább, tovább. Társai némán üdvözlik s a matrózok sejtelmesen súgnak össze:

— A jászkun cirkáló kifutott.

És a Novara az éjszaka leplében szeli a tengert. Hol jár, merre operál, mit végez: sohasem publikálják. Csak azt látják az emberek, hogy reggel a helyén van és legénysége feszesen állja a haptákot, mikor fölrepül a lobogója.

Ez a legénység nem mindig magyar sorokból került ki. Volt a Novarán vegyes nemzetiségű legénység is. Egyszer azonban a flotta-parancsnokság jónak, vélte, hogy a Novárán magyarok teljesítsenek szolgálatot. így jutott a Jászság abba a helyzetbe, hogy a mi hírt-nevet a jászkun bakák és huszárok a szárazföldön szereztek neki, azt most öregbiti a tengeren a jászkun cirkáló.

Eggyé olvadt ezen a dicső hadihajón minden: az akarat, a sziv, a gondolkozás. A parancsnok épp olyan fogalom a Novarán, mint a szent cél, a miért ez az elszánt csapat küzd. S a parancsnok szemében a legutolsó matróz épp oly becses, mint maga a hajó, mely ma félt és tisztelt réme a hitszegő szomszédnak.

Egy hajó nem nagy tábor, legkevésbbé a Novara, a mely nem is nagy hajó. De a hol az egyet akarás oly mértékben fejlődött ki, mint a jászkun cirkálón, ott mindenféle tengeri sztratégia csődöt mond, bárhonnan irányítják is. A Novara se különb egysége a flottának, mint a többi. De itt lelkesebb lelkek vannak, mint másutt. Lám, a januári legenda, hogy a Novara kifut a tengerekre, csak ott születhetik, a hol a legenda hősei legendás hősökké akarnak lenni. Horthy Miklós előbb a Habsburg parancsnoka volt s csak január tizedike óta gazdája a Novarának. S ime, a nagy tettek mezejére vágyó tevékeny tengerésztiszt puszta megjelenése legendákat sző a hajó köré.

Biztosan és nem is sokára eljön az ideje, hogy a magyar és osztrák hajóhad megállapítja majd, hogy milyen irányt vegyen az olaszokkal való háboru. Es ezret egy ellen, hogy a jászkun cirkálónak része lesz a döntő megállapításban.

A Novarán különben olyan az élét, mint a többi hadihajón. Szakasztott olyan, csak éppen azzal a különbséggel, hogy itt vidámabbak és elevenebbek a fiuk, mint másutt. Egy barnaképű matróz, a kinek a Nagykunság a hazája, arra a megjegyzésemre, hogy nem is barna a kepe, hanem szinte füstös, egészen egykedvűen igy felel:

— Instálom, a tiszaföldvári jegenyék nem vetik ide az árnyékukat.

Reéz Pál


Közli: Budapesti Hírlap (1915. július 22.)

***

A cikket eredeti helyesírással, változtatás nélkül tesszük közzé.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP