vasárnap, február 05, 2023

Hogy került az UC-97 tengeralattjáró a Michigan-tó fenekére?

Az SM UC-97 egy UC III-típusú német aknarakó tengeralattjáró volt. 1918. március 17-én bocsátották vízre, és 1918. szeptember 3-án állt szolgálatba Walter Wiedemann sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Ahogy a többi elkészült UC III-típusú tengeralattjáró, az UC-97 sem futott ki soha, és egyetlen ellenséges hajót sem süllyesztett el. 1918. november 22-én megadta magát az antant erőknek, és az Egyesült Államok zsákmánya lett hat másik (SM U-111, SM U-117, SM U-140, SM U-164, és SM UB-88) német tengeralattjáróval együtt. 

1918 november végén a US Navy létrehozott egy 12 tisztből és 120 matrózból álló különítményt, melynek az volt a feladata, hogy a német tengeralattjárókat az Államokba vigyék, és segítségükkel, mint interaktív kiállítási tárgyak, a Liberty Bond-ok jegyzésére ösztönözzék a lakosságot. Az UC-97 1919 áprilisában hajózott ki Harwich kikötőjéből az U-111, az U-164 és az UB-88 társaságában. A tengeralattjárókat a USS Bushnell tengeralattjáró-ellátó hajó kísérte át az Atlanti-óceánon. Az UC-97-et a Szent Lőrinc folyón keresztül vitték át a Nagy-tavak térségébe. Új parancsnoka Charles Andrews Lockwood lett, aki 1919 nyarán végigturnézta vele a Nagy-tavak kikötőit. (Lockwood a második világháború során altengernagyi rangban a Csendes-óceáni Flottánál szolgáló tengeralattjárók parancsnoka volt, és vezetése alatt sikerült hatékony fegyvernemmé kovácsolni az itt szolgáló egységeket.) Mivel az amerikai legénység nem tudta megfelelően üzemeltetni a német gépeket, így már augusztus elején komoly műszaki problémákkal küszködtek. A parancsnokság ezért Lockwood-ot az embereivel együtt áthelyezte egy újonnan épülő tengeralattjáróra, az UC-97-et pedig a chicagói Nagy Park mellett horgonyozták le.
Az SM UC-97 már amerikai lobogó alatt.
Az UC-97 1919. augusztus 16-án érkezett meg Chicagóba, 17 nappal a 38 halálos áldozatot követelő faji zavargások után. A lakosság őszinte kíváncsisággal tódult a rettegett tengeralattjáró fedélzetére, hogy az új látványossággal feledtessék a brutális eseményeket. A városházára még egy megvilágított "WELCOME UC-97" feliratot is kifüggesztettek. A szenzációhajhász újságok címoldalon írtak az UC-97-ről, és azt állították, a működése során 7 hajót süllyesztett el, ami 50 ember halálát okozta, és a britek fogták el az Északi-tengeren, miután meghibásodott és többé nem tudott lemerülni. Ez természetesen nem volt igaz.
Az SM UC-97 Racine (Wisconsine állam) város kikötőjében.
Chicagói tartózkodása során az UC-97-ből az összes hasznosítható eszközt kiszerelték, többek közt a dízelmotorjait és a periszkópját is. 1920 őszén átvitték a Chicago folyó északi ágába, ahol még postacímet is kapott: "Cherry Avenue és Weed Street". Egy ideig fontolgatták, hogy állandó helyet keresnek neki, és megőrzik, de végül a békeszerződés rendelkezései miatt a megsemmisítés mellett döntöttek. 1921. június 7-én kivontatták a nyílt vízre, és 20-30 mérföldre a Fort Sheridan erődtől a USS Wilmette ágyúnaszád elsüllyesztette. Ezután évtizedekre megfeledkeztek az UC-97-ről.

A '60-as években David A. Myers amatőr történész hozta vissza a köztudatba az UC-97 történetét. Alban Weber ellentengernagy, a "Nagy-tavak Kiképző Raj" parancsnoka is keresni kezdte a tengeralattjárót, de nem járt sikerrel. Az UC-97-et végül az "A&T Recovery" vállalat találta meg 1992-ben, de a roncs pontos helyét nem hozta nyilvánosságra. Egy 1998-as újságcikk szerint 1-1,5 millió dollárba került volna a tengeralattjáró kiemelése, nem beszélve a konzerválási költségekről. Tulajdonjogi kérdések is felmerültek, de szakértők szerint a roncs továbbra is a haditengerészet tulajdona. A német konzult is megkérdezték, de úgy nyilatkozott, hogy a német állam nem tart rá igény. A tengeralattjáró kiemelésére végül nem került sor, így az UC-97 története újra feledésbe merült.



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP