Tengerész portré: Nikolaus Halavanja korvettkapitány
Nikolaus Halavanja 1883. április 21-én született Fiuméban. A fiumei Tengerészakadémia elvégzése után, 1901. június 28-án állt a császári és királyi haditengerészet szolgálatába. 1911. május 1-én sorhajóhadnaggyá léptették elő.
 |
| Nikolaus Halavanja korvettkapitány (1883-1965) |
1911. szeptember 9-én átvette az SMU 5 és SMU 6 tengeralattjárók tartalékos legénységének parancsnoki posztját. 1913. június 24-én kinevezték az SMU 6 parancsnokának. A naszád a háború kitöréséig Brioniban állomásozott, majd november 12-én áthelyezték Sebenicoba. Innen az elkövetkező hetekben több alkalommal is kifutott, hogy a Sebenico, Lissa és Comisa előtti vizeken cirkáljon, de ellenséges egységekkel nem találkozott. December 29-én áthajózott a Cattarói-öbölbe. Javaslatát, hogy a három rendelkezésre álló tengeralattjáróval fussanak ki az albán partok elé egy közös hadművelet végrehajtására, nem fogadták el. Több rövid cirkálását is végrehajtott, de mind sikertelen maradt. Az egyik ilyen alkalom során Halavanja megbetegedett és az utat félbe kellett szakítani, ezért 1915. július 22-én átadta a parancsnokságot Albrecht Graf Attems fregatthadnagynak. 1915. október 10-től november 12-ig a felújított SMU 6 parancsnoka volt. 1916 február végén megkapta a Katonai Érdemkereszt 1. osztálya hadiékítménnyel és kardokkal kitüntetést.
 |
| Az SMU 6 tengeralattjáró a háború alatt. |
Továbbiakban a montenegrói és albán partok tengerészeti felügyelőjeként szolgált Antivariban. Ezen minőségében irányította a megtorpedózott LOKRUM gőzös mentési munkálatait, a VÉRTES és CAROLA gőzösök kiemelését, valamint az elsüllyedt francia DAGUE rombolóból a torpedók, a vetőkészülékek és az ágyúk kiszerelését. 1917 júniusában megkapta az ezüst Katonai Érdemérem (Signum Laudis) a kardokkal kitüntetést. Ezután kinevezték a 92-es számú torpedónaszád parancsnokának, amely posztot egészen a háború végéig megtartott. 1918. október 31-én felterjesztették a Vaskorona Rend 3. osztálya a kardokkal kitüntetésre, amit 1921. január 28-án jóvá is hagytak, de azzal a megjegyzéssel, hogy “nem hivatalos”.
A háború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság haditengerészetének szolgálatába állt, és 1920. október 14-én megkapta a korvettkapitány rendfokozatot, de már 1923-ban nyugdíjba vonult. Ez sok “feleslegesnek” ítélt tengerésztiszttel megtörtént, akikben a szerb vezetés nem bízott. A továbbiakban a “Slavonija” zágrábi székhelyű faipari cégnél dolgozott. Halavanja további életéről nem állnak rendelkezésre dokumentumok. 1965. november 10-én hunyt el Zágrábban.
***
Forrás: Oliver Trulei: Die U-Boot-Kommandanten der k.u.k. Kriegsmarine (Wien, 2012.)
