Sárhidai Gyula (1946–2024) emlékezete

Sárhidai Gyula neve jól ismert azok számára, akik egy kicsit is érdeklődnek a hadtörténet, az űrhajózás vagy a haditechnika iránt. 40 éves pályafutása során 1238 publikációja jelent meg és 61 könyvnek volt szerzője, társszerzője vagy lektora. Írásain generációk nőttek fel és azok hatására sokak választották hivatásul a katonai vagy műszaki pályát. Az idős mester élete végéig dolgozott, de utolsó lektorálását már nem tudta befejezni. 2024. július 15-én hunyt el. Önéletrajzának közreadásával emlékezünk rá.

Sárhidai Gyula

szakmai életút interjú

Egy tudományos pályafutás vázlata

Az MRT 25. jubileumi kötetéhez korábban megkíséreltem összefoglalni tudományos pályafutásomat és a repüléssel való kapcsolatát. Ezt is az utókorra való tekintettel tettem, mivel munkásságomat nem a jelen, hanem a jövendő generáció fogja minősíteni.

2022 decemberében kaptam meg a Magyar Katonai Logisztikai Egyesülettől Dr. Keszthelyi Gyula levelét az életút összefoglalására, ezt az alábbiakban rögzítem.

1945. február 26-án születtem Budapesten, amely nélkülözéses időszak már garantálta későbbi rossz állapotomat. 1951-ben egy súlyos műtét után másfél évig Mátyásföldön laktam a repülőtér melletti utcában, így közelről számos gépet láttam, ami talán inspirálta későbbi munkásságomat. Mindenesetre akkor kezdtem az újságok és képek gyűjtögetését, sajnos rossz módszerrel, de ez csak később derült ki. Az ekkor beszerzett betegségek és szövődményeik gondoskodtak arról, hogy később sem repülhettem volna, de katona sem voltam, így nem lettem hadmérnök.

Édesanyám, született Gahó Rozália (1913-2000.) háztartásbeli volt, majd 1950-től gondozónő, később nővér, majd orvos adminisztrátor. 1975-től nyugdíjas, 2000-ben elhunyt. Édesapám Sárhidai Gyula (1911- ?) bőrkereskedő segéd volt, majd üzletszerző, könyvelő és rokkantnyugdíjas. A szülők 1962-ben elváltak, későbbi tevékenységéről nincs tudomásom, kapcsolat nem volt. Az általános iskola I-III. osztályát a VII. kerületi Dob utcai iskolában, a IV-VIII. osztályt az I. kerületi Attila utcai iskolában végeztem el.

Sárhidai Gyula (1946–2024)

1963-ban érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban, majd 1964-65-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdtem tanulni – gépészmérnöki karon, mivel más hasonló irányú lehetőség nem volt. A hadmérnöki kar már 1959-ben megszűnt, és sem hajózást, sem rakétatechnikát nem oktattak.

Mivel pénz nélkül tanulni nem lehet, 1966-tól dolgoznom kellett, így 7 évet töltöttem el a Beton és Vasbetonipari Művek tervezőirodájában, fénymásolástól kezdve a beosztott tervezőig, s a végén műszaki dokumentátorként jöttem el 1974 márciusában.

Közben esti szakon végeztem a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola gyártástechnológia szakon 1967-71 között, mikor üzemmérnöki diplomát kaptam. 1974-81 között elvégeztem az MLE minden szakát is, társadalomtudományi főiskolai oklevelet szereztem kitüntetéses diplomával.

Mivel más egyetemen nem tanulhattam, ebbe viszont nem szólhattak bele, 3 tárgyból az államvizsgát megszereztem. Az egyetemi doktori értekezés készítése közben, 1985-ben az akkori Elnöki Tanács megváltoztatta a tudományos fokozatok megszerzési rendszerét. Mivel saját iskolámnak nem volt minősítési joga, más intézménynél pedig az előzmények nem voltak érvényesek – így tudományos fokozatot nem szereztem. Mindenesetre 1959-1974-ig a szombat-vasárnapot az Országos Műszaki Könyvtárban töltöttem és autodidakta módon ott szereztem meg az ismereteket ballisztikából, gázdinamikából, rakétatechnikából stb., amit nem oktattak sehol. Így tanultam valamenynyit franciául és olaszul, mivel sokáig csak ilyen napilapokhoz jutottam hozzá.

Az első munkáimat mind rakéta, műhold és űrkutatási témákról írtam 1962-64-ben, de egyetlen fórum sem vállalta el őket, féltek egy névtelen diák munkáitól. Ezek jó része 15 évvel később az Asztronautikai Tájékoztató című évkönyvben jelent meg, még akkor is helytálló volt.

1970-től voltam tagja a MTESZ Központi Asztronautika Szakosztályának (KASZ), majd 1972-től az MTA Magyar Történeti Társulat szekciójának, Ettől kezdve számítható a Széchenyi Könyvtárban (OSZK) és a Hadtudományi Könyvtárban és az MTA Történettudományi Intézet Könyvtárában végzett kutató tevékenységem, amely során átrágtam az I. és II. világháború hadtörténetét és fegyvertörténetét.

Amikor már HM alkalmazott voltam, volt mindenre engedélyem és átnézhettem a könyvtárak zárt anyagát is, illetve volt kapcsolat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményeihez.

1974-ben kerültem a HM Haditechnikai Intézetébe tudományos munkatársnak, hogy pótoljam a Haditechnika című kiadvány nyugalomba vonuló főszerkesztőjét Nagy István György okleveles gépészmérnököt. Ekkor Szentesi György mérnök őrnagy vette át a főszerkesztői munkákat. Nekem, mint szerkesztőnek az anyagok beszerzése, átírása, a szerzőkkel való kapcsolattartás volt a fő tevékenységem. 2011-ig többszöri cím változás után tudományos főelőadóként, majd tanácsosként voltam a Haditechnika szerkesztője.

A HTI 2007-től HM Technológiai Hivatalként működött 2009. XII. 31-es megszűnéséig.

A Szerkesztőség a Lehel utcai laktanyába került, ott próbált működni. Én külön szerződéssel 2011 végéig a régi helyszínen dolgoztam, hogy a folytonosság meglegyen és a Haditechnika megjelenhessen. Az archívumot becsomagolva elszállították, sorsáról tudomásom nincs.

2012. IV. 12-én utolsóként hagytam el a HTI épületét, már csak a szállítómunkások és az őrség volt ott.

1974 után be kellett töltenem az előző szerkesztő pozíciót is a külső szerveknél. Mivel Nagy István György újságíró is volt, így 1975-től voltam a MUOSZ tagja a tudományos-technikai szakosztályban, innen 1993-ban léptem ki a belpolitikai szereplésük miatt.

1976-78-ban a Természet Világa szerkesztőbizottságának voltam tagja és kb. 1990-ig támogattam a lapot és az Élet és Tudományt is mint külső szakíró.

Életrajz

Külső munkatársa voltam a Műszaki Élet, Technika, Repülés, Impulzus, Új Impulzus, Új Univerzum, Űrlap című szakmai lapoknak a megszűnésükig. Hivatalból voltam szakíró a Népszabadság, Igaz Szó, Honvédelem, Magyar Honvéd című katonai lapoknál.

Tanácsadó voltam a Katonai Filmstúdiónál és a TV Periszkóp című műsoránál azok megszűnéséig. 1996-tól a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem felkért külső konzulense is voltam doktori értekezés készítéséhez, vagy bírálata kapcsán, erre csak pár esetben került sor.

1974-től voltam tagja a TIT csillagászati szakosztályának, a KASZ-nak, majd alapító tagja az ebből alakult MANT-nak (Magyar Asztronautikai Társaság). Itt az elnökség tagja és a DATA bizottság alelnöke voltam 2000 végéig. 1982-ben szinte véletlenül kerültem kapcsolatba a MALÉV RÜK körrel, még Ladányi István – az akkori titkár – felkérésére megpróbáltuk Dr. Borus József történész kollegámmal együtt támogatni a RÜK üzemtörténeti működését. A kapcsolat a Magyar Történeti Társulat üzemtörténeti szakosztálya és a RÜK között Dr. Mann Miklós és Dr. Koroknai Ákos révén létre is jött és évekig fennállt. 1982-től a RÜK tagja, majd 1993-tól az MRT alapító tagja voltam és a szakmai testület elnökeként vettem részt a Társaság munkájában 2012-ig.

A Társaság 2010 után köztestületként a ferihegyi RLT részeként működik, mert a Magyar Repülő Szövetség időközben megszűnt. Itt jogi okokból jelenleg is a Kuratórium tagja vagyok, amíg az új szervezet 2023-ban ki nem alakul. 1990-ben kerültem kapcsolatba az alakuló Top Gun szerkesztőségével, majd az akkori főnökömmel, Szentesi György mérnök alezredessel azt a feladatot kaptuk, hogy támogassuk az egyetlen katonai magazin működését. Akkor kaptam az Arzenál rovatot, mivel senki más nem írt fegyverzeti anyagokat. Hogy ez mennyire hálátlan feladat, csak az tudja, aki csinált hasonlót. A lap megért több mint 10 évet, jelenleg csak hárman vagyunk, aki minden számban publikált. Tobak Tibor ezredes, Törös István a főszerkesztő és én.

A küzdelmes előzményekre tekintettel a Top Gun közölte 1000. cikkemet 1999. szeptemberében. Jogi vita miatt a lap címet váltott és Aranysas néven jelenik meg jelenleg is.

A tevékenységem mérlege: írtam 1283 cikket, ebben 46 tanulmány volt és 2 csak angolul jelent meg. Összesen 61 könyv készítésében vettem részt, ebből 8-nak a szerzője, 10-nek a társszerzője, 19-nek a társszerzője és lektora, 24-nek a lektora voltam.

Szinkronizáltam 2 játékfilmet és lektoráltam 5 TV-s filmet, készítettem 1 diafilmet és volt 4 rádió előadásom. (2000. augusztusában a HM sajtóosztályának áthárított feladata miatt a KURSZK orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedésével kapcsolatban 28 TV, rádió és sajtónyilatkozatot adtam egyenesben.) Készült még 3 db HTI által kiírt pályázati munka, amely a HM-nek átadásra került.

Nem teljes lista szerint 39 TV-s műsor készítésében vettem részt, 50 előadást tartottam a TIT, a DATA és az MH Tiszti Ház szervezésében. Ezeken kívül legalább 40 különböző művet, tanulmányt, szövegkönyvet lektoráltam, vagy bíráltam, de ezeket nem tartottam külön nyilván. Egyszer megbecsültem az írásbeliséget és eszerint kb. 22 000 A4-es oldalt írtam le, nagyrészt kézzel és írógéppel, 30 év alatt több mint 10 000 fotót készítettem. Az anyaggyűjtés során több mint 400 db műanyag repülő makett került hozzám 1/72 és 1/100-as méretarányban. A helyhiány miatt 2001-ben ezeket a Szolnoki Repülési Múzeum részére Magó Károly zászlósnak átadtam.

A hajózási munkáim során 2001-ben kerültem kapcsolatba a Zebegényben lévő Hajózástörténeti Múzeummal. Hogy az egyre növekvő hajó makett gyűjtemény valahol elférjen, elkezdtem az összegyűjtött anyagot és az elhunyt szakértők anyagait átadni a zebegényi intézménynek. 2001-2012-ig 201 db 1/600, 1/400, 1/570, 1/620 méretarányú hajómodell került oda, akkor megtelt. A könyvgyűjtemény részére 48 kötetet és 40 fotót adtam át. További 99 db modell bedobozolva a Múzeum újpesti raktárába került 2013-2022 között.

A többi anyag halálom után végrendeletileg kerül átadásra.

Mérleget vonva önmagamat fegyver és haditechnika történésznek tartom, mivel munkásságom 40 évének nagy részét ezek a témák töltötték ki. A repülés és a repüléstörténet csak egy részét fedi le, de ez a közismert. A legalább ilyen részletes haditengerészeti és nukleáris fegyverzeti munkásságomat pár szakemberen kívül máshol nem ismerik.

Ami még feladatom az, hogy az összegyűjtött hatalmas adathalmazt valahogy a gyűjtemények részére átadjam, hogy fennmaradjon, mivel én is az elődök megőrzött anyagából dolgoztam. Mindezek minősítését és értékelését az utókorra bízom.

Sárhidai Gyula

Lezárva: 2023. 02. 07.

***

Én magam azok közé tartozom, akinek csak minimális kapcsolata volt Sárhidai Gyulával. 2011 környékén beszéltem vele egy könyvtervezet kapcsán, illetve a Haditechnikába írt cikkeimet lektorálta, az egyikhez kiegészítő cikket is írt. Három héttel ezelőtt értesítettek, hogy a Gyula bácsi által összegyűjtött könyvek és folyóiratok megmentésre várnak, mivel örökösei nem voltak, a közgyűjtemények pedig nem tartottak igényt  hagyatékra. A feladat nagyságával csak a lakásba való belépés után szembesültem: több száz (vagy inkább ezer) könyv és folyóirat a polcokon és a földön halmokba rakva. Riadóztattam több történész kollégát is, hogy jöjjenek és segítsenek, mentsük meg ezt a pótolhatatlan gyűjteményt. Napokig pakoltunk és válogattunk, így sikerült az értékesebb műveket elhozni, csak olyan anyagok maradtak ott, amelyek nagy példányszámban jelentek meg, nem képviselnek számottevő értéket. Bízom benne, hogy a megmentett művek jó kezekbe kerültek és hasznosulni fognak!