Az idegölő harc tovább folytatódik Verdunnél - 1916. június 11.
A Vaux erőd bevételével a németek egy lépéssel közelebb jutottak Verdunhoz, az elkövetkező napok pedig a csata legkritikusabb időszakát jelentették a franciák számára. A támadók közel kerültek hozzá, hogy június folyamán egy végső lökéssel elérjék céljukat, míg a védők helyzete egy hajszálon lógott.
Ezalatt az egyszerű katonáknak mindkét oldalon olyan nehézségeket kellett elviselniük, amit leírni is nehéz. Ekkor a csatamezőt már több tízezer holttest borította, és a folyamatos ágyúzás lehetetlenné tette a többségük eltemetését. Egy részüket a bombatölcsérekbe dobálták, vagy a lövészárkok mellett bomladoztak, még élő társaik szeme láttára.
Elesett katonák a Vaux erődnél. |
1916 júniusában egy francia katona ezt írta Thiaumont falu mellett: “…Tíz napot töltöttem egy ember kettészakadt teste mellett. Képtelenség volt elvinni onnan. Az egyik lába a mellvéden lógott, míg a teste az árokban feküdt. Szörnyen bűzlött, ezért folyamatosan dohányt kellett rágnom, hogy el tudjam viselni…”
Június 19-én Henri Desagneux tiszt emlékezett meg a naplójában: “Megpróbáljuk minél komfortosabbá tenni a helyet, de minél többet ásunk, annál több testet találunk. Feladjuk, és máshol kezdjük újra, de egyik tömegsír után a másikba botlunk. Hajnalban abba kell hagynunk, mert a német gépek kikémlelhetnek minket. Ha jelt adnak, az ágyúzás még dühödtebben folytatódik, mint azelőtt. Nem alszunk, nincs vizünk, és nem tudunk kimozdulni a lyukakból, még a fejünket sem dughatjuk ki.”
A Vaux erőd romjai. |
Az ellenséges ágyúzás következtében a csapatok utánpótlási hiánya általánossá vált. A katonák sokszor napokat töltöttek el élelem és víz nélkül. Az egyik német katona szerint a szomjúságtól megzavarodott emberek a bombatölcsérekben összegyűlt esővízből ittak, melyekben hullák oszladoztak. Az esetek többségében az eredmény vérhas volt, mely halálos lehetett. Kénytelenek voltak a vésztartaléknak szánt sózott húst fogyasztani, ami miatt sokan hasmenést kaptak. A szerencsések némi kakaót kaptak, ami némileg csillapította azt.
De mint mindig, a legrosszabb sérülések egy része most is belső volt. A folyamatos ágyúzás lassan felőrölte a katonák idegeit. Egyesek már csak némán és közönyösen tűrték azt, ami körülöttük történik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése