A cs. és kir. SMU 27 tengeralattjáró megtorpedózza a japán Sakaki rombolót - 1917. június 11.
Az osztrák-magyar SMU 27 tengeralattjáró Cerigo partjai előtt cirkált, amikor két japán romboló, a Sakaki és a Matsu, keresztezte az útját. Robert Teufl parancsnok támadóhelyzetbe manőverezte naszádját, majd 400 méterről egy torpedót indított az élen haladó rombolóra. A Sakakit az orr részén érte a találat. A robbanás hatására a hajó orra az ágyúval együtt leszakadt, a parancsnoki torony pedig az első kéményig repült hátra. Az itt tartózkodók a parancsnokkal, Uehara fregatthadnaggyal együtt azonnal meghaltak. Habár az első kazánházba is betört a víz, és a lőszerraktárban is károk keletkeztek, a Sakaki súlyos sérülése ellenére úszóképes maradt.
A Sakaki testvérhajója, a Kaba 1925-ben. |
A másik japán romboló, a Matsu, a közelben cirkált, és folyamatosan lőtte azt a helyet, ahol utoljára látták a felszínre bukkanni az U 27 periszkópját, valamint több vízibombát is vetettek. Az U 27 eközben 50 méter mélyre merült le, majd cikkcakkvonalban próbált menekülni. Hardy Kálmán, a naszád harmadik tisztje, így emlékezett vissza az eseményekre:
"Torpedóink robbanása olyan hangot adott, mint egy diszkrét taps, de ezzel a lövéssel számunkra egyenesen a Pokol kapuja nyílt meg. Hiába fordultunk el a rombolótól, ahogy újra és újra felrobbant felettünk egy-egy bomba, úgy ereszkedtünk először a 25, majd az 50, végül az 57 méteres mélységre. Először kihunytak a fények, aztán tönkrement a pörgettyűs tájoló, később pedig már a lékeket kellett tömni. Bár szükségünk volt rájuk, nem kockáztathattuk meg a szivattyúk beindítását, elsősorban a bombázás ritka szüneteiben nem.
Egy újabb bomba-sorozat robbanása nyomán sok víz jutott be a hajótestbe. Az első óra kifejezetten kellemetlen volt. A vészvilágítás fényében megnyúlt a legénység árnyéka, s a naszád nedves falán egy nagyon nagyméretű gejzír vált láthatóvá, élethosszig tartó gyötrelemre kárhoztatva ebben a vizes pokolban.
Az SMU 27 tisztjei. Középen Déry Ernő, aki az SMS Zenta cirkálón is szolgált. |
Időnként mégis megkockáztattuk a szivattyúzást, hogy megszüntessük a vízbetörést. Olyan sok víz volt a hajóban, hogy attól féltünk, hogy amint az nemegyszer bizony megtörtént, a naszád olyan mélységbe süllyed, hogy a falai nem képesek ellenállni a nyomásnak. Az éberség és a rettegés órái következtek, a legkisebb hiba is a pusztulásunkhoz vezetett volna. Aztán egyszerre csak hirtelen megszűnt a bombázás. Felemelkedtünk."
A parancsnok ezután várt még egy ideig, majd 16:00-kor hallották az egyik kazán robbanását. Ekkor haza indultak, mivel a vízibombák károkat okoztak a tengeralattjáróban. A Sakakit a helyszínre érkező brit HMS Ribble romboló vette vontába, majd mindössze 6 csomós sebességgel elindultak a görög partok felé. Másnap reggel érték el a Suda-öblöt Kréta szigetén. A Sakaki vesztesége 53 fő halott és 9 fő sebesült volt. A japánoknak sikerült megjavítaniuk a súlyosan sérült hajót, és csak 1932-ben vonták ki a szolgálatból.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése