A cs. és kir. SMU 27 tengeralattjáró megtorpedózza a japán Sakaki rombolót - 1917. június 11.

Az osztrák-magyar SMU 27 tengeralattjáró Cerigo partjai előtt cirkált, amikor két japán romboló, a Sakaki és a Matsu, keresztezte az útját. Robert Teufl parancsnok támadóhelyzetbe manőverezte naszádját, majd 400 méterről egy torpedót indított az élen haladó rombolóra. A Sakakit az orr részén érte a találat. A robbanás hatására a hajó orra az ágyúval együtt leszakadt, a parancsnoki torony pedig az első kéményig repült hátra. Az itt tartózkodók a parancsnokkal, Uehara fregatthadnaggyal együtt azonnal meghaltak. Habár az első kazánházba is betört a víz, és a lőszerraktárban is károk keletkeztek, a Sakaki súlyos sérülése ellenére úszóképes maradt.

A Sakaki testvérhajója, a Kaba 1925-ben.

A másik japán romboló, a Matsu, a közelben cirkált, és folyamatosan lőtte azt a helyet, ahol utoljára látták a felszínre bukkanni az U 27 periszkópját, valamint több vízibombát is vetettek. Az U 27 eközben 50 méter mélyre merült le, majd cikkcakkvonalban próbált menekülni. Hardy Kálmán, a naszád harmadik tisztje, így emlékezett vissza az eseményekre:

"Torpedóink robbanása olyan hangot adott, mint egy diszkrét taps, de ezzel a lövéssel számunkra egyenesen a Pokol kapuja nyílt meg. Hiába fordultunk el a rombolótól, ahogy újra és újra felrobbant felettünk egy-egy bomba, úgy ereszkedtünk először a 25, majd az 50, végül az 57 méteres mélységre. Először kihunytak a fények, aztán tönkrement a pörgettyűs tájoló, később pedig már a lékeket kellett tömni. Bár szükségünk volt rájuk, nem kockáztathattuk meg a szivattyúk beindítását, elsősorban a bombázás ritka szüneteiben nem. 

Egy újabb bomba-sorozat robbanása nyomán sok víz jutott be a hajótestbe. Az első óra kifejezetten kellemetlen volt. A vészvilágítás fényében megnyúlt a legénység árnyéka, s a naszád nedves falán egy nagyon nagyméretű gejzír vált láthatóvá, élethosszig tartó gyötrelemre kárhoztatva ebben a vizes pokolban. 

Az SMU 27 tisztjei. Középen Déry Ernő, aki az SMS Zenta cirkálón is szolgált.

Időnként mégis megkockáztattuk a szivattyúzást, hogy megszüntessük a vízbetörést. Olyan sok víz volt a hajóban, hogy attól féltünk, hogy amint az nemegyszer bizony megtörtént, a naszád olyan mélységbe süllyed, hogy a falai nem képesek ellenállni a nyomásnak. Az éberség és a rettegés órái következtek, a legkisebb hiba is a pusztulásunkhoz vezetett volna. Aztán egyszerre csak hirtelen megszűnt a bombázás. Felemelkedtünk."

A parancsnok ezután várt még egy ideig, majd 16:00-kor hallották az egyik kazán robbanását. Ekkor haza indultak, mivel a vízibombák károkat okoztak a tengeralattjáróban. A Sakakit a helyszínre érkező brit HMS Ribble romboló vette vontába, majd mindössze 6 csomós sebességgel elindultak a görög partok felé. Másnap reggel érték el a Suda-öblöt Kréta szigetén. A Sakaki vesztesége 53 fő halott és 9 fő sebesült volt. A japánoknak sikerült megjavítaniuk a súlyosan sérült hajót, és csak 1932-ben vonták ki a szolgálatból.

Read more...

SM U-31 - akta lezárva

Az U-31 építését 1912 októberében kezdték el, és első tagja volt annak a 11 tengeralattjáróból álló osztálynak, melynek egyben névadója is volt. A 64,7 méter hosszú, 6,32 méter széles, felszínen 685, alámerülve pedig 878 tonna vízkiszorítású naszádok dízel és elektromos meghajtással készültek. Fegyverzetüket 4 db 50 cm-es torpedóvető alkotta, és összesen 6 db torpedót vihettek magukkal. A fedélzetükre később még két 8,8 cm-es (1916/17-től 10,5 cm-es) ágyút is felszereltek. 

A típus a császári haditengerészet egyik legsikeresebb tengeralattjáró-osztálya volt. Az U-35, az U-38 és az U-39 együttesen 1 224 204 BRT hajóteret süllyesztett el. Többségük azonban odaveszett a háborúban, és csak az U-33, az U-35 és az U-38 élte meg a fegyverszünetet.

Az U-38. Testvérhajóival ellentétben az U-31-nek nem volt fedélzeti ágyúja.

Az U-31 1914. szeptember 18-án állt szolgálatba, és egyetlen hajót sem süllyesztett el. 1915. január 13-án nyomtalanul eltűnt, és napjainkig semmit sem lehetett tudni elvesztésének körülményeiről. A háború alatt elterjedt ugyan egy pletyka, hogy a személyzet gázmérgezésben meghalt, a britek pedig a tehetetlenül sodródó tengeralattjárót bevontatták az egyik kikötőjükbe, de ez nem volt igaz. Az elsüllyedés legvalószínűbb oka aknára futás lehetett.

2012-ben a Scottish Power Renewables és a Vattenfal nevű cégek kutatócsapatai egy tengeralattjáró roncsot találtak Norfolk-tól 90 km-re a tengerben. A kutatók a tervezett East Anglia ONE nevű tengeri szélerőműpark előkészületei során vizsgálták át a tengerfeneket, amikor rábukkantak. Kezdetben úgy hitték, hogy egy 1940-ben elsüllyedt holland tengeralattjárót találtak meg, de a roncs átvizsgálása során kiderült, hogy a német U-31-esről van szó.

Digitális szonárkép a roncsról. (Forrás: dailymail.co.uk)

Az U-31 roncsa kivételesen jó állapotban van, és csak az orr rész sérült. Feltárására és kiemelésére azonban hadisír státusa miatt nem kerül sor.

Az U-31 megtalálásának hírét több angolszász újság, és a magyar sajtó is közölte, de helytelenül az osztrák-magyar U 27-es tengeralattjáró fényképet csatolták a cikkhez. A kép azonban még szemléltetésnek is rossz, ugyanis az U-31-nek testvérhajóival ellentétben nem volt fedélzeti ágyúja, míg a képen szereplő U 27-esnek igen. De ettől függetlenül is számos ponton eltér egymástól a két tengeralattjáró. 

Read more...