Az SMU 23 utolsó bevetése - 1918. február 18.

1916-1917 folyamán összesen 4 db (SMU 20 - SMU 23) Havmanden-osztályú tengeralattjáró épült az osztrák-magyar haditengerészet részére. Ez a típus volt azonban a legkevésbé sikerült a Monarchia összes tengeralattjárója közül. A négy egység közül kettő bevetés során veszett oda, és egyikük sem süllyesztett el egyetlen ellenséges hajót sem. Az SMU 23 elsüllyedéséről így ír Csonkaréti Károly "Gyorsmerülés" c. könyvében:

"Jóllehet már 1917. szeptember 1-jén szolgálatba állították, első harci bevetésére csak november 28-án indult el. Addig különböző átalakításokat, javításokat végeztek rajta. November 28-tól december 23-ig Bézárd Kelemen (Klemens Ritter von Bézard) sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt Rimini-Ancona térségében, az olasz partok előtt cirkált. December 23-án a Bocchéba helyezték át, ahova éppen karácsony napján érkezett meg. 

Az SMU 23 Pólában.

Következő útjára 1918. február 20-án futott ki, hogy az Otrantói-szorosban zavarja az ellenség hajóforgalmát. Február 21-én össze is találkozott at olasz MEMFI gőzössel, amely katonákat szállított Valonából Brindisibe. A gőzöst három torpedónaszád kísérte. Bézárd sorhajóhadnagy kilövőhelyzetbe manőverezte naszádját, és várta a kedvező alkalmat. A gőzös azonban a búvárnaszádot 300 méterről észrevette, irányt változtatott, ugyanekkor az egyik kísérő torpedónaszád, amely alig volt 500 méterre a MEMFI-től, teljes sebességgel a periszkóp felé száguldott. Bézard annyira el volt foglalva a gőzössel, hogy a közeledő veszedelmet csak későn vette észre. Közben ki is engedett két torpedót, majd kissé kiemelkedett a vízből annyira, hogy a tornya is láthatóvá vált. Az AIRONE nevű torpedónaszád kivetette mélységi bombáit, de azok nem okoztak kárt az U 23-ban. Amikor azonban a már merülőben lévő tengeralattjáró fölé ért, kint volt a "sárkány" is, amelynek a robbanóteste az U 23-hoz vágódott. Heves robbanások hallatszottak, s nyomukban hatalmas víztölcsér és olajoszlop csapott a magasba. Az U 23 az ékszaki szélesség 40° 26' és a keleti hosszúság 19° 2' alatt legénységével együtt mindörökre eltűnt."

Az AIRONE torpedónaszád parancsnoka, Mario Zunino sorhajóhadnagy így írta le az akciót:

"Az Airone torpedónaszád 1918. 02. 18-án egy csapatszállítót biztosított, amikor azt egy tengeralattjáró hirtelen megtámadta. Amikor két torpedóját tőlem 500 méter távolságból kilőtte e gőzösre, teljes erővel a periszkópja felé száguldottam. A gőzösnek sikerült kikerülnie mind a két torpedót, de a tengeralattjáró a kilőtt torpedók súlyának elvesztése miatt felemelkedett és a torony egy pillanatra áttörte a hullámzó vízfelszínt. Mire a torpedónaszád a helyszínre érkezett, a búvárhajó már olyan mélyre merült, hogy nem lehetett legázolni, csak a periszkópját súroltuk. Az Airone ledobott 2 vízibombát, és a vontatott robbantósárkánnyal is elérte. Szörnyű víz és olajoszlop emelkedett a magasba. A robbantósárkány valószínűleg a tartaléktorpedókat is felrobbantotta. A tengeralattjáróból semmit sem lehetett megmenteni, csak néhány faroncs került a felszínre."

A Havmanden-típus jellemző adatai:

Vízkiszorítás:	173 t felszínen / 210 t lemerült állapotban (metrikus tonnában)
Hossza:	38,76 m
Szélessége:	3,64 m (hajótörzs) 3,97 m (teljes)
Merülése:	2,75 m
Hajtómű:	1 db 6 hengeres, négyütemű MAN DIESEL, 450 LE
	1 db elektromotor 160 LE
	1 tengely, 1 hajócsavar
Sebesség:	víz felett: maximális 12 csomó
	víz alatt: maximális 9 csomó
Akciórádiusz:	víz felett: 12 csomóval 780 tmf, 6 csomóval 1700 tmf
Víztartály kapacitás:	42,9 tonna
Üzemanyag készlet:	8,301 t / 7,250 t
Fegyverzet:	2 db 45 cm-es torpedóvető cső
	1 db 7 cm-es L/26 löveg
	1 db 8 mm-es géppuska
Lőszerkészlet:	4 db 45 cm-es torpedó L/5,5
	30 db 7 cm-es ágyúlőszer
Merülési mélység:	kb. 50 m
Személyzet	3 + 15 fő