2019. november 15., péntek

Az HMS Dublin cirkáló megtorpedózása - 1915. június 9.

Az Olasz Királyság 1915. április 26-án írta alá a Londoni Egyezményt, amiben válallata, hogy egy hónapon belül belép a háborúba az antant oldalán. Ezután egy párizsi konferencián dolgozták ki az egyezmény haditengerészeti vonatkozásait. Az olasz haditengerészet papíron ugyan erősebb volt az osztrák-magyar haditengerészettnél, fölényük azonban nem volt nagy mértékű. Ez aggodalommal töltötte el az olasz admiralitást, ezért újdonsült szövetségeseitől igyekezett minél több segítséget kicsikarni a tárgyalások során. A franciák 12 rombolót ígértek, valamint "annyi torpedónaszádot, aknarakót és tengerealattjárót, amennyit csak nélkülözni tudnak". Ezen kívül egy repülőrajt és egy anyahajót is felajánlottak. A kiegészítő záradék előírta, hogy a francia rombolók felének olajtüzelésűnek kell lennie, és – ha lehetséges –, legalább 600 tonna vízkiszorításúnak. Ezen kívül a francia tengerealattjárók minimális számát hatban határozta meg. 

A brit hozzájárulás ehhez képest – igaz, csak papíron – jelentősebbnek tűnt. Négy csatahajót és négy könnyűcírkálót ígértek. A britek azonban nem tartották elsődleges fontosságúnak az adriai hadszínteret, ezért az olaszoknak csalódniuk kellett. Modern egységek helyett négy elavult pre-dreadnought csatahajót kaptak, ráadásul ezek közül kettőnek (HMS London és HMS Implacable) egy sor műszaki hibája volt, és felújításra szorultak. A könnyűcirkálók esetében egy fokkal jobb volt a helyzet. Az HMS Dublin jó állapotban volt, de az HMS Dartmouthnak két kazánja is rossz volt, így a maximális sebességét meg sem tudta közelíteni. Az HMS Amethyst és HMS Sapphire cirkálók viszont már annyira idősek és lassúak voltak, hogy az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló elől sem tudtak volna elmenekülni. 
Az HMS Dublin viharban. (1914)
A már eleve súlyos problémákkal terhelt brit kontingens helyzete 1915. június 9-én tovább romlott. Az HMS Dublin négy olasz és három francia romboló (Audace, Ardito, Ardente, Francesco Nullo, Bouclier, Bisson, Magon) kíséretében hajózott az albán partok előtt, amikor az osztrák-magyar SMU 4 megtorpedózta. A tengeralattjárót ekkor Rudolf Singule sorhajóhadnagy kommandírozta, aki a háború egyik legsikeresebb és legnépszerűbb osztrák-magyar búvárhajó kapitánya volt, és 1929-ben a katonai Mária Terézia-rend lovegkeresztjét is megkapta. Singule két (a britek szerint három) torpedót indított, de csak a második talált, a bal oldali gépteremnél. A robbanás következtében 13 tengerész elesett, de a sérülés nem volt végzetes. A léket sikerült matracokkal betömniük, majd az HMS Dublin 17 csomós sebességgel a rombolók fedezete mellett befutott Brindisibe. A rombolók ugyan megtámadták az SMU 4-et, de Singulenek vészmerüléssel sikerült sértetlenül elhagynia a helyszínt. 
A sérült HMS Dublin olasz és francia rombolók kíséretében. W. L. Wyllie vízfestménye. (1916)
Rudolf Singule június 25-én a sikeres támadásért megkapta a hadidíszítményes 3. osztályú Vaskorona-rendet a kardokkal, valamint a másodosztályú német Vaskeresztet. A támadás után az HMS Dublin közel két hónapig állt dokkban, majd Máltára ment javításra. Néhány hónappal később a két hadihajó ismét keresztezte egymás útját: Az SMU 4 1915. november 8-án ismét két torpedót indított az HMS Dublin-ra, de ezúttal egyik sem találta el a cirkálót. A kísérő hajók most is több vízibombát vetettek rá, de Singule újfent sikeresen kereket oldott. 
Az SMU 4 Pólában.
Az HMS Dublint 1916 elején áthelyezték a Nagy Flotta 2. cirkáló rajához. Ennek köszönhetően részt vett a jütlandi csatában, ahol elsüllyesztett egy német rombolót, de számos találatot is kapott. 5 db 15 cm-es és 8 db 10 cm-es gránát találta el. Három tengerész elesett, míg 27 megsebesült. A háború után, 1920 és 1924 között, az 6. hajóraj részeként Afrikában állomásozott, majd tartalékba helyezték. 1926 júliusában eladták ócskavasnak, de miközben a bontóba vontatták, zátonyra futott. 1927 júliusában sikerült leszabadítani, majd még abban az évben lebontották. 
Rudolf Wilhelm Singule 1916-ban.
Rudolf Singule és az SMU 4 másfél hónappal később újabb sikert könyvelhetett el. Július 18-án a Ragúzát bombázó olasz kötelékből két torpedóval elsüllyesztette a Guiseppe Garibaldi páncélos cirkálót. A másnap hazatérő tengeralattjáró legénységét és Singulét hősökként fogadták, az eseményt a propaganda is felkapta. Az eset után az olasz haditengerészet a háború végéig már nem intézett több támadást az osztrák-magyar partvidék ellen. Singule 1917. november 30-án Franz von Rzemenowsky-nak adta át az SMU 4 parancsnokságát. A pólai tengeralattjáró állomásra helyezték át, és a tengeralattjáró parancsnokok képzésében vett részt, valamint az SMS Panther iskolahajó parancsnoka lett.

Singule az összeomlás után hazatért Brnoba, majd 1919. október 4-től a csehszlovák hadseregben hajóskapitányként szolgált. 1920. augusztus 20-án tartalékállományba helyezték, majd a nyugdíjbiztosítónál dolgozott, mint köztisztviselő. 1939-ben Németország bekebelezte Csehszlovákiát. Mivel a német haditengerészetnek szüksége volt a tapasztalt első világháborús tengeralattjáró parancsnokokra, Singule ismét a régi szakmájában találta magát. 1941. december 1-től 1942. április 29-ig az UD 4 kiképző tengeralattjáró parancsnoka volt Kielben. 1942. február elsején korvettkapitányi rangot kapott, és kinevezték az Olasz Királyságban szolgáló német tengeralattjárók parancsnokának. Romló egészségügyi állapota miatt, valamint mert betöltötte a 60. életévét, 1943. augusztus 31-én elbocsájtották az aktív szolgálatból.
Rudolf Singule korvettkapitány, mint a német Kriegsmarine tisztje. 1943
Élete utolsó évét a családjával töltötte. 1945. május 2-án a bevonuló szovjet katonák saját házában meggyilkolták, miközben egy nőt próbált védeni. Rudolf Singule-t 1945. május 4-én egy jeltelen sírba temették, első felesége mellé. 1983. március 30-án maradványait nyugatra menekült lányának rokonainak sírjába helyezték át, de ismét jeltelenül. Végül 2006. november 11-én a brnói hatóságok támogatásával kapott méltó síremléket a központi temetőben. Az ünnepségen a hagyományőrzök mellett a családtagok is megjelentek. Az esemény emlékére egy limitált példányszámú ezüst és bronz emlékérmet is készítettek Singule portréjával, valamint a "VELITEL S.M.U.4 + GIUSEPPE GARIBALDI 18.7.1915" és "RUDOLF VON SINGULE" feliratokkal.

***

Az HMS Dublin cirkáló megtorpedózásakor elesett tengerészek névsora:

Frederick John Santillo - Engine room artificer 1st class
John Luck Eastley - Acting chief stoker
Walter Reed - Stoker petty officer
Charles William Arnold - Leading stoker
Thomas William Medley - Stoker 1st class
John Hocking - Stoker 1st class
James Harris - Stoker 1st class
John Edward Ritchie - Stoker 1st class
William Howarth - Stoker 1st class
Harry Trotter - Stoker 1st class
Ernest Brown - Stoker 1st class
Emmanuele Seisun - Fireman
Michaele Simpson - Fireman



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP